Nicola ​és a vikomt 78% 103 csillagozás

Nagy bajban vagyok a csillagozással, meg az értékeléssel ugyanis úgy érzem, hogy a kiadó teljesen átvert engem. Anno amikor megláttam a könyvet egy antikváriumban rögtön megakadt a szerzőn a szemem, hogy „ jajj de jó, tinikorom kedvence” és nagy lelkesen vittem haza a kötetet, hogy majd ha kedvem lesz egy jó kis angol romantikához ez lesz a tökéletes kötet. Hát nagyon nem. Csak miután elkezdtem olvasni, akkor néztem rá az eredeti kiadás borítójára, ami tökéletesen beleillik a neveletlen hercegnős dizájnba, és nem is árul más, mint ami. Ez egy ifjúsági lányregény. Nem, nem YA, és még véletlenül sem a Jane Austin-féle angol romantika, amit én a borító alapján vártam.
Az elején borzalmasan idegesítettek az erőltetettnek ható leírások, a szereplők, igazából minden. off a második felétől, ahol váratlanul felpörögnek az események már egész jó volt, és szerintem ennyi idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek off, itt tényleg nem én vagyok a célközönség, hanem a 14 éves önmagam.
Így nézve már nagyon más volt a regény… lányregénynek ugyanis ugyanolyan jó, mint a méltán híres és szeretett neveletlen hercegnő sorozata. Ezért is döntöttem végül úgy, hogy 4 csillagot adok, mivel, ha ehhez egy másik borítót (tudom, elvetemült gondolat, de akár az eredetit) választott volna a kiadó, akkor nem lettek volna olyan elvárásaim, amiknek nem is akart a szerző megfelelni.

Hűha! Elég vegyes lett ez az olvasmányélmény, de a csillagokból is látszik, hogy a pozitív felé billent el végül a mérleg.
A háttértörténet nem egx nagy kaland, főként, hogy a csavarnak szánt részek még a legnaivabbak számára is könnyen kikövetkeztethetők.
Nicola az első néhány oldalon egyszerűen irritált, mint egy szúnyogcsípés, mire nagy nehezen sikerült megértenem a lelki világát. Utána már nem volt gond, főként azért, mert nagyon szépen kikupálódott a könyv végére, aminek tanúja lehettem. Ez a mű legnagyobb értéke szerintem, ahogyan megfogalmazta, hogyan vált egy frissen végzett naiv kislányból kevésbbé naiv felnőtt.
Sebastianről nem sokat tudtam meg, azt viszont hamar éreztem, hogy őt nem szabad szeretni az író szerint. Házsártost úgyszintén.
Nyámnyila szerencsére szintén kedvező változáson ment át, az ízlésficama ellenére.
Nataniel kedves és számomra humoros karakter, a türelem és a várakozás mintapéldája. Természetesen ő is elnyerte méltó jutalmát a végén.
A történet dinamikája kissé zilált, a befejezés számomra összecsapott. Hiányoltam a boldog vég hosszabb kibontását, azonban így is remek kis olvasmány volt. Könnyed, rövid és kislányos ábrándokkal teli, pont amire szükségem volt.
Ajánlom :)

23 éves fejjel kicsit hülyén éreztem magam, hogy Meg Cabot-ot olvasok, de ANNYIRA JÓ VOLT!!! :) Totál anakronisztikus volt (mikor engednék meg egy lánynak, hogy kettesben találkozzon egy férfival gardedám nélkül), de nem baj. Olyan volt, mintha Jane Austen a 21. századból írt volna a 19. századról! :)
A fülszöveg egyébként számomra teljesen megtévesztő volt, abszolút másra számítottam.

Szeretem Meg Cabot stílusát, na meg a történelmi romantikus könyveket is, így komoly elvárásaim voltak ezzel a könyvvel szemben, amit azért maradéktalanul nem hozott számomra. Bár maga a cselekmény a műfajhoz képest izgalmas volt, a karaktereket mégis kicsit kidolgozatlannak éreztem. Ennek ellenére azért ajánlom mindazoknak ezt a könyvet, akik könnyed olvasmányra vágynak. Így nyáron a strandon tökéletes…

Szerintem a „suli” kifejezés nem éppen illő egy ilyen történetbe. Különben hangulatos, de sokszor volt az az érzésem, hogy valójában egy mai korban játszódó tiniregényt olvasok, csak a szereplők beöltöztek.

Most, hogy valamennyire elillant a Cabot-regények utáni általános sokk, remélhetőleg tudok értelmes véleményt alkotni. :) Mivel minden értékelésnél leírom, hogy egyszerűen imádtam, ezért ez a szó már nem bír akkora jelentőséggel. A legjobban úgy tudnám magam kifejezni, hogy a vigyorgástól a mérgelődésig minden lehetséges hangulat végigment rajtam az olvasás közben. Szívesen olvastam volna tovább. :)
Viszont a könyv végében fel volt sorolva, hogy mi tartozik még ebbe a sorozatba. (Ez is azok közé tartozott, amiben nem összefüggő regények vannak.) A következő rész (Victoria and the Rogue) ezek szerint nem lesz lefordítva?

Egyszerűen minden oldalát imádtam.
Egyébként is szeretem Meg Cabot stílusát, de a visszafogottabb, E/3-as írásmódja még jobban tetszett, volt benne valami finomság, mégis érzékelhető volt a főszereplő makacssága, keménysége a dolgok iránt, tökéletesen átadva minden érzelmet.
Nagyon jól ábrázolta a tinilányok egyik általános baklövését, a zsánerkép felállítását, azt, amikor azt hiszi az ember, hogy szerelmes, mégsem az. Szerintem ez egy annyira általános dolog, és olvasni most róla, nagyon jó volt, főleg ebben a szövegkörnyezetben.
Imádtam a karaktereket, a történet folyását, a helyszíneket, a kort, amiben játszódott.
Igazán kellemes csalódás volt számomra, mert nem sokat vártam tőle, de végül annál többet kaptam. :)

Aranyos volt, olyan tipikusan Meg Cabot módon, legjobb barátnővel, és annak bátyjával, és kb. kétszáz évvel visszadatálva. Ha 15-16 éve olvasom, biztos több csillagot adtam volna. Kár, hogy öreg vagyok én már ehhez. Mondjuk lehet nem csak ezzel van a baj, hanem maga a sztori sem olyan lenyűgöző, mert pl. Miával nem volt ilyen bajom.

Régebben nem gondoltam volna, hogy Meg Cabot írt történelmi romantikus könyvet. Mindig csak a Neveletlen hercegnőt kötöttem a nevéhez. Nekem nagyon tetszett ez a történet…volt itt minden: kaland, veszély, szerelem. Ajánlom azoknak, akik szeretik a könnyed romantikus könyveket.

Aranyos és kedves kis könyv ez, abszolúte tökéletes egy téli délutánhoz, amikor kint hideg van, te pedig csak bekucorodsz a kedvenc pihe-puha takaród alá. Ez a könyv garantáltan fel fogja olvasztani a lelkedet. :)
Nicola megkedveléséhez némi időre volt szükségem, hiszen az elején még eléggé felszínes kis csitri volt, de ahogy haladt a cselekmény és rájött bizonyos dolgokra, úgy változott át érettebb, bár még nem teljesen érett nővé.
spoiler