A hírhedt BERNADETTE FOX: A Microsoft csodagyermeke, Elgie Branch számára vidám, friss, tehetséges és kissé zűrös feleség.
Az iskola előtt várakozó anyatársak szemében: fenyegetés.
A tervezőmérnökök számára ő az építészforradalmár.
A 15 éves Bee legjobb barátja, vagy egyszerűen csak: anyu.
Egyszer csak fogja magát, és eltűnik.
Beenek a világ végére kell utaznia, hogy megtalálja.
A Hová tűntél, Bernadette? kötelező olvasmány, ellenállhatatlan, mélyen megindító könyv a helyét nem találó zseniről, anya és lánya szerepéről a világban.
Hová tűntél, Bernadette? 163 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2012
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás Maxim
Enciklopédia 22
Szereplők népszerűség szerint
Bee Branch · Bernadette Fox · Edwin "Buzz" Aldrin
Kedvencelte 11
Most olvassa 4
Várólistára tette 103
Kívánságlistára tette 73
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Na ez az a humor, amit én annyira imádok! :) Bámulatos ez könyvet. Ahogy elolvastam a „mercedes” szülők megszerzése érdekében megírt levelet, rögtön tudtam, hogy ezzel a könyvvel minden rendben lesz :):)
A borító alapján lehetett rá számítani, viszont a fülszöveg alapján nekem valahogy nem jött le, hogy ez a könyv mennyire vicces.
A könyv vázát Bee elbeszélése adja, közben pedig totál őrült levelekből, emailekből, faxokból megtudhatjuk milyen is Bee családja, és legfőképpen milyen Bernadette, Bee anyja. Tulajdonképpen az összes szereplő megszólal ezeken az irományokon keresztül, remekül bemutatva saját jellemüket és az összes hibájukat, gyarlóságukat. Egyszerűen döbbenet, hogy milyen levelekről van szó, én hangosan röhögtem néhányon. :):):)
Azonban tény, ez a könyv nem mindenkinek való. Nem a szokásos, vicces történet. Én nem tartottam ugyan megindítónak, de a könyv humora elég sajátos, aki nem élvezi a cinikus, ironikus humort, aki nem szeret más emberek gyarlóságain jóízűen röhögni egyet, és aki nem szereti az extrém, különc személyiségeket, az szerintem kerülje el.
Ha ezt a könyvet filmre lehetne vinni, akkor csakis Wes Anderson tehetné meg!!! Egy őrület az egész, az a jófajta :):)
Kedvenc lett!!!
Ha valaki tud hasonlót, könyörgök, hogy rakja be ajánlásként :)
Nagyon megosztó ez az könyv, és meg is értem , hogy miért. Van egy nagyon fura humora, amit mondjuk én annyira nem tudtam értékelni, konkrétan egyszer sem mosolyodtam el az egész könyv alatt, de ízlések és pofonok, volt olyan, aki viszont végig nevette a könyvet. Valamint egy egészen fura típusú könyv ez, ahol alapvetően egy kislány szemszögéből olvassuk a történeteket, de legfőképpen levelekből, faxokból, jelentésekből ismerhetjük meg a többi oldalt is. És bár a humora nem jött át nekem, mégis jó volt olvasni, érdekes volt, és kíváncsi voltam nagyon a végére. Nem lett kedvenc könyv, de egyszeri élménynek jó volt :)
Ilyen érdekesen összeállított könyvvel még nem találkoztam! A történet maga is nagyon csapongó és kicsit furcsa is. Elsőre nem tudtam mire számítsak! Az első 150-200 oldalon sem igazán tudtam mi lesz még ebből! De a végére csak kisült belőle valami, és nem is akármi! ;)
Nagyon összetett a sztori és izgalmas, hogy e-mailekből, levelekből, jegyzőkönyvekből és hasonlókból áll a nagy része. Nagyon hangulatossá és érdekessé teszi!
Voltak karakterek akiket kedveltem, pl. Bee és a barátnője. Voltak akiket utáltam a kezdetektől fogva és bármi is történt, ez később sem változott meg, ilyenek Audrey és Soo-Lin karakterei. Nagyon de nagyon fel tudtak húzni és csak úgy szidtam magamban őket!
Bernadette semleges volt számomra és sokáig Elgie is, aztán a végére ő unszimpatikussá vált nekem. De ez csak az én véleményem és lehet ti nem így lesztek/voltatok velük! De spoiler mentesen nehéz erről a könyvről beszélni! Sok téma felbukkan benne!
Szorongások, depresszió, munkamánia, család, magány, házasság, kapcsolatok, beilleszkedés, inteligencia és kitartás. Annyi minden zajlik bennünk olvasás közben! Nem tudod semlegesen kezelni ezt a könyvet! És nem is kell!
Szerintem érdemes adni neki egy esélyt és belelesni, hátha találtok számotokra is érdekes és maradandó információt! :))
Ez egy nagyon-nagyon jó könyv! Fergeteges a humora, ez fogott meg először, Bernadette hozzáállása Seattlehöz, annak időjárásához, lakóihoz, a teljes szarkazmus szórakoztatott. Aztán ahogy haladt a történet előre, főleg a Harminckilométeres Ház sorsa, már látszott, hogy Bernadette nem élvezi az életét. Sőt, az egész család esik szét. Közben készülnek, – vagy nem – az Antarktiszra, ahová végül eljutnak, ha nem is az előre tervezett módon. A történet nagy részét a család kissé koravén gyereke, Bee rakja össze, hogy mi is történt velük, miért éltek úgy, ahogy, nem belesimulva a középosztálybeli életbe.
A legdurvább számomra a férj viselkedése volt, később kaptunk rá magyarázatot, de annyira banális volt az egész…
Bernadette pedig egy zseni, annak minden előnyével és sok-sok hátrányával.
Ez valami zseniális: a sztori, a szerkesztés, a szereplők. Az eleje roppant vicces, aztán a közepétől meg inkább izgalmas, és végig ott a torokszorongatás is, mindez kitűnő stílusban, egyedien, letehetetlenül.
Ez olyan igazán nekem való, szórakoztató, színes, sziporkázó humorú könyv, aminek belevalói női főszereplője van. Szeretem az ilyen gyöngyszemeket, és szeretem az olyan különc karaktereket is, mint Bernadette Fox, aki már azelőtt sem volt átlagos, hogy visszavonult volna a munkájától és a világtól. Belevaló, vagány, még ha zűrös is, akkor is imádnivaló, egyszerűen lehetetlen nem kedvelni. Felvágták a nyelvét, követhetetlen hangulatingadozásai, furcsa szokásai vannak, állandóan csapong, és képes elaludni egy kanapén egy patika közepén horgászmellényben.
A könyv erőssége a karakterek sokszínűségében és a dinamikájában, illetve abban rejlik, hogy jórészt semmi és senki nem az, aminek és akinek látszik (vagy éppen, mint elsőre gondolnánk), és sokkal több minden húzódik meg a háttérben, mint azt az ártatlan olvasó sejti.
Bővebben: https://kuloncvelemeny.wordpress.com/2024/01/21/maria-s…
A könyvben nem feltétlenül mindig a cselekmény a fontos, hogy ki hova megy, ki kivel veszik össze, sokkal inkább ahogyan a karakterek ezeket a helyzeteket kezelik, azok az abszurd történések, amik csak egy regényben eshetnek meg. Véleményem szerint itt a humor nem az a fajta, amikor az olvasónak direktben az arcába tolják, hanem ha rá tudsz hangolódni az olvasásra és a lehetetlen helyzetek sokaságára, akkor élvezni fogod. Ha görcsösen nagyon vicces dolgokra vágysz, akkor nem feltétlenül fogod érteni és értékelni a történetet. Nekem pedig pont emiatt tetszett a regény a maga különc módján.
Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2020/06/maria-semple-hova-tu…
Többször szembejött itt a molyon a könyv – ezt a gülü szemüveget nem lehet nem észrevenni – és érdekesnek tűnt, úgyhogy mikor megláttam a könyvtár polcán, mint egy vércse csaptam le rá..
Egyáltalán nem bántam meg. Az elejétől lekötött, tetszett Bernadette karaktere és érdekelt, hogy mitől lett olyan, amilyen. Mindezt kicsit egyedi stílusban kapjuk, innen onnan származó információkból, de nekem bejött ez az ötlet, hiszen így több nézőpontból és idősíkból látjuk és átlátjuk a történetet. És az írónő stlusa is, ahogy a humort és a tragédiát összemossa és sokszor nem tudni hogy most sírjak vagy nevessek. Nyilván ez kicsit sarkos, nem éltem át ekkora érzelmi hullámvasutat de mindenképp elgondolkodtató..Jó volt jó volt!!
Őrült, vicces kavalkád Seattle kertvárosától a Déli- sarkig.
Nagyon szórakoztató könyv, egy hátránya van: alig lehet letenni.
Annyira, annyira, annyira IGEN.
Hihetetlenül jól összerakta ezt a könyvet az írónő. Lendületes és nagyon tetszik a szerkezete, ahogy a sok kusza levelet összefogja Bee írása, és az emögött megbúvó magyarázat is.
Szerettem, mert képes volt megutáltatni, aztán megszerettetni velem ugyanazt a szereplőt. Szerettem, mert Bee magához vonzott a kitartásával és kíváncsi voltam sikerül-e neki. Szerettem, mert megnevettetett, és azért is, mert kiszámíthatatlan volt.
Végül pedig imádtam, mert Bernadett Fox egy olyan nő, aki még ha időnként eszelős, akkor is mindent megtenne azért, akit szeret, és ha egyszer a fejébe vesz valamit, akkor meg is csinálja.
Népszerű idézetek
– Azt hiszem, azt szeretem a legjobban az Antarktiszban, hogy a végtelenségig ellátni.
– És tudod, miért? – kérdezte apu. – Ha a szemed kitartóan a horizontra szegeződhet, az agyad endorfint szabadít fel. Mint a futó szapora érverése. Mi pedig manapság szűk monitorok előtt töltjük az életünket. És ez most más.
331. oldal
Én pedig elárulok egy apró titkot az életről. Azt hiszitek, most unatkoztok? Nos, lesz ez még rosszabb is. Minél hamarabb megtanuljátok, hogy csak rajtatok áll, érdekessé teszitek-e az életet, annál jobb nektek.
54. oldal
Már 60 RSVP-nél tartunk! De hogy még termékenyítsem a talajt, csak egy kicsit: a Pearl Jam együttes! Hallom, most mennek óvodába a gyerekeik. Ha legalább egyet becserkésznénk – nem kell, hogy az énekesé legyen – azt már csomagolhatnám.
57. oldal
– Hallottad már, hogy az agyműködés leszámítoló mechanizmus?
– Nem.
– Mondjuk ajándékot kapsz, kinyitod, és mesés gyémánt nyakéket találsz a dobozban. Eleinte lázas örömöt érzel, ugrálsz izgatott boldogságodban. Még másnap is boldoggá tesz, de már kevésbé. Egy év múlva ránézel, és azt gondolod, „nahát, ez a régi holmi”. És így van a negatív érzelmekkel is. Mondjuk, megreped a szélvédőd, és elkeseredsz. Jaj, most mi lesz, ki se látok, tragédia történt! Mivel nincs elég pénzed, hogy megcsináltasd, vezetsz vele tovább. Egy hónap múlva, ha valaki megkérdezi, mi történt a szélvédőddel, azt kérdezed, „miért?”. Mert az agyad már leszámolt vele.
[…]
– És tudod, miért ilyen az agy?
– Ne-hem.
– A túlélés érdekében. Készen kell állnod az új tapasztalatokra, mert gyakran veszélyt jeleznek. Ha egy illatos virágokkal teli dzsungelben élsz, akkor sem tölthetnek csordultig az illatok, mert nem érzed meg a ragadozók szagát. Hát ezért leszámítoló mechanizmus az agyműködés. A túlélés érdekében.
326-327. oldal
Nem tudom, lehetséges-e egyetlen pillanatban átélni a mindenséget, hogy az ember úgy érzi, túlcsordul.
228. oldal
Az igazi „Flash uplate”, mikor rájössz, hogy Isten vezeti a buszt. (A te esetedben aztán szó szerint! Töff-töff!)
83. oldal
Jég. Pazar, fagyott szimfóniák, a tudatalattit megéled, mellbe lökik az embert a színek: a kék árnyalatai.
355. oldal
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Richelle Mead: A szukkubusz dala 85% ·
Összehasonlítás - Debbie Macomber: Alaszkai vakáció 81% ·
Összehasonlítás - Rachel Van Dyken: The Matchmaker's Replacement – A randiguru szárnysegéde 91% ·
Összehasonlítás - Susan Mallery: A három nővér 90% ·
Összehasonlítás - Claire Kingsley: Az álbarátnő 88% ·
Összehasonlítás - Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája 84% ·
Összehasonlítás - Debbie Macomber: Első hó 73% ·
Összehasonlítás - Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók 95% ·
Összehasonlítás - Andy Weir: A marsi 94% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: Karó és sírhant 94% ·
Összehasonlítás