Ez egy susogó levél 93% 39 csillagozás ↑ 6%

Különleges ez a könyv nekem.
Egyfelől, mert vidéki lány létemre ott lehettem a könyvbemutatón és találkozhattam Angival és Ágival.
Másfelől a mesék valami szívhez szólóak, a rajzok meg olyan gyönyörűek.
A kertészes a kedvencem, mert a kertnek szülinapja van és Ági gyönyörű ruhába öltöztette. Meseszép.
Egyetlen egy bajom volt a kötettel, hogy nagyon rövid és vékonyka. Még, még, még…
http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2011/12/21/Ez_egy_susogo_level_es_az_Elnemfeledett_lenyek_boltja/

Szeretnék gesztenye lenni, aminek szeretettel simogatják a hátát.

(Volt egyszer egy könyv. Egy nagyon különleges könyv. Amit nem is lehet igazán szavakkal kifejezni. Csupa-csupa szívsimogató köntösbe bújtatott történetek.)

Már olyan Angi újabb meséit olvasni, mintha hazatérnék. És olyan is, hogy melengetnek, meg helyettem szólnak. Rám néz a sorain, susogó levelein át, olyan békével, mint a bárányfelhős nyári ég, ahol Isten lakik, és annyi megértéssel, mint aki pontosan tudja, mit érzek, mert ő is érezte már.
Olyan, mint emlékezni arra, hogy gyerekként beteg voltál: nem a gyógyszer vitte le a lázadat, hanem édesanyád simító keze, nem az orvos segített át, hanem édesapád erős karja. Ilyenek ezek a mesék, meg még nagyonsokmindenféle mások. És tudom, hogy komoly témákról szólnak, de elsősorban mégis azt susogják, hogy élni jó.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2012-01-03+12%3A00%3A00/mate-angi-ez-egy-susogo-level

Úgy vártam már, és olyan öröm volt kézbe venni, csak azt sajnálom, hogy tovább tartott a könyvesboltban az eladónak megtalálni a rendelések között az enyémet, mint utána nekem elolvasni… Angi, írjál még nekünk! Sokat! :)
Keszeg Ágnes kisasszonyokat varázsolt a fákból, bokrokból, én meg megint éreztem, hogy kicsipkéződött a lelkem szegélye a képek és a mesék hatására. (Most még csak egyedül olvastam, majd karácsony után lesz a közös olvasás Andrissal – de a családban még két gyerkőcnek levélsusogós ajándéka lesz a fa alatt, tőlünk.)

Annyira meglepődtem, hogy elémsusogott a gyerekkönyvtárban, mert utóbb, amikor egyáltalán Máté Angiról érdeklődtem, nem volt egy könyv sem…
Nagyon szép könyv, nagyon csendes, halk-halk hangulat, amelyben elsusognak az esték egy-egy esti mesét. A gyerekek elcsendesednek, és lehunyják a szemüket. Nyugalom árad a szobában.
Ez varázslat…
Nagyon szép és különleges hangulatot keltő varázsírások.
Gyönyörű, nagyon különleges rajzok, főleg a Volt egyszer egy kertész, a Volt egyszer egy hely és a Volt egyszer egy kislány rajzai tetszettek.
Legszebb történet a Volt egyszer egy hely – ez nagyon susogó, Volt egyszer a szegénység – ez nagyon „harapós” és megható, és a Volt egyszer egy szitakötő – ez pedig légies csöndvarázsoló…
Nagyon szép – minden (képi, szövegi, hangulati stb.) tekintetben…

És a kisfiam azt mondta a fotó láttán, hogy "nagyon szép ez az Angi óvónéni…"

Valaki azt mondta a minap, hogy az
"Az én kedvesem egy olyan lány, akit
hóbortos álmok tépnek,
kócos haját reggelente szelek fonják," – egyenesen költészet; Angi ágról lecsüngő, érett esői, amelyekből a hasas Nap csupán esőcsutkákat hagyott" szövegképe festmény és emlékkönyv egyben, „az apró, tipegő, sáros cuppogó, nagy poros, jegesen karcolt lábnyomokat” fektető kislányról, a házakat szétharapdosó szegénységről, na meg az ágaikról egy-egy levelüket lecsippentő és abból repülőt hajtogató fákról már ne is beszéljek még sokszor emlegessem az idézeteket…

Szinte tökéletes! Csudaszép már a borító is, rajta a légies és domború címmel és levelekkel…
Belül pedig ha lehet, még szebb, elbűvölőek a formák, a színek, azok közül is főleg a növényeké, házaké, tárgyaké, állatoké. A mesékbe újra bele kellett rázódnom, mert eleinte túl gyorsan olvastam őket és nem is éreztem, hogy na itt a mese vége, és akkor lapozásnál meglepődtem, hogy már másik mese jön. A volt egyszer egy hely tetszett a legjobban, no meg persze a szülinapos kert gyönyörűszép virágai.

Angi meséit még mindig nem tudom úgy olvasni, hogy nem lassítok le, pedig én aztán többnyire pörgök, mint egy búgócsiga. És ezeket is az ő hangján hallom a fejemben. :) Kedves könyv ez, csak túl rövid. :)
És tetszenek a rajzok is, jó a képi világa. Viszont nehezen vonatkoztatok el a Volt egyszer egy… illusztrációitól. De ha elvonatkoztatok, akkor ezeket a rajzokat is sokkal jobban szeretem. :)

Ez a kötet egy kis remekmű. Csodálatos összhangban van a szöveg az illusztrációval, valóban szerzőtársak. A mesék meglepőek és nagyon újszerűek, Keszeg Ágnes alkotásai,az illusztrációk pedig igazi műalkotások. Mindegyik mese másért tetszik, de talán a kertészről szóló a kedvencem mégis. Ha gyakran olvasunk Máté Angit, akkor remélhetőleg mi is elkezdünk egymásnak jó szavakat mondani, mint az ő hősei.

Van, aki Shakepeare Viharára is, meg Angi susogására is süket.
De az már reménytelen eset lehet.

bővebben ld. a karcomban – csupán lelkesedés, nem kritika.
—–
Na gondoltam újraolvasom, pdf-ből még Angi is nehezen bújik elő, a Cerkabella meg méltó papírköntösbe öltöztette Susogiékat.

Csupáncsak azért csippentettem le egy fél csillagtaréjnyit az ötből, mert így lesz egy kis döccenő a következő, negyedik kötet előtt, egy kis torpantó, megállingató, eltörpöngtető, ami után persze már megint ötcsillagos szerelvény érkezik – mintha csak betolnák a Keleti pályaudvarra a Kempinkyt, afféle.
Meg aztán hátha erre jobba felfigyel a publikum is: nem ötcsillagos a molyon egy Máté Angi-kötet? Ide vele, hadd lássam, biztos az?! Szóval így marketingelem én Angit. Hogy ne csak úgy lebengjen a sok egyforma könyve, egymástól megkülönböztethetetlenül (ezt mondd ki gyorsan sokszor egymás után, hehehe), hanem az egyik legyen csak simán tökéletes, a másik csudálatos, a harmadik pedig ilyen kacagós.
Olyan állat, hogy zsiráf, pedig nincs! – mondta egyszer az egyszeri székely. Erre most itt árválkodik nekünk az esőcsutka. Dalí sem festett még ilyet, erre Angi olyasmit talált ki, amit most egy fiatal erdélyi lánynak kellett megpingálnia. Behorpad a homlokom, mire elképzelem magában. A bárányfelhőket terelő juhászkutyafellegek lehetnek ilyen fáradtak, mint én a nagy képzelés végére, de megéri.

Szeretem, mikor a remek tartalom igényes, szép kivitelezéssel párosul, nagyon szeretem. És ez pont ilyen. A mesék különlegesek, léleksimogatóak, árad belőlük a gyerekek nyíltsága, huncut rácsodálkozása a világra. A rajzok pedig egyszerűen gyönyörűek. A kedvencem talán a gesztenyék nagyanyjáról szóló mese, meg a kert születésnapja. Tulajdonképpen egyik sem „gyerekmese” a szó klasszikus értelmében, mert a gesztenyék elpattogják azt is, hogy milyen egyedül lenni, éhesnek lenni, a kert pedig arra vágyik, hogy legyen valaki, akinek fontos a létezése…és mégis mese, kis és nagy és örök gyerekeknek.
Remélem, hogy még sok mesét fog írni Máté Angi, és azt is remélem, hogy a jövendőbeli köteteket is Keszeg Ágnes fogja illusztrálni, mert tökéletesen kiegészíti egymást a szöveg és a rajz. Élmény. Érték.