Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Liliom és oroszlán (Az elátkozott királyok 6.) 123 csillagozás
A Liliom és oroszlán Az elátkozott királyok sorozat utolsó könyve. A szinte véletlenül uralomra kerülő első Valois-király, VI. Fülöp udvarában kivirágzik a lovagi élet. Robert d' Artois tovább harcol ősi birtokáért, méreggel, okirathamisítással, vízbefojtással – majd menekülnie kell. Közben Angliában Mortimer régens uralma ellen a főurak a kiskorú III. Edwarddal szövetkeznek. Mortimert meggyilkolják, a gyermeket váró Izabellát pedig száműzik. A nyughatatlan Robert d' Artois rábeszélésére III. Edward, anyja, Izabella jogán, igényt emel a francia trónra. Ezzel el is indul a százéves háború.
Eredeti cím: Le Lis et le Lion
Eredeti megjelenés éve: 1960
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Századok – emberek Európa
Enciklopédia 1
Kedvencelte 12
Most olvassa 1
Várólistára tette 37
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Maurice Druon a sorozat végére – tudom, van még egy kötet, de azt évekkel később toldotta az eredeti hat kötethez – másvilágra juttatta valamennyi karakteres szereplőjét, akikre épült ez a sorozat. De hát ilyen a történelmi regény. A valós szereplők életkora nem végtelenül nyújtható gumiszalag. A kötet méltó lezárása a regényfolyamnak, habár olykor már érződött rajta a kifáradás. Tartok tőle, hogy az utólag hozzácsapott hetedik kötetnek túl magas lesz a korábban elért nívó. Ennek ellenére természetesen el fogom olvasni, mert torzónak érezném a sorozatot, ha azt az egyet kihagynám.
Eddig talán ez tetszett a legkevésbé.
A cím ellenére még mindig a francia udvar volt erős túlsúlyban, alig szerepeltek az angolok. Robert szokásos cselszövései eleinte lekötöttek, de a végére már untam. Ahogyan az epilógust is, ami kicsit rövidebb is lehetett volna.
A folytatástól csak annyit várok, hogy gyorsan végezzek vele. off
Ennyi volt, letudtam ismételten ez a sorozatot. Kicsit mindig hiányzik a végén az igazi happyand, kiderült, hogy végül is Robert volt az író nő szíve csücske (nekem is) és ezzel le is van tudva, már nincsenek kalandok és remények, vagy ha vannak gyorsan véget is érnek.
Közel kétezer oldalon keresztül követjük az eseményeket és ez tényleg nem lehet minden egyenletesen tökéletes mintha a végére elfogott volna az energia és a mesélőkedv.
Talán nem véletlen, hogy a még egy rész sokkal később készült, most ki is hagyom, ennyi elég volt Francia történelemből.
Már az előző résznél is azt éreztem, hogy egyre kevésbé köt le a történet és ez most hatványozódott. Nem tudom, hogy egyszerűen besokalltam már tőle, hiszen egyhuzamban olvasom végig a sorozatot, vagy pedig tényleg egyre unalmasabb lesz. Egyre több benne az unalmas leírás, kevesebb a párbeszéd, úgyhogy azt hiszem, az írásmód megváltozásával van a problémám, ugyanis a sorozat első négy részénél egyáltalán nem éreztem ezt. Lehet, hogy a végére maga az író is belefásult már kicsit az írásba… Sajnálom, mert a legelső részeket imádtam, szomorú, hogy ilyen szájízzel fogom befejezni a sorozatot. Főleg, hogy az utolsó résznek az értékelései sem túl kecsegtetőek. De ne igazolódjon be a félelmem…
Nagyon tetszett ez a rész is! Az előző kötet kevésbé volt lendületes számomra, de újra megtaláltuk egymást a történettel. Robert d'Artois eddig is elég sok kártyát kevert, most aztán nála volt a fél pakli. spoiler . Ha a sorozat itt véget érne, szerintem tökéletes befejezés lenne, de azért az utolsó rész sem maradhat ki!
Rövid értékelés a hat kötetről (tudom, hogy van hetedik, de ennyit kaptam kölcsön), hogy ne hagyjam szó nélkül.
Szeretem a történelmi regényeket, ezt előre kell bocsátanom.
Viszont Druon kötetei nem túl pörgősek, a történés sokszor három mondat egy kötetre lebontva. Tagadhatatlan, hogy a karaktereket sikerült élővé varázsolnia, sokszor megnéztem Wikipédián, hogy igaz-e, amit a szereplők gondolnak egymásról (így aztán ki is ábrándultam, hogy a szépnek mondott Klemencia ugyan mit fanyalog új férje láttán, szerintem ő sem volt egy főnyeremény – persze más volt akkor az ideál, illetve a kép is torzíthat).
Akkor kapott el igazán, amikor olyasmiről volt szó, amibe jobban bele tudtam élni magam. Például mikor egy új királynő megérkezik ismeretlen férjéhez egy ismeretlen országba. Amikor viszont amellett érveltek, hogy ki legyen a régens és miért, az untatott.
Nem önszántamból olvastam el a köteteket, és szerintem nem jókor, így a hiba abszolút az én készülékemben van.
Tökéletes lezárása a 6 kötetes műnek, annyira, hogy a hetedik elolvasását el is halasztom. Ha ilyen törikönyv szagúan folytatódik, akkor nem nekem készült….. Ebben a részben a politika már – sajnos – elnyomja a szerelmi háromszögek, egyszerű emberi butaságok kicsinyes leírását de még az igazi zsigeri vérbosszúk kérdését is. Az első 5 kötet 21 századi megközelítéssel, jól megfogalmazva, korszerű gondolatokkal szinte emberközeli módon tálalta a az emberi becsvágy és politika kapcsolatát. Ezzel a hatodik könyyvel méltó módon zárul a sztori.
Ez volt az egyik kedvencem a sorozatból. Az intrikák folytatódnak. Mennyi gonoszság: hamisítás, hamis eskük, gyilkosság… Mennyi különféle halál: mérgezés, mérgezés hátán, boszorkányos praktikák, jól-rosszul sikerült lefejezések, akasztás, nyíllövés, pestis…
Hihetetlen, hogy hogyan képes egyetlen ember hosszú-hosszú évtizedekre lángba borítani Európát.
Népszerű idézetek
Minden emberi lény közös tévedése, hogy azt hiszi: a hozzá közelállók épp annyi fontosságot tulajdonítanak személyének, mint amennyit ő maga. Holott mások – feltéve, hogy nem fűződik hozzá egyéni érdekük – gyorsan elfeledik a velünk történteket, de ha nem is feledték el, az emlék korántsem olyan súlyos jellegű, amilyennek mi képzeljük.
146. oldal
Ha valaki elindul a hazugság útján, mindig azt hiszi hogy az út rövid és könnyű lesz. A kezdeti akadályokat könnyedén, sőt, bizonyos élvezettel küzdi le, de az erdő csakhamar sűrűbbé válik, az út homályába vész, és mocsarakba torkolló ösvényekké ágazik; az ember minden lépésnél megbotlik, besüpped vagy megfeneklik, ingerült lesz, erejét felesleges mozdulatokkal fecsérli el, amelyek mindegyike újabb óvatlanságnak minősül.
Mintha a korona az ég meg a föld között lebegne; senki nem tudta, hová fog leesni, és többen is igyekeztek alátartani a fejüket.
Furcsa fejedelem volt ez a Luxemburgi János cseh király; teljesen pénztelen, és több adóssággal, mint földdel. A francia király nyakán élősködött, de esze ágában sem volt kevésbé pompás kísérettel megjelenni, mint amilyennel az őt eltartó házigazdája érkezett. Luxemburgi János csaknem negyvenesztendős létére harmincnak látszott; könnyen felismerték szép gesztenyebarna, selymes és terjedelmes szakálláról, büszke rátarti fejtartásáról, szívélyes, mindig kitáruló kezéről. A lobbanékonyság, az erő, a vakmerőség, a vidámság és az ostobaság csodája volt. VI. Fülöp termetével vetekedő alakja valóban nagyszerűen festett; olyan királyt testesített meg, amilyen a nép képzeletében él. Mindenkivel meg tudta szerettetni magát, fejedelmekkel csakúgy, mint a néppel, ország- és világszerte, sőt odáig jutott, hogy egyszerre volt barátja XXII. János pápának és Bajor Lajos császárnak, a két engesztelhetetlen ellenfélnek. Csodálatos eredmény egy félkegyelműtől, mert ebben aztán mindenki egyetértett: Luxemburgi János éppannyira balga volt, mint amilyen elragadó.
Születésekor minden ember egy apró vagy fontos feladatot kap, amelyet általában nem ismer, és amelynek elvégzésére természete, felebarátaival való kapcsolatai, életének buktatói tudtán kívül, de egyszersmind a szabadság látszatával serkentik. Robert d'Artois tűzbe borította a nyugati világot: feladatát elvégezte.
318. oldal
Buridan mester diktálta, hogy mit illik gondolni a dogmák tárgyában: a pokol létezik, telve sütögetni való lelkekkel, mert ez még inkább megerősíti az evilági fejedelmek diktatúráját alattvalóik felett; a paradicsom, akárcsak egy vendégszerető fogadó, tárva-nyitva áll a lojális lovagok előtt, akik királyuk érdekében eredményesen gyilkoltak, a szófogadó papok előtt, akik megáldották a keresztes hadjáratot, és mindez anélkül, hogy az igazaknak meg kellene várniuk az utolsó ítéletet ahhoz, hogy Isten boldogító színelátásában gyönyörködhessenek.
A sorozat következő kötete
Az elátkozott királyok sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Juliette Benzoni: A királyné hálószobája 90% ·
Összehasonlítás - Emmanuel Le Roy Ladurie: Montaillou 85% ·
Összehasonlítás - Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné 84% ·
Összehasonlítás - Prosper Mérimée: Szent Bertalan éjszakája 80% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Jó városunk, Párizs 90% ·
Összehasonlítás - Juliette Benzoni: Az elveszett kereszt 91% ·
Összehasonlítás - Hugo Viktor: A Notre Damei toronyőr ·
Összehasonlítás - Georges Duby: A lovag, a nő és a pap 89% ·
Összehasonlítás - Hugo Viktor: A Notre-Damei torony őre ·
Összehasonlítás - Alexandre Dumas: A királyné nyakéke 87% ·
Összehasonlítás