Marguerite Duras a mai francia irodalom egyik legnagyobb – és legvitatottabb – alakja. Beckett mindenesetre a világ legnagyobb élő írójának tartja. Mély szellemi rokonság fűzi össze őket. Duras is az elmagányosodásról, az élet kiürüléséről, a pusztulásról ír, de a folyamat korábbi szakaszát ábrázolja: regényei ott végződnek, ahol Beckett drámái kezdődnek. Ne is várjuk regényes fordulatokat, Duras hősei arra ítéletettek, hogy ne történjen velük semmi. De ez a semmi nála szörnyű feszültséggel terhes, fenyegető, vihar előtti csönd, s ha megjön a zivatar, az sem hoz enyhülést. Mindkét kisregény most jelenik meg először magyarul.
A tér / Nyáron, este fél tizenegykor 17 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa
Várólistára tette 17
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
A tér – Egy nyári délután a parkban egymás mellé ül egy kisasszony és egy úr – majd ezernyi óvatos mentegetőzés, udvarias visszakozás közbeiktatásával, nagy és még nagyobb általánosságba burkolva vallanak az életükről és a gondjaikról. A kisasszony arról, hogy húsz évesen mennyire rettenetes várni valakire, aki végre pont őt kívánná elvenni, és bármilyen szörnyű is, de miért kell, hogy éppen ennél a családnál maradjon addig szolgálni, szenvedjen zokszó nélkül, folyamatosan egyre több feladatot ellátva a háztartásban, a kisfiú felvigyázásában és a nagymama ápolásában, gondozásában. Az úr pedig arról elmélkedik szőrszálhasogató részletességgel, hogy miért is jó az ő élete, amiben bőröndjéből bizonyos cikkeket árulva utazik mindig körbe-körbe és soha sehol sincs otthon.
Nyáron, este fél tizenegykor – Maria iszik, hideg fehér, spanyol bort, aztán konyakot, majd újra fehér bort, szinte végig és folyamatosan. Foghatnánk persze a spanyol nyári, nappali hőségre, csakhogy nem vizet vedel a könyörtelenül tűző napsütéstől elbágyadt, kiszikkadt, majd viharos záporoktól vert kasztíliai tájban Madridtól pár órányira, egy falucskában, ahová behúzódni voltak kénytelenek a hatalmasan lecsapó vihar elől. A kis hotel megtelt az ott rekedt átutazókkal, akik pokrócokba csavargózva alszanak a folyosók kövén. Maria iszik, miközben a férje és a szépséges ifjú Claire, aki elkísérte a házaspárt és kislányukat erre a nyaralásra, falják egymást a szemükkel. A faluban pedig egyre több a rendőr, keresik azt a helybeli férfit, aki aznap lelőtte hűtlen, ifjú feleségét és annak szeretőjét, miután megtalálták az áldozatokat, a keresés körülöttük kavarog a zivataros éjszakában. Maria iszik. Pierre nem is nagyon akadályozza ebben és nem is nagyon bánja, mert akarja a már felkínálkozó Claire-t, aki már elvesztette a fejét, de közben az éjszaka és a hajnal eseményei kínosan peregnek, és egyre nyilvánvalóbb, hogy szereti a feleségét is.
Két nagyon különböző kisregény. A tér egy cselekménytelen, csak beszélgetésre épülő, a reménytelenség különböző fajtáit felvonultató abszurd. A Nyáron, este fél tizenegykor ezzel szemben nagyon mozgalmas történet, viharral, zsúfoltsággal, 2 szerelmi háromszöggel és egy féltékenységből elkövetett gyilkossággal, ahol a turistákat sajátos módon érinti meg a helybeliek tragédiája.
50-50 %
A két kisregény közül az egyik határozottan nem, a másik határozottan igen!
A Nyáron, este fél tizenegykor nagyon jól megírt szerelmi háromszög története, feszültségel teli, egy huzamban olvasós.
A tér számomra két ember szópárbaja egy padon…lehet, hogy ha kicsit jobban rá tudta volna hangolódni,akkor adott volna valamit, de ez most nem sikerült.
Nem rossz, figyelni kell, hogy miről is beszélgetnek. Ha sikerül érdekes is lehet. Nekem nem sikerült. Hangoskönyven hallgattam bele, Szoboszlai Éva előadásában. (szerintem unta)
Az elsőt csak úgy sikerült, hogy a „De, kisasszony, hogyan tudna nem akarni valamit, amit annyira akar?”-tól kezdve Pandacsöki Boborjánt használtam narrátornak. Egyből van értelme, mi? :)
Egyébként azt gondolom, hogy a humort nélkülöző abszurd rettenetes, már ha ez abszurd volt…. már ha nélkülözte… Ezt A térről írom, a másikat csak untam.
Népszerű idézetek
[…] csak úgy tudjuk elviselni, hogy másoknál többet kell törődni a kenyérgondokkal […], hogy rögtön elfelejtjük, ha már megoldottuk, azaz ha már ettünk. Ha étkezés után rögtön már a következő étkezésen törnénk a fejünket, hát abba bele lehetne bolondulni.
16. oldal (Európa)
– Bocsásson meg, uram, de én nem tudhatom, mit jelent, ha az ember lát egy várost, és reméli, hogy megint eljut oda, nem tudom, mitől lehet úgy elszomorodni, mint maga az imént. És hiába hajtogatja, hogy milyen szomorú ez a dolog, akármilyen kedvesen teszi is, sose fogom megérteni. Én semmi mást nem tudok, semmi mást, csak azt, hogy egy napon ki kell nyitnom azt az ajtót, és meg kell mondanom nekik.
A tér
Távoli völgyek mosolyognak be a nyitott ablakokon, ligetek, egy falu, egy juhnyáj. Ligetek alkonyi fényben, bűbájos angyalokkal, nyájak, egy füstöt eregető falu a domboldalon, a dombok közt felcsendülő énekszó, szerelmük dala. Egy tó a távolban, oly kék, mint a szemed kékje.
156. oldal, Nyáron, este fél tizenegykor, VI (Európa, 1989)
Megjött Pierre. Készen van, mondja. Rendezte a szállodaszámlát. Sajnálja, hogy megvárakoztatta őket. Aztán elhallgat. Claire ma reggel nem mer ránézni. Lesüti a szemét, és csak szívja a cigarettáját. Virradat előtt sem, az éjszakai folyosón sem lehettek egymásé. Maria tévedett. De csak azért nem néznek egymásra, mint tegnap, azért kerülik egymás tekintetét, mert már elsuttogták egymásnak szerelmüket, amikor rózsaszínű volt az égbolt a búza fölött, mert hajnalban, születő szerelmük fényében hirtelen, irtóztatóan tolakodott közibük Maria emléke.
154. oldal, Nyáron, este fél tizenegykor, VI (Európa, 1989)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami 96% ·
Összehasonlítás - Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai 92% ·
Összehasonlítás - Albert Camus: Az idegen 90% ·
Összehasonlítás - Annie Ernaux: Árulás / Egy asszony 92% ·
Összehasonlítás - Paul Guimard: Az élet dolgai 90% ·
Összehasonlítás - Annie Ernaux: A hely / Egy asszony 89% ·
Összehasonlítás - A bál ·
Összehasonlítás - François Mauriac: Viperafészek és más regények 87% ·
Összehasonlítás - Salusinszky Imre (szerk.): Az Est hármaskönyve 1927 ·
Összehasonlítás - Simone de Beauvoir: Elválaszthatatlanok 85% ·
Összehasonlítás