Huckleberry ​Finn kalandjai (Tom Sawyer & Huckleberry Finn 2.) 457 csillagozás

Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

„Aki nem olvasta a Tom Sawyer kalandjai című könyvet, mit se tudhat rólam, de az nem tesz semmit. A könyvet egy Mark Twain nevű úriember írta, és nagyjából az igazságot írta meg. Néha lódított egyet-mást, de azért a java igazság, amit írt." Huckleberry Finn szavai ezek, a regény izgalmas eseményeit ugyanis az ő elbeszélésébõl ismerjük meg. De ott van mellette hűséges barátja, Tom Sawyer is. Minden nagy vállalkozásuk közös: hajóznak a Mississippin, szélhámosok társaságába keverednek, nagy és izgalmas „rabszolga-szabadító" akciót folytatnak – úgy, ahogy az igazi nagy regényekben meg van írva – az öreg Jim megszöktetésére. A legnehezebb mégis: mindezt megírni. Huck Finn őszinte szavai szerint: „Ha tudtam volna, hogy milyen fene nehéz dolog egy ilyen könyvet megírni, bele se fogtam volna; nem is kezdek ilyenbe még egyszer." – A könyv új kiadása Kass János rajzaival jelenik meg.

Huckleberry Finn címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1884

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Klasszikusok fiataloknak Ciceró · Európa Diákkönyvtár Európa · Ifjúsági kiskönyvtár · Az én könyvtáram Móra

>!
ISBN: 9789635596287
>!
Titis, 2018
ISBN: 9786155157479 · Fordította: Koroknay István · Felolvasta: Kovács Máté
>!
Kedvenc, Székelyudvarhely, 2017
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786068638577

27 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Huckleberry Finn · Tom Sawyer · Bridgewater


Kedvencelte 33

Most olvassa 17

Várólistára tette 208

Kívánságlistára tette 66

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

csillagka>!
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Nem és nem, akkor sem! Egyszerűen nem értem miért és hogyan keletkeztek ezek a könyvek ? Vagyis ki volt az a szerencsétlen (bocsánat szerencsés mert azért gondolom jól meggazdagodott) aki kitalálta, hogy árva fiuk szomorú sorsából kell(ene) nevettető gyerekkönyvet kreálni. Nálam ez már alapból almás vagy túros, hogy úgy mondjam almás-túros rétes (speciel azt imádom) amit nyújtanak, húznak, csak a sikér tartalom kevés, szakadt tekercs, kívül égett, belül meg ehetetlenül édes és nyúlós.
Nem tudok felülemelkedni, nem tudom felejteni az előzményeket és az utázmányokat.
Lehet, hogy Ámérikában kötelező, de ott akkor még rabszolgaság volt és irtották az indiánokat mikor mi már az egyenlőségért és a szabadságért harcoltunk, nemes és polgár, napszámos, mesterlegény vállvetve és senki nem gondolta közülük cikinek ha kezet fog a másikkal ( legalábbis remélem)
Nagyon zavart az álságossága, ezt az sem tudta feledtetni, hogy voltak benne jó és vicces gegek, olyan Stan és Pan szinten.
Sajnos nem vagyok tízéves fiú, akkor talán jobban szórakoztat, de így mint mondattam, nem sikerült jobban mint kétséges kinézetű, nyálas morzsolmány.
Olvasott leszek, de ettől?

10 hozzászólás
Kozmikus_Tahó>!
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Mark Twain jegyzete eme történethez:

„Mindazok, akik ebben a történetben alapgondolatot próbálnak keresni, elítéltetnek;
mindazok, akik erkölcsi tanulságot próbálnának keresni benne, száműzetnek; mindazok,
akik cselekményt keresnének, agyonlövetnek.”

Én elítéltettem.
Én száműzött lettem.
Én agyonlövettem magam.

3 hozzászólás
Youditta>!
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Vegyes érzelmeim vannak a könyvvel: ki ne szeretné a csintalan, mindig a feje után menő, kalandvágyó Huckot; én is bírom őt és sokszor igazán vele mulattam.
De nem tudok elmenni az mellett, hogy bizony itt rengeteg erőszak van, ami oké, ha arra hangsúlyt fektetnek, de itt ez nem igazán történt meg, hanem picit még viccelődtek is ezen, lehet én vagyok túl érzékeny, de a szociálisan érzékeny lelkemnek ez azért nem volt mulatságos.
Ha ebből kevesebb lett volna, akkor maradéktalanul tudom élvezni, így azért fenntartásokkal. Pedig olyan szórakoztató Huck karaktere, no mindegy.

1 hozzászólás
sztimi53>!
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

A Huckleberry Finn ott folytatódik, ahol a Tom Sawyer abbamaradt. Huckleberrynek még mindig viselkedni kell, ami még mindig fájdalmasan érinti, de hát őt nem lehet civelizálni! Csak kicsit. Röhögséges, de azért ott a háttérben a gyerekverő apa, a rabszolgaság, a halál, szélhámosok, meg szegénység. De nézzük a vicces oldalát, nagy franc ez a Huck, majdnem akkora, mint Tom Sawyer, és végre kiderült mi az orgia, a múltkori részben ezt még nem tudták. Megint sajnálom, hogy nem kisfiúként olvastam. De hát még nem késő. Ki akar belépni a rablóbandámba?

58 hozzászólás
kaporszakall>!
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Amikor kiskoromban olvastam, jókat röhögtem, és kritikátlanul élveztem. És ezt most is meg tudnám tenni, ha a harmincharmadik fejezetben – deus ex machina – Tom Sawyer vissza nem pottyanna a történetbe.

Huck Finn a maga ambivalens módján becsülettel megküzd saját (mélyen beidegződött) rasszista előítéleteivel, s lassan baráti kapcsolatba kerül Jimmel. Ebben az értelemben ez nem csupán kaland-, hanem fejlődésregény is. A folyón tutajozva – igazi pikareszk módra – mindenféle erőszakos alakkal és csirkefogóval hozza össze vándorainkat a véletlen, s mód van arra, hogy megismerjük Huck meglehetősen cinikus, de nagyon is gyakorlatias gondolkodását. Ami a viselkedését illeti, egész érett módon kerüli ki a balszerencse buktatóit, s hazugságaival majdnem olyan ügyesen lavíroz a parti településeken, mint a kormánylapáttal bent a folyón. Ez a színes, szép természeti képekkel és némi töprengéssel is megfűszerezett történet szakad félbe Tom váratlan felbukkanásával: ettől kezdve a regény blődlivé silányul – egy harsány poénokkal rikítóvá maszkírozott cirkuszi mutatvánnyá. Huck teljesen passzív lesz, és (sajnos) átadja a kezdeményezést Tomnak. És itt felmerül a kérdés: hány évesek is a fiúk valójában? Utánanéztem a neten, és – a regény 17. fejezetét citálva – 13-14 évesnek minősítik Huckot (s ha jól emlékszem, Tom kb. egyidős…). Nos, ha egy fiú olyan dolgokat eszel ki, mint Tom a történet végén, akkor, ha a fiú 6-7 éves, azt mondhatjuk: javíthatatlanul játékos. Ha 10-11 éves, akkor javíthatatlanul romantikus. Ha viszont már 13-14, akkor csupán javíthatatlanul hülye…

Nem tudom, mi vette rá az írót erre a befejező ripacskodásra, de kár érte. Persze, ha ifjúsági irodalomnak szánta, annak elmegy, de felnőtt fejemet már csóválom… Ám a regény négyötöde viccesen komoly, és helyenként kiváló. A Mississippi hangulatát kevesen adják vissza ilyen hitelesen. Szóval elolvasni sohasem késő…

KBCsilla P>!
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Ez úgy kötelező, ahogy van, persze csak Tom Sawyer után.
Az a csodálatos nyelvezet, azok a szófordulatok, játékok, egyszerűen letehetetlenné teszik a könyvet.
A szinte ész nélküli bujkálások, álruhás cselszövések, és azok a hihetetlen lódítások még a meglett embert is nevetésre késztetik.
Igaz ugyan, hogy a sok vidám dolog között azért voltak életveszélyes dolgok is, nem is egy alkalommal.
Abba pedig inkább bele sem gondolok komolyan, hogy szegény gyerek anya nélkül nő fel, pont olyan szélfuttán, mint a dudva, az apját meg legszívesebben az akasztófára lógatnám.
De ez a könyv nem az erkölcsről, nem a gyereknevelésről és leginkább nem az egészséges életmódról szól.
Ezen nem szabad elgondolkodni, mert akkor elveszíti lényegét.
Csak nevetni kell, és kitartóan együtt izgulni a szereplőkkel.

Stendhal>!
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Erre most nagy szükségem volt. A Tom Sawyert valamikor régen olvastam, de úgy rémlik, hogy – néhány kalandot leszámítva – nem rémlik. Elfelejtettem, hogy milyen vidám, játékos is a nyelve, hogy amellett, hogy szórakoztató, majdhogy mulattató történetet olvasunk, a háttérben bizony ott bujkál a kor társadalomrajza is. Az amerikai rabszolgatartó társadalom gondolkozása, a feketék babonás félelmei, és igen, az emberi gonoszság, kegyetlenség, jóindulat, jámborság és szeretet is.
Azt hiszem, így a Huck Finn után igenis el kell újra olvasnom a Tom Sawyert is.

Zizzer>!
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Óh, istenem, hát ezen is mennyit nevettem. Huck és Tom imádnivalóak, de ha ilyen gyerekeim lennének egyszer, akkor azt hiszem, villámgyorsan megőszülnék. :))

2 hozzászólás
mokata I>!
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Nem fair mai szemmel megítélni egy egészen más korban íródott művet, de hát nincs másom, csak ez a mai szemem.
Mostanában több gyerekkalandot is olvastam (Pinokkió, Harisnyás Pippi, Tom Sawyer, Fecskék és Fruskák, Nyár a szigeten, Ne bántsátok a feketerigót, stb), némelyiket újra, de a többségét először. Nem tudom, mikor következett be a változás, mikor vesztették el a gyerekek azt a fajta szabadságot, amikor a szülők mentek a dolguk után és a kölykök csapatostól rohangáltak az utcákon, vagy a faluszélen és egy-két horzsoláson kívül más bajuk nemigen történt, viszont önálló, cselekvőképes felnőtté cseperedtek. Ma ez elképzelhetetlen, a gyerekek minden lépését árgus szemekkel figyelik a szülők, nincs szabad játék, nincs gondtalan délután, csak különórák és számonkérések és agyonaggódás.
Persze annak a korszaknak is megvoltak a maga hátulütői, a felnőttek a maihoz mérve erőszakosak; a bántalmazás, a rasszizmus – főleg Amerikában – mindennapos; és ha a szülők, vagy bármely felnőtt a környéken van, jobban teszi a gyerek, ha meghúzza magát. Mindezek ellenére van egyfajta nosztalgiája ezeknek a regényeknek, főleg a jobbaknak. A Huckleberry Finn pedig, akárhogy is csűrjük-csavarjuk, a jobbak közé tartozik. A stílusa (kiváló fordítás) remek, abszolút hozza a fineszes, ám jó lelkű utcagyereket és a hihetetlen kalandok közben Twain végtelenül elegánsan fejti ki a korhoz képes meglehetősen modern nézeteit vallásról, fajgyűlöletről, rabszolgaságról, bűnről és bűnhődésről.

Bódis_Éva I>!
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Kemény volt, nem is adnám se gyerek, se kamasz kezébe, ez a történet a mai digitális korban már csak felnőtt fejjel érthető. Különben is, még a végén a kölkek eltanulják a sok ökörséget.

Huckot még csak-csak megszerettem. Szörnyű ötletei vannak, és még szörnyűbben kivitelezi őket, de valahol szórakoztató a kölyök. Tomot, amint előkerült, és előadta a „hogyan kerítsünk semmiségből világraszóló hülyeséget” című ötleteit, hát… egy kiskanál vízbe bele tudtam volna fojtani. A két potyautast, a királyt és a herceget meg már akkor lelőttem volna, hogy először felbukkantak. Jim jóravaló figura, de az is olyan sötét, mint a holdvilág nélküli éjszaka, és ezt most tényleg nem a bőrszínére értem. Mondjuk Huck néha megjegyzi, hogy Jim milyen jóeszű, na de mihez képest?!

Szidom itt a szereplőket, pedig a sztori, az nem volt rossz. Nagy kaland és nagy utazás, és ha épp nem háborgott bennem a gyilkos szándék, akkor remekül szórakoztam. A főbb szereplőknek ugyan nem volt sok sütnivalójuk, de a fel-felbukkanó epizódszereplőknek se több. Szóval egy pár oldal után már elkönyveltem magamban, hogy történelmi korparódiát olvasok, és ezzel aztán megbékéltem.

Írtam róla a blogon is: https://rileyeraines.blogspot.com/2018/08/hagyjuk-el-ko…


Népszerű idézetek

sztimi53>!

Van, aki elmegy rendőrnek, van, aki franciául tanítja az embereket.
– Hogyan, Huck, hát a franciák másképp beszélnek, mint mink?
– Hát persze; egy szót se értenél, amit mondanak, egyetlen szót se.
– Hát ezt nem értem! Hogyan lehet ez?
– Én nem tudom; de így van. Az egyik könyvben megvan, hogy gagyognak. Ha idegyünne egy ember, és azt mondaná neked: „Palivu franszé" – mit gondolnál?
– Én biz nem gondolnék semmit, csak húznék egyet a fejire. Kivéve ha fehér ember volna. De bizony négernek meg nem engedném.
– Te hólyag, persze semmi rosszat nem mondana, csak azt kérdezné, hogy beszélsz-e franciául.
– Hát akkor mért nem így kérdezi?
– Hát ezt kérdezi, de úgy, ahogy a franciák szokták.
– Hát fene furcsa dolog ez, és nem is akarok hallani róla többet. Nincs ennek semmi értelme.
– Hát ide figyelj, Jim: a macska úgy beszél, ahogy mink?
– Nem a.
– Hát a tehén?
– Asse.
– Úgy beszél a macska, mint a tehén, vagy a tehén, mint a macska?
– Nem, egyik se.
– Nem természetes, hogy mindegyik másként beszél, mint a másik?
– Dehogynem.
– És nem természetes, hogy a macska meg a tehén másként beszél, mint mi?
– De, hogyne vóna az!
– Hát akkor mért nem természetes, hogy egy francia másként beszél, mint mi? Erre felelj.
– Ember a macska, Huck?
– Nem.
– Hát akkor nincs értelme, hogy a macska úgy szóljon, mint az ember. Vagy ember a tehén? Vagy macska a tehén?
– Nem egyik se.
– No, hát akkor semmi köze a másikhoz, hogy ugyanúgy beszéljen. De ember a francia?
– Igen.
– Nohát! Akkor meg mért nem beszél úgy, ahogy az emberek szoktak? Erre felelj!
Láttam, hogy csak szófecsérlés volna tovább kötözködni vele: négernek nincs érzéke a vitatkozáshoz. így hát abbahagytam.

XIV. fejezet

1 hozzászólás
sztimi53>!

Hála isten, hogy itt vagy, gyerek, már aszittem, hogy megin meghóttál.

XVIII.fejezet

szera>!

– Van itt nálad pók, Jim?
– Nincs hála istennek, Tom úrfi.
– Na jó, akkor szerzünk majd neked.
– Az isten szerelmére, nekem nem kő! Félek tüle. Még egy csörgőkélgyót is inkább, mint pókot.
Tom gondolkozott egy-két percig, aztán azt mondta:
– Pompás gondolat. Meg is fogjuk csinálni. Meg is kell; remekül illik a tervhez. Nagyszerű. És hol akarod tartani?
– Micsodát, Tom úrfi?
– Hát a csörgőkígyót.

1 hozzászólás
Tíci>!

Nem tud kegyetlenebb lenni semmi, mint ember az emberrel.

223. oldal - Harmincharmadik fejezet (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1964.)

ilu_milu>!

A mennybolton sziporkáztak a csillagok, mi a hátunkon fekve bámultuk őket, és azon vitatkoztunk, hogy úgy csinálták-e őket, vagy csak maguktól lettek. Jim azt mondta, csinálták őket, én meg azt, hogy úgy lettek; s mondtam, hogy túl soká tartott volna, ha csinálni kellett volna őket, annyian vannak. Jim azt vetette fel, hogy hátha a hold tojta őket; ez tényleg erősen valószínűnek látszott.

128. oldal

sztimi53>!

Özvegy Douglasné fiának fogadott, és azt mondta, ki fog engem civelizálni; de nem volt könnyű kenyér a házában lakni, amilyen rémisztően rendes és finom volt az özvegy mindenben; és amikor már nem bírtam tovább, meglógtam.

I. fejezet

4 hozzászólás
sztimi53>!

A könyvet egy Mark Twain nevű úriember írta, és nagyjából az igazságot írta meg. Néha lódított egyet-mást, de azért a java igazság, amit írt. A lódítás nem veszélyes.

I. fejezet

csillagka>!

Aki nem olvasta a Tom Sawyer kalandjai című könyvet, mit se tudhat rólam, de az nem tesz semmit.

(első mondat)

sztimi53>!

– Ők voltak az elhunyt legjobb barátai. Ezért hívtam meg őket ma estére; de holnap mindenki hivatalos lesz – minden egyes ember. Mert szegény bátyám mindenkit szeretett, mindenkit tisztelt, és illendő, hogy a temetési orgiákat nyilvánosan tartsuk meg. És így tovább, úgy látszott, megrészegedett a saját hangjától, és minduntalan előhozta a temetési orgiákat, amíg a herceg már nem bírta tovább; fölírta egy kis cédulára: „Ceremónia, maga vén hülye!” – összehajtogatta, és gügyögve odaadta neki az emberek feje fölött. A király elolvasta, zsebre tette, és tovább beszélt:
– Szegény William, bármilyen nyomorék is, a szíve aranyból van. Arra kér, hogy mindenkit hívjak meg a temetésre. De kár volt aggódnia – éppen a nyelvemen volt.
Aztán tovább szónokolt, és újra belevegyítette az orgiákat, tökéletes nyugalommal, akár az előbb. Mikor harmadszorra mondta, megemlítette:
– Orgiákat mondok, habár nem ez a használatos kifejezés – ceremóniának szokták mondani –, de az orgia a helyes szó rá. A ceremóniát nem is használják már Angliában, elavult. Ma már mindenütt orgiát mondanak Angliában. Orgia a helyes kifejezés, mert sokkal pontosabban megvan benne az, amit itt mondani akarunk. Ez a szó a görög orgo: nyílt, külső, külföldi és a héber ija: elás, temet összetétele, vagyis orgia nyilvános temetést jelent.

180. oldal, XXV. fejezet, Ciceró, 2007.

ptagi P>!

[…] csak a Gondviselésben bíztam, hogy a kellő szavakat a számba adja; mert arra már régen rájöttem, hogy a Gondviselés mindig a helyes szavakat adja a számba, ha ráhagyom.

239. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gondviselés · Isten · Isten

A sorozat következő kötete

Tom Sawyer & Huckleberry Finn sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

James Fenimore Cooper: Vadölő
Rudyard Kipling: A dzsungel első könyve
Liselotte Welskopf-Henrich: Tokei-ihto visszatér
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai
Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek
Kertész Kálmán: Robinzon Krúzó kalandos története
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Wolfgang Herrndorf: Csikk
Scott O'Dell: Kék delfinek szigete
James Fenimore Cooper: A vadon útjain