Egy ​„neveletlen” írónő naplója 79% 58 csillagozás

Kedves, humoros, vidám írónő mutatkozik be ebben a kötetben, pont olyan, mint amilyennek elképzeltem őt a könyvei olvasása során. :)

Nagyon jól indult, de aztán elég sok olyan rész volt, amit untam. Megható volt a 9/11- ről szóló rész, aranyosak voltak a macskás történetek, dícséretes a feminizmusról szóló állásfoglalás, de a lelki segélyszolgálat és az írói életről szóló részek fárasztóak voltak.
A hájplecsnin viszont nagyon röhögtem.

Olvasva néhány sorozatot Meg-től, nem is vártam mást :) Nagyon szimpatikus, hétköznapi ember, aki vicces és szórakoztató.

Meg Cabot a kedvenc íróm. Miatta kezdtem el intenzíven olvasni. 1-2 kivétellel az összes könyve megvan. (Próbálom pótolni a hiányosságaimat! :-) )
Régen, egyszer olvastam a könyvet. Most mégsem emlékeztem semmire.
Ami most, másodszori olvasás után talán nem meglepő.
Számomra roppant unalmas volt ez a könyv. Ami annyira nem is ért váratlanul, hiszen az írónő nem könyv formára szánta ezeket az írásokat.
Ezek a bejegyzések pont azok, amiknek látszanak: egyszer olvasós blogbejegyzések. A kiadó mégis próbált ebből is pénzt csinálni, ami nem is gond, hiszen mindannyian pénzből élünk. De akkor legalább kereshettek volna olyan fordítókat, akik normálisan, nyelvhelyességi hibák nélkül, értelmes, élvezhető szövegként fordítják le a bejegyzéseket.
Valamint nem is értem, hogy miért jelentették meg ezeket Magyarországon, amikor a bejegyzésekben rengeteg olyan sztárról van szó, akiket itthon mi nem ismerünk, így azok a részek érdektelenné válnak számunkra.

Akik szeretik Meg Cabotot, mindenképpen olvassák el, hiszen egyszer érdekes lehet azt látni, ahogy mindenféle korrektúra nélkül ír, de ez a könyv egyszer olvasáson kívül nem sok mindenre jó.

Le lehet tingli-tanglizni Meg Cabot-ot, és ez nem is baj, mert ez az ő stílusa. De az is igaz, ahogy a könyvben írták, hogy megríkatni sokkal könnyebb, mint megnevettetni, és Meg Cabot ebben jó. Megnyugodtam szerencsére, hogy Meg Cabot szorgalmasan írja a könyvei és egyelőre nem kell azon gondolkoznom, hogy milyen lesz, ha már mindent elolvastam tőle.
A másik pedig az, hogy úgy kezdtem a könyvet, hogy az első 10-15 oldalt végigbőgtem. Annyira nagy hatással van rám az a 9/11-es rész, hogy abból is írom a szakdogámat. Szoktam sírni könyveken, de ebben a dologban az a legszörnyűbb, hogy a valóságról szól, Meg pedig leírta, hogy ő hogyan látta akkor, a saját történetét, amitől személyessé válik.

Ennek nagyon örültem, hogy megjelent magyarul, Meg nagyon jó fej, előtte is szimpatikus volt, de a bejegyzései alapján még inkább. Aki szereti a stílust, ahogyan ír, egyszóval Cabot-fan, annak érdemes elolvasni, jó szívvel ajánlom. :)

Nekem ez nagyon bejött. Valóban a tőle megszokott stílusban írja a blogbejegyzéseit is, de valahogy még jobban „átjön”. A rajzait is imádtam.

Meg blogbejegyzései. Ennek megfelelően humorosak, sziporkázóak, megismerhetjük Meg egyik énjét. Vannak benne saját készítésű rajzai, a regények keletkezéséről is tudhatunk meg dolgokat. Rajongóknak ajánlott!

Érdemes volt összegyűjteni és kiadni, azt sajnálom csak, hogy nincs több csak ez az egy ilyen. De talán majd egyszer…:)

Szerintem ötletes és eredeti könyv a maga nemében. Hercegnő rajongóknak kötelező :)