Meg Cabot – Kim Harrison – Michele Jaffe – Stephenie Meyer – Lauren Myracle: Pokoli báléjszakák 3.25 / 183

A gyászom egyedül az enyém volt, egy csontváz, ami életem végéig zörög majd bennem.

Miranda, a csókos könyv kettes számú kifejezésével élve, ártatlan bociszemeket meresztett Kenzire.
– Nem értem, mire gondolsz!
– Ne nézz úgy rám, mint az én kicsi pónim!

– Na, ja, semmi kínos nem volt abban, ahogy egy növény mögé bújtál, amikor szerdán megláttad, hogy az étkezőbe tartok ebédelni!
– Nem bújtam el! Hanem, hm, lélegeztem! Tudod, oxigént! A növényből. Az a levegő nagyon oxigéndús!
Fejet a sütőbe, most!
– Hát persze! Gondolhattam volna!
– Sokan nem tudják, de ez fontos az egészségnek!
Ki se vegyük, amíg nem sült át.

Michele Jaffe: Csók és ármány

– Űrnadrág van rajtad?
– Hogy?
Hogy is végződik? Ó, meg is van!
– Mert fincsi a hátsód. – Will úgy meredt a lányra, mintha muszáj, dzsekihez venne méretet.
(…)
– Azt hiszem, a szöveg úgy hangzik: Mert földöntúli hátsód van.

Michele Jaffe: Csók és ármány

Apám varázsütésre kedélyes szülő módba kapcsolt, és holmi palacsintáról fecsegve csattogott le a lépcsőn.

Kim Harrison: Madison Avery és a Nagy Kaszás

– Nagyszerű dolgokat látok feltűnni a jövődben!
– Én meg téged látlak, ahogy feltűnsz a szemorvosnál!

(…) – mondta már nem először gondolván, hogy az élet mellé igazán járhatna automatikusan egy süllyesztő is. Csak egy kis menekülő nyílás, amin rögtön azután átzuhanhatna az ember, miután totálisan lejáratta magát. (…)
– Jó könyv? – kérdezte a férfi, majd elvette tőle és hangosan felolvasta a címét. — Jó tanácsok jó lányoknak, akik (néha) rosszalkodni akarnak .
De hát az életben nincs süllyesztő .

Rádöbbenve, hogy a szemem még mindig csukva van, felnéztem.

Érezni véltem a régi plüssnyuszim bundájának dohos szagát, ahogy labdává gömbölyödve hallgattam azt a két embert, akik a világot jelentették számomra, és most halálra rémítettek.

(…) legszívesebben a karjaimba kapnám, de ugyanakkor erős késztetést érzek, hogy körbefussam a szobát.