!

Elfújta a szél (Elfújta a szél 1.) 817 csillagozás

Margaret Mitchell: Elfújta a szél Margaret Mitchell: Elfújta a szél Margaret Mitchell: Elfújta a szél Margaret Mitchell: Elfújta a szél Margaret Mitchell: Elfújta a szél Margaret Mitchell: Elfújta a szél Margaret Mitchell: Elfújta a szél Margaret Mitchell: Elfújta a szél Margaret Mitchell: Elfújta a szél Margaret Mitchell: Elfújta a szél Margaret Mitchell: Elfújta a szél Margaret Mitchell: Elfújta a szél
1 2 3
Régikönyvek.hu 960 Ft-tól
Könyvtár

Scarlett O'Hara, Észak-Georgia ünnepelt szépsége tizenhat esztendős, amikor e monumentális regény első lapjain találkozunk vele – és huszonnyolc, amikor elbúcsúzunk tőle. A közben eltelt tizenkét esztendő nem csak Scarlett életében sorsformáló időszak: átalakul szűkebb környezete, de tágabb pátriája, az amerikai Dél is – mert közben lezajlik az amerikai polgárháború, Észak és Dél harca, amely mindkét félnek mérhetetlen szenvedést okoz.

Margaret Mitchell, maga is a Dél szülötte, tízévi gondos kutatómunka után részletes és hű képet fest a háborús Dél megrázó hétköznapjairól s a vereség utáni újrakezdés megpróbáltatásairól.

A regény 1936-ban jelent meg Amerikában, s addig ismeretlen szerzőjét egy csapásra világhírűvé tette, néhány év alatt több millió példány kelt el művéből, s elnyerte a legrangosabb amerikai irodalmi kitüntetést, a Pulitzer-díjat. 1939-ben azóta is nagy sikerrel játszott filmet forgattak belőle Vivien Leigh, Clark Gable és Leslie Howard… (tovább)

Eredeti mű: Margaret Mitchell: Gone with the Wind

Eredeti megjelenés éve: 1936


Enciklopédia 41

Szereplők népszerűség szerint

Rhett Butler · Scarlett O'Hara · Melanie Hamilton · Ashley Wilkes · Gerald O'Hara · Bonnie (Eugenie Victoria Butler) · Ellen O'Hara · Honey Wilkes · Meade doktor · Pittypat néni · Wade Hampton Hamilton · Will Benteen

Helyszínek népszerűség szerint

Atlanta


Hirdetés

Kedvencelte 434

Most olvassa 115

Várólistára tette 463

Kívánságlistára tette 185

Kölcsönkérné 10

Elcserélné vagy eladná

>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó
Nia könyve Margaret Mitchell: Elfújta a szél
>!
1.200 Ft ★★★★★ Eladó
Hibari könyve Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Kiemelt értékelések

+
>!
Kuszma MP
Margaret Mitchell: Elfújta a szél

A világ legnagyobb szerelmes regénye. Technikai értelemben mindenképpen. Amúgy – szerintem – ez a könyv nem annyira Scarlett és Rhett Butler szenvedélyes kapcsolatát mutatja be, mint inkább Margaret Mitchell és az általa megálmodott Dél izzó szerelmét. Azonban ez a Dél, mint közösség csak az írónő koponyájában létezik: a világ, ahol jólöltözött, udvarias urak mentás limót iszogatva évődnek az ámbituson, a háttérben pedig nett négerek dalolva, boldogan vonulnak árkot ásni – mert a négerek köztudottan imádnak árkot ásni, rettegni viszont leginkább attól szoktak, hogy a jenkik jönnek és felszabadítják őket. Az első 150 oldal nagyjából olyasféle picsogással van telehintve, mint hogy milyen gyanús is, ha operába jár valaki, meg hogy mekkora férfias muri becsiccsentve lábon lőni a haverokat – szóval kínlódtam kicsit. Elképzeltem Quentin Tarantino-t, amint olvassa ezt a regényt, és azt mormogja: „Vazze, esküszöm, csinálok egy filmet, amiben halomra lövöm ezt az egész nyavalyás bagázst a komornyikkal együtt.”

Aztán szerencsére megjelent Rhett Butler, és ez olyan jól esett, mint forró nyári napon egy hűs zápor. (És jött a polgárháború is, ami szintén nem ártott a történetnek.) Igaz, végső soron ő is csak egy csúcscsődör, akinek abban merül ki a csajozási módszertana, hogy addig szekálja szerencsétlen nőt, amíg annak kiégnek a relék az agyában, és megadja magát – ez tulajdonképpen az óvodából ismert hajhuzigálás 2.0-ás változata. De elképesztően jól csinálja, ő a cinikus, de mélyen érző gazember archetípusa és non plus ultrája. Ahányszor csak megjelenik a könyvben, ugrik annak minősége másfél-két csillagot. (Ahogy például beégeti a sok tapló, agyhalott déli úrifiút, azzal azonnal belopta magát a szívembe.) Nem kis részben az ő szerepeltetése okozza, hogy innentől kezdve a könyv árnyaltabb hatást kelt – bár azért túl nagy árnyalást ne várjunk, a jenkik például ettől még többnyire pénzéhes, primitív csirkefogók maradnak úgy kollektíve*. Mitchell mond ugyan pár elmarasztaló szót a déli gőgről és elmaradottságról is – ám magát a déli életmódot továbbra makulátlannak tartja, mintha ez az életmód totálisan független lenne a gőgtől meg az elmaradottságtól. Na persze. Aztán a könyv második felében az írónő szerencsésen kiheréli szegény Rhett-et: csinál belőle egy igazi déli úriembert, aki a társadalmi megvetés ellenére azért harcol a déli ügyért, tolakodó négert lő agyon és Ku-Klux-Klánosokat ment. Merthogy ugye az a híres déli vér, az nem párolgott el nyomtalanul…** Ráadásul az az üdítő adok-kapok, ami Scarlett és Rhett viszonyát a regény első felében jellemzi, a második etapban már egy merő kínlódássá fajul. spoiler

Azon túl, hogy e könyvet nagy szerelmes regénynek nevezzük, én felajánlanák még pár másik szuperlatívuszt is. Például elképzelhető, hogy ez a regény a legmaszkulinabb könyv, amit nő valaha írt. Scarlett például azzal emelkedik ki a többi hölgy közül, amiben „férfiasabb” náluk: hogy jól lovagol, hogy szabadszájú, hogy merész. Szerintem ez nem feminizmus, pusztán életerő – mi több: szerintem Scarlett tulajdonképpen a teljes regényidőt azzal tölti, hogy találjon magának egy férfit, akinek megadhatja magát. Másrészt ez a világirodalom a legnagyobb „vége-van-a-régi-szép-időknek” regénye. Ami nem tévesztendő össze a Krúdy által tökélyre vitt nosztalgikus gyöngyszemekkel. Krúdynál ugyanis az az üzenet, hogy minden elmúlik, Mitchellnél pedig az, hogy valami tönkretette, ami jó volt – ez óriási különbség. A nagy tönkretevő ez esetben a háború, amit az írónő képes úgy ábrázolni, mint valami természeti katasztrófát – egy olyan dolgot, ami rajtunk kívül álló okok miatt csapott le ránk, és a mi felelősségünk legfeljebb annyi, hogy nem készültünk fel rá eléggé***. A háborút követő nélkülözést pedig úgy mutatja be, mint egy spirituális megtisztulási folyamatot – de az ilyen megtisztulás sz.rt sem ér, ha nem próbáljuk meg megérteni, milyen hibáink vezettek el minket ide. (Ez a hozzáállás úgy általában a mai nacionalizmusok legirritálóbb, legostobább tulajdonsága is.) Az pedig, hogy a gyűlölt jenkikkel tulajdonképpen egy politikai nemzetet alkotnak, és a továbbiakban együtt kell építeniük az országot, a könyv szereplőiben egész egyszerűen fel sem merül. Ahhoz túlságosan el vannak telve a maguk mélységes fájdalmával és sértettségével – nem csoda, hogy ezek után képtelen vagyok részvétet érezni irántuk. Hogy innentől maguknak kell a kis finom kezükkel szedni a gyapotot? Jaj, hát oda ne rohanjak…

De adjuk meg a császárnak, ami a császáré: azért ez tényleg egy nagy regény. És valahol pont ez a baj – hogy jól van megírva. Valóban van ereje, van lendülete, és egy remekül felvázolt női fejlődésportrét kínál az olvasónak, talán az egyik legemlékezetesebbet a világirodalomban. Érzem én, hogy könnyű eme erények hatására elsiklani a hibák fölött, így történhetett, hogy egy könyv, ami végső soron puszta fikció, az elveszett aranykor dokumentumaként marad meg sokak fejében. Mítoszt teremt, ami félelmetesen kompatibilis a fehér felsőbbrendűség éthoszával. Persze zárójelbe lehet tenni jobb meggyőződéseinket, és úgy olvasni a könyvet, hogy csak élvezzük – de akkor is illő tisztában lennünk azzal, amit Mitchell elhallgat: a korbácscsattogással a mondatok között.

*Ugyanakkor olyan primitív csirkefogók, akik szeretnek operába járni meg művelődni – ebben látok némi ellentmondást.
**Ez Mitchell egyik legnagyobb csúsztatása: hogy ennyire meghatározó formában létezik déli vér, déli tradíció, déli hagyomány. De könyörgöm: ötven-száz évvel a leírt események előtt ezeknek a telepeseknek az ősei jobbára még valamelyik európai országban túrták a földet, és bizonyára olyan is akad köztük, aki kevesebb időt töltött ezen az „ősi vörös földön”, mint amióta én nagykovácsi lakos vagyok. Miféle hagyományról lehet hát szó? Milyen Ügyről, ahogy Mitchell szépelegve nevezi? Nem lehet, hogy ez nem hagyomány, hanem anyagi érdek kérdése – hogy a déliek pusztán azért védik saját önrendelkezési jogukat, hogy módjuk legyen rabszolgát tartani? (Amivel nem állítom azt, hogy az északiakat meg egyedül az a nemes indok vezeti a háborúba, hogy megmentsék a négereket. Nem, nyilván nekik kis megvannak a piszkos kis számításaik – de annál azért lényegesen többről van szó, mint hogy csak úgy puszta rosszindulatból meg akarják alázni a büszke Délt.) És itt jön be a képbe Mitchell másik (még kártékonyabb) csúsztatása: hogy egyedül a déliek ismerik a négereket, következésképpen ők tudják, hogyan kell jól szeretni őket. Persze ha ők tudják a receptet, akkor miért maradt O'Haráék ültetvényén a százból összesen három darab néger a felszabadítás után? Talán mégsem jól bántak velük? Mitchellnek erre is megvan a válasza: azért, mert a jenkik telebeszélték a fejüket. Merthogy a négerek olyanok, akár a gyerekek – egy csoffadt nyalókával le lehet őket csábítani a kellemetes ösvényről. Ezért őket is, mint a gyerekeket, keményen kell fogni.
***Már maga a cím is: Elfújta a szél. Világos, ott üldögélnek a déliek a hótiszta lelkükkel, és jön az a hülye szél, és elfújja a szép életüket. Ők mit se tehetnek erről az egészről. Szerintem pontosabb cím lenne az, hogy Na, ezt aztán elcsesztük. Vagy valami ilyesmi.

38 hozzászólás
+
>!
Nilla I
Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Ez volt életem alighanem leghosszabb, legrészletesebb és egyik legmegrázóbb könyve.

Amikor anyukámmal a könyvespolcot takarítottuk, és lekaptam róla, majd megforgattam a kezeim közt, eldöntöttem: én ezt elolvasom. Sokáig tartott, mire rávitt a lélek, egy ekkora könyvhöz azért kell gyűjteni némi elhatározást, de… Hát mit mondjak? Hogy ülő helyzetbe szegezett, muszáj volt olvasni, mert nem engedte, hogy ne tegyem? Hogy megsiratott és összetörte a lelkemet? Hogy annyira csodalatos és fájdalmas egyben, hogy annyira emberi, hogy arra az én szótáramban nem léteznek szavak? Hogy több hónapot kellett várnom arra, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat az értékelésben?
Ez a könyv a történelem, a szerelem és a halál egyben. Nagyon nehéz olvasmány szó szerint is, és bűn kihagyni.

De azért készülj fel: itt minden pusztul, rohad, meghal, összetörik és elválik egymástól, míg csak az alap marad, a vörös föld, amit szertefúj a szél…

4 hozzászólás
+
>!
anikho P
Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Én azt hittem ez egy szerelmes történet lesz, de tévedtem. Ez a könyv messze sokkal több, mint egy egyszerű szerelmes regény. Ez maga a regény. Most úgy érzem ezelőtt nem is olvastam igazi könyvet.
Terjedelmes, kegyetlen és borzasztóan igazi. Éreztem minden kételyt, örömöt, vágyódást, szenvedést.. mindent. A történet rendkívül hitelesen mutatja be magát a háborút, előzményeivel és következményeivel egyetemben. Kész történelemóra.

A karakterek mind! kiforrott, erős személyiségek, akiket egytől egyig szerettem valamiért. A könyv nagy hangsúlyt is fektet egyes jellemek fejlődésére, különösképp Scarlett személyiség fejlődését kísérhetjük végig éveken keresztül. Az ember tudja és megérti miért olyan, amilyen. Hiába akartam felpofozni rengetegszer!, nem tudtam utálni. Megkeserítette az élet és az életben maradás a háború után, de ő legalább túlélte ugyebár..
Rhett pedig teljesen levett a lábamról a maga gazember mivoltával. Erős, karizmatikus, törhetetlen személyiség, méltó párja Scarlettnek. A vak is látja és tudja. Most végre megértettem miért emlegetik őket úgy, hogy minden idők egyik legjobb szerelmi párosa Mr. Darcy és Elizabeth Bennett mellett. De róla most nem is mondok többet, a blogon részletesen kitérek rá, legyen elég annyi, hogy KönyvesÁlomPasik között üdvözöltem.

Mint említettem ez nem szerelmes regény.. itt az olvasónak is szembe kell néznie a kegyetlen valósággal, rá kell jönnie, hogy ha túl akar élni, néha bizony teljesen ki kell fordulni magunkból. Törni, zúzni, leigázni mindent a legjobb megoldás? Máshogy nem megy? Kire támaszkodhatunk? Mi lesz, ha későn jövünk rá, mi számít igazán? Még egyszer fel lehet kelni a földről? Mekkora ereje van ténylegesen az igaz szerelemnek?

A vége kerek és keserédes. Biztosan elolvasom a folytatást.. ami ugye nem Margaret Mitchelltől származik.. de nem bírom ki ezt. Nem is gondolok rá.. majd holnap, akkor kibírom.
Legfőbb tanulságok: akkor győznek le, akkor pusztulsz el, ha hagyod! és
ha megtalálod a szerelmet, vigyázz rá, mert könnyen elfújja a szél..

bővebben, képekkel, gifekkel: http://anikhomolyol.blogspot.hu/2015/06/margeret-mitchell-elfujta-szel.html

20 hozzászólás
+
>!
csillagka P
Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Minden rossz ellenére nagyon kedvelem Scarlettet, az első feministát.
Ez a könyv nem készült lányregénynek, az életről szól egy kemény asszony és egy kicsit makacs, buta szerelmes férfi viszontagságairól a világuk felbomlásakor.
Rhett egy igazi ragadozó, aki meglátja a nőben az értéket, mit nem adnánk egy ilyen pasiért, azért ne felejtsük ő is a saját csapdájában sodródik és ha akar akkor se tud boldog lenni.
Se vele, se nélküle.
Szeretem ez a könyvet, szeretem a szerelmének a másságát, és az életigenlését minden oldalán.
Nem szeretem a jenkiket, a kofferosokat, mindig kiderül az életnek és a győzelemnek két oldala van, ha valaki győzött akkor sajnos vannak vesztesek, és az igazság nem mindig csak felülre kerülök kiváltsága.
Ja igen és végül szeretem az indiánokat akiket a nyertesek és a vesztesek együtt kergetnek a továbbiakban.

29 hozzászólás
+
>!
BookShe 
Margaret Mitchell: Elfújta a szél

„Büszke vagyok arra, hogy Clark Gable fog pofára esni, és nem én!”
– Gary Cooper, amikor arról kérdezték, miért nem vállalta el az „Elfújta a szél” főszerepét.

2 hozzászólás
+
>!
OlvasóMókus
Margaret Mitchell: Elfújta a szél

El vagyok varázsolva! Le vagyok nyűgözve! És kétségek között vagyok hagyva…
Gyerekkoromban többször láttam a filmet, de sokra nem emlékeztem belőle a részleteket illetően. Arra viszont igen, hogy mindig tátott szájjal néztem. Most elolvastam a regényt is és újabb kedvenc könyvet avattam. Élveztem mind az 1180 oldalt és sajnáltam, hogy vége, nincs tovább. A végét is sajnáltam egy kicsit, ahogy vége lett, de semmilyen poént nem akarok lelőni. A történetet mindenki ismeri, úgyhogy csak annyit mondanék, hogy igen, kérem szépen, ilyen A Regény – az igazi Klasszikus Regény. Egy korszakot átölelő, izgalmas cselekmény, tökeletesen kidolgozott és árnyalt karakterek, lenyűgöző helyszínek… Számomra ilyen a Tökéletes Regény!

16 hozzászólás
+
>!
Lady_L
Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Ez aztán grandiózus, be lehet sorolni akár a nagy oroszok mellé is (ez nálam elismerés ugye:)). Másfelől meg nem szeretem, ha marcangolják a lelkemet folyamatosan, és (ebben még az oroszokon is túltett!) ezért nem tudom azt mondani, hogy tetszett. Örültem, hogy hangoskönyveztem, különben letettem volna az első háborús jelenetnél, ehhez képest a Háború és béke háborús jelenetei esti meséknek is beillettek. És egy nő szemszögéből, egy nő tollából mindig fájdalmasabb és kegyetlenebb a háború, és én utálok erről olvasni. Aki ellene van, annak fáj, aki nem érti, az még ettől a sok szörnyűségtől és fájdalomtól sem fogja megérteni szerintem. Utálom, mert sose fogom megérteni, hogy ha olyan világos, mint a nap, a háború mindig és kizárólag a pénzről és a hatalomról szól, akkor hogy lehet, hogy a sok hülye (jenki) elhiszi és bedől, hogy a nekik odahajított mondvacsinált eszme többet ér, mint emberek ezreinek (sőt, akár egyetlen embernek is, de még egyetlen lónak is) az élete.
Azon kívül, hogy jobban megvilágította az összefüggéseket, mint bármilyen történelem könyv, segített kicsit tisztába tenni, miért nem viselem el az amerikai irodalmat, és tartom tőle távol magamat, és ha van is olyan amerikai könyv, amit jónak találtam, az mind erősen kötődött a délhez.
Scarlettről nem tudom eldönteni, hogy lehet olyan buta, ha olyan okos. Rhettbe ki ne szeretne bele? Csak aztán az agyamra ment azzal, ahogy Bonnie-val viselkedett, de később persze magyarázatot kaptunk rá, ez felmentette. Melanie meg, hát nem tudom őt sem, néha olyan érzésem volt, csak azért olyan angyalian jó, mert nincs máshoz agya, úgyhogy olyan, amilyennek lenni kell, ahogy az meg van írva.
alig várom, hogy az a csodás rendező, aki már megtaposta a Büszkeség és balítéletet és kiherélte az Anna Kareninát kitalálja, hogy újraforgatja a filmet Keira Knightley-val a főszerepben LOL:)))

34 hozzászólás
+
>!
beathag 
Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Létezik, hogy amely regény nem tündéri közbeavatkozással íródott, ennyire elvarázsoljon?

Nehéz, viszontagságos, szerethető – imádható –, szédítő, felemelő, elbűvölő, megríkató.
Ez mind az Elfújta a szél.

Részletesen: http://hellolittleredreadinghood.blogspot.hu/2015/01/margaret-mitchell-elfujta-szel.html

2 hozzászólás
+
>!
Böngyör6
Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Ehjjj…!! El se hiszem, hogy kész vagyok, befejeztem!! A filmet már gyerekkoromban „rongyosra néztem”, annyiszor, hogy a szereplőkkel együtt mondtam a szöveget, párbeszédeket, nem tudtam megunni, és most az olvasás közben is peregtek előttem a filmkockák, ahogy a film szövege is folyamatosan „ment a fejemben”.
Régi álmom volt elolvasni a könyvet is. Ez valahogy az a kategóriájú könyv, amit nem csak azért lenne „muszáj” elolvasni mindenkinek legalább egyszer, mert Pulitzer-díjas és színvonalas irodalmi értékkel bír, hanem maga a történet is magával ragadó, elgondolkodtató és emellett hiteles korképet is ad. Olvasmányos, és terjedelme ellenére nem lehet észrevenni, milyen gyors tempóban fogynak az oldalak.
Van benne szerelem, háború, féltékenység, gyermekszülések, barátságok, tragédiák és újrakezdések, intrika, politika, boldogság, szenvedés, züllés, felemelkedés, egyszóval minden, ami egy olyan regényhez kell, amiben az ember igazán el tud mélyedni, együtt él a szereplőkkel, ott érzi magát a korban és a helyszínen.
Hatalmas mű és ez nem csak a tartalmára értendő. Esküszöm, megizmosodtam, amióta elkezdtem az olvasását, pedig mindig úgy igyekeztem helyezkedni, hogy ne kelljen a teljes súlyát tartanom… :)) No de ez nem is olyan fontos, inkább azt emelném ki összegzésként, hogy büszke vagyok magamra, hogy az elolvasás tervének (és a könyvnek) súlya már nem terhelődik a vállamra… :))))

4 hozzászólás
+
>!
Virág_
Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Ha lehet egy könyvet az életteli szóval jellemezni, valószínűleg nem találnék jobb jelzőt. Nem hiszem, hogy sok magyarázatra szorul, a történet igazolja saját magát, de azért megpróbálom összeszedni azt a néhány dolgot, ami leginkább megragadt bennem.

Az a legszörnyűbb a háborúban, hogy senki se tud kibújni alóla. Hiába tervezgetik mások a jövőjüket, aminek évek alatt szépen lefektették alapjait, a harcok kegyetlen sorozatának következményei szegényt és gazdagot egyaránt a földbe tipornak, ha korábban csak becsületüket helyezték biztonságba. A különbségek eltűnnek, ahol régen vagyonos és jómódú ültetvényesek magasodtak nincstelen féltestvéreik fölé, ott már csupán ember áll egy másik ember mellett. A kardokkal való csatározást az éhség és büszkeség ellen vívott küzdelem váltja fel, és az ember vagy felülkerekedik mindkettőn, vagy megadja magát, hisz' tiszta vagy korábbi elveik mellett bevállalható úton biztosan nem fog tudni senki elegendő ennivalót az asztalra tenni. Minthogy Scarlet az utóbbit könnyen ledobja magáról, csak az éhezés jelenthet problémát, és mint egy szélvihar, söpör végig a többieken meg-megragadva az összes feléje kínálkozó kisebb-nagyobb lehetőséget, hogy mindegyikből kihozhassa a legjobbakat. Olyan élni akarás lobog az egész történeten keresztül ebben az erős asszonnyá fejlődött gyönyörű tizenhat éves lányban, hogy mellette a megszeppent emberek kegyetlenül szembesülnek saját fogyatékosságukkal, és még szorosabban szorítják magukhoz azt a kevés mélyen bennük gyökerező déli méltóságot, ami nekik megmaradt. De milyen erősen! Akik ilyen szintű ragaszkodást tanúsítanak korábbi társadalmi helyzetükhöz, végérvényesen elpusztíthatatlanok, és a cicoma nélkül maradt többször átfoltozott ruhákban, is ugyanolyan testtartással képesek járni a lefogyott, megbetegedett és karikás szemű déli társaság emberei, mint az ültetvényesek fénykora idején.

Míg sok volt úriember és úriasszony kezét saját megmaradt önérzete köti meg, és gátolja a pénzszerzésben, Scarlett makacssága saját boldogságának kiteljesedését akadályozza meg. Menyire lehet valakit szeretni és csodálni éveken keresztül kívülről, milyen méreteket képes ölteni a vágyódás, ami állandóan összeszorítja az ember szívét és gyomrát, olyan ragaszkodást képest kialakítani, ami folyamatosan arra készteti, hogy maga mellett tartsa, mint egy búvár az oxigénpalackját, és elhitesse magával, hogy nem lenne képes nélküle élni. Egy idő után ez a fajta szerelem, amit az ember csak egy másik társának felszíne és saját képzelgései iránt érez, észrevétlenül elveszti minden szenvedélyes érzelmeit, és fuldokolva kapaszkodik belé egészen addig, míg valami vagy valaki fel nem nyitja a szemét. Hány alkalommal olvastam, hogy saját gyengéd érzelmeinek felszínre hozását a kilátásban levő megalázás lehetősége fojtotta belé, és némította el, majd engedett szabad utat nyelvének abban a pillanatban, mikor már késő volt, pedig két férfi, akiknek a történeten keresztül végig nagyon sok gondolata kereszteződött, is elárulta Scarlettnek miért nem lehet az egyiké, és miért kell, hogy a másiké legyen.
Neked egész ember kell, Scarlett, a teste és lelke, a gondolatai. Ha nem kapnád meg, szerencsétlen lennél.
Nem tudod, hogy nem lehet boldogság, csak ott, ahol összeillő lelkek kerülnek együvé?
Scarlett pontosan abban lelte vesztét, ami erejét táplálta egész eddigi életében, és felfoghatatlan lenne a gondolat, hogy létezik valami, amin ne lenne képes felülkerekedni. Valószínűleg az ő életében nem is létezik vereség, hiszen ha teljes győzelmet nem is sikerül aratnia, mindig megtalálja azt a mellékutat, ami életét a kívánt cél felé juttatja.

Nem vitás, a való életben a hozzá hasonló törtető embereket a többség keményen megveti, és az, aki saját akaratát bármi áron képes érvényesíteni, sose fog az emberek többségének keserűség nélkül eszébe jutni. Mindazok lelkében azonban csodálat tárgyává válik, akik meglátják és értékelni tudják a benne rejlő életerőt, de hangosan ők se fogják ezt soha kimondani. Ó, én is hogy megráztam volna Scarlettet, mikor már minden határt túllépett, mégse tudtam tőle soha teljesen elszakadni, annyi erőt pumpált belém a karaktere, hogy már csak az olvasástól is sokkal elevenebbnek kezdtem érezni magamat és környezetemet. Szívesen gondolok arra, hogyha valaha szükségem lesz emberfeletti kitartásra, az ő és a hozzá hasonló emberek gondolatával sikerül erőt kölcsönöznöm magamnak. És nemcsak Scarlettet, de a könyvben szereplő összes alaposan kidolgozott karaktert annyira emberinek tudtam érezni, hogy mostantól már gondolkodás nélkül a kedvenceim közé sorolnám őket. Ugyanúgy tudtam szeretni Ashley elvhűsége adta tehetetlenségét, Melly lelki erejét és lényéből fakadó jószívűségét, Rhett gunyoros modorát, ahogy Scarlett talpraesettségét és pénzsóvárságát.
Minden szereplőről tudnék idézni legalább három-három olyan jelzőt, ami a történetben is leplezetlenül felbukkant hol egy jó, máshol rossz tulajdonságot igazolva, egyik karakter negatívumait vagy éppen pozitívumait se takarta el az írónő, és igazából ettől kerülnek igazán közel az olvasóhoz.

Máskülönben ha nem erről a könyvről lenne szó, nem lenne kedvemre való ez a befejezetlenség, de most pontosan úgy érzem, hogy ettől vált sokkal életszerűbbé. Mert ahol a könyv véget ér, ott gyakran azt gondoljuk, hogy a szereplők élete innentől kezdve már csak az író által kijelölt vágányon gördülhet tovább, így szabadjára eresztve őket viszont érezni lehet, hogy csupán csak pár hosszú és eseménydús évet kívánt papírra vetni abból a számunkra rövid, de könyvnek mégis túl hosszú és történésekkel teli életből, amiről az idős emberek annyit képesek mesélni.
Szépen kidolgozott és nagyon jó felépítésű könyvre találtam benne, rengeteg jelenetet nevettem vagy éppen könnyeztem meg, a hosszú, oldalakon keresztül húzódó leírásokat pedig szintén vegyes érzelmekkel szívtam magamba. Csodálatos élmény volt, amit még jó sokszor újra szeretnék élni.:")

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
KV

Scarlett, nekem sohasem volt türelmem ahhoz, hogy összeszedjem a törött darabokat, összerakosgassam és ragasszam őket, és azt mondjam, hogy a ragasztott éppen olyan jó, mint az ép volt. Ami eltört, eltört, és én szívesebben emlékezem vissza, milyen volt fénykorában, mint hogy egész életemben nézzem az összeragasztott törött részeket.

636. oldal

+
>!
KV

Igen, tudom, hű voltál hozzám, de csak azért, mert Ashley-nek nem kellettél. De, az ördög vinné el, nem a tested sajnálom tőle. Tudom, milyen keveset ér a női test. Hanem irigylem és féltem tőle a szívedet és azt a drága, konok, kemény, erős lelkedet. Azt. Érted? Neki, amilyen bolond, nem kell az eszed, a lelked, nekem pedig nem kell a tested. Asszonyt olcsón lehet vásárolni. De nekem a szíved és a lelked kell. És azt nem kapom meg soha, mint ahogy te sem kapod meg soha Ashley lelkét. Ezért sajnállak. Mert tudom, mi az.

Kapcsolódó szócikkek: Ashley Wilkes · Rhett Butler · Scarlett O'Hara
+
>!
Belle_Maundrell 

– Ő volt az egyedüli szép álom az életemben, amely nem pusztult el, amint valóra vált.

II. 610. oldal

++
>!
hencsibe

A szenvedés és küzdelem vagy megtöri, vagy megteremti az embert.

440. oldal II. kötet (Kriterion, 1976)

Kapcsolódó szócikkek: küzdés · szenvedés
+
>!
bptoth

Egyelőre az a fontos, hogy derék és bátor ember légy, mint az apád volt. Hogy milyen hős lehetett, arra éppen elég a bizonyíték. Mindjárt az is, hogy anyádat vette feleségül.

473. oldal

+
>!
Evelin_Szalkó

Szeretem, Scarlett, mert annyira olyan, mint én. Árulók vagyunk, kicsikém, önzőek, számítók. Fütyülök rá, ha az egész világ felfordult is, csak nekünk legyen jó dolgunk.

Kapcsolódó szócikkek: Scarlett O'Hara
+
>!
joyocska

– Maga… oh, maga… Bár férfi lennék! Kihívnám és …
– Kár a fáradságért. Megölném. Ötven lépésről eltalálom a táblán a középpontot. Maradjon csak a saját fegyvereinél. Arcgödröcskék, vázák és a többi…

226. oldal

+
>!
PlasticSoul

Én azt szeretném hinni, hogy jobban ismerlek, mint mások, és látom azt a sok szépet, ami olyan mélyen el van temetve, hogy az emberek, mert sietnek és felszínesek, nem veszik észre.

+
>!
Evangeline

Életének mozgatórugója tört el, mikor a felesége meghalt. Ellen volt a közönség, előtte játszotta Gerald hetyke, nagyhangú játékait. A függöny mindörökre lehullt, a lámpák kialudtak, a közönség eltűnt. Az öreg színész ott állt meghökkenve és kábultan a színpadon, és várta a végszót még mindig, még mindig.

I.k. 450.o.


A sorozat következő kötete

Összehasonlítás

Elfújta a szél sorozat


Hasonló könyvek címkék alapján

Dakota Cassidy: Talking After Midnight
Dakota Cassidy: Talk Dirty to Me
Dakota Cassidy: Something to Talk About
Katie Crouch: The Magnolia League
John Jakes: Menny és pokol
John Jakes: Észak és Dél
John Jakes: Szerelem és háború
Charles Frazier: Hideghegy
Noah Gordon: Sámán
John Keegan: A parancsnoklás álarca

Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is