!

Mamó 179 csillagozás

Máté Angi: Mamó

Máté Angi hőse árva kislány, aki zord nagyanyjával, Mamóval egy kidőlt-bedőlt, kék falú univerzum lakója. Mégsem afféle árvagyerekes-ríkatós lelki horrortörténet ez, sem puszta tudósítás a szeretetlenség poklából. Az elképesztően tömény kisprózákból nem holmi sivárság árad. A titok az író világ-újrateremtő nyelvezete, amely egyszerre egyedi és erdélyi, gyermeki és művészi, csodásan hajlékony és mulatságosan naiv. Mamó „korcbaszedett' arca felett lobogós hajon "csicsonkáznak” a „hajhuziga-bogarak”, a templomi szentek „mutatják a szomorút, ki magukból”, „Nemzetközi Nőnapkor ott állnak a legszebb anyákok, a legszebb fejükkel, ruháikkal”, temetőben pedig „járulnak a népek, mintha lerónivaló sajnáljaik lennének”. A túlélés eszközei a varázsigeként örvénylő szavak. Sok jó könyv jelenik meg manapság, ám ritka az olyan, amelynek a helye előre ott állna kitöltetlenül a magyar irodalom polcán. A Mamó ilyen szín a palettán. Csak most, hogy van, jövünk rá, mennyire hiányzott!
Lackfi János

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Koinónia, Kolozsvár, 2010
114 oldal · ISBN: 9789731650043
>!
Koinónia, Kolozsvár, 2009
118 oldal · ISBN: 9789731650043 · Illusztrálta: Miklósi Dénes
Hirdetés

Kedvencnek jelölte 39

Most olvassa 4

Várólistán 94

Kívánságlistán 78

Kölcsönkérné 6


Népszerű értékelések

+
>!
Pável 

A fény útja a Földre 8 perc. Ez a könyv is alig egy óra.

3 hozzászólás
+
>!
utazó

Ha soha nem fogok már értékes könyvet olvasni, már akkor is érdemes volt élnem! Hihetetlen, hogy valaki így tudjon írni, fogalmazni, átengedni érzéseket, élményeket.
Annyi tudatosan nem megélt, átélt pillanatot hozott felszínre bennem, ha másért nem, ezért újra fogom olvasni, pedig azt nem szoktam. Látom magam előtt, igaz csak buszból vagy autóból, Erdély mindegy melyik településén azt a pici kék házat. Látom magamat 4-5 évesen, amikor anyukám ráncigálja a két hosszú copfomat, ami miatt fél órával hamarabb kellett kelnem, mert egyébként lekésem a buszt. Látom az analfabéta dédnagyanyámat, aki nekem is kóró-szerű, szikár, kóc-hajú volt, s nem nagyon tudta, hogyan kellene kimutatni a szeretetét……… Látom, hallom a 80-as években megismert Nagyvárad közeli tanult, felvilágosult ismerősömet, aki elsuttogja nekem, felment a hegyekbe egy öregasszonyhoz, hogy vegye le róla a rontást, igaz, akkor hitetlenkedtem, hogy ilyen még van???
Ha valaha lesz saját példányom a könyvből, s remélem lesz majd, sőt dedikálva, akkor az 1979. nov. 9-én dedikált Kányádi Sándor : Fekete-piros versek c. kötet mellett lesz a helye.
Lelki füleim hallják, az elkövetkező prózamondó versenyeken e könyvből lesznek szemelvények…….. s mind több olvasója a Mamónak.

3 hozzászólás
+
>!
RandomSky

Jelen pillanatban nem tudom leírni, és különben sem lesz könnyű (majd ekultra), hogy ne ugyanazokat ismételjem, amiket mások is leírtak már. Meg talán túl személyes is lenne, amit még írnék. Nem ilyen volt a gyerekkorom, mégis benne látom ebben a könyvben, meg a szüleimét, a nagyszüleimét, de még leginkább talán a legtovább élt dédimamámét. Sőt, mellékesen benne van egy picit az egy szem erdélyi utazásom is. De különben leginkább nem is találok szavakat. Miközben olvasom, és így meg úgy felfogom, mi történik a kislánnyal, olyan erővel hozza elő a saját emlékeimet, hogy elakad a lélegzetem. Meg ilyen nagy szavak, hogy ez ám az igazi élet, meg ez ám az igazán kemény és súlyos – de ez mind-mind olyan mellékes, lényegtelen.
Legyen áldás Máté Angin, aki alighanem két lábon járó napsugár, megvilágít minden dolgokat, de úgy, ahogy még sosem láttuk, vagy csak túl régen.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-05-05+13%3A00%3A00/mate-angi-mamo

8 hozzászólás
+
>!
HAri P

Angi szavait olvasni olyan, mint amikor az ember egy nemvárt pillanatban és helyen rátalál egy szeretettel faragott titkos ládikára, amit óvatosan kinyit, és ahogy fedezi fel benne a kincseket, szépen lassan átlopakodik belé a lélekben gazdag tartalma. Éjjel, amikor elovastam az utolsó mondatot, éreztem , hogy egy átsuhanó mosoly melege simította meg az arcomat és tudtam, hogy reggel a kávé mellé is ezt kérem. Nem is akartam ellenállni. Mondhatom, hogy ezzel feküdtem, ezzel keltem. Köszönöm.

6 hozzászólás
+
>!
cippo

Jött, csak jött a keserédes kifele, hogy belémgunnyadt a hang.

3 hozzászólás
+
>!
zsofigirl

Az úgy volt, hogy én Momot akartam, és valahogy Mamó került fel a várólistára. Aztán észrevettem, hogy ez nem az, de láttam, hogy jó, és maradt. Aztán találkoztunk a könyvesboltban és hazahoztam. Nem tudtam róla semmit, csak láttam a sok ötcsillagot itt. A fülszöveget sem olvastam. És azt hittem, hogy mamóval boldogan élnek a kék házikóban. De mamóval nem éltek boldogan a kék házikóban. És mégis.

Kis csoda ez a könyv. Többször elővevős lesz, annyira örülök, hogy van sajátom. Ennyire szépen játszani a szavakkal; ó, de szeretnék én is így beszélni!

+
>!
kvzs

Máté Angi nem használja a szavakat, hanem éli és teremti őket. És ebből a teremtésből egy csoda lett.
Apránként szippantgattam ezt a csodát. Szippantgattam, és megtapadt a szájpadlásomon, a torkomban, simogatott a szemem mögött és összegyűlt a gyomromban.
Apránként szippantgattam a csodát, mert nem akartam a belekontárkodásommal, az olvasásommal elrontani, nem akartam, hogy vége legyen. Aztán amikor vége lett rájöttem, hogy még sincs vége, hogy ott van megtapadva a szájpadlásomon, a torkomban, simogat a szemem mögött és összegyűlt a gyomromban. Mert Angi ezt a csodát mindannyiuknak teremtette, és nem múlik el.
Köszönöm @mate_angi!

+
>!
Juci MP

Legalább kétszerolvasós, de akár többször is. Az első olvasás olyan, mint virágok nyílását nézni gyorsított felvételen: mellbe vág a tömény szépség, alig bírod követni, és mire magadhoz térnél, már vége is. A rövid kis részek falatják magukat. Másodszorra, lassabban már jobban megízlelgeted, ráérsz elidőzni egy-egy szókép fölött, megvárod, míg a szirom szép lassan kipöndörödik, egy bibe az ég felé emelkedik, és tátott szájjal csodálod. Varázslat ez, vagy teremtés: világot teremtő ige.

3 hozzászólás
+
>!
Gedi P

Mamószagú és gyermekkorillatú kis könyv. Közbe pedig begurulásznak a kacagások és a sírások is, mert van szeretés és sok nem szeretés. És vannak nyarak, mikor bejön a homok a szandálba és vannak tavaszok, amikor a kiskacsák jöttek és gurult szét a sok kis sárga gomolya és vannak telek, amikor havak vannak lent és havak vannak fent. És jön az emlékezés egy másik télre, egy másik tavaszra, egy másik nyárra, egy másik mamóra, de mégis ugyanarra. Hogy a könnyek miatt a betűket és sorokat még érdekesebbnek lássam. Egy órányi kincs.

+
>!
tgorsy

Vicces szeretetéhségből sírósodik önvigasztalássá.
Teljesen a saját gyerekkori félelmeimet, értetlenségeimet olvastam.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
fülcimpa

Álmos voltam, álmos volt a fejemen a hajam, nem tudta könnyen odaadni a gubancokat az akarós nagyanyámnak.

89. oldal, Koinónia, 2009

2 hozzászólás
+
>!
narziss

Volt úgy, hogy megfogtam a kezét, hogy jobban megengedjem neki a vigyázást.

103. oldal

+
>!
jazmin

Azt is tudtam, hogy tavasz van, az az idő, amikor mamó megöleli a lyukas fazekakat a fáradt virágokkal, s hordja őket, menti a kinti kékre a szoba benti, vastag feketéjéből. S ha akkor megkérdezi, mit szeretnék, azt mondtam volna, lyukas fazék szeretnék lenni.

40. oldal

6 hozzászólás
+
>!
Leoni IP

Jó ideig úgy hittem, vannak, akik nagyanyától születnek, vannak, akik anyától, innen vagy onnan.
Magamról azt, hogy nekem csak nagyanyám van, vele élek a kék házban, tőle nő a hajam és ő csinálja a tejet.

(első mondat)

+
>!
egy_ember MP

Már nagy voltam, s fel nem foghattam, hogy az én morc nagyanyám, mint valami jótét lélek, üvegelte a nyögős embereket, nem fújtatott, nem mondta, hogy istenverése, mint nekem, ha én voltam beteg, olyankor az összes keze elindult fenyegetőzve, hogy: ugyemegmondtam, mit mondanak az emberek, hogy nem vigyázok rád. Attól félt a leginkább, hogy beteg leszek, meg attól, hogy megszeretek mást. Gyermeket vagy embert. Nem is jöhetett hozzánk senki, én sem senkihez.
Azért szerettem mindenkit, aki a kék ház körül járt: postás Feri bácsit, aki a nyugdíjat hozta, Fülöp bácsiékat, a csigabegyűjtő Gáborékat, ó, mindenkit és mindent. Tudtam szeretni a ribizlibokrot, a szánkót, bármilyen furcsa is.
Aztán megnőttem, s akkor az ovit, mindenestől.
Ott is utolért mindig mamónak a korcbaszedett arca: Nemzetközi Nőnapkor ott álltak a legszebb anyákok, a legszebb fejükkel, ruháikkal, nagy húsvétszag volt, habár nem volt húsvét. Mi álltunk, köszöntöttünk.
Ők ültek, könnyeztek, a szép fejüket rezegtették.
Nekem meg nagyanyám volt csak: a leghátsó sorban töpörgött, szigorú kendőjén húzott még egyet, nehogy mosolyra engedné a kendő a képét, mintha szégyellt volna minden kedvességet, amikor az egyetlen nagymamás verset hibátlanul elmondom.

24-27. oldal

+
>!
narziss

Sokáig nem tudtam – talán most sem –, hogy hogy igazak a dolgok. De éreztem, hogy egyik is lehet igaz, meg a másik is, ha én akarom.

43. oldal

+
>!
Netelka I

Tudtam valamiket a halálról, arról, hogy él-él valaki, aztán behunyja a szemét, és többet soha nem, nem tudja kinyitni, a halál miatt.

110. oldal

1 hozzászólás
+
>!
Maya

Tudod, mindenhez hozzá akartam érni, mindenhez akartam a közömet.

Tolakodtam az apró fejemmel be a világba, hadd tartozzam őhozzá. Mert egyedül voltam tulajdonképpen.

18. oldal Koinónia, 2009

+
>!
fülcimpa

Valami kinyitotta bennem magát.

29. oldal, Koinónia, 2009

2 hozzászólás
+
>!
egy_ember MP

Kicsi volt a kék ház, az udvar, kicsi volt körülöttem a megfogható, kevés volt a világ, amiben kicsi testem mozoghatott. Ezért kerestem mindig s leginkább magamon vagy a fejemben a dolgokat.

47. oldal


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el