A ​város és a kutyák 165 csillagozás

Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​limai katonaiskolában gyilkosság történik. Egy korlátoltságában is emberséges hadnagy fényt akar deríteni az igazságra, de fölöttesei féltik az iskola jó hírét és saját karrierjüket. Amíg az ügy kapcsán összecsap tisztesség és megalkuvás, a világhírű perui író regényében filmszerű pontossággal bontakozik ki a kadétok élete – lelki-testi-anyagi drámája –, és ez a kis, zárt kör a maga kegyetlen vadontörvényeivel már előrevetíti a felnőttek társadalmának fondorlattal leplezett szilajságát, fennkölt hazugságát. Érezzük, hogy ez a lidérces álom már a való világ főpróbája, még játék, de már véres-halálos játék, s ez után a főpróba után a fennálló társadalom démoni erőinek csak még iszonyúbb előadása következhet.
Vargas Llosa szinte klasszikus katarzisélményben részesíti hőseit, de a lenyűgözött olvasó – a szerzővel együtt – mégis gondolkodóba esik: vajon van-e olyan katarzis, amely a gyávaság és az elszánt erőszak poklának ilyen mélységes bugyraiból is megválthatja ennek az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Európa, Budapest, 2004
478 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630775875 · Fordította: Gulyás András
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1979
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631515664 · Fordította: Gulyás András
>!
Kriterion, Bukarest, 1976
344 oldal · keménytáblás · Fordította: Gulyás András

1 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Cava


Kedvencelte 29

Most olvassa 11

Várólistára tette 129

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

2010-ben Mario Vargas Llosa a Nobel-díj bizottság indoklása szerint „a hatalomszerkezetek feltérképezéséért és az egyéni ellenállás, fellépés és kudarc erőteljes ábrázolásáért” kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.
Nagyon érdekes, hogy ez a megállapítás akár már a legelső, 1962-ben megjelent regényének, A város és a kutyáknak az összegzése is lehetne, csírájában már minden jelen van itt is, ami aztán a teljes életműben kibontásra kerül.
A cselekmény egy limai bentlakásos katonai középiskolában játszódik, és erősen önéletrajzi vonatkozású, hiszen a szerző maga is a Colegio Militar Leoncio Prado növendéke volt.
A hatalomszerkezetek feltérképezése vonatkozik már magára a hadseregre, az iskola fenntartójára is, a katonai vasfegyelem és a merev hierarchia, a büntetések és kimenő megvonások rendszere az oktatás alapköve.
Az oktatók, nevelők szigora azonban csak az árnyéka annak a sokkal kegyetlenebb belső hatalmi rendszernek, amit a diákok egymás között alakítanak ki, megalázó beavatási szertartásokkal fogadják az újoncokat, és aki nem tudja kivívni a helyét a társai között, akár az ököljog eszközeivel, és nem fogadja be a közösség, arra keserves, magányos évek várnak az iskola falai között.
A fiatalok természetesen minden eszközzel törekednek a szigorú szabályok kijátszására, és soraikban felüti a fejét a besúgás, az árulás és a megtorlás is. Végül a felgyülemlett feszültség, az elfojtott indulatok végképp elszabadulnak, és váratlanul megtörténik a gyilkosság.
A diákközösség kicsiben a perui társadalom teljes lenyomatát hordozza magában, hegylakó indiánok gyerekei és szegény családokból származó tolvajok élnek összezárva a középosztály aranyifjúságával. Társuk halála azonban végképp átrendezi az előre leosztott szerepeket és az eddigi erőviszonyokat.
De végül napvilágra kerülhet-e az igazság a gyilkosság körülményeiről?
A regény nem könnyű olvasmány, főleg az első részét nehéz követni, ahol a valódi és ragadványneveket is viselő szereplők monológjai és a helyszínek is sűrűn, követhetetlenül váltakoznak. A második rész és a befejezés aztán nagyon erős sodrású és mindent helyre rak, de még a lezárásnál is értek meglepetések a fő karakterek és a velük kapcsolatos történések összepárosításával, kibogozásával való küzdelemben.
Összességében azonban mindenképpen megéri a néhány eltévedés és útkeresés a regény szerkezetében, a kötet az életmű és a dél-amerikai irodalom fontos darabja.

n P>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Llosa első 1962-ben megjelent regényében megírta azt, amiből ő megmenekült, amitől néhány pofont biztosan megízlelt és ezek emlékének egy sziklakemény szobrot állított. Emléket a városról és a perui társadalom kutyáiról . Azokról, akik az utcán élik ki a társadalmi különbözőségekből adódó ösztönös és kegyetlen hajlamaikat és azokról, akik ugyan lehetnének a kollégium katonai diktatúrájának egyenlő tagjai, de amit kívűlről hoztak, azt bent tudják csak igazán megvalósítani. Hidegvérű rangsorolás a nedvesség marta falak között , kegyetlen „játékok” a barátságért, a hovatartozásért, a túlélésért. Tarkómon éreztem a fegyelem rideg jegét, sütött ez a hideg, s ütött is és keménysége sebet hagyott. De állva maradtam és ugyan nem választottam térfelet magamnak, nem léptem senki mellé, Sartre legelső gondolatait megértettem. Játsszuk a hőst, mert gyávák vagyunk, és szentet játszunk, mert rosszak vagyunk… Néha összerezzentem, mint a láma a kerítés fogságában, a szakadékokkal körülvett „szabadságban”. Ha már olvasni is nehéz volt, akkor milyen lehetett ezt elszenvedni. A nagyváros kisvárosában nincs egyenlőség, nincs menekülési útvonal és nincsenek szépemlékű tablóképek a végzős katonákban. Ezekhez az évekhez a felejtés kell hogy az első lecke legyen. Voltam húszéves. Énnekem senki se mondja, hogy ez a legszebb kor. – kezdi Llosa, P. Nizan szavaival a könyv második felét. A biztatás elmarad, a kiképzés még tart és az író emlékeinek hitelességét érezzük magunkban. A könyv utolsó hangja …mindenkit utólér a romlás (Carlos Germán Belli) a regény megírásának befejezése után is messzire hatott. A világhírig eljutott, ekkor még csak 27 éves perui szerző nemsokára arról is értesülhetett, hogy a Leoncio Prado Katonaiskolában az iskola tisztikarának és tanulóinak jelenlétében ünnepélyesen máglyára vetették a jeles tanintézményt gyalázó, hazafiatlan művet. (Utószó)

28 hozzászólás
mbazsa P>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Szeretem az olyan regényeket, amelyeknek a sztoriját a különböző elbeszélők történettöredékeiből kell összerakni. Mario Vargas LLosa debütáló regénye is egy ilyen regény. Egy perui kadétiskola mindennapjaiba kaphatunk betekintést, de ha tágítjuk a perspektívát, akkor a különböző karaktereken keresztül egy város, Lima, sőt bizonyos szempontból Peruról kaphatunk egy kisebb tablót. Egy első regényről beszélünk, amelyet a perui szerző olyan ügyesen és rafináltan épít fel, mintha már vérprofi lenne a szakmában, és maga mögött lenne több regény is. Nagyon gyorsan váltogatja a különböző narrátorokat, figyelni kell rendesen, és mindig csak egy kis darabkát kapunk a kirakósból. Elsőre nagyon kaotikusnak tűnik, de ahogy haladunk előre, úgy egyre jobban letisztul minden, hogy a regény végére összeálljon a teljes kép.

A történet középpontjában (többek között) egy „krimi szál” áll, amelynek a klasszikus értelemben vett „bűnügyi” nyomozós része is izgalmas, de sokkal inkább a különböző karakterek lélektani viselkedésén, és annak fürkészésén van a hangsúly. Nagyon leegyszerűsítve három kadétnak spoiler a túlélési stratégiáját mutatja be a mű. spoiler A magyar és a világirodalomban nem ismeretlen a katonai iskolás történet, gondolhatunk akár Musil Törlessére, vagy Ottlik Iskolájára. Varga LLosa kadétiskolájában is a humánum animális oldala domborodik ki. Az agresszió, a verbális és a fizikai erőszak, a perverz szexuális vágyak kiélése és a hatalmi játszmák szerves része a mindennapi életnek. Találó a kutya metafora, amelyet az író többszörösen is végigjátszik a regényben. A hatalmi játszmákat nem csak a kadétok, hanem a felsőbb katonai vezetés szintjén is megismerhetjük. De nem csak az iskola, hanem az iskolán kívüli létet is bemutatja a regény, hogy hogyan viselkednek szereplőink a civil életben, kinti barátaikkal, szerelmeikkel. A karakterek kellően árnyalva vannak, egyszerre jelenik meg az animális oldaluk, ahogy egymással kegyetlenkednek, kiélik ösztöneiket, és a humánus is, ahogyan kiállnak az elveikért, vagy az iskolán kívüli szereplőkhöz viszonyulnak. spoiler

Mario Vargas LLosa mindenféle mágia nélkül, reálisan, szinte már naturalisztikusan jeleníti meg, hogy milyen összetett is az emberi természet. Nem könnyű olvasmány, de könnyen lehet vele haladni. MVL egy igen komplex kis világot hoz létre a kadétiskolában, ami ugyan nem kellemes, de igencsak könnyű elveszni benne. A regény számtalan allegorikus értelmezést biztosít. A kadétiskola olyan, mint az élet kegyetlen iskolája, vagy egy diktatórikus állam miniatűr lenyomata. 60 évvel ezelőtt látott napvilágot ez a regény, számomra egyértelműen kiállta az idő próbáját, csak ajánlani tudom.

kaporszakall>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Azt hiszem, Salman Rushdie regényét, Az éjfél gyermekeit emlegetik úgy, mint az egyik legsikeresebb írói debütöt; nos, ez a munka semmivel nem marad alatta annak, sőt…

Llosa huszonhat évesen még nem felejtette el, mit érzett és gondolt tíz évvel korábban. Az ifjúság minden reménykedése, romantikája, kétségbeesése és kegyetlensége benne van ebben a munkában, mely számomra A Zöld Palota mellett az opus magnum. Nem hasonlítgatnám Musil Törlesséhez, vagy Ottlik regényéhez: mindegyik kitűnő, de más-más karakterű. Remélem, sokan kézbe veszik: kemény és helyenként gyomorforgatóan keserű, de ha valaki átküzdi magát rajta, örökre bevésődik neki.

3 hozzászólás
catnipthief >!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Eddigi harmadik, harmadszorra is több, mint meggyőző találkozásom Llosa-val.
A perui író debütáló regénye nagyon zajos indítás lehetett 1962-ben, elég annyit tudni, hogy a megjelenése után komoly kupacokban vetették tűzre a könyvet a Leoncio Prado vezetői és kadétjai, gondolom, az intézmény nem annyira hízelgő, de első kézből adott (Llosa is tanult itt) bemutatása miatt. (Egyébként elkirándultam a múlt héten Limába, sajna nem igaziból, csak a gúglsztrítvjún, megnéztem magamnak ezt a sulit. Nyomasztó hely már ránézésre is.) Akárcsak a későbbi Nobel-nyertes Kecske (itt írtam róla: https://moly.hu/ertekelesek/2778883), ez is egy több szálon futó, elsőre katyvasznak ható történet, nagyon kell figyelni mindenhova, és mindenfélére, mert ha valami lemarad, később nagyon fogunk vakarózni meg bután nézni, hogy most akkor mi van?
Akárcsak a Kecskében, itt is fikcióval van felütve a nemfikció.
Alapvetőn ízében, szagában, mindenében olyan, mint a Kecske, ami szintén egy szilaj színekkel, zaklatott ecsetvonásokkal felskiccelt körkép volt, egy akkor már durván hatvan éves, bölcs öregember visszafogottságával is elkeverve, itt a fiatal, alig 27 éves szerző minden vadsága, indulata sokkal inkább kiütközik, meg hát az átfogott mikroverzum sem olyan széles, mint a Kecskéé volt.
Ott is, meg a Kölykökben is feltűnt már, hogy mennyire tapintható, filmkockára való beállításokkal és képekkel mesél Llosa, ez már itt ugyanúgy megnyilvánul, most nézem, hogy anno cool szövegszövést mondottam, ez itt egyenesen rad shit és motherfuckin' cool, hiába kattan össze lassan és kissé nehézkesen a regény első fele, akkor is annyira gördülékenyen váltják egymást a kicsit stream-of-consciousness-jellegű tépelődések, zamatosra érlelt párbeszéd-betétek, leírások, hogy az félelmetes.
Nekem is eszembe jutott róla az Iskola a határon, de minél régebben volt, hogy becsuktam a Kutyákat, annál kevésbé érzem ezt a párhuzamot, köteléket igazán erősnek.
Igen, ez is egy katonasuli. Igen, itt is 15-16 éves gyerekek futnak bele a szükségesnél korábban az élet komótos pofonjaiba.
De míg Ottliknál Medvéék életre szóló élményekkel és barátságokkal gazdagodnak, batyujukban öregkorukig érvényes tartalommal, addig a Leoncio Prado kadétjai már eleve megtörten érkeznek az iskola falai közé, és csak még elvadultabb és kilátástalanabb világnézettel fognak kikeveredni onnan.
A második rész valami hihetetlen, amilyen zötyögősen haladtam az első résszel, úgy szippantott be egy pillanat alatt a második, teljesen lenyűgözött, ahogy az első részben felépített, bizonytalan, első szerelmekkel, stikában piálásokkal és bagózásokkal, félőrült diáktársi szívatásokkal kibélelt Jenga-torony aztán percek alatt dől össze egy rejtélyes, az iskola falain belül történt gyilkosság után.
Hihetetlenül megrázó, nagyon szövevényes és csavaros történet a hűségről, a falkaszellemről, és az őket satuba fogó rendszer igazságtalanságáról és könyörtelenségéről.
Biztos vagyok benne, hogy sokszor el fogom még olvasni, de most majd jöhet a Palonimo meg a Zöld Palota.

havas>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Hát igen, az elején rendesen eltévedtem a szövegtöredékek szövevényében, de aztán ahogy beljebb és beljebb merészkedtem, világossá vált, hogy valójában minden szöveg(töredék) utal egy korábban olvasott (másik) szöveg(töredék)re. Ez lenne az a bizonyos intertextualitás?
A párhuzamos életek szálai párhuzamos szövegágyásokban bontakoznak ki. És mégse, hiszen van valami, amitől azt mondod, mégse párhuzamosság ez. A kadétiskola, tizenéves fiúk „neveldéje” (szerintem látszólag).
A harmadévesek a kutyák, akiknek át kell esniük az avatáson. Hát kérem, ez nem afféle megmosolyogtató néprajzos beavató-rítus, inkább kőkemény, akarom mondani brutális (szrintem). Néha olyan sejtelmeim támadtak, mintha az egész nem lenne más, csak a természet könyörtelen törvényeinek befurakodása az iskola falai közé: az erős, a fürge, az életrevaló seperc alatt képes a gyengét eltiporni, megalázni. Egyvégbe marakodnak ezek a fiatalok egymás között. Kutyák. Még a barátságok is valamiféle avatással kezdődnek. Úgy éreztem, mindben benne van valamiféle bizonyítani-vágyás, és /de ha belegondolok, ez a civil életben (a város-ban) sincs másképp. Felnövünk, beavatnak vagy se, aztán jön a marakodás.
A verekedésekben, ama bizonyos marakodásban részt venni nem kívánót bizony gyengének, gyávának titulálják. Rabszolgát (Ricardo Arana) annak tartották. Egyetlen embert tartott barátjának (a Poétát), az meg elárulta. Nem mondom, a hiúság, a becsvágy, a bosszú nagy dolog azért, no…
Akárhogy is van, a revans gondolatából alattomos tett lett. Nyilván áldozattal járt. Rabszolga halott. Döbbenetes csend. Ez az a pillanat (mondom én), amikor az életszálak megcsomósodnak, összeérnek.

Tovább? Hogy ezután mi lesz, mi van? Hát a város. De előtte, a korábban beállt csönd záloga: „Még ha titkolják is, mind megváltoztunk a sok csapástól, engem nem lehet becsapni.” (Boa)
Az életszálak eloldódnak újra egymástól, a szövegek életei (v életek szövegei?) párhuzamosan folytatódnak: talán egy szelídebb jövő felé. A zálog ott van már…

5 hozzászólás
mandris >!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Nem bántam meg, hogy annak idején megvásároltam a könyvet. A regény elsősorban néhány kadét szempontjából mutatja be egy limai kadétiskola belső működését, és emellett flashbackek formájában megismerhetjük három kadétnak az iskola előtti életét is. Az iskola bemutatása annyira jól sikerült – nem véletlen, a szerző maga is töltött ott némi időt –, hogy a könyvet megjelenését követően ünnepélyes keretek között égették el az említett iskola tiszti kara és növendékei jelenlétében.
Való igaz, hogy nem fest valami derűs képet a kadétiskola működéséről. A három főszereplő nagyon más körülmények közül érkezik, mindnél más-más okok vezetnek oda spoiler, hogy a kadétiskolába kerülnek, és azzal talán nem lövök le túl nagy poént, hogy az iskola utáni életük is másként alakul. Időközben viszont mindnek valahogy alkalmazkodnia kell spoiler az iskolán belüli élethez. Ez pedig nagyon átformálja a bekerülő gyerekeket, bármennyire is jellemezte a gyermeki ártatlanság addigi életüket. Egyesek adottságaik révén meg tudják találni a helyüket, mások ilyen adottságok híján kiszolgáltatott helyzetbe kényszerülnek. Riasztó az iskola leírása, az ott uralkodó farkastörvények bemutatása, az erőszak mindennapisága. Itt már hiába is keres bárki gyermeki ártatlanságot. spoiler És ha valaki a tisztektől vár segítséget, az se számítson túl sok jóra. Fegyelmezni nem tudnak, és a cselekedeteknek is csak akkor van bármiféle következménye, ha az az iskola jó hírét nem veszélyezteti. De, végül is, ezek a kihágások hozzátartoznak a férfi léthez, és mi az iskola feladata, ha nem az, hogy férfiakat faragjon a gyerekekből? De a növendékek tudják is, hogy nem számíthatnak a tisztekre, vagy aki még nem, az is előbb-utóbb megtanulja.
Az iskola belső életét épp olyankor figyelhetjük meg, amikor egy súlyos ügy alaposan megbolygatja. spoiler spoiler A szerző pedig ezeken az eseményeken keresztül be tudja mutatni a főváros fiataljainak közegét, a társadalmi osztálykülönbségeket, a különböző kisebbségek integrálódását – vagy annak kudarcát – a társadalomba.
Egyértelműen újraolvasásra érdemes a könyv.

Ildó>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

     Ennek a regénynek szerintem hátrányára válik ez a fajta írói stílus. A már-már követhetetlen cselekmény- és narrációugrások olyan zavarossá teszik az olvasmányt, hogy el tudom képzelni, emiatt egyes olvasók félbe is hagyják.
     De ha valaki átverekszi magát ezen, ráérez az ízére, felejthetetlen katarzis élményt kap. Mindazok ellenére, hogy nem egy könnyű olvasmány, sőt nagyon is komoly odafigyelést igényel, hogy követni lehessen, megéri keresztülrágódni a zavaros eseményeken, mert végül olyan mondanivalójú történetet kap az olvasó, amit nem egy könnyen fog elfelejteni, ha akarja egyáltalán. Valóban a legvégén tisztul le a kép, mikor rájövünk melyik hang kihez is tartozott, de még így is maradnak azért homályos foltok. Nehéz megmondani, miként is hatottak a történtek ezekre a férfiakra.
     Egy csapat fiatal fiú kadétiskolabéli életét ismerhetjük meg, akik többnyire azért kerültek ebbe az iskolába, hogy férfit faragjanak belőle. Hát gyorsan bele is tanulnak, miközben a szakaszvezetőik mit sem sejtenek, de hát valóban ilyenek a férfiak. Egy nagyon kegyetlen belső világot mutat be, egyszerű szókimondó, nyers formában. Az én gyomrom most, épp így kutya örökbefogadás küszöbén állva, Boa Éhenkórász kutyával elkövetett kegyetlenségeit vette be a legnehezebben. Hiába kötődik, szeret valakit, vágyik a társaságára, megkeseríti az életét, mert hiszen ő már férfi lett? De gyerekek még. Felnőttektől várják a segítséget, muszáj megnyílni egy felnőtt felé, akiben megbíznak, és tökéletesen láthatják mi a sorsa a Gamboa hadnagy-féléknek. Mindenesetre jó leckét kapnak az élettől az életre.

petibácsi>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Szerintem nem annyira hasonlít az Iskola a határon-ra. Jó, az is egy bentlakásos katonai iskola diákjairól szól, de míg ott a tekintélyelvű megaláztatások közös megélése végül elmélyíti a barátságokat, addig ezekben a srácokban csak a bizalmatlanságot, bosszúvágyat, dacot és állatias vakmerőséget növeli a végletekig. Úgy is mondhatnám, hogy Ottlik finom árnyalataihoz, rétegeihez képest ez a rideg és barbár naturalizmus maga.
Ettől különben ijesztően férfias is (abszolút rossz értelemben), nekem sokkal előbb eszembe jutott róla mondjuk a Most és mindörökké vagy a 22-es csapdája (pl.: kimenőkre ácsingózás, bordélyok) vagy épp a Meztelenek és holtak (tisztek parancsuralma, férfiasságnak értelmezett erőszakosság), mint Ottlik – plusz, ha belegondolunk, hogy a történéseket (főleg) 16 éves hidegvérű kis nyikhajok alakítják, akkor akár még a Legyek ura is beugorhat.
Na de a regény struktúrája, az viszont tényleg egészen elképesztő, a könyvnek kb. a harmadáig én csak kapkodtam a fejem, hogy akkor itt most már megint ki beszél?, miért E/1?, miért E/3?, múlt ez itt? visszaemlékezés?, vagy a jelen?, ez most ugyanaz?, vagy ez megint más?, és onnan szépen lassan minden a helyére kerül és követhetővé válik, olyannyira, hogy a végén rájövünk, hogy a szereplőinket itt is egy-egy sarkalatosan egyszerű indíték mozgatja, akár egy klasszikus 19. századi regényben – kicsit olyan különben, mint kibontani a fonást.
Csak ezek vadállatok. Már gyermekkorban megalázottak és megszomorítottak.

csillagka>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Katonai akadémia hálás téma, úgy látszik még Nobel díjat is ér. Személyes kedvencem a „Minnesota megvár” Ottlikért annyira nem rajongok, Vargas pedig valami teljesen más dimenzióban fogta meg ugyanazt a gondolatot. Vegyünk egy nagy kockát, aminek a részeit csak szép egyenlő élű kis kockákból rakhatok ki tökéletesen, és vannak hozzá gömbölyű gyurmának látszó idomaink, itt-ott beleférnek a megfelelő négyzethálóba, néhol kilógnak vagy éppen nem telítik be a nekik kijelölt teret, de amióta világ a világ, ezekből akkor is kocka lesz, mert mi már megtanultuk a kockásítás nemes művészetét, és hogy mi is az ára az lényegtelen apróság ahogy az is kiket is rejtenek a kicsiny amorf hüvelyek.
Kockásításból akkor sem engedünk, ha kiderül, hogy az egész felépítmény inog, és egy test is elveszik valahol félúton. Jaguárt kimondottan kedveltem, valahol ő volt talán az egyetlen akit nem sikerült megfaragni a végére, miközben nagyon is közel állt a tökéletes formához az elején, rajta kellett a volna a legkevesebbet igazítás, mégse sikerült.
Erőteljes, megrázó, nagyon valós lélektani dráma a látszat mindenhatóságáról és a fenékféltés csodálatos tudományának tisztekre gyakorolt hatásairól.


Népszerű idézetek

havas>!

Aki valaki, az mindenütt valaki.

190. oldal (Kriterion Kk.)

havas>!

A szerelem a legrosszabb dolog a világon. Az ember megőrül, nem is törődik magával. A dolgok értelme megváltozik, az ember a legnagyobb őrültségekre is képes, és egy perc alatt elintézi magát egy életre. Jobban mondva, csak a férfiak. A nők nagyon ravaszok, csak akkor lesznek szerelmesek, ha akarnak. Ha egy férfi nem törődik velük, elfelejtik, keresnek mást. És mintha mi se történt volna.

254. oldal (Kriterion,1976)

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
7 hozzászólás
havas>!

Ha gyerekei lesznek, ne hagyja őket az anyjuk közelébe. Az asszonyok elrontják a fiúgyerekeket.

200. oldal (Kriterion Kk.)

1 hozzászólás
Joxer>!

Szeretnék nem gondolni erre a lányra, de állandóan ő jár az eszemben. Azt hiszem, bedilizek, ha jövő szombaton se mehetek ki.

98. oldal

havas>!

Kell, hogy legyen büszkeség is az emberben. Ne könyörögj.

186. oldal (Kriterion Kk.)

Kapcsolódó szócikkek: büszkeség
havas>!

… az életben gyakorlatiasnak kell lenni. Néha jobb elfelejteni a szabályzatot, és a józan eszünket kell követni.

292. oldal (Kriterion Kk.)

Joxer>!

– Teresa nem válaszol – mondta Rabszolga. – Már két levelet írtam neki.
– Mi a szart törődsz vele? – mondta Alberto. – A világ teli van nőkkel.
– De nekem ő tetszik. A többi nem érdekel. Nem látod?
– De látom.

104. oldal

Joxer>!

– Bemutatkoztam. És megkérdeztem, hogy hívják. És azt mondtam neki: „Nagyon örülök, hogy megismerhetlek."
– Tiszta hülye vagy. Hát ő mit mondott?
– Ő is megmondta a nevét.
– Megcsókoltad?
– Nem. Nem is jártunk még együtt.
– Hazug disznó vagy. Tessék, esküdj meg, hogy nem csókoltad meg.
– Mi bajod?
– Semmi. Nem szeretem, ha hazudnak nekem.
– Miért hazudnék neked? Azt hiszed, nem szerettem volna megcsókolni? De alig voltunk együtt három-négy alkalommal, akkor is az utcán. E miatt az átkozott iskola miatt nem láthatom. És meglehet, hogy már valaki más szerelmet is vallott neki.
– Ki?
– Nem tudom, valaki. Nagyon csinos.
– Nem annyira. Szerintem inkább csúnya.
– Nekem tetszik.
– Gyerek vagy még. Nekem a nők arra kellenek, hogy lefeküdjek velük.
– Azt hiszem, szeretem ezt a lányt.
– Mindjárt sírva fakadok a meghatottságtól.
– Ha várna rám, amíg befejezem az iskolát, elvenném feleségül.
– Szerintem felszarvazna. De nem baj, ha akarod, leszek az egyik tanúd.

105. oldal

2 hozzászólás
Nazanszkij>!

KEAN: „Játsszuk a hőst, mert gyávák vagyunk, és szentet játszunk, mert rosszak vagyunk; játsszuk a gyilkost, mert az embernek kedve telik a gyilkolásban; játsszunk, mert hazugok vagyunk születésünktől fogva:” Jean Paul Sartre

Első rész (Kriterion, 1976)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
Stanisław Lem: Solaris
André Breton: Nadja
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor
Örkény István: Tóték
Babits Mihály: A gólyakalifa / Kártyavár
Philip K. Dick: Figyel az ég
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
Louis de Bernières: Señor Vivo és a kokainbáró