Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A könyvtolvaj 2175 csillagozás
1939, a náci Németország
A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi.
Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek.
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki.
És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.
2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében.
Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.
Eredeti megjelenés éve: 2005
Tagok ajánlása: 15 éves kortól
Enciklopédia 54
Szereplők népszerűség szerint
Liesel Meminger · Rudy Steiner · Hans Hubermann · Max Vandenburg · Rosa Hubermann · Ilsa Hermann · Alex Steiner · Andy Schmeikl · Arthur Berg
Helyszínek népszerűség szerint
Németország · Molching · Dachau · Himmel utca · Stuttgart
Kedvencelte 767
Most olvassa 118
Várólistára tette 1045
Kívánságlistára tette 1001
Kölcsönkérné 24
Kiemelt értékelések
És nincsenek szavak.
Csak színek.
Könnyek.
Észrevétlen léket rágott szívembe a fájdalom.
Talán tudtam. És mégis hagytam.
Mert szeretem a színeket.
Engedtem, hogy kivegyen belőlem mindent.
Álmokat, emlékeket, hitet, megértést, a hiábavalóságot, a szomorúságot, a miérteket, a megmásíthatatlant, a múltat, mások múltjának elképzelt darabjait.
Odaadtam őket, hogy szavakba zárhassa. A saját szavaiba.
Hogy szépségbe és romlásba, mosolyokba és sikolyokba csomagolja, amit aztán visszadobhat.
És most csak ül, vár, hogy szívem köré fagyjon újra a világ.
De az már nem lesz ugyanolyan.
Ellopták a lelkemet.
Én hagytam nyitva az ablakát.
A halál sem kopogtat, csak jön.
Kedvenc színébe öltöztet, karjába vesz és mint tüzes esőcseppek, táncoltok romjain az életnek.
Nincs fájdalom. Nincs magány.
Valamiért mindig megéri. Valakiért mindig.
Nincsenek könnyek.
Csak szeretet.
És szavak.
„- Mondja, Rosa, hogy ülhet ott az anyám, készen meghalni, amikor én még élni akarok?”
Egy kislány lenn, a pince mélyén olvasni tanul, első szavait a teleírt falak őrzik.
Néhány évvel később ezen pince falai egy zsidó fiút bújtatnak.
Ezen falak között a zsidó fiú és a német kislány hóembert épít.
És ugyanezen helyiség falai őrzik a Papa harmonika játékának dallamait is.
Különleges és meghatározó szerepet tölt be A könyvtolvaj világháborús olvasmányaim sorában.
A könyv főszereplője egy német kislány, Liesel, akit a háború kegyetlensége vezet a molchingi Himmel utcába. Legnagyobb támasza nevelőapja, Hans Hubermann, aki nemcsak bizalmasa lesz, de a betűk birodalomába is elkalauzolja. A kislány olyan barátokra lel, mint Rudy, rengeteg csínytevésben vesznek részt, miközben kézen fogva várnak egy szebb holnapra. A müncheni bombázások közepette, az éhezés és kilátástalanság viharában a könyvek jelentik számára a legnagyobb mentőövet.
Németország 1943-ban az a hely, ahol az emberségért ostorcsapás jár, a bűntudat öngyilkosságba taszít, az ellenállást megtorlás követi.
Kedves Liesel, Hans, Rosa, Rudy, Max, Frau Holtzapfel és Ilsa! Egytől-egyig a szívembe zártalak titeket!
Az utolsó oldalakat könnyes szemmel fejeztem be, Zusak egy nem mindennapi történetet vetett papírra.
És már megint sírok… Most komolyan, nekem minden könyvön bőgnöm kell? :) Így, ezért, jár az öt csillag. Hogyan is adhatnék kevesebbet?
”Olyan volt, mint valami varázslat, mint maga a szépség, mint egy csillár fénysugarai. Többször is majdnem kihúzott egy könyvet a helyéről, de nem merte megzavarni őket. Annyira tökéletesek voltak.”
A könyvtolvaj egy szívszorító történet, melyben egy kislány, Liesel hétköznapjainak lehetünk részesei, aki a könyvekben, s az írásban lelte meg örömét.
Ebben a regényben a bánat, a szeretet és a halál kéz a kézben jár. Megtudhatjuk, hogy a szavaknak micsoda ereje és hatalma van a sorsunk felett.
Már maga az elbeszélő személye is nagyon érdekes, hiszen a halál meséli el nekünk az eseményeket, sokszor elspoilerezve a végkimenetelt. spoiler
Már több II. Világháborús könyvet olvastam, de módfelett különös volt ezt egy gyermek szemén keresztül látni.
A karaktereket csak szeretni lehetett, bár a Mama eleinte nem volt túl szimpatikus.
Max felbukkanása felforgatja nyugodtságukat, de a félelem ellenére a pincében mély barátság szövődik egy férfi és egy kislány között.
A könyv végét szinte végig pityeregtem, annak ellenére, hogy tudtam mi fog történni, megviselt.
Liesel egy bátor lány, aki nem félte használni a szavakat, melyek élettel és reménnyel töltötték meg a teljes valóját.
Nagyon rég elszerettem volna olvasni a könyvtolvajt, mindig halogattam, tettem egyik helyről a másikra, és valahogy mindig odajutottam ki, hogy valamiért nem akaródzik neki fogni. Nem tetszett. Nem tetszett, és nem a történet, amit maga a halál mesél el nekünk, hanem ahogyan a halál elmeséli az nem tetszett. Nem tetszett, mert semmi érzelem nem volt benne. Arrogáns, persze miért is ne lenne az, hisz maga a HALÁL aki mesél, maga a halál aki úgyis értünk jön. Hideg, mint maga a fagyos Németország és annak szíve, amikor háborút indított az egész emberiség ellen. Kiéhezett, és sorolhatnám tovább. Szinek… A szürke, maga a halál is szürkén meséli el ezt a történetet. Nincsenek érzelmei, jön lát és kaszál. A fehér, ami ha nem a halál mutatja be nekünk a történetet, nagyon szívet tépő volna. Ott van a piros. Vér, mert ugye a háborúban és a halállal karöltve sok lesz belőle. Értem én, hogy miért így íródott a könyv. Hát persze, olyan sok könyv született már meg a második világháborúról, hogy legyen egy egészen más is gondolta Markus Zusak. Ha egyszerűen csak Liesel mesélte volna el, akkor tuti nagyot üt, de így sajnálom de nem…….
Amikor egy gyerek szemével kell látnom, olvasnom a Hitleri időkben történteket, úgy érzem könnyebb dolgom van.
Elmondom miért…
Mert ők a csillagokat az égen is meglátják nem csak a szívek felett bevarrva…
Mert az ő szájukból a borzalmak is túlélhetőbbek…
Napfény van a szemükben.
Mert az ő szavuknak hatalma van.
Mert van szeretet és bizalom amit a gyerekek szinte mindig megértenek.
Közepesen tetszett…
Azért kezdtem bele, mert @f_andi ajánlotta ill. nagyon érdekelt, hogy @kamonda mire alapozta a hozzászólásában írtakat.
Nem találtam meg a könyv soraiban az ő érzéseit…
Lehet merész dolog Krisztusi gondolatokat idézni ehhez a könyvhöz, én mégis megteszem:
„…ha olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.” ( Máté 18:3)
Amikor a kezébe vesz az ember egy könyvet, ami részletesen bemutatja a háború borzalmait jobb esetben eszébe jut, hogy mennyi ostobaság miatt aggódik. Mindig valaminek a hiányát érezzük; pénz, szerelem, tárgyak, szerencse, siker… Ha csak egy pillanatra is részünk lett volna valódi gyötrelemben, ha csak meglebbent a szele, soha többé eszünkbe se jutna hasonló. Fogalmunk sincs mivel jár átélni ilyesmit. Ha pedig egy kicsit is elgondolkozunk rajta könnyen rájöhetünk milyen átkozottul szerencsések is vagyunk!
Ez egy igazán szívfacsaró történet, amit egy rendkívül különleges mesélő szájából hallunk. A történet főszereplője nem egy megszállt ország lakója, hanem maga is német, Hitler uralma alatt, akinek nincs választása. Nem párttag, nem követ elvakult eszméket, csak egy ember, egy polgár, egy lány, aki nem tehet semmit, csak próbál életben maradni. Lássuk be, ez akkoriban számukra sem mindig volt olyan könnyű feladat. Fiatalon szörnyű tragédiák sorát kellett átélnie és megtanulnia tovább élni. De a sötétségben is van fény, és ő megtalálta a nevelőapukája, Hans szemében. Bármilyen mostohák voltak a körülmények igaz szeretet született közöttük. Rosa, a nevelőanyja hangos volt és eljárt a keze, de a szeretet érezhetően benne is ott volt. Aztán ott volt Rudy, a pajtása, a barátja, a szerelme. És ott volt Max. Akiért mindent kockára tettek. Mindannyiukat szerettem. Na és persze a szavak és a könyvek. Amik segítség voltak, támasz és vigasz.
A történet eleven és húsbamarcangoló. A vége nem az volt, amire számítottam. Gyönyörű, fájdalmasan gyönyörű történet. Készítsetek zsepit hozzá!
„Mi jó van a szavakban?”
.
Fodor Ákos
DRÁMA
— Vallj színt! rivallják.
— Szivárvány… suttogom.
Azt hiszem ebben a témában még nem született rossz könyv.
Így vagyok ezzel is. A szívem szakad meg a kislányért és a vele egy sorsú emberekért, akik elszenvedői lettek egy olyan kornak, amilyent senki sem kellett volna átéljen.
Szenvedtek a zsidók, de a német nép is viselte a következményeket. A történetet ennél jobban nem is akarom értékelni, viszont a bemutatás módja nem nyerte el a tetszesem. Nem mindennapi, hogy a halál szemszögéből látjuk az eseményeket, de ez túl lett tolva.
Jó volt újraolvasni Liesel történetét, aki a háború kegyetlenidőszakában, ahol az élet pengeélen táncol, ahol nincs biztonságban senki, ahol állandóan jelen van a halál szele.
Liesel könyvek iránti szeretete, egyfajta menekülés a valóság elől. Hans Hubernek ebben nagy szerepe volt, és Liesel ezt az adományt nagyon jól használta. A könyv, a szavak és gondolatok fegyverként hatnak ebben az időszakban.
A szereplők valóságos alakot öltöttek, ebben is rejlik az író profizmusa. Liesel, Ros,a Mama, Hans, Rudy és nem utolsó sorban Max.
A körülmények ellenére ezek a hétköznapi hősök megmutatták a szeretet, szerelem és barátság legszebb pillanatait.
Népszerű idézetek
AZ EGYETLEN DOLOG, AMI ROSSZABB,
MINT EGY FIÚ, AKI GYŰLÖL
Egy fiú, aki szeret.
59. oldal
Néha bele tudnék halni, hogyan halnak meg az emberek.
506. oldal, Kilencedik rész, A kártyás
Engem az emberek kísértenek.
594. oldal (utolsó mondat)
Egy hógolyó az arcodon biztosan a lehető legjobb kezdete egy tartós barátságnak.
55. oldal, Első rész: A sírásó kézikönyv - A csók (Ulpius, 2010)
Ezt a könyvet itt említik
- Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete
- John Green – Maureen Johnson – Lauren Myracle: Hull a hó
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street 94% ·
Összehasonlítás - Sharon Cameron: Beszüremlő fény 96% ·
Összehasonlítás - Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény 95% ·
Összehasonlítás - John Boyne: A csíkos pizsamás fiú 83% ·
Összehasonlítás - Alan Gratz: A végső megoldás: a remény 92% ·
Összehasonlítás - Mario Escobar: A sárga csillag gyermekei 81% ·
Összehasonlítás - Gaby Schuster: A korona szolgálatában 91% ·
Összehasonlítás - Benkő László: Táltosidők 88% ·
Összehasonlítás - Bányai D. Ilona: Sasok közt a galamb 90% ·
Összehasonlítás - Lynne Reid Banks: Aurelia 79% ·
Összehasonlítás