Antoine – aki már tizenegy éves korában olyan bölcs és cinikus volt, mint egy csapat öreg halász – huszonöt évesen elhatározza, hogy amortizálja nyomasztóan magas intelligencia szintjét. Az ígéretes bölcsész ennek érdekében precízen megtervezi az elhülyülés folyamatát.
Először az alkoholizmussal próbálkozik, csakhogy az elmélet tökéletes elsajátítása után egy fél pohár sörtől toxikus állapotba kerül. Túlzottan érzékeny szervezetének ellenállása kórházba juttatja, ahol megismerkedik a szuicidok lelkivilágával.
Be is iratkozik egy öngyilkossági tanfolyamra, elkerülendő az újabb kudarcokat, majd miután ez a projekt is befullad, felkeresi egykori gyermekorvosát, aki gyógyszeres kezeléssel asszisztál a butító kúrához.
A kicsi piros antidepresszánsok olyan enerválttá teszik Antoine-t, hogy agya önállósodik, és minden külön értesítés nélkül leépíti magát. Barátai aggódva figyelik a történéseket, de hősünk meg sem áll az üresfejű pénzvilág… (tovább)
Elhülyülésem története 29 csillagozás
Kedvencnek jelölte 6
Most olvassa 1
Várólistán 24
Kívánságlistán 10
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Gondolkodom tehát vagyok, ha nem gondolkodom úgy jobban vagyok. (vagy mégsem)
-mondhatná Antoine a nagy francia után szabadon…
Minden szava igaz, annyira igaz, hogy kőbe kellene vésni, bár nehéz lenne kivitelezni, mert a kőfaragók keze folyamatosan remegne a röhögéstől. Bárkinek ajánlom, akinek baja van a fogyasztói társadalommal, az egyengondolatokkal, a magukat túl komolyan vévő emberekkel, akit állandó kételyek gyötörnek, aki semmilyen irányzatban sem ismer magára, most lelki társra találhat Martin Page személyében. Köszönet @Lady_L molynak, aki beszélt nekem róla.
Örök kedvenc könyv, baráti körünkben szállóigévé vált mondatokkal és jelenetekkel. Végtelenül szórakoztató, de azért érdemes a sorok közé is belátni. :)
Jó kis humor, még ha groteszk is, kis bölcselkedés, néhány jól sikerült alak. Könnyed, megmosolyogtató, elgondolkodtató, de nem nagyon. Nekem most pont ez kellett!
Népszerű idézetek
Ha túl sokat olvasol, soha nem leszel igazi alkoholista! – jegyezte meg Léonard egykedvűen.
23. oldal
[…] az intelligencia kétszeres csapás: az ember szenved tőle, és mégsem gondol senki arra, hogy betegségnek tekintse.
17. oldal
Az emberek a nyelv és a gondolkodás segítségével leegyszerűsítik a világot, így akarnak eljutni a bizonyosságokhoz; a bizonyosságok birtokában lenni a legnagyobb gyönyör ezen a világon, többet jelent számunkra, mint a pénz, a szex és a hatalom együttesen. A bizonyosságokért azonban fizetni kell, birtoklásuknak az igazi intelligenciáról való lemondás az ára, s ez észrevétlenül bár, de hiányként jelentkezik öntudatunk bankjában.
74
Csak azért mondjuk, hogy nem tudjuk miért lettünk szerelmesek, mert így nem kell bevallanunk magunknak, hogy a kérdésünkre keresett választ, bizony nemigen tehetnénk ki az ablakba."
158
Ha túlságosan tudatosak vagyunk, ha túl sokat gondolkodunk, az élet lehetetlenné válik számunkra.
72
E gyümölcsöző reménytelenségből áthatott nap végén Antoine arra gondolt, hogy az, aki elhiszi ezeket az igazságokat, melyek a mindenbe beletörődésre ösztönzik az embert, valójában hűbéri esküt tesz az efféle igazságokat szülő valóságnak: aki bizonyítékokat keres boldogtalansága alátámasztására, meg fogja találni ezeket a bizonyítékokat, mert az emberi kapcsolatokban mindig azt találjuk meg, amit keresünk.
159
– Engem sohasem hívtak meg házibulikba.
– Engem sem. Féltek tőlem, mert mindig kimondtam, amit gondoltam, és bizony sok rosszat gondoltam az osztálytársaimról. Majdnem mindenkit utáltam. Zseniális volt! Most meg, hogy észrevették, mennyire fantasztikusak vagyunk, állandóan meg akarnak hívni bennünket a felnőttbulikra, mintha mi sem történt volna, mintha minden el lenne felejtve. Csakhogy mi most már azért sem megyünk el!
-Vagy ha elmegyünk is, csak azért tesszük, hogy elcsipegessünk egy kis süteményt, és igyunk egy üveg Oranginát.
-És hogy baseballütővel fejbe vágjuk ezeket az eszementeket- kiáltott fel Clémence az ütőmozdulatot mímelve.
184. oldal
