Kit 89% 108 csillagozás

Hát nem azt kaptam, amit vártam. A borító alapján valami kis könnyed, romantikus limonádéra számítottam, ehelyett egy történelmi regényt olvashattam. A könyv két részből áll: az elsőben a katonák, a dragonyosok élete, a köztük lévő bajtársiasság, a háborúskodás kerül előtérbe, a másodikban pedig inkább a cselszövés és az intrika. Nekem nagyon furcsa volt, hogy Kit férfiruhában férfi módra viselkedett, harcolt, és nem lepleződött le. A szereplők közül Kit és Ross kapitány lett a kedvencem. Taylor őrmestert és Ormonde hercegét pedig kifejezetten utáltam.

Ez valami fantasztikus volt!

Kit kalandjait követve bejártuk a háború sújtotta Európát, megismerkedhettünk a korabeli politikai cselszövésekkel, szabados szerelmi viszonyokkal, a dragonyosok életével, illetve a könyv második felében az udvari intrikákkal és cselszövésekkel.

Eleinte nagyon furcsának éreztem, hogy Kit férfinek öltözve lőgyakorlatozik és harcol a hegyekben, ráadásul mindezt egy férfi kedvéért. Aztán már inkább úgy tekintettem erre a helyzetre, hogy Richard eltűnése pusztán az az ürügy volt, ami miatt Kit rá mert lépni arra az útra, ami ténylegesen neki volt szánva. Hiszen számos kultúrában voltak harcos nők, amazonok, és természetesen manapság is vállalhatnak a nők katonai szolgálatot – miért pont az 1700-as évekbeli nők lettek volna másmilyenek, akik nem vágynak a kalandra?

Ami Richarddal történt spoiler valahogy sejtettem.
Ross kapitányt hamar a szívmbe zártam és nagyon drukkoltam nekik, hogy ne csak bajtársként kerüljenek közel egymáshoz.
Nagyon megérintett a Biancás szál, és nagyon jó volt hogy a lezárásnál kicsit visszakanyarodtunk hozzájuk. Számomra a Biancával és gyermekével szemben tanúsított viselkedése mutatta meg igazán Kit erkölcsi szilárdságát.

A végét bevallom kicsit meg is könnyeztem, szép lezárása volt egy egészen elképesztő életútnak. Jó szívvel ajánlom a történelmi regények szerelmeseinek, és mindenkinek aki kedveli a bátor nőkről szóló történeteket!

Meg mertem volna rá esküdni, hogy bekerül a kedvenc Fiorato regényeim közé, mégsem került.

Valószínűleg ez a durva katonásdi az, ami nem nekem való.
Az első részét, amely igaz történeten alapul, azt nem tudtam elhinni és nem tudtam igazán bele merülni sem. A második része, ami pedig csak az Írónő fantáziájából született, az teljesen lázba hozott és elhittem, hogy igaz.
Szóval, ilyen fordított, felemás érzések közepette olvastam.

Mindenesetre nagyon tartalmas, izgalmas történelmi regény. Továbbra is minőségi időtöltés Fiorato műveit olvasni.

Amikor belekezdtem a könyvbe, nem hittem volna, hogy egy történelmi regény ennyire megfoghat, hogy Kit személyisége és kalandjai ennyire magukkal sodornak. A története két részre bontható, az elsőnek van igazság alapja, míg a másik fele kitaláció. Nekem ugyanúgy tetszett mindegyik, mikor férje után ment, férfi bőrbe bújt, kardott fogott és harcolt, mint mikor bárónőként cselszövésbe, kémkedésbe bocsátkozott. Egy rendkívüli, erős nő volt, aki tele volt bátorsággal, kitartással, nem félt, nem rettent meg, csak ment előre. A cselekmény mindvégig fordulatos és izgalmas volt mellette, szépen építkezett, nagyon élveztem az olvasását. A romantika visszafogottan volt csak jelen, de itt így éreztem tökéletesnek. A végére szívembe zártam a karakterét, és az epilóguson mélyen meghatódtam. Bátran ajánlom!

Történelmi regény, lelkesen hoztam haza, és a lelkesedés tartott is, amíg olvastam, aztán amikor végiggondoltam, kicsit gondolkodni kezdtem (Pedig épp Madáchot is olvasok, tudhatnám, hogy nem kellett volna…) Mert szép dolog a házastársi hűség, de azért egy jakobita írnek önként beállni az Európában harcoló angol seregbe indoknak elég mondvacsinált. Tudom, megtörtént, de nem tudom, ténylegesen miért. Kalandvágy? No jó – de akkor ne hangoztassuk állandóan a férjet. Érdekes volt a katonák élete, de azért – van két főgonosz, a többi szinte angyal? Aztán a második rész az intrikákkal, kémkedésekkel is furcsa. spoiler Szóval – szórakoztató, de nem hiszem el.

Egyszer olvasós, de ez egyszer kellemes és izgalmas kikapcsolódást nyújtott ez a történelmi kalandregény. Számomra lebilincselő volt Kit kalandjairól olvasni a férfiak, a háborúk világában, férfinak álcázva, arról hogy milyen körülmények uralkodtak akkoriban, hogyan próbált beilleszkedni, hogyan élte meg a vele történteket. De ugyanilyen jó volt a könyv második fele is, amikor újra női szerepbe bújt, mert ez a rész is tele volt fordulatokkal. A csaták és politikai cselszövések útvesztőjében néha nehéz volt kiigazodni, de a történelmi hangulat nagyon átjött és magával ragadott. A romantikus szál visszafogott volt, de mégis benne volt minden, ami miatt így volt szép, ahogy volt. Egy újabb Fiorato regény, amit érdemes volt elolvasni!

Kellemesen csalódtam Kit történetében. A történet első fele arról szól, ahogy egy bátor fiatal lány belevág élete legnagyobb kalandjába és férfinak kiadva magát beáll katonának. A fordulatoknak különleges jelentőséget ad, hogy Kit valóban létezett és a könyvben leírt események nagy vonalakban megtörténtek vele. Az írónő alapos kutatásokat végzett és részletesen bemutatja a trükköket, szerencsés és szerencsétlen eseményeket, melyek segítségével mindezt megvalósította. Megismerjük a sereg szabályait, a hadvezérek személyes és stratégiai kvalitásait, a bajtársiasságot és ellenségeskedéseket. Amikor ennek a résznek a végére értem, nagyon lelkes voltam és simán megadtam volna az 5 csillagot.
A történet második felében Kit kémnek áll, én úgy értettem, hogy ez a rész már fikció. Ez is izgalmas és fordulatos, több szerepet kap a nemesség és az intrika. Talán emiatt, talán az összecsapottnak tűnő befejezés miatt nem tetszett annyira. A könyv végén röviden azt is megtudjuk, hogy a későbbiekben hogyan alakult közös életük.

Kicsit lassan haladtam vele,pedig egy nagyon jó könyvről van szó. Semmi negatívat nem tudok rá mondani. Tuti többször is elfogom olvasni.
Kit egy szerethető karakter volt. Nagyon erős és kitartó nő. Ross kapitánnyal igazán jól járt. :)
A végén nagyon izgultam ,hogy kiderüljön az igazság. Ez a sok cselszövés kimerítő volt még nekem is.
Fitzjameset meg Taylort egyenesen rüheltem.
Aki szereti a történelmet és a sok sok izgalmat annak erősen ajánlom. :) :)

Szeretem a középkori történeteket, mertt abban az időben minden lassú volt. Nem volt TV, nem volt Internet, a háborúkat még nem gépek, hanem emberek, test test ellen vívták. Ebben az időszakban nem volt könnyű embernek, pláne nőnek lenni. Kit története valós szálakon alapul, a történelmi jegyzetet olvasgatva meglepődtem, hogy mennyi epizód tényleg megtörtént, noha a képzelet szüleményeként is megállná a helyét.
Mekkora akarat kellett ahhoz, mennyi bátorság, hogy nőként beépüljön a hadseregbe, mennyi buktató…mennyire rossz megfigyelők a férfiak. :)
Viszont bevallom, hogy a könyv első fele nem kötött le, alig vártam, hogy végezzek vele. Valami hiányzott, nem tudom mi, Kitet sem éreztem magamhoz annyira közel, igazából egyik szereplő sem nyert meg. Aztán a könyv második fele már jobb volt, érdekesebbnek, intrikásabbnak bizonyult. Még mindig úgy gondolom, hogy ebben a korszakban lehetett igazán nagyon kavarni. Fűszerezte a jó öreg angol-francia ellentét a történetet.
Jó volt összességében, de igazából sokkal többet vártam.

Régóta szemezgettem a könyvvel, hiszen gyönyörű a borítója és igaz történeten alapul. Maga a főszereplő életútja rendkívüli még ha olykor fel is nagyította az írónő. De a cselekmény néha leült. Voltak részek amelyek magával ragadtak és voltak amik nem kötöttek le igazán. Olvasva a könyv végét ezek a részek csak fikciók voltak, szóval nem lehet véletlen, hogy így éreztem. Kitről tudni kell, hogy férfiruhában beállt a seregbe, mert meg akarja találni a férjét. Ez az 1700-as években nem kis feladat lehetett. A háború mindennapjaiba kapunk betekintést a főszereplő szemén át, hiszen ő az elbeszélője az egész kalandnak. Az út hosszú, nehézkes, sokszor váratlan is, barátságok szövődnek, ellenségek halnak meg, de a lényeg a szerelmen és a háborún van. Még azt hozzátenném, hogy utálom az ilyen befejezést. spoiler