A ​ló népe 63 csillagozás

Mary Mackie: A ló népe

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​történelmi legendák korába, a mesés druida múltba, mindenható varázslók, jósok közé vezeti az olvasót Mary Mackie, angol író világsikert aratott könyve. Valós történelmi események, s a kelta icen törzs vallási-szexuális szokásai alkotják azt az anyagot, amiből teljes univerzumot teremt az írói fantázia.
Néró császár uralkodása idején a rómaiak megszegik a Britanniában élő keltákkal kötött egyezséget. A légionáriusok betörnek falvaikba, megerőszakolják asszonyaikat, foglyul ejtik a férfiakat. Boudicca, a kelta icenek királynője elhatározza, leszámol a hódítókkal és megindítja a Bosszú Háborúját. A királynő túl a csalódásokon, a magánélet és a történelem tragédiáin, női és uralkodói büszkeségében megalázva ragad fegyvert a könyörtelen betolakodók ellen. Leánya, Rhiannon egy pogány szertartás során, kábító, vágynövelő italok mámorában egyesül istennek vélt szerelmével Farann herceggel. A szerelmeseket a római támadás elválasztja. Farannt rabszolgaságba vetik.
Vajon… (tovább)

>!
Holnap, Budapest, 1990
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633450101 · Fordította: Kisfaludyné Falus Éva

Kedvencelte 26

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Mary Mackie: A ló népe

Nos, ez a könyv sokkal közelebb áll a fantasyról való elképzelésemhez és sokkal jobban is tetszett, mint a korábban Moorcocktól olvasott fantasy. A kelta törzs, „a ló népe” szokásai, ritusai, környezetük és életük kalandos története tulajdonképp izgalmas, számos elemében valóságos történelem, hisz számos hiteles forrásból ismerjük azt. A druida sámánok, Boudicca, az icenek királynője, a római hódítás elleni küzdelem, mind-mind ennek a fordulatos mesének a hitelességét erősíti – akár így is történhetett – szóval érdekes volt. Kicsit közelebb került hozzám a fantasy…

2 hozzászólás
A_Shara>!
Mary Mackie: A ló népe

Talán ez volt az a könyv, ami megszeretette velem a fantasyt oly sok évvel/évtizeddel ezelőtt. Imádtam, többször is elolvastam. Most végre rátaláltam egy antikváriumban és újra olvashatom.

Gerel>!
Mary Mackie: A ló népe

Nagyon-nagyon szeretem a keltákat, azért is vártam olyan sokáig ezzel a könyvvel, hogy a megfelelő hangulatba kerüljek és akkor olvassam el. Hát meg kell mondanom, hogy egészen elképesztő ennek a népnek a világa.
A vallási gyakorlatoktól kezdve, magáig az életmódig. Abszolút élhetőnek tűnik, a nők egyenjogúságot élveznek, a szerelmet sem gátolják, és számomra legfontosabb, hogy a természettel teljes összhangban élnek. (Persze nem tudhatjuk pontosan milyen volt, de ha hiteles a könyv, akkor egészen egyedülálló abban az időben ez a fajta berendezkedés. Mondjuk az emberáldozatokat inkább hanyagolnám, csak felesleges kegyetlenség. És a szolga tartás is bőven átlépi az ingerküszöbömet, főleg emberi lények elajándékozása.)
Viszont ennek a könyvnek nagy hibája, hogy szinte csak a Hármas Istennőre koncentrál, a Pantheon többi tagja nem kap szerepet, amit nagyon sajnálok, tekintve, hogy milyen hatalmas mitológiája van a keltáknak. Az írónő nagyon felszínesen mutatja be a druidákat és az egész vallást, ettől kissé primitívnek tűnik az egész, gondolom nem főszakterülete ez az ősi vallás, de azért jóval mélyebb jelentéssel bír, mint ahogy itt megjelenik. Lehet, csak a csalódottság beszél belőlem, mert számítottam erre a témára és semmit nem kaptam belőle. :(
A törzsi élet annyira magával ragadó, szinte hihetetlen olyan emberekről olvasni akik még nem idegenedtek el egymástól teljesen, egyként élnek és küzdenek. Mintha a magány és elhagyatottság ismeretlen lenne. Lehet valamit jobban tudtak, mint mi „felvilágosult” emberek.
A másik gyenge pont a szereplőgárda volt számomra, senkit nem tudtam igazán megkedvelni, sem azonosulni velük. Vannak következetlen részek, egyszer arról ír a szerző, hogy xy utál valakit, aztán 5 oldallal később: xy mindig tisztelte ezt az adott figurát. Whaaaaaaaat???
A cselekedeteik is gyakran logikátlanok, pl. ki kezd el arcoskodni egy katona előtt, aki bármelyik pillanatban végezhet vele?? A legtöbb galiba pont ebből a „kihaénnem” attitűdből adódik meg a rossz tulajdonságok kiélezettségéből. Szerintem egy bölcs uralkodó tudja mikor kell tartania a száját.
Összességében, ismeretek bővítésére ez a történet nem a legalkalmasabb, viszont, ha valaki egy ősi, természetközeli nép erősen kiszínezett mindennapjait és drámáját szeretné elolvasni, akkor tökéletes választás.

Trixi>!
Mary Mackie: A ló népe

Azt hittem többségében Boudiccáról és ismert (???) tetteiről fog szólni a könyv. De meglepetés volt, hogy nem annyira ezen volt a hangsúly. Eleinte valóban Boudiccáé volt a főszerep, amit menetközben átvett a lánya. Amiről hittem, hogy szólni fog a könyv, az csak a vége felé az utolsó 80-90 oldalon jelent meg: a rómaiak támadása, Boudicca megkorbácsolása, lányai meggyalázása, és utána a törzsek összekovácsolása, aztán a roham a rómaiak ellen, és a végső csata (ami megérdemelt volna jóval több oldalt is, mivel a rómaiak valóban csapdába kerültek, és túlerőben voltak Boudiccáék, és mégis a rómaiak győztek – nemrég láttam egy műsort ahol épp ezt a csatát fejtegették, miként győzhettek a rómaiak), és 1-2 info menet közben is: pl: Prasutagus halála. Az írónő ügyesen lavírozott a valós és fiktív történések között. Izgalmas, olvasmányos és nagyon-nagyon tetszett a könyv, annak ellenére, hogy egészen mást vártam. Egy dolog azért egészen picit zavart…….Boudiccát általában úgy ábrázolják (pl: Westminster Pier közelében lévő szobrán), hogy a szekerét egyedül hajtja a csatába, erre a könyvben a lánya volt a hajtó. Ha manapság mindenki így ismeri, a könyvben is megmaradhatott volna ilyennek az ábrázolása (legalábbis szerintem).

zöldelefánt>!
Mary Mackie: A ló népe

Attól eltekintve, hogy az első 40 oldal után olyan semmilyen nem volt számomra, nem nagyon haladtam vele. Nem keltette fel érdeklődésemet. A végére alig tudtam letenni a könyvet. Mikor már fel keltette érdeklődésemet haladós és izgalmas olvasmány lett. Volt amiről olvastam volna még többet. És volt amiről még ennyit sem. off
köszönöm a könyv ajánlását @Dawnofmyth ;)

1 hozzászólás
Lucijja>!
Mary Mackie: A ló népe

Imádom :) Évekkel ezelőtt olvastam először, és már akkor teljesen oda voltam érte meg vissza. Annyira jól ki van dolgozva az egész történet, hogy az ember amikor olvassa simán elhiszi, hogy ez akár tényleg így lehetett. A vallási rítusok, az emberek, a nép élete, a római elnyomás, Boudicca sorsa, indíttatásai, a lányai..mind mind valósághűek voltak. Annak ellenére, hogy tudtam a végső harc kimenetelét, egész végig az icéneknek szurkoltam (nem meglepő módon), hogy hátha a könyv végéig megváltozik a történelem és kiderül, hogy végül is a kelták győzedelmeskedtek az elnyomó rómaiak felett.

vywaras P>!
Mary Mackie: A ló népe

Valós személyekkel, valós történelmi eseményeken alapuló történelmi regény az 1. századból.
Az átlag ember történelmi ismeretei ebből a korszakból jóformán csak a Római Birodalomra terjednek ki. A rómaiak ebben a könyvben is komoly szerepet kapnak, hiszen ebben az időben már meghódították Britannia egy részét. Boudica az itt élő kelta törzsek egyikének királynője, aki eleinte békességben élt a hódítókkal, ám később szembefordult velük és a kibontakozó felkelés élére áll.
A Boudica személyéről és történetéről csak kevés tény áll rendelkezésre, azok is csak későbbi históriákban lelhetők fel, így ez a könyv inkább egy képzelt változata Boudica történetének.
Ettől függetlenül érdekes és izgalmas volt, hiszen a történet mellett részletes képet kapunk a kelta törzsek életéről, hitvilágáról és Britannia (későbbi Anglia) korai történelméről.

molnani>!
Mary Mackie: A ló népe

Már nem is emlékszem pontosan mikor, és kik, de az biztos, hogy néhány kedves Moly hívta fel a figyelmem erre a könyvre. Ha a fülszövegre, és a borítóra bíztam volna magam, még egy darabig a polcon pihent volna ismeretlenül ez a történet. Pedig!
Először még az elbeszélés módja is fenntartásokat ébresztett bennem. Túl száraznak, távolságtartónak éreztem. De ahogy haladtunk előre, egyre jobban összemelegedtünk a könyvvel. Már nem akartam letenni, minden szabad pillanatomban bele-beleolvastam. Oldalról oldalra izgultam a hőseimért, akiket már magaménak éreztem.
Az írónő a végén fellebbenti a „valóság” és „képzelet” határvonalát képező függönyt, mégis… El kell ismerni, nagyon jó munkát végzett, ugyanis egy kerek egész történetet kaptam, ami akár így, egy az egyben le is játszódhatott volna. Szerintem rettentő jól teremtette meg/élesztette fel a történelem múltba vesző alakjait. Céljaik, motivációik mind világosan követhetőek voltak. S azt gondolom nagyon emberire sikeredtek. Mindenkinek megvoltak a maga sötét, de szerethető pillanatai is.
Köszönöm! Nagyon tetszett, és szeretettel ajánlom! :)

Leila1987>!
Mary Mackie: A ló népe

Nem tudtam letenni, bár Boudicával elfogult vagyok magam is női (hagyományőrző) harcos lévén. :) Egy bajom van vele: túl gyors, ezáltal túl rövid, elnagyolt. Tudom, vannak, akiket idegesít, ha egy ló hátán megcsillanó naplementéről kell olvasniuk 5 oldalon keresztül, én fordítva működöm: ha valami tetszik, legyen minél hosszabb, akkor köt le leginkább. Gyönyörűszép világot ír le, százszor inkább élnék abban 40 évet, mint ebben 80at.

Én_az_olvasó>!
Mary Mackie: A ló népe

Minden olyan történet, amelyben egy népcsoport leigázásáról, gyarmatosításáról olvasok arra gondolok mennyi ismeret, egyediség veszett el az egyetemes tudásból. Sajnos a római hódítók semmibe vették a meghódított területek törzseinek saját igényeit, ez pedig törvényszerűen háborúskodással járt. A könyv egy törzs, az icének életén keresztül mutatja a „barbárok” életét majd lázadását a rómaiak ellen, királynőjük Boudicca és lánya Rhiannon főszereplésével. Nekem tetszett a történelmi és a néprajzi ismeretek átadása a történetben, szerelmi szálakkal a háttérben, olvasmányossá és tartalmassá tette a könyvet.


Népszerű idézetek

Lucijja>!

– Most ismerjétek meg az asszonyok végzetesebb haragját. Az asszonyok teste gyengébb, mondjátok ti – igen, ez igaz. Ezért mi lassabban gyúlunk haragra, nehezebben hajlunk az erőszakra. De ha a szükség úgy hozza… mindenki meneküljön! Mert egy asszony haragja mélyebb, jegesebb és erősebb, és tovább tart.

331. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Barbara Wood: Lélekláng
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Steven Saylor: A hét csoda
Simon Scarrow: A sas hóditása
Richard Blake: Róma
Tyll J. Pollman: Farkasok vándorlása
Farkas Bíborka: Róma lángjai
R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a kolostor rabja
Bányai D. Ilona: A vér jogán