Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az ősi törvény (Az elátkozott királyok 4.) 148 csillagozás
Az ősi törvény Maurice Druon francia történelmi regénysorozatának, Az elátkozott királyok-nak a negyedik kötete. Az előző kötetben, a Korona és méreg-ben megismert szép Klemencia királyné őszintén gyászolja hirtelen elvesztett férjét, X. Lajost, a Civakodót. Hogy az uralkodót megmérgezték, azt csak gyanítják. És Lajos király gyermeke még meg sem született. Fiú lesz-e vagy lány? Az ország trónja századok óta először üres. Király nincs, sőt pápa sincs? A bíborosok sehogy sem tudnak megegyezni. Az uralkodó szokásjog nem mutat kiutat az előállt veszélyes helyzetből. Marakodás kezdődik, és a Vaskirály legerélyesebb fia egy ősi törvényre hivatkozva a férfiági örökösödést proklamáltatja, mert X. Lajosnak meggyilkoltatott első feleségétől ugyan már volt gyermeke, de lány, sőt a rossz nyelvek azt beszélik, hogy Johannának nem is Lajos az apja… Klemencia és Lajos gyermeke végre megszületik. És fiú! De kereszteléskor megmérgezik a csecsemőt. Postumus János mindössze néhány napig élhetett. A… (tovább)
Eredeti cím: La Loi des mâles
Eredeti megjelenés éve: 1957
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Századok – emberek Európa
Kedvencelte 15
Most olvassa 2
Várólistára tette 31
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
A szerzőt eddig sem lehetett romantikus elhajlással vádolni, ám a sorozat negyedik részében még a regény gyakorlatilag egyetlen szerelmi szála is a pofozóbáb szerepére kényszerül. A mezei olvasó meg némi szadista elégedettséggel állapítja meg, hogy őseink korában a vezető személyiségek éppoly gátlástalan alakok voltak, mint korunk ünnepelt politikusai. A tehetségtelenség frontján sem kell a középkoriaknak szégyenkezniük, utódaiknak e téren is csak holtversenyt sikerült elérniük. A mű üzenete tehát maximálisan realista. A kivitelezés minősége pedig továbbra sem száll alább fikarcnyit sem.
Remekül szórakoztam és rengeteget tanultam. Nem győzöm hangsúlyozni minden kötetnél, hogy mennyire olvasmányos módon ír történelemről, politikáról.
Annyira szövevényes, hogy többször is kijelentettem: ááá, ilyen nincs is, ilyen csak a könyvekben történhet! Holott ezek nagyrészt valós események.
Ebben a részben megismertem a nem mindennapi pápaválasztás folyamatát, a konklávé törvényeit. off
Hihetetlen milyen körülményesre sikeredett a pápaválasztás, egy nagy játszma lett az egész, melyet a háttérben a politika irányít. Botrányos a bíborosok két évig tartó huzavonája és megvásárolhatósága, de a csel, amely a megoldást hozta, szenzációs.
Izgalmas a régensi címért folyó vetélkedés, Fülöp trónért vívott küzdelme, a sok intrika és fortély mellyel magához akarja ragadni a hatalmat.
Az eddigi legizgalmasabb kötet, pedig az előzőek is lenyűgöztek, fordulatos, eseménydús, nagyon tetszett.
Még mindig az eddig leírtakat tudom ismételni: olvasmányos, mégis informatív. Druon óriási tehetséggel vegyíti a fiktív elemeket a történelmi tényekkel. A francia királyság egyik legeseménydúsabb időszakát, a Capetingek végnapjait mutatja be a legélvezhetőbb módon. X. Lajos továbbra is bizonytalan, ráadásul egyre elviselhetetlenebb. Viszont Klemencia várandós, talán a majdani trónörökössel… Azt hiszem, erre a részre csúcsosodtak ki azok az események, amelyekre azt mondanánk, ilyeneket csak a filmekben látni. Íme, itt a bizonyíték, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyveket! Az uralkodó dinasztia sorsa mellett tovább követhetjük a hozzájuk több szállal kötődő mellékszereplőket is, akik közül néhányan jelentős „szerephez jutnak” a főbb események körül. Néha azonban az az érzés fogott el a fordulatos cselekmény ellenére, mintha egy helyben toporognánk, ráadásul a karakterek nagy részét nem kedveltem. A végére pedig sok dolog le lett zárva, elárult dolgokat a „jövőre” nézve, kvázi lehetett volna a sorozat befejező része is. Talán eddig ez volt a „leggyengébb” rész, de még így is csak ajánlani tudom a szériát!
A kaland folytatódik az eddigi légpörgősebb résszel.
A pápaválasztás már több könyvben, több szemszögből olvastam, mindig megnevetett a jól felépített átverés, amivel sikerült kiénekelni a sajtot a többiek szájából.
Fülöp az első olyan királyjelölt akit nem tudok kedvelni, egy megalkuvó gerinctelen alaknak tartom aki csak rohan a széllel és egy percig se próbál tisztességesen cselekedni.
Nagyon sajnáltam Mary és a Lombardot, akkor is ha megint nem értem miért hitt el mindent amit mondtak neki, az öregnek legalább lennie kellett volna egy kicsi megérzésének, hogy valami nem stimmel a háttérben.
Méltó folytatása az eddigi részeknek.
Druon regényfolyamának negyedik részében arról az elképesztő káoszról ír, amely Civakodó Lajos megmérgezéséhez vezetett majd még inkább eluralkodik Franciaországon, hiszen évszázadok óta először marad örökös nélkül az uralkodóház. A régenssé válásért, majd a koronáért folyik a harc, melynek hevében válogatás nélkül használnak fel embertelenebbnél embertelenebb eszközöket a hatalomra vágyók. Thrillerbe illő cselekménysorozatok húzódnak végig a regényen, miközben megismerjük ezt a korszakot, melyben nem csak a királlyá választás, de a pápaválasztás körülményei, valamint a törvényalkotás menete és eredménye is hagy némi kívánnivalót maga után. Igazi csemege ez a rész, és még három követi. Az író stílusa, bölcselkedései, valamint a kapott információ mennyisége és minősége ezt a kötetet is a kedvenceim közé helyezte. Nagyszerű sorozat remek darabja!!
Civakodó Lajos halála után nincs királya Frankhonnak.
Várják az utód megszületését, aki fiú lett. De sajnos a csecsemő csak néhány napig él, az uralomra pályázók közül valaki megmérgezi. Az ősi /mindig száli/ törvényként emlegetett szokásjog alapján Fülöpre vár a trón, de ő csak a régensséget vállalja. Igazából a korona megszerzése az álma. Persze akadnak bőven ellenlábasai is.
Legnagyobb ellenfele Robert de' Artois, aki mindent meg is tesz hatalma megingatásáért. A háttérben meghúzódó politikai szálak hol egybefonódnak, hol szétválnak. Mintha igazi emberi érzések nem is lennének a szereplőkben, pusztán a hatalom megszerzése motiválná őket.
Még pápát sem sikerült választani, teljes a káosz a birodalomban és a katolikus egyházban egyaránt. Megtévesztéshez folyamodnak: a nagy betegnek hitt Dueze-t kiáltják ki pápának XXII. János néven.
Végül Szép Fülöp fiából is király lesz, de az uralkodásban nem sok öröme telik.
Guccio egyre fontosabb szereplője lesz a regénynek feleségével, Marie-val egyetemben.
Hihetetlen, hogy milyen izgalmas tud lenni a történelem (sokszor a fikciónál is izgalmasabb).
Micsoda zűrzavar és fondorkodás zajlott. spoiler
Kíváncsian várom a többi részt.
Népszerű idézetek
– … De ne féljen, nagyuram, a kicsikét alaposan bedörzsöltük sóval meg mézzel, aztán porrá tört rózsalevelekkel kentük be, hogy a ragacsos nedvet eltávolítsuk róla. Mézes ujjal gondosan kitörültük a száját meg a torkát, hogy megjöjjön az étvágya, ha édes ízt érez. Legyen nyugodt, gondosan elláttuk őt.
– És kegyelemed Johannáját is, fiam – tette hozzá Mahaut. – Nyúlürülékkel kevert jófajta kenőccsel kenettem meg, Arnaud mester receptje szerint, hogy összehúzódjon a hasa.
– De anyám – szólalt meg a gyermekágyas –, én azt hittem, hogy ez a recept meddő asszonyoknak való.
– Ugyan, a nyúlürülék mindenre jó – jelentette ki a grófnő.
106. oldal
— Határozottan bolondság lenne megengedni, hogy leány üljön a trónra! Láttak-e már valaha is asszonyt vagy leányt hadakat irányítani? Hiszen a nők minden hónapban tisztátlanok, és minden esztendőben terhesek! Látták-e őket szembeszállni a vazallusokkal, amikor még természetük hevének mérséklésére sem képesek? Nem, én ezt nem tűrném el, és azonnal visszaadnám a kardomat. Amondó vagyok, nagyuraim, hogy Franciaország túl nemes királyság, semhogy guzsaly legyen egy nőstény kezében. A liliomok nem fonnak!
„A doktorok azt állítják – tűnődött ezen a hajnalon –, hogy az üdvözültek lelke közvetlenül a halál után gyönyörködhet Isten boldogító színe látásában, s ez az ő jutalmuk. Jó, jó… De az Írás azt is mondja, hogy amikor bekövetkezik a világ vége, amikor a feltámadott testek találkoznak lelkükkel, az utolsó ítélet dönt mindnyájunk felett. Ez nagy ellentmondás. Isten, aki mindenek felett uralkodik, aki mindentudó és tökéletes, hogyan tárgyalhatja kétszer ugyanazt az ügyet saját ítélőszéke előtt, és miképpen dönthet újólag saját korábbi ítéletéről feljebbviteli fokon? Isten nem tévedhet, és egy ilyen kettős végzés, ami perújrafelvételt, tehát tévedést tételez fel, istentelenség, sőt eretnekség… Egyébként úgy illene, hogy a lélek csak akkor élvezhesse Ura látásának örömét, ha testével egyesülve ő maga is tökéletessé válik a maga nemében. Szóval… szóval a doktorok tévednek. Eszerint az idők végezete előtt nem részesülhetünk sem az üdvözültek tulajdonképpeni boldogságában, sem Isten boldogító színe látásában, és Isten csupán az utolsó ítélet után engedi meg, hogy szemléljék. De addig hol tartózkodik a holtak lelke?
Az átélt napok, akár zsúfoltak vagy üresek, akár mozgalmasak vagy csendesek, mind egyformán eltűnt napok, és a múlt hamujának minden tenyérben egyazon súlya van.
— Bírságok, bírságok — ismételte Duéze. — Adóztassák meg a bűnöket: ez kiapadhatatlan forrásnak ígérkezik. Az ember természeténél fogva bűnös, de a bűnbánatot inkább a szívével, semmint az erszényével akarja gyakorolni. Ha feloldozásunkért adóznia kell, gyorsabban megbánja vétkeit, és hosszabb ideig tétovázik majd, mielőtt tévelygéseibe visszaesne. Aki meg akar javulni, annak bírságot kell lerónia.
…milyen különös, hogy azon lények között, akik mindegyikének egy feje és két keze van, és akiket Isten mind a saját képére teremtett, ennyire különböző fajták léteznek, ha öltözékük alapján ítélik meg őket.
Így tehát 1316-ban, ezen a július 16-i gyűlésen találkozott a Capetingek három ága; utódaik még öt évszázadon át fognak uralkodni Franciaországban. Ezen a napon a három dinasztia egyszerre láthatta végét vagy kezdetét: a Capetingek közvetlen ágát, amely Poitiers-i Fülöp és Marche-i Károly után hamarosan megszakad; aztán a Valois-ágat, amely Charles de Valois fiával majd átveszi az utódlást, és tizenhárom uralkodót ád az országnak; végül a Bourbon-ágat, amely csupán a Valois-k kihalása után lép trónra, amikor ismét vissza kell menni Szent Lajosig, hogy leszármazottjai közül királyt találjanak. Minden dinasztiaváltozást kimerítő, pusztító háborúk fognak kísérni. És mindegyik ág három fivérrel hal ki…
Az a pillanat, amikor két embert, akit látszólag minden elválaszt – a kor, a külső, a tapasztalat, a hivatás –, felismeri egymásban a gondolkodás azonosságát, és úgy érzi, hogy kettejük között alkalmasint megszülethet a barátság és az együttműködés, ez a pillanat inkább függ a sors titokzatos konstellációitól, mint az elhangzott szavaktól.
38. oldal (1999. kiadás)
A sorozat következő kötete
Az elátkozott királyok sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Juliette Benzoni: A királyné hálószobája 90% ·
Összehasonlítás - Emmanuel Le Roy Ladurie: Montaillou 84% ·
Összehasonlítás - Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné 84% ·
Összehasonlítás - Prosper Mérimée: Szent Bertalan éjszakája 80% ·
Összehasonlítás - Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa 95% ·
Összehasonlítás - Bányai D. Ilona: A vér jogán 94% ·
Összehasonlítás - Bán Mór: Az üstökös lángja 91% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Jó városunk, Párizs 90% ·
Összehasonlítás - Juliette Benzoni: Az elveszett kereszt 91% ·
Összehasonlítás - Hugo Viktor: A Notre Damei toronyőr ·
Összehasonlítás