Alekszandra ​és a Teremtés növendékei (Metamorfózis 1.) 257 csillagozás

Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szaska, ​a tizenhét éves iskoláslány anyjával nyaral a Fekete-tengernél, amikor egyszer csak észreveszi, hogy egy titokzatos, fekete ruhás, fekete szemüveges férfi követi. Próbál előle menekülni, de hiába. A férfi megszólítja, és szörnyű felelősséggel ruházza fel: egy látszólag egyszerű feladattal, amit azonban ha elmulaszt, az tragikus következményekkel jár.

A szeretteit féltve Szaska hamar megtanulja a leckét, és a következő év őszén, az ismeretlen ösztönzésére, beiratkozik a sosem hallott Torpa nevű városban a Speciális Technológiák Főiskolájára. Itt különleges tantárgyakkal tömik a fejét, és a legapróbb vétségekért is kemény büntetés jár. A katonás fegyelem és a jó tanulás jutalmaként azonban, a felsőbb évfolyamok tanulói azt pletykálják, csodálatos adományok kárpótolják majd a végzősöket.

No persze csak ha megérik.

A népszerű ukrán szerzőpáros, akiket 2005-ben Európa legjobbjainak kiáltottak ki, mesterien szövik át életünk hétköznapjait varázslattal,… (tovább)

Eredeti cím: Vita Nostra

Eredeti megjelenés éve: 2007

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Metropolis könyvek Metropolis Media

>!
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639828407 · Fordította: Weisz Györgyi

Enciklopédia 1


Kedvencelte 68

Most olvassa 7

Várólistára tette 184

Kívánságlistára tette 83

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Azt én nem tudom, hogy ez a könyv mi (nem fantasy, nem sci-fi, nem varázslóiskola-történet, tényleg még a mágikus realista regényekhez áll a legközelebb), de hogy eszméletlen jó, az biztos.
Meg az is biztos, hogy bár sem a magyar cím, sem a fülszöveg nem tartalmaz semmit, ami ne utalna valóban a könyv tartalmára, mégis mindkettő becsap. (Igaz, hogy az eredeti cím meg elég semmitmondó, csak a regény elolvasása után válik értelmessé.) A borító pedig gyönyörű, de annak a könyvhöz való köze aztán tényleg nulla. Illetve mínuszban van.
Itt nincs mágia. Tudatkitágítás van. Bonyolultabbnál bonyolultabb lélektani, sőt mélylélektani gyakorlatok vannak. Ész, képzelet, kreativitás, koncentráció, akaraterősítés, gondolatfegyelmezés, „paranormális” jelenségek, elvont filozófiai összefüggések cseppet sem veszélytelen, sőt nagyon is kegyetlen következményekkel járó átvitele a mindennapi életbe.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/15/marina_gya…

16 hozzászólás
szadrienn P>!
Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Különleges beavatási- és fejlődésregény, sokféle értelmezési lehetőséggel. Olvasható izgalmas, néhol nyomasztó és bizarr mágikus realista irodalomként, hiszen itt a valóság határai ijesztően szétcsúsznak, a szereplők és az olvasó lába alól kiszámíthatatlan, irreális események sora rántja ki a talajt.
Értelmezhetjük egy tanuló közösség történeteként, akik kezdetben rettegve, fenyegetés hatása alatt érkeznek meg egy világtól elzárt rejtélyes főiskolára, ahol furcsa tantárgyakat próbálnak elsajátítani, és közben egyre érettebb személyiséggé válnak, megtapasztalják a legelső párkapcsolati próbálkozások buktatóit, segítik egymást, és fokozatosan ébrednek rá tanulmányaik valódi céljára. Az érdekes történetszövést tovább árnyalja a jellegzetesen szláv atmoszféra, Ukrajnában járunk, a Krím-félszigeten megmártózhatunk a Fekete-tengerben, nevek, szokások, ünnepek, helyi ételek és italok utalnak folyton erre az olvasmányainkban ritkán előforduló vidékre.
A regény mélyén fellelhető még egy nehezen megragadható transzcendens réteg is, megjelenik az az elképzelés, hogy az általunk érzékelhető világ mögött egy mélyebb valóság húzódik meg, Goethe szavaival élve “Minden földi dolog csak egy halhatatlan szimbólum, porba öltöztetve."
A könyv első felében a szerzőpáros által megteremtett fantasztikus világ, a szereplők közötti vonzás-taszítás hullámzása és az óvatosan adagolt mögöttes tartalom tökéletes egyensúlyban van, később azonban egyre jobban elrugaszkodunk a realitástól, a szöveg egyre elvontabbá és nehezebben értelmezhetővé válik. Az utolsó oldalakhoz érve eldönthetjük, hogy egy szürreális, borzongató víziónak, vagy a komoly belső fejlődés, útkeresés regényének tekintjük-e az olvasottakat, de mindenképpen egy formabontó, eredeti, felkavaró és elgondolkodtató olvasmányélménnyel leszünk gazdagabbak.

2 hozzászólás
Oriente>!
Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Na ez a mágikus realizmus. Vagy legalábbis nekem ilyen kell.
Még akkor is, ha bentlakós-koleszos, misztikus ifjúságinak álcázza magát.
Bár jobban belegondolva, tulajdonképpen már a tengerparti üdülőhelyen játszódó fejezetek nyomasztó elemei is előlegezik, hogy ez nem egy lányregény lesz…

Na de akkor voltaképpen mi ez?
Leginkább a platóni ideatan, meg még jó sok egyéb filozófiai rendszer átszűrve egy fejlődésregényen. Engem két aspektusa fogott meg leginkább. Egyrészt a tanulás lélektani folyamatának, mint átalakulásnak az ábrázolása: a kínlódás, szorongás szüntelen váltakozása a megvilágosodás és extázis pillanatival. Másrészt a teremtésvágy megörökítése, azé a leküzdhetetlen sürgető erőé, ami mélyen belülről fakad, kényszerít mint egy felszólító ige, és akár rombol is, ha kell.
Utólag eltűnődve a könyv címén, mind az eredetinél (Vita nostra), mind a magyar fordításénál sokkal találóbb lett volna a Metamorfózis, ami az Alexandrához két lazán kapcsolódó kötettel együtt a sorozat címét adja.

Na és a magyar borító, az egy rendkívül érdekes produktuma a hazai könyvkiadásnak. Vajon elképesztően körmönfont marketing-fogás húzódik egy ilyen szerkesztői döntés mögött, vagy teljes sötétség a könyv tárgyát illetően?

Zonyika P>!
Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Mint minden jó sci-fi, kifordítja a világod összes alapkövét mindazösszes sarkából.
Mint minden jó sztori, egyedi és különleges és megragad és nem ereszt és nem hagy aludni sem és megfordulni sem, hogy meg merd nézni, amit nem mersz látni.
Egyedi és különleges és furcsa és letehetetlen* és váratlanul páratlan.
Egyszerűen annyira szokatlan, hogy én már azon kívül nem tudok semmit mondani, hogy egy olvasást mindenképpen megér még neked is. Tudod, nem kérek lehetetlent.
Egyszerűen WOAH!

* a második fele. az első felén simán elaludtam volna.
** a cím fordítása és a borító viszont valóban bleah.

18 hozzászólás
Kelemen_Hanna>!
Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Minden ízében csodálatos könyv, még akkor is, ha éppen a végkifejletét nem értem pontosan. Mert addigra színtiszta nyelvfilozófiává lényegül ez az eleinte fantasy-elemekkel dúsított oroszrealista történet. Alig várom a többi Gyacsenkók-könyvet.

2 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Nem akarom túlgondolni ezt a könyvet és ezt az értékelést: gyakorlatilag hibátlannak gondolom, egyszerűen imádtam olvasni.
(Egyébként megérne egy összehasonlító elemzést A varázslókkal, legalábbis nagyon izgalmasnak gondolom, hogy ugyanabból az érdekes és könnyen félrevezető alaphelyzetből – „felnőttek Harry Pottere” – mennyire hasonló és közben mégis mennyire eltérő dolgokat hoznak ki.)

vicomte P>!
Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Bonyolult, sok rétegű és elgondolkoztató írás, amely egy trilógia első része, ezért bár maga a könyv lezártnak tekinthető, de a történet rengeteg szála marad elvarratlanul.

A regényben egyszerre van jelen a felnőtté válás elszakadással és útkereséssel teli összes fájdalma és nehézsége; a totalitárius rendszerek minden ellenállást bedaráló könyörtelensége; a tanulás, a tudás és a megismerés különböző mélységei, amelyek kiforgatják az embert önmagából. Ilyen értelemben az ex-szovjet fikciós irodalom igazi örökösének számít.

Olvasás közben próbáltam rá valami kategóriát találni, de nem ment. Ami a vége felé tartva címkeként hirtelen eszembe ötlött, az a mágikus irracionalizmus volt.
Mert az egész könyv ilyen. Irracionális, amely csak a saját vonatkoztatási rendszerében működőképes, de ott elsöprő erejű. Legfőképpen azért, mert valamit – eltemetett emléket, gyermeki félelmet – felébreszt bennünk, olvasókban.

A szerzőpár hihetetlenül tudatosan építette fel a cselekményt. Ahogy haladnak előre az események, úgy világosodnak meg előttünk is, akár csak a főszereplő kamaszlány, Szaska előtt az összefüggések, és nyernek jelentést azok a dolgok, amelyekre hökkenten reagáltunk az első találkozáskor.
Az események és a karakterek számomra egyszerre voltak meghitten ismerősek és rémisztően furcsák. A torpai kollégiumi hangulat egyszerre idézte fel bennem a kollégiumi, sőt a katonaságbeli emlékeimet is.

A történet első felének ugyanis három meghatározó érzése/motívuma a kényszer, a félelem és az idegenség volt. Itt szó sincs örömteli kiválasztottságról és a különlegesség miatti felsőbbrendűségi érzésről.
Ebben a világban a különleges az torz, a képességek rémisztőek, a tanítás pedig – amely során egy sor kifacsart zen meditációs gyakorlatra emlékeztető dolgot kell végezni a diákoknak – teljes mértékben elüt attól, amit hétköznapi értelemben tanulásnak hívhatnánk.
S mindezt a diákok kényszer (sőt, kimondottan lelki terror) hatására teszik, és közben rettegnek attól a változástól, amelynek a jeleit ott látják már a felsőbb évfolyamos társaikon. Próbálnak ugyan kapaszkodni a hétköznapi, normális élet foszlányaiba, de ahogy halad előre a történet és egyre inkább megváltoznak (a trilógia orosz alcíme: Metamorfózis), úgy mondanak le erről az illúzióról.
A könyv második fele már erre fókuszál. Arra, hogyan fogadják el az elfogadhatatlant. Azt, hogy valami elképesztően furcsa és átláthatatlan terv részeként kerültek kiválasztásra, hogy új lényeget nyerjenek és új fogalmi szintre kerüljenek.

A narráció, a rövid, néha csak pár bekezdésnyi képek, remekül ragadják meg a hangulatot és jól illenek a kissé zaklatott, de alapvetően lináris szerkezethez.
A könyv idétlen magyar címén/borítóján és gyenge, a regény lényegét egyáltalán nem tükröző fülszövegén kívül egy dolog zavart, de az meglehetősen: a magyar fordítás és a korrektúra minősége, mivel ezekre igazán ráfért volna egy sokkal alaposabb szöveggondozás.

2 hozzászólás
csartak P>!
Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Nem mindennapi élmény volt olvasni ezt a könyvet, ilyet még nem olvastam, kavarognak a fejemben ezek a gondolatok, mivel pár kérdés nyitott maradt nekem a végéről. Elméletek, elgondolások vannak bennem, de így még rosszabb volt az elválás a könyvtől. Sajátos hangulata még sokáig velem lesz, mert ez egy csodálatos, rejtélyes világ amibe az olvasó is bekerül, a szavak mesterien fűződnek fel, hogy mi magunk is ugyanolyan bizonytalanul tapogatózunk benne, mint a könyv hősei. Aztán feltárul egy rejtélyes, szürreális világunk mögötti világ, ahol nincs állandóság, csak elmúlás, átalakulás, a hideg telek, félbehagyott szerelmek, szavak és kérdések nyomasztó ereje.. mindez sajátos orosz atmoszférával, mert így csak ott történhet meg.
A mű eredeti címe: Vita Nostra, a Mi Életünk. Mennyivel szebben hangzik, sajnálom hogy nem ezt hagyták meg.

7 hozzászólás
Ditta P>!
Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Valójában én nem szeretem a mágikus realizmust. Valahogy ezek az elvont dolgok megakadnak a torkomon. Ez a könyv viszont úgy látszik nagy kivétel. Nagyon tetszett. Tele volt feszültséggel, izgalommal, különös gondolatokkal és ötletekkel. A szereplők szerthetően emberiek, a szerzőpáros pedig remek mesélő. Azt nem állítom, hogy mindent értettem, de követhető volt. Jól egyensúlyozott a befogadható és elvont események között és nem lépte át azt a vékonyka határt, ahol már emészthetetlenné vált volna az egész.
A vége azért kicsit zavar, mindamellett, hogy elképesztően tetszik is. Erre az eseményre készülünk az egész történet során. Végül megkapjuk és nem is akárhogyan. Akkor mégis mi zavar benne?

8 hozzászólás
makitra P>!
Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Harry Potterként próbálták eladni az ifjú varázsnövendék karrierjének csúcsán, de persze mi sem állt távolabb az ukrán szerzőpárostól. Marina és Szergej Gyacsenko nem kevesebbet, mint az élet teljességét mutatta be a szavakon keresztül; egy egyszerű történettel rávilágított, hogyan találhatjuk meg a helyünket, a mi életünket. Egy remek, olvasmányos könyv finoman felvezetett rejtéllyel és csattanóval, nem kimondott, de felismerhető kelet-európai ízzel.

Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.com/2016/11/marina-es-szerg…

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

amnaen>!

– Már lepke vagy, de még mindig mászni próbálsz. Emlékszel rá, hogy hernyó voltál…

341. oldal

szadrienn P>!

Úgy érezte magát, mintha szappanbuborékokkal teli léghajó lenne. A buborékok – ki nem mondott szavai – a torkába emelkedtek, kifelé törekedtek, a nyelvén függtek, mint ügyetlen műugrók a trambulinon. És elpukkannak, keserű utóízt hagyva maguk után. Egyetlen szó sem bizonyult eléggé szilárdnak ahhoz, hogy áttörjön a gáton, kitörjön és felrepüljön.

5 hozzászólás
szadrienn P>!

Az emberek sűrű tömegben hömpölyögtek, ki gumimatraccal, ki jókora napernyővel,
akadt, akinél csak strandszatyor volt. A gyerekek, mint rendesen, ragadtak az olvadó fagylalttól, az anyák szidták és összegyűrt zsebkendőkkel törölgették őket. A nap már rég túljutott a zeniten, most a távoli horizont fölött függött, mintha leszállóhelyet keresne magának. Szaska fülig érő szájjal mosolyogva a strand felé ment, még a szandál talpán keresztül is érezve az aszfalt forróságát.

Rika>!

Vannak dolgok, amelyeket nem lehet elképzelni, de meg lehet nevezni őket. És miután nevet kaptak, megváltoznak, más lényegbe áramlanak át, és már nem felelnek meg a nevüknek, és akkor újra meg lehet nevezni őket, most már másképpen, és ennek a folyamatnak – az alkotás megbabonázó folyamatának – sosincs vége; íme itt a szó, amelyik név, és a szó, amelyik jelentés.

268. oldal

Lunemorte P>!

– Az a világ, ahogyan maguk látják, nem létezik. Az, amilyennek képzelik, még nyomokban sem létezik. Némely dolgokat szemmel láthatónak tartanak, de azok egyszerűen nem léteznek.

TiaRengia I>!

Élni annyit tesz, mint sebezhetőnek lenni. Szeretni azt jelenti, hogy félni. Aki pedig nem fél, az nyugodt, mint egy óriáskígyó és nem képes szeretni.

357. oldal

Kimmuriel>!

– Elmagyarázni annyit tesz, mint leegyszerűsíteni – mondta a srác kis szünet után.


A sorozat következő kötete

Metamorfózis sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Aurora Lewis Turner: A megtörhetetlen átok
Ittzés Laura: Nyolc perc
Kollár Betti: Álmomban megleltelek
Angela Marsons: Gyilkos igazság
Sienna Cole: Elmejáték
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Katja Millay: The Sea of Tranquility – Nyugalom tengere