Szeretem ​a mostohámat 227 csillagozás

Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vargas ​Llosa erotikus kisregénye – a folytatásával, a szerelem és szeretkezés témáját minden elképzelhető formában kibontó Don Rigoberto feljegyzései-vel együtt – a szerző életművének egyik legragyogóbb csúcsa: lebilincselő, az olvasó játékos fantáziájának is szárnyakat adó alkotás.
Egy tehetős, erejének minden tekintetben teljében lévő limai biztosítóigazgató, don Rigoberto új asszonyt hoz a házhoz, az érett szépségű, épp negyvenéves doña Lucreciát, aki nemcsak a vágy apadhatatlan forrását fakasztja fel urában, hanem a házasság intézményébe vetett hitét is újraizmosítja. Az isteni pár felhőtlen nászát a férfi előző házasságból való fia, az angyali bájú Alfonsito sem zavarja meg. Ellenkezőleg. A gyermek, pontosabban kiskamasz valósággal belebolondul mostohájába: ha csak teheti, cirógatja, öleli-csókolja doña Lucreciát, akit ez a hamvas rajongás súlyos zavarba ejt, annál is inkább, mivel érzékei veszélyesen kellemdús választ adnak az ártatlan (?) gyermeki ostromra. Míg aztán… (tovább)

Eredeti cím: Elogio de la madrastra

Eredeti megjelenés éve: 1988

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon · Bibliotheca Erotica Európa

>!
Helikon, Budapest, 2021
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795957 · Fordította: Csuday Csaba
>!
Európa, Budapest, 2015
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634050568 · Fordította: Csuday Csaba
>!
Európa, Budapest, 2007
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630783545 · Fordította: Csuday Csaba

3 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 9

Most olvassa 9

Várólistára tette 76

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat

Szeretem Mario Vargas Llosa írásait, kiemelkedő művésznek tekintem őt, ám ezzel a regényével nagyon nem találtunk egymásra. Érdekes témaválasztás, lenyűgöző analógiák az erotikus mítoszok világából, ám a végeredmény minden stílusbravúr ellenére meglehetősen öncélúnak tűnik. Logikai felépítésébe nem lehet belekötni, az szisztematikus munka eredménye, ám felvetődik a kérdés, hogy érdemes volt e ekkora munkát belefektetni? Hiába a választékos fogalmazás, sokkal inkább tűnik egy kamaszfiú meseszerűen megvalósult álmának, semmint irodalmi alkotásnak.

Cukormalac P>!
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat

Nagyon úgy tűnik, hogy némi fülledt erotikáért (kiemelés tőlem, copyright by KFT zenekar) nem kell a messzi Afrikáig mennünk, bőven elég a legközelebbi könyvesbolt, könyvtár avagy saját polcunk felkeresése, amennyiben rendelkezünk egy példánnyal Vargas Llosa nyolcvanas évek végén írott, fülledt hangulatú kisregényéből. (Ha még nem, akkor érdemes előbb elolvasni a soron következő véleményt és ennek fényében ésszerűen mérlegelni.)

Témájánál – miszerint a konkrétan nem jelölt életkorú, de minden valószínűség szerint bőven tizennyolc alatti Alfonsito fejtetőtől kislábujjig megőrül mostohaanyjáért – fogva egy zs-kategóriás latin-amerikai szappanopera legborzasztóbb mélységeit súrolja, időnként kifejezetten gyomorforgató tisztálkodási jelenetekkel és különleges művészettörténeti fejtegetésekbe ágyazott erotikus képzelgésekkel. Mondanám, hogy oké, ezzel még nem is volna különösebb bajom, de végig olyan erotikus feszültség vibrál a lapkon, ami simán működtetni tudná Paks Kettőt. Túlírtnak viszont egyáltalán nem nevezném, ugyanis Llosa bír egy olyan képességgel, hogy kellően finoman tudja megszólaltatni a testiség húrjait, a végeredmény pedig nem válik megvetendővé – annak ellenére sem, hogy azért Don Rigoberto rituális tisztálkodását időnként egy cseppet soknak éreztem. S habár rengeteget ingadoztam a három és fél valamint négy csillag között, végül a legutolsó – és még kell hagyni: rendkívül szemtelen – írói húzás miatt emeltem meg, ugyanis ilyen szálelvarrásra tényleg egyáltalán nem számítottam.

Kedvenc nem lett, bár ismerkedésnek kiváló volt ez a kisregény – irodalmi értékét mindenképp elismerem, ugyanis roppant olvasmányos és könnyed, bár többször is félre kellett tennem, mikor besűrűsödött, akár a bika vére –, éppen ezért kíváncsian várom a szerző többi, még nálam lévő művével való találkozást is, de úgy összességében kissé keserű szájízzel csuktam be a kötetet. Így csupán csak azt kérdezném már, hogy stílusos legyek: ¿Puede alguien por favor decirme por qué soy tan desafortunado?, azaz meg tudná mondani valaki, miért vagyok ennyire balszerencsés? De tudjátok mit… költői volt, hagyjuk is.

>!
Helikon, Budapest, 2021
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795957 · Fordította: Csuday Csaba
5 hozzászólás
szelesteirita>!
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat

„Azzal a meggyőződéssel hagyta el mindig a fürdőszobát, hogy az élet mindennek ellenére érdemes rá, hogy megéljük.”

Fel voltam készülve mindenre, és azt kell hogy mondjam: kellemesen csalódtam. Ez a rövidke történet pontosan arról szól, amit a címe sugall, nem árul zsákbamacskát. Az már az elején nyilvánvaló volt, hogy Llosa tud írni, és ráadásul nagyon szépen. Maga a szöveg engem teljesen elvarázsolt, hihetetlenül realista, nagyon intelligens (gondolok itt a mitológiai alakok és a festmények részletezésére), és szépen költői. Nagyon élveztem olvasni.

Bevallom, engem a szép szavakba öntött erotikus tartalom nagyon vonz, olyan üdítő olvasni ilyet. És itt tobzódhattunk az erotikában, de végtelenül finoman. Aztán ezzel párhuzamosan azt mondja Llosa, hogy vizsgáljuk a testet a maga realitásában, az orrszőrt, a fekáliát, a lábkörmöt, a hónalj szagát. Ezek a dolgok léteznek, kár is tagadni, és hirtelen belekerülünk a vágynak abba az állapotába, amikor a kedves testének minden porcikája hihetetlenül vonzó és csodálatos. Szinte már kamaszos lelkesedéssel és rajongással szemléljük itt a másikat (főleg Doña Lucreciát), de a szerelmi aktus leírásának valami fantasztikus lényegülését olvashatjuk itt, amikor az extázisban feloldódik a te és én határa és már csak mi vagyunk.

Engem ez lenyűgöz, itt igényesen volt megírva és ezért örvendeztem. Nem mondom, hogy Don Rigoberto rituális tisztálkodásai a legtöbb helyen nem voltak túlzóak, de azt hiszem az ő figurája alapból sem volt vonzó karakternek beállítva, így simán csak elfogadtam – vannak ilyen emberek biztosan.

Minden második fejezet egy cselekménybe illő festmény kibontása volt, többnyire erotikus képzelgésekkel és játékokkal, én ezeket is roppant mód élveztem. A történet nyilvánvalóan meg is botránkoztat, a mostoha és mostohagyerek szexuális egymásra találása nehéz és kényes téma, őszintén szólva ezekkel nem is nagyon kezdtem semmit gondolatban.

Biztosan olvasok még Llosától, eddig is szerepelt pár könyve a várólistámon, és most még lelkesebben keresem majd őt. :)

KleineKatze>!
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat

Nem tudom, itt miről volt szó. Olvastam én mindenről, meg annak az ellenkezőjéről is egy kicsit, úgyhogy végül igazából semmiről se.
Voltak itt undorító, naturalista jelenetek, a szépség múlandóságával való tudatalatti küzdelmei a szereplőknek, és persze a cím által sejtetett perverz és pszichopata kapcsolatok. Ne aggódj, ez még nem spoiler, így is meg fog lepni a cselekmény. Az ám, ez mind kitette a regény kétharmadát, azonban az egyharmad megmaradt ókori görög vagy épp keresztény ábrázolások elemzésének vagy azok alapján történő lírai, romantikát idéző történetírásnak. Nem igazán értettem. A különböző írásmódok és történetszálak – amelyek kapcsolata valahol értelmet nyer – váltakozása egyenesen zavaró.
Mindennek ellenére azonban kíváncsi lettem a szerző további alkotásaira.
Illetve hogy a regény megjelenésének évében mégis milyen művekkel versenyezhetett a Nobelért… mert ha ez volt köztük a legkiemelkedőbb… Hát, nem tudom, milyen lehetett a felhozatal. Elvégre minden relatív.

2 hozzászólás
Morpheus>!
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat

Meglepődtem, mert jobban tetszett, mint gondoltam. Maga a történet egyszerű, egy szerelmi háromszög alakul ki amelyben a mostoha, a férje és a mostohafia vesz részt, persze a papa tudta nélkül. Csakhogy a fiú az tényleg fiú, fiúcska, ámorka… Vagy luciferkó? :D Bármilyen buján és néha abszurdan van megírva a történet, nem lenne önmagában elegendő egy könyvhöz. Ám betétfejezeteket rak hozzá az író – mindegyik elején egy-egy festmény található –, amelyek valamilyen szempontból illeszkednek az eseményekhez, ami ragyogó ötlet. Nem tökéletes az összhang ugyan, de sebaj.

Bélabá>!
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat

Hirtelen felindulásból dél-amerikai írókat olvasok hétvégén, sorban. Marquez után ez a könyv túl volt minden szempontból. A mostani lelkiállapotomban túl erotikus, túl giccses, túl művészi, túl naturalisztikus. Erre mondják Pestiesen: néha a kevesebb is több! Örülök, hogy megismertem egy újabb írót, újabb nemzet (perui) könyvét olvastam, de ez most nem volt teljesen tökéletes találkozó. A sok túlzásért 1,5 csillag levonás.

Utóirat: Marquez után volt sok… Lehet, máskor jobban csúszik. Marquez pont jól „fűszerezett”, ez a könyv túl volt rakva mindennel mintha indiait ennél és közben nem vagy hozzászokva. Megjegyzem: a festmények kedvelői örömüket lelik benne. Nekem túl giccsesre sikerült ez a fele is.

10 hozzászólás
Lulu88 I>!
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat

Bűneinket méltósággal kell viselnünk, mint királyi palástot. Mint a dicsfényt, melyről nem tudunk, melyet mintha nem vennénk tudomásul. Csak a bűnös lények körvonala nem mosódik el a légkör sarában.
(César Moro: Halálos szerelem)

Ennyi gyönyörűséggel átitatott, ilyen szofisztikált és fennkölt perverziót még sosem volt szerencsém olvasni.
Ízes, szagos, húsos és hullámzó, minden korláttól mentes és testnedvekkel teli utazás, amely a tökéletes, szégyen- és lelkifurdalásmentes szabadság és boldogság kapuit tárja fel, s ezen a kapun belépbe a bujálkodás minden mozzanata felett ott ragyog a gyöngéd szerelem és csodálat glóriája.
Váltott fejezeteiben klasszikus festmények kelnek életre, melyek századokkal repítenek vissza az időben, hogy Llosa fantáziáját követve megelevenedjen pajzán, erotikus háttértörténetük. Izgalmasan hat a képzeletre és az érzékekre, ahogy mozdul az olajfesték a vásznon, miközben olvassuk és látjuk is a képeket (az én kötetem színesen illusztrált, nem tudom, hogy más kiadásokban hogyan oldották meg).
A modernebb korban zajló fő cselekményben egy furcsa szerelmi háromszögbe keveredünk a ház újdonsült asszonya, doña Lucrecia, a mostohafia, Alfonso, valamint a férj és apa, don Rigoberto napjait követve. A regény címe nem árul zsákbamacskát – gondolhatnánk. Aztán az utolsó oldalakon szembe jön a pőre igazság… hogy lerombolja a szerelemnek emelt oltárt.
Francis Bacon festményének története nekem túl bizarr volt, ezenkívül, hogyha Llosa nem zárt volna be a fürdőszobába a ház urával, míg ő tisztálkodási szertartását végzi, nem vontam volna le fél csillagot. Igaz, hogy sosem olvastam még szépirodalmibb, emelkedettebb, s több oldalnyi levezetését a spoiler, de bizton állítom, hogy meglettem volna nélküle. :) Azért ez ne riasszon el senkit. Nem hétköznapi olvasmány, ami szolgáltat alapigazságokat és gondolatébresztőket is.
Kíváncsi lennék rá, milyen az új, Helikon Zsebkönyves fordítás.

>!
Európa, Budapest, 1990
168 oldal · ISBN: 9630750961 · Fordította: Csuday Csaba
Cicu>!
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat

Egy kellemes erotikusra vágytam, ehelyett kaptam egy:
Nagyon költői
Nagyon lírai
Nagyon semmitmondó művet.
Magára a könyvre 2 csillagot adnék, a plusz egy csillag az Európa könyvkiadó 1990-es kiadását illeti, mert gyönyörű, ahogy a képi illusztrációk is benne.

16 hozzászólás
fülcimpa>!
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat

Felolvastam belőle, tehát mivel hatott rám, akartam, hogy másra is hasson. Óriási mondatok vannak benne, a festmények és a rájuk szánt fejezetek szenzációsak. Az angyali üdvözlet képről szóló A rózsaszín ifjú rész oly édes, oly pironkodó, hogy többször is elolvastam, folyton át akartam érezni Mária vergődését. Az angyalarcú kölyköt bírtam, de mégis, kb. mennyi idős lehetett pontosan ez a kiskamasz? Talán a kérdés bárgyú és lényegtelen, hiszen kortalan is lehetett, mert elért mindent…

Edit_Zsuzsa_Nagy>!
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat

Élveztem olvasni Don Rigoberto feljegyzéseit a női nem dicsőítéséről,a szexualitásról,Alfonsito öncélú,ártatlannak tűnő,pusztító hadjáratát.Donnya Lukrécia kancafarába rúgtam volna egy óriásit.Valószínűleg fogom még olvasni,ha nem is az egészet,de részleteket felolvasok annak,aki megérdemli.Szeret(t)em ezt a könyvet. :)


Népszerű idézetek

Cicu>!

Szeretek szerelmeskedni, sőt azt is mondhatnám, hogy valóságos kéjenc vagyok.

105. oldal

Cicu>!

Nem vagyok boldogtalan, és szánalmat sem akarok kelteni senkiben. Vagyok, amilyen vagyok, s ennyivel meg is elégszem. Nagy vigasz, hogy van, akinek még nálam is rosszabb a sora.

106. oldal

Cicu>!

De izgatónak és szemrevalónak találtam, elismerem.

26. oldal

Cicu>!

Nézz szembe a valósággal: előbb vagy utóbb rossz vége lesz. Az életben semmi sem olyan tökéletes, Lucrecia, mint a mesében.

128. oldal

Kapcsolódó szócikkek: valóság
Cicu>!

Kezdetben nem is látsz, nem is értesz engem, de légy türelemmel, és nézz. Nézz, állhatatosan és előítéletek nélkül, szabadon és vágyakozva.

133. oldal

berengar>!

Vannak szavak, tudod, amelyek idővel nyerik csak el értelmüket, a tapasztalatok segítségével, a gyakorlat ugyanis mindig fontosabb a meghatározásnál.

145. oldal

Cicu>!

„ Nem is olyan szörnyű, végül is, ha az ember betölti a negyvenet”, gondolta dona Lucrecia, és kéjeset nyújtózkodott a besötétített szobában. Fiatalnak, szépnek és boldognak érezte magát. Hát mégis van boldogság?
Rigoberto szerint igen, van, „ha csak pillanatokra is, s csak nekünk, kettőnknek”. Nem csak üres szó, lelkiállapot volna tehát, amelyre csupán az ostobák képesek?
A férje szerette, millió és egy gyöngéd aprósággal bizonyította nap mint nap, éjszakánként pedig ifjúi lobogással pazarolta rá kegyeit.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 40. születésnap / negyvenéves
Cicu>!

Értek az élvezetekhez. Megvan hozzá az adottságom, amelyet az idők s a történelem során fáradhatatlanul tökéletesítettem, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy valóságos mesterévé váltam a gyönyörűségeknek. Pontosabban szólva annak, hogy miképp lehet az élet valamennyi gyümölcséből – még a rothadókból is – kifacsarni a gyönyör nektárját.

57-58. oldal

Cicu>!

Sokan hamar ráunnak törvényes asszonyukra. A házasság egyhangú mindennapjai megölik a vágyat – vélik, nagy bölcsen –, mert ugyan miféle illúzió bizonyulhat tartósnak s gerjesztheti föl a szenvedélyt egy olyan férfiemberben, aki hónapok s évek hosszú során át ugyanazzal az asszonnyal fekszik ágyba.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság · vágy

Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Tiffany Reisz: A kastély
Hermann Hesse: Demian
Charles Bukowski: Posta
Murakami Haruki: Norvég erdő
V. S. Naipaul: A nagy folyó kanyarulatában
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
J. M. Coetzee: Szégyen
Michel Houellebecq: A csúcson
Alberto Moravia: A leselkedő