(Nehéz) ​út a pokolból 84% 84 csillagozás

Hm, érdekes volt. Marilyn Manson és én nem vagyunk sok mindenben egy állásponton, de ettől függetlenül ez egy jó kis könyv volt. Rajongóknak kötelező. Jó lenne, ha minden kedvencemtől kaphatnék egy ilyen kitárulkozó vallomást, egyik másikat el is olvasnám. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy mindig is kíváncsi voltam mi van a máz meg a marketing mögött. Hát itt el lehetett olvasni. Voltak nagyon vicces részek, és olyanok is ahol én a fejemet csóváltam. Részemről mindig úgy képzeltem, hogy ez a pasi otthon kispolgári konzervatív életet él, csak rájött, hogy mivel lehet pénzt keresni. Nos a könyv szerint nem így van, aztán meg ki tudja. ;)
Egy dologban egyet értünk, az emberek nem szeretik ha a mocskot nyíltan az arcukba vágják. Ha valaki megteszi mégis, és úgy mint ő, akkor azt naná, hogy megbélyegzik.

Tökéletesen tükrözi a könyv tinikorom zavarodottságának világát és Manson „munkásságának” összefonódását. Mintha visszarepültem volna, abba az émelyítően, mocskosul szar lelkihelyzetbe, mint akkor. Annyira felkavart maga a könyv és a rámzúdúló lelki sz**vihar, hogy hiába adtam ki érte sok magyar forintot, meg akartam tőle hamar szabadulni. Rájöttem, ez már nem az én világom, és problémám, amiről ír, hanem az akkori zavarodott énemé. Mostani énem pedig már a hátam közepére kívánja az ilyesmit.

Nem tudom érdemes e egyáltalán értékelni ezt, mint könyvet. (Nem szeretek életrajzi vonatkozású írásokat értékelni, ítélkezni felettük, rajtuk) Manson életébe pillanthat bele az olvasó. Valakinek bejön, valakinek nem. Én az előbbi csoportba tartozom, ezért kap ilyen magas „értékelést”. :P Nem mindenben értek egyet vele, ám tagadhatatlan tény, hogy egy meghatározó egyéniséggé vált. Nem tartom rendkívül egyedi személyiségnek, kamaszkorom óta tudom, hogy rengeteg „szunnyadó Marilyn Manson” van a társadalomban. Ő csak egy közülük, aki megmutatta magát. Karrierjét sem tartom rendkívülinek, fantasztikusnak. Az embereket persze, hogy érdekli egy hozzá hasonló lázadó személyiség. Ő csupán annyit tett, hogy meg merte mutatni mindazt, ami oly sok ember lelke mélyén lakozik.
(Áldom a sorsot, hogy nem kamaszkoromban jutott el hozzám a könyv :D:D:D)

Egyszer egy ismerősöm kérésére lefordítottam a dalszövegeit, és ekkor láttam meg, hogy a bizarr külső mögött egy igen intelligens, művelt ember húzódik meg, aki nagyon cinikusan szemléli a világot. Érdekelt, milyen lehet egy ilyen fickó háttere.
Nos, amit ebből a könyvből megtudunk a fiatalkoráról, nagyon is érthetően áll össze az a művészi perszóna, akit ismerünk. Eleinte ő is egy hétköznapi kölyök volt, de a családjától és környezetétől olyan élményeket kapott, melyek csoda ha nem tesznek valakit teljesen kiábrándulttá. Az első fejezeteket olvasva ugyanazt a groteszk hangulatot éreztem, mint a korai klippjenek láttán, pedig ez még csak az az időszak volt, amikor ő még csak elszenvedte mindazt, ami kijutott neki.
A könyv második szakasza a karrierépítésről szól, ami lényegében egy vergődés kiábrándult nihilizmus, drogok és bulik valamint a magát összeszedni igyekvés, filozófiák tanulmányozása és alkotás között. A kettő végig párhuzamosan jelen van, és láthatjuk a személyiségfejlődést, melynek eredményeképpen főhősünk működőképessé tudta összefogni az együttesét, és figyelemre érdemes dalokban megfogalmazni világlátását.
Érdemes olvasmány, nem csak rajongóknak, hanem azoknak is, akik esélyesnek tartják, hogy a botrányos külsőségek mögött értelmes gondolatok is meghúzódnak, és kíváncsiak rá mik azok.

Egy furcsa utazás volt ez Mansonnal. A könyv első felét nagyon imádtam, a gyerekkori részek felébresztették bennem az empátiát és sajnálatot… Amikor a féktelen drogozásról és bulizásokról volt szó, már kicsit visszatetsző volt. De egész végig egy szimpatikus ember maradt számomra, akinek még intelligenciája is van.

Nem vagyok nagy Marylin Manson rajongó, igazából jó pár számát szeretem, jó párat viszont kevésbé. Emberileg azonban érdekelt, így nagyon kíváncsi voltam az életrajzára. Plusz az is rátett az érdeklődésemre, hogy ilyen nehezen beszerezhető könyvről van szó. Szívesen olvastam a gyerekkoráról szóló részeket, ellenben a későbbi, drogos-bulizós leírások nagyon nyomasztottak és lefárasztottak, alig vártam, hogy vége legyen.

Hát őszinte leszek: csalódtam, de hatalmasat és nagyon pozitívat! Kevesebb lennék, ha nem olvastam volna ezt a könyvet, és ami a legtöbbet mond szerintem, hogy nyomot hagy, rendesen elgondolkodtat, ami valljuk be a mostani „tucatkönyvek” korában ritkaság számomra.

Hmm.
Érdekes volt, se több, se kevesebb, mint amit Mansontól – vagy éppen egy ilyen jellegű könyvtől – elvártam. MM, akiről már annyit hallottunk, akitől minden normális és erkölcsös embernek felfordul a gyomra, és akitől a rendes szülők igyekeznek távol tartani befolyásolható és fogékony lelkű lurkójukat. Elméletileg. Személy szerint bírom a pasast, de ez sejthető volt.
Kicsit sajnáltam, hogy olyan „régi” ez a könyv – csodálkoztam is, hogy majd' tíz évvel a megjelenés után adták ki magyarul – szívesen olvastam volna még a közelebbi időkről is (úgy 2005–2006-ig), de mindegy is, erre ott vannak az interjúk és a koncertfelvételek. Én megértem, miért berzenkednek tőle sokan, mégis érdemes benézni a maszk mögé. Agyament módon intelligens figura, aki ismét bebizonyította, hogy képes az orránál fogva vezetni a tömegeket, ellenségeket és rajongókat egyaránt, és sokkal botrányosabb dolgok is léteznek mindnyájunk orra előtt, amivel az antifanok foglalkozhatnának fölös idejükben. De könnyebb nézni, mint látni.
A könyvnek valóban volt egy kis hatásvadász-mellékíze, néha megkérdőjelezi magában az ember, elhiggye-e, amit olvas, de Brian Warner majdhogynem szépen írt le mindent. Nem olyan volt a hangulata, mint pl. Ozzy könyvéé, nem vicces-necces sztorikat mesélt, amiktől kifeküdt volna az ember a nagy röhögéstől. Néha túl komolynak is hatott. (Persze nem érdemes és nem is lehet összehasonlítani a kettőt.)
Magában a kiadásban kicsit zavartak a torzítva berakott képek és fölösleges volt majdhogynem Parental Advisory-ra hajazó felhívás, mert a könyvet úgysem kisgyerekek fogják olvasni, akik a nagymamájuktól kapták karácsonyra és nem random fogják lekapni a polcról, de mindez már teljesen mellékes.
Szómiszó, lesz, akinek bejön, lesz olyan is, akinek nem, de az biztosan nem fogja ezt a kezébe venni, akit egy kicsit sem érdekel Manson, aki olyan, amilyen.
(A vége felé a rajongói pletykákon jókat röhögtem.)

Celeb. :)

Nem vagyok fanatikus Manson rajongó, évekkel ezelőtt szerettem a zenéjét, a mai napig hallgatom 1-2 számát néha, és ennyi. Valamiért ő az egyetlen akinek megvettem az életrajzát, de fogalmam sincs, hogy miért. Érdekes könyvnek tartom a mai napig, aki esetleg elolvasná, az ne számítson boldogságra, mert az nem ez a könyv. :D Mansonnak megvan a maga világa, ami sötét és komor, mégis élvezhető formában. Mindenesetre számomra pozitív csalódás volt ez a könyv és nem bánom, hogy a polcomon van. :)