Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A könyvtolvaj 211 csillagozás
EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI
1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.
Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.
FONTOS INFORMÁCIÓK
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról szól.
MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA
MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT.
Eredeti mű: Markus Zusak: The Book Thief 92%
Eredeti megjelenés éve: 2005

Kedvencnek jelölte 85
Most olvassa 12
Várólistán 232
Kívánságlistán 147
Kölcsönkérné 6
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Amikor egy gyerek szemével kell látnom, olvasnom a Hitleri időkben történteket, úgy érzem könnyebb dolgom van.
Elmondom miért…
Mert ők a csillagokat az égen is meglátják nem csak a szívek felett bevarrva…
Mert az ő szájukból a borzalmak is túlélhetőbbek…
Napfény van a szemükben.
Mert az ő szavuknak hatalma van.
Mert van szeretet és bizalom amit a gyerekek szinte mindig megértenek.
Közepesen tetszett…
Azért kezdtem bele, mert @f_andi ajánlotta ill. nagyon érdekelt, hogy @kamonda mire alapozta a hozzászólásában írtakat.
Nem találtam meg a könyv soraiban az ő érzéseit…
Lehet merész dolog Krisztusi gondolatokat idézni ehhez a könyvhöz, én mégis megteszem:
„…ha olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.” ( Máté 18:3)
Azt gondolná az ember, hogy ezt a témát már olyan sokszor, annyiféleképpen feldolgozták, hogy egy újabb alkotás már nem biztos hogy sok újat tud mondani. De ez a könyv fejbevág, nem is egyszer, nem is akárhogy, ami talán annak is köszönhető, hogy német emberek szemszögéből látjuk az eseményeket, akik közül bizony sokan nem követik a kegyetlen náci ideológiát. Az elbeszélésmód bizony haláli, de az utolsó 20 oldalt olvasva már nem igazán láttam a könnyeimtől. Ilyeneket átérezve jövök rá igazán, hogy a szörnyen nagynak tűnő problémáim mennyire eltörpülnek az olyan emberek által megélt borzalmak, a mérhetetlen fájdalom mellett, akik átéltek egy háborút.
Hogy lehet egy könyv egyszerre szép és kegyetlen? Torkom összeszorul, a billentyűk összekuszálódnak az ujjaim alatt, a gondolataim sokszor visszatérnek a Himmel utcába.
Nem is emlékszem mikor volt rám könyv ekkora hatással. Amíg olvastam minden este vele álmodtam.
Nagyon sajnáltam Liesel-t, mert abban az időszakban született.
Nagyon irigyeltem, mert volt egy papája, egy Max-a, egy nagyon jó barátja, könyvei és hatalmas ereje, hogy ezt az egészet túlélje.
Az utolsó 10 oldalt könnyeimmel eláztattam, nyomot hagytam a következő olvasónak.
Nem is nagyon találom most a szavakat, alig pár perccel az olvasás befejezése után.
Gyönyörűen megírt történet, teljesen szokatlan előadásmódban. Tökéletes fordítás, na ilyen egy igazi „jó könyv”.
Szeretném hinni, hogy a Halál tényleg ilyen jó fej, mint ahogy Zusak megszemélyesítette. Én legalábbis majd azt szeretném, hogy „valaki” ilyen puhán szedje össze a lelkemet, ha majd oda kerül a sor.
Zseniális könyv, kötelező darab!
Szeretem azt, amikor nem tudok semmit egy könyvről, csak érzem, hogy ezt el kell olvasnom. A kedvenc könyveimre így is találtam rá általában. Így történt ez a Könyvtolvajjal is: gyönyörűséges kincs ez a könyv. Egyszerre szívet melengető és megríkató. Kissé döcögős kezdés senkit ne tántorítson el attól, hogy végigolvassa, feledhetetlen olvasmányélményt ad!
„Néha bele tudnék halni, hogyan halnak meg az emberek.”
Hogy vonz a téma? vagy éppen érzékeny időszakomban vagyok?, vagy éppen jól megírt mű, hogy érdekfeszítő, érdekes módon megírt, érzelemdús? Nem tudom, az tény, hogy régen olvastam olyan történetet, amit tovább olvastam volna. Liesel története vonzott magához, sodort magával.
Az a tény, hogy nehezebben hangolódtam rá, nem von le semmit az értékéből. Nekem egy kedvenc lett!
Hans, Rosa, Rudy, Max, Liesel…. nem tudok kiemelni egy kedvecet sem, szerettem őket, velük lélegeztem a Himmel (=Mennyország) utcában. Hogy mennyben vagy a pokolban érezték magukat az ott lakók?…… bármi történt is, megérdemelték a Jót!
Szomorú vasárnap, száz fehér virággal…
Már elmúlt éjfél, mikor befejeztem a könyvet. A könnyeim még mindig nem apadtak el; akárhányszor eszembe jutott a könyv egy-egy monumentuma, újra rám tört a sírás.
Nem találok szavakat A könyvtolvajra; a megfogalmazás, a karakterek, az események alakulása. Különleges, szívfájdító olvasmány.
Népszerű idézetek
Valami okból a haldokló emberek mindig olyan kérdéseket tesznek fel, amire már tudják a választ. Talán azért, hogy úgy haljanak meg, hogy igazuk volt.
511.
…a Duden szótár egyértelműen téved, már ami a rokon értelmű szavakat illeti.
A csend egyáltalán nem néma és nyugodt, és nem béke.
436.
Egy hógolyó az arcodon biztosan a lehető legjobb kezdete egy tartós barátságnak.
55. oldal
Az alkalomhoz illően eljátszotta a hírhedt Szomorú vasárnapot – az öngyilkosság himnuszát Magyarországról – , és bár felszította mindazt a szomorúságot, amiről a dal híres volt, óriási sikert aratott
459. oldal
(A gyerekember időnként sokkal, de sokkal eszesebb, mint a döbbenetesen tompa agyú felnőttek.)
40. oldal Ulpius, 2010














































































































































































































































































































































































































