Margaret Mitchell: Elfújta a szél 4.42 / 412

Scarlett, nekem sohasem volt türelmem ahhoz, hogy összeszedjem a törött darabokat, összerakosgassam és ragasszam őket, és azt mondjam, hogy a ragasztott éppen olyan jó, mint az ép volt. Ami eltört, eltört, és én szívesebben emlékezem vissza, milyen volt fénykorában, mint hogy egész életemben nézzem az összeragasztott törött részeket.

636. oldal

Én azt szeretném hinni, hogy jobban ismerlek, mint mások, és látom azt a sok szépet, ami olyan mélyen el van temetve, hogy az emberek, mert sietnek és felszínesek, nem veszik észre.

Ő volt az egyedüli szép álom az életemben, amely nem pusztult el, amint valóra vált.

610. oldal

Ezek az arcok, amelyeket itt a teremben most látott, nem is arcok voltak, álarcok, kitűnően sikerült álarcok, amelyek sohasem hullanak le.

116. oldal

Igen, tudom, hű voltál hozzám, de csak azért, mert Ashley-nek nem kellettél. De, az ördög vinné el, nem a tested sajnálom tőle. Tudom, milyen keveset ér a női test. Hanem irigylem és féltem tőle a szívedet és azt a drága, konok, kemény, erős lelkedet. Azt. Érted? Neki, amilyen bolond, nem kell az eszed, a lelked, nekem pedig nem kell a tested. Asszonyt olcsón lehet vásárolni. De nekem a szíved és a lelked kell. És azt nem kapom meg soha, mint ahogy te sem kapod meg soha Ashley lelkét. Ezért sajnállak. Mert tudom, mi az.

Én abba a régi világba tartozom. Idegen vagyok ebben a gyilkos lármában, és attól félek, hiába próbálom majd, nem találom meg az új életben a helyem. De te sem, drágám, mert te meg én egy vér vagyunk. Nem tudom, mit hoz a jövő, de nem lehet szebb, mint a múlt.

Scarlett O'Hara nem volt szépség, de ezt a férfiak aligha tudták megítélni, ha annyira elbűvölte őket, mint a Tarleton ikreket.

(első mondat)

– Vakmerő ember, – mondta, amint Butler után nézett. – Mintha csak valamelyik Borgia kelt volna új életre.
Scarlett gyorsan végigfutott gondolatban a környékbeli, atlanti és savannai családok között, de egyiknek sem volt ilyen különös neve.
– Nem ismerem őket. Rokonai?
– Charles hirtelen ijedten tekintett fel. Különös kifejezés jelent meg a szemében. Hitetlenség. Szégyenkezés. De aztán győzött benne a szerelem. Nem elég, ha egy leány édes, szép és szereti az embert?
– A Borgiák olaszok voltak.
– Hja úgy? – legyintett Scarlett. – Idegenek?
Legbájosabb mosolyával fordult Ashley felé, de a férfi, ki tudja, miért, nem viszonozta tekintetét. Charles arcába nézett. Megértés volt a tekintetében és egy kis szánalom is…

Elvégre a holnap az már egy másik nap.

Magasra emelte az állát, és fekete árnyékos szeme felvillant a holdfényben. Ellen sohasem magyarázta meg neki, hogy amit az ember kíván, s amit véghezvihet, az két különböző dolog. Az élet nem tanította még meg, hogy aki lassan jár, tovább ér. Ott feküdt bizakodó bátorsággal az ezüst holdsugárban,és szőtte a terveket, amilyen terveket a tizenhat éves leányok szőnek, mikor az élet olyan szép még, hogy a kudarc képtelenségnek látszik, és egy csinos ruha meg édes arcocska elegendő fegyvernek tűnik a sorssal szemben.