Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Majd újra lesz nyár… 77 csillagozás
Sokkal könnyebb volna elmondani, miről szól ez a könyv, ha egyszerűen egy nehéz időkben kibontakozó, igaz szerelem története volna. De ennél sokkal több… Daisyt New Yorkból Angliába küldik, hogy számára addig ismeretlen unokatestvéreivel töltse a nyarat. Három fiú és egy lány várja: Osbert, Isaac, Edmond és Piper. A messziről jött vendég még sosem találkozott hasonló alakokkal. Edmond különösen fura egy figura, s Daisy számára sorsfordítóvá teszi ezt a nyarat. Közben a világban is minden felborul…
Eredeti mű: Meg Rosoff: How I Live Now
Eredeti megjelenés éve: 2004
Kedvencnek jelölte 20
Most olvassa 3
Várólistán 58
Kívánságlistán 51
Kölcsönkérné 4
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
+
>!
+kikisz96
1 hozzászólás
Egyszerűen.. csodálatos. Megrázó. Bár nem mondanám tini könyvnek. Legalábbis a legtöbb tini szerintem a felénél ledobná. Na nem is ez a lényeg. Én is a borító miatt figyeltem fel rá, és őszinte leszek, mást vártam. De attól ez a könyv 5/5 pontos. Ennyit még egy könyvön sem sírtam. Komolyan.. mindenkinek ajánlom.
>!
+Szabó_Liliána
Nagyon szép írás, és különleges is a szerelmespár öhm… rokoni kapcsolata miatt. Hangulatos regény, élveztem, de sajnos nekem a vége illúzióromboló. Hogy mennyi időt vártak egymásra… De a befejezéstől függetlenül ajánlom mindenkinek, aki egy romantikus regényre, vagy a háborúk áttekintésére vágyik.
>!
+Csenga
Remek könyv,már ha szomorúságra,szerelemre,háborúra vágysz.
Daisy szarkazmusa,humora nagyon megfogott.
http://betuveto.freeblog.hu/archives/2011/03/05/Az_utolso_nyar/
>!
+The_girl_on_fire
Karácsonyi ajéndékba kaptam és amint kinyitottam rávetettem magam annyira megfogott a tartalma…:)Ez tényleg egy oylan könyv, ami annyira megragadott engem,hogy többször is elolvastam egymás után.Nagyon szeretem. egy nagyon szép és megható történet szerelemről,családról,háborúról….
>!
+emfen
Nagyon tetszett a könyv! :) 16 éves vagyok most olvastam. Ha nem határoztam volna el magamban még régebben hogy nem fogok egy könyvet sem félbehagyni ha törik, ha szakad…akkor lehet hogy én is félbehagyom. De kár lett volna érte. Sírtam rajta én is. És igen elférne egy folytatás az életükről! :)
>!
+bozs P
9 hozzászólás
Az elején sokat gondolkoztam, hogy mikor is játszódhat a történet, de amikor túltettem magam a tudatlanságomon elkezdtem élvezni a könyvet. Jó gyorsan kiolvastam, ezután ott maradtam egy hatalmas kérdéssel: „Miért van vége a könyvnek, amikor nincsen befejezve?”
Az első rész nagyon klassz volt, de a második rész hiányossága és nyitottan maradása miatt muszáj volt csillagot levonni. Kevés volt.
>!
+Heruska
Amikor olvastam, azt hiszem én is ott voltam velük. Bujkáltam és meneteltem. Nem tudok olyan értékelést írni, ami megfelelő lenne. Örömmel tölt el, hogy megkaptam és az enyémnek tudhatom, hogy bármikor elővehetem. Talán ez elmondja a véleményemet a könyvről :)
>!
++mirez
1 hozzászólás
@The_girl_on_fire adta kölcsön nekem ezt a könyvet még ősszel. Kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban, volt benne ami különösen tetszett, és volt ami sokkal kevésbé.
Bővebben: http://amikerdekelnek.blogspot.hu/2013/02/meg-rosoff-majd-ujra-lesz-nyar.html
Népszerű idézetek
+
>!
+Manni 1 hozzászólás
Szerintem a világ nem értékeli eléggé, hogy mennyi mindent sikerül végül nem kimondanom.
82. oldal
>!
++Anita91
Ha nem voltál még háborúban, és kíváncsi vagy, mennyi idő alatt lehet hozzászokni ahhoz, hogy elveszítesz mindent, ami tiéd és amit szeretsz, akkor elárulom, hogy egy szemvillanás alatt.
116. oldal
>!
+Manni
Lassan azért kezdek rájönni, hogy sokszor azokra érdemes odafigyelni, akik nem járatják folyton a szájukat.
40. oldal
>!
+Anita91
Arra számítottam, hogy kietlen és halott lesz a táj, de nem volt az. A sövénykerítések roskadoztak az élettől, bogyóktol, virágoktól, a madárfészkektől. A természet derűjének legalább egy kicsit fel kellet volna vidítania engem, de nem -az egész olyan volt, mintha vízióként látnám egy előző életemet, ami nem volt túl rég, mégis olyan messze van, hogy tudom, akkor boldog voltam, de arra már nem emlékszem, milyen érzés volt a boldogság.
149. oldal
>!
+mandarina
Hosszú ideig nem szólaltunk meg, csak hallgattuk az ablakon pergő esőcseppeket. Edmond lába az enyémnek támaszkodott, és egy érzés röpködött közöttünk őrülten cikázva, mint a szobában rekedt madár.
>!
+[névtelen]
Nem akartam egész nap és egész éjjel aludni, mégis így sikerült. Amikor felébredtem, arra gondoltam, milyen különös, hogy valaki másnak az ágyában fekszem az otthonomtól több ezer mérföldre, mindenütt szürkés fények és nagy, fura csend, ami New Yorkban ismeretlen, mert ott éjjel-nappal a fülünkben zúg az utcai forgalom.
>!
+Manni
Egy kicsit berágtam azokra a kémfilmekre, amikben a pasinak bekötik a szemét, és bedobják a kocsiba az ülések közé, és aztán hazatalál, mert emlékszik egy tyúk hangjára meg két bukkanóra az úton, meg egy kutyára, amelyik D-dúrban ugatott. Most már saját tapasztalatból is állíthatom, hogy ez baromság. Ki hitte volna?
76. oldal
>!
+Manni
Kiderült, hogy a matektanáromnak igaza volt, mikor nyolcadikban azt mondta, egyszer még szükségem lesz rá, hogy meg tudjak oldani egy olyan feladatot, amiben X = Piper és Daisy, Y = négy mérföld per óra, Z = tizenkét font cuccot viszünk, N = észak-északkeleti irány és 4N = négy nap.
>!
Manni
Nem beszéltünk, de fogtam Piper kezét, és újra meg újra mondtam neki, hogy szeretem, az ereimben lüktető vér vitte az üzenetet, lefutott a kezembe és átment az ujjaimból az ő ujjaiba. A keze eleinte ernyedt és hideg volt, mint egy halott tárgy, de visszaimádkoztam belé az életet, és pár óra gyaloglás után a keze elkezdte fogni az enyémet, eleinte gyengén, aztán erősebben, és a végén már biztosan tudtam, hogy él.
148. oldal
