A Sárkánydárda-krónikák sorozat 2. könyve
Takhisis sötét sárkányseregei visszatértek. Krinn nemzetei csatára készülnek, hogy megvédjék hazájukat, életüket és szabadságukat. A fajok között azonban már régóta gyűlölet és viszály dúl. Félő, hogy elveszítik a háborút, még mielőtt az elkezdődne. Hőseink elszakadnak egymástól, és ki tudja, találkoznak-e még valaha? A sápadt téli napfényben egy kegyvesztett lovag, egy elkényeztetett elf hercegnő és egy szórakozott surranó száll szembe az egyre mélyülő sötétséggel.
A téli éj sárkányai (Sárkánydárda krónikák 2.) 114 csillagozás
Eredeti cím: Dragons of Winter Night
Eredeti megjelenés éve: 1985
Kedvencnek jelölte 29
Most olvassa 4
Várólistán 11
Kívánságlistán 8
Kölcsönkérné 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
+
>!
+Merielle
Ugyanolyan nagyszerű, mint az első rész. (L)_(L)
Kitiara és Raistlin <3333
A történet tovább bonyolódik és szerencsére Kitiara ebben sokat szerepelt, duplán jó. Aki szereti a klasszikus fantasyt, szeretni fogja.
>!
+Melchiadesian
Nem tudom, hányadjára olvasom el a sorozat köteteit, de még mindig lenyűgöz. Magával ragad Sturm rendíthetetlensége, Laurana bátorsága, Tasslehoff csipogása, Fizban motyogása, Raistlin hataloméhsége.
>!
+Hime
Ezzel a második könyvel sorakozott be a kedvenceim közé és már nagyon várom, hogy végre a kezembe foghassam a következő részét.
>!
+fowler P
Az „Őszi alkony” magával ragadott, belevetettem magam a „Téli éjbe”. Először még 1992-ben, 11 évesen. Az első oldalaktól kezdve motoszkált az agyamban egy érzés, amihez az utolsó oldalak olvasásakor társult csak egy gondolat: „A téli éj sárkányai” a Sárkánydárda Krónikák „Birodalom visszavágja”. És mivel a klasszikus Star Wars Trilógiából az a kedvenc részem, nincs ez másként a Krónikákkal sem. Alapmű.
>!
+Stella9
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ha kedvencet kéne választani az őszi alkony, a téli éj és a tavaszi hajnal között (ami nehéz, mert mindhárom rész remek), akkor A téli éj sárkányait választanám.
Isteni a hangulata, tele van váratlan fordulatokkal és szívszorító eseményekkel (a Főpap tornyának ostroma, Silvara és Gilthanas kapcsolata). Tökéletesen átjön a tél szomorúsága és a reménytelenség érzése. Teljesen beszippantott a könyv és nem bírtam letenni. A befejezés pedig az egyik legszebb a Dragonlance könyvek sorozatában.
>!
+Dominik_Blasir
Nagyon tetszett. Izgalmas, magával ragadó olvasmány lett belőle. A vége különösen felrakta a „i”-re a pontot, a szomorúság megfogalmazása remek volt. Kedvenc könyv.
>!
++stippistop SP
óóó, kamaszkoromban olvastam a sorozatot és imádtam!!! :o) azóta sem emlékeztem a címére. lehet, ha ma olvasnám nem adnék rá ennyit, de a szép emlék miatt 5-öst kap! :o)
>!
+Action
Az értékelés az évekkel ezelőtti olvasmányélményt tükrözi, lehet, hogy ma más kevesebb lenne. Ez volt az egyik első fantasy, amit olvastam, nagyon szerettem az első trilógiát. A többihez nem volt szerencsém, de szvsz ez nem is baj.
Népszerű idézetek
+
>!
+kriz
– Ó, hát ő amolyan mágusféle – vonta meg a vállát a surranó, és invitálás nélkül letelepedett.
– Mágus? – nézett körül az öreg. – Hol van?
Tas megbökdöste az oldalát, és súgott neki valamit.
– Valóban? Hogy én? – motyogta a vénember. – Hát ez csodálatos. Most, hogy mondod és ha magam is jobban belegondolok, tényleg rémlik valami varázsige… a tűzgolyós… hogy is van csak…
>!
+Hime
Elvette szemétől a messzelátót, összekattintotta és szórakozottan belegyömöszölte a bekecse zsebébe. A tengerész az utolsó pillanatban kapta el a grabancát, mielőtt lesiklott volna a kötélen.
– Mi van? – lepődött meg a surranó. – Ja, hogy ez a tiéd? Bocsánat! – Szomorúan megpaskolta a messzelátót, és visszaadta a gazdájának.
193. oldal
>!
+Hime
A közelében álldogáló Strumra nézett ijedten. A lovag elvigyorodott.
– Ez Kova – mondta.
– Igen – felelte Laurana aggódva –, talán le kellene mennem, hogy meg…
De a borsólevesben úszó Taselhoff megjelenése az ajkára fagyasztotta a szót.
– Azt hiszem, Kova kezdi jobban érezni magát – jelentette be a surranó ünnepélyesen. – De úgy láttam, hogy még nincs igazán étvágya.
185. oldal
>!
Hime
Gilthanas megrángatta, sőt még a fagyott kéz ujjait is megpróbálta lefeszegetni róla. Végül nem bírta tovább a jég dermesztő hidegét, és reszketve visszatért a földre.
– Nem megy – sóhajtotta –, rettentően keményen tartja.
– Tördeld le az ujjait – tanácsolta a surranó segítőkészen. De Sturm haragos pillantására Tas elhallgatott.
188. oldal
