Ha ​igaz volna… (Ha igaz volna… 1.) 33 csillagozás

Marc Levy: Ha igaz volna…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Volt ​egyszer egy kisfiú, Louis, aki esténként nem tudott elaludni. És a papája, Marc, aki minden este leült Louis ágya mellé, és mesét mondott neki. Aztán egy napon Marc, a harmincöt éves francia mérnök nem a fia ágyához ült hanem az íróasztalához, hogy a felnőtteknek is meséljen egy történetet. Egy modern tündérmesét. Volt egyszer egy csinos, fiatal San Franciscó-i orvosnő, Lauren, aki egy napon karambolozott, súlyosan megsérült, és kómába esett. És egy nagy reményű fiatal mérnök, Arthur, aki egy este furcsa zajt hallott a fürdőszobaszekrényből. Kinyitotta – és felfedezte… Laurent. Pontosabban a szellemét, hiszen Lauren teste a kórházban feküdt. Arthur hamar rájött, hogy ő az egyetlen, aki látja és hallja a lányt. Különös kapcsolat, először barátság, majd szerelem szövődött közöttük. Aztán az orvosok meggyőzték Lauren édesanyját, hogy nincs remény, a lánya soha nem fog magához térni, egyezzen bele, hogy lekapcsolják a gépekről, amelyekkel életben tartják a testét. Arthur ekkor… (tovább)

Mint a mennyben címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Európa, Budapest, 2001
308 oldal · ISBN: 9630770164 · Fordította: Szántó Judit

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Jucush84 P>!
Marc Levy: Ha igaz volna…

Sokan írták, hogy összehasonlítva a filmmel, sokkal élvezhetőbb volt nézni, mint olvasni. Igazat kell adnom másokban. A film olyan, mintha a könyvből kiragadták volna az alapötletet, és készítettek volna belőle egy könnyed romantikus történetet. Ezzel szemben a könyv egy kicsit nyögvenyelősre sikerült. Arthur nagy kedvencem lett. És itt jön a pozitív csalódás a filmmel szemben, hogy itt sokkal nagyobb szerepet kap, valahogy élettel telibb a karakter ábrázolása. Voltak a könyvben komoly dolgok, voltak vicces jelenetek. Egyszer érdemes elolvasni.

Celaenaella>!
Marc Levy: Ha igaz volna…

Mivel már ismertem a történetet a filmből, így tudtam mi vár. Aztán rövid időn belül rájöttem, hogy leginkább csak az alaptörténetet hagytak meg, és rengeteg dolgon változtattak. Leginkább egy egynapos romantikus regény, ami nem akar túl sokat, csak kellemes perceket szerezni az olvasóknak. Arthur kivételes ember, szerintem a helyében nem sokan cselekedtek volna így, de ezt ugyanúgy el lehet mondani legjobb barátjáról, Paul-ról. A könyv végét valahogy olyan tipikus megoldásnak éreztem, de ide valami ilyesmi illett.
Egy olvasásra tökéletes volt.

Niki P>!
Marc Levy: Ha igaz volna…

Nagyon élveztem a könyvet, nagyszerű kikapcsolódást nyújtott. Nem kell agyalni, hogy mi is lesz vajon a következő lépés, magával ragadott. Könnyed romantikus történet egy „kemény” női szereplővel, valamint egy gyerekként nagy szenvedést átélt férfi főszereplésével. Néhol vicces, néhol komoly és nagy igazságokat taglaló mű. Szerintem egyszer mindenképp el kell olvasni. Bár láttam a filmet, igazából csak az alapszáll egyezett, aztán külön utakon futott a könyv is, meg a film is.

Zseraldina>!
Marc Levy: Ha igaz volna…

Olvasás közben rájöttem, hogy filmen már láttam. Most mégis inkább a film tetszett jobban, nem pedig a könyv. A történet nem ugyanaz, sok az átírt szöveg. Többet vártam. Ezért nem kapott öt csillagot.

semmilyen>!
Marc Levy: Ha igaz volna…

Talán az első, amiről azt kell mondjam, hogy a film sokkal jobb, mint a könyv. Pedig a film csak nyomokban tartalmazta a könyvet. Nem is lett jól megírva, vagy a fordítás nem sikerült… Nem is tudom, de ez valahogy nem jött be. Az alapötlet remek, de a történetből nem jött le, hogy miről is van itt szó tulajdonképpen.
Arthur gyermekkori történetei meghatóak voltak, különösen az édesanyjával való viszonya. Nos, az nagyon tetszett. Laurennel való kapcsolata még egy átlagos szerelmi történethez is kevés lenne, ha nem ilyen környezetbe helyezte volna őket. Szóval ez elég gyengére sikeredett.

kzsk>!
Marc Levy: Ha igaz volna…

Nagyon aranyos történet szerintem. Az a könnyed, romantikus, sejted mi lesz a vége típusú, de mégis különleges a maga fajtájában. Vannak benne jó gondolatok is, humor is, romantika is, még ha nem is remegős, agyonizgulós, de egy kis izgalom is. Szóval ha épp nem egy mély tartalmú, hanem inkább egy könnyedebb könyvre vágysz, szerintem ez jó választás. :) (A belőle készült filmet még nem láttam, de mindenképp tervben van.)

civetske>!
Marc Levy: Ha igaz volna…

A filmet még nem láttam, viszont a könyv elolvasásával nagyon megszenvedtem, azt hittem sosem érek a végére. Nagyon vontatott volt, pár rész, leírás, túltaglalás simán kimaradhatott volna, nem halt volna bele az olvasó. Túl sok a közhely, de hát ez egy ilyen könyv, nem okolhatom érte. Minden hibája ellenére azért néhány sorában magamra találtam, ezek úgy összességében kárpótoltak. Lehet velem van a baj, hogy nem vagyok vevő a közhelyekre. Jó az elgondolás, romantikus kategóriába teljesen elfogadható.

carmenesque>!
Marc Levy: Ha igaz volna…

Nem is tudom hirtelen hova tenni ezt a könyvet. Könnyednek nem mondanám, bár van benne néhány vicces jelenet, helyzetkomikum. De ugyanakkor azért szomorú és lélekérintő is a történet. A filmet láttam előbb, és rögtön neki is kezdtem utána a könyvnek, és mondhatom, hogy kellemesen csalódtam. A film eléggé limonádé, de a könyv lelket adott a szereplőknek. Nekem tetszett, bár nem lesz az újraolvasós kedvencem!

Viszont szerintem itt a molyos könyvismertetőnél kicsit sok a spoiler, kb a könyv 70%-át meg is tudhatjuk előre…

Valcsa>!
Marc Levy: Ha igaz volna…

Ha nem ismerném a filmet, lehet, hogy jobban tetszett volna, de így ez nekem nem jött át igazán… :/ A film viszont nagy kedvencem, sokkal jobban tetszik, ahogyan filmben megvalósították a történetet, mint ahogy le volt írva.
Kedvenc szereplő: Arthur. :)) Egyébként a könyv abszolút érdeme, hogy bár kevés a szereplő, de ők azért könnyen megkülönböztethetőek, akár beszédstílusuk, párbeszédeik alapján is (pl. Paul szövegei… :D Ő a másik kedvenc karakter. :) ).
Kedvenc rész: a cukorbeteg férfi megmentése a kórházban; mikor Lauren az idő fontosságáról beszél; maga az alaptörténet.
Ami nem tetszett: a könyv stílusa úgy összességében… :/ Sokszor a párbeszédek is eléggé silányak és bugyuták (ismét csak nem tudom, hogy ez az író, vagy a fordító hibája-e, mindenesetre olykor nagyon erőltetettek és valószerűtlenek). A Lili-s visszaemlékezés se tetszett, nem tudom, miért kellett ezt is belevenni… Az sem tetszett, hogy mikor Paul ráveszi magát, hogy segítsen Arthurnak, akkor egyszer elhiszi neki teljesen, hogy Arthur látja Laurent, a következő jelenetnél meg már megint őrültnek nézi, és ez így váltakozik oldalakon át… Most akkor hisz neki vagy se? :/ És ami nálam végérvényesen betette az ajtót: hogy tud Arthur és Lauren „együtt lenni” vagy csókolózni? Arthur hús-vér férfi, Lauren meg tulajdonképpen egy szellem, aki semmilyen tárgyat sem tud megfogni (bár ezt se nagyon tudta eldönteni az író, mert egyszer még nem tud mozgatni semmit, máskor meg elfordítja az ajtókilincset…). Arról nem is beszélve, hogy Lauren hogyan tud öltözködni? Mert hogy ilyen jelenet is van a könyvben, hogy „ruhabemutatót” tart Arthurnak… Ez valahogy nekem már magas… -.-
Befejezés: bár a filmnek totál más a befejezése, és néhány rész a könyvben újdonság volt, mert a filmben nem volt benne, vagy máshogy volt benne, de azért ez a megoldás is tetszett. :)


Népszerű idézetek

Inimma>!

Lauren elhatározta, hogy most ő áll elő egy mesével, hátha elterelheti Arthur gondolatait. Arra kérte: képzelje el, hogy megnyert egy versenyt, s a nyereménye az lenne, hogy egy bank minden reggel 86400 dolláros számlát nyit a nevére. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai, pontosabban két szabálya van:
„Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled. Csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik számlára. Csak elkölteni lehet. De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86400 dollárral. A második szabály: a bank előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a kis játéknak; akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják, és nem lesz folytatása. A kérdés az: mit tennél ebben a helyzetben?”
Arthur nem egészen értette, miről van szó.
– Pedig igazán egyszerű. Minden reggel, alighogy felébredsz, kapsz 86400 dollárt, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a fel nem használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik tőled. Csakhogy ez a mennyei manna-eső vagy játék, ahogy tetszik, bármikor véget érhet. Érted már? A kérdés tehát az, hogy mit tennél, ha ilyen ajándékban lenne részed?
Arthur gondolkodás nélkül azt felelte, hogy minden egyes dollárt a maga kedvteléseire fordítana, és rengeteg ajándékot adna azoknak, akiket szeret. Más szóval minden, a „varázsbanktól” kapott centet a maga és közvetlen környezete boldogságára költene, sőt „még vadidegeneket is boldoggá tennék, mert önmagamra és a hozzám közel állókra nem tudnék naponta 86400 dollárt elkölteni. De hová akarsz kilyukadni?” Lauren azt felelte: „Ez a varázsbank mindnyájunknak rendelkezésére áll. Úgy hívják: az idő. A múló másodpercek bőségszaruja!”
Minden reggel ébredéskor kapunk 86400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra; a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel elölről kezdődik; ismét kiutalnak részünkre 86400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat – az élet akármelyik pillanatban véget érhet. A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86400 másodpercünkkel? „Nem gondolod, hogy az élet másodpercei fontosabbak a dollárnál?”
Lauren a balesete óta rájött, milyen kevés ember van tisztában azzal, hogyan mérje és hogyan becsülje meg az időt. El is magyarázta Arthurnak a példabeszéd tanulságát. „Ha meg akarod érteni, mit jelent egyévnyi élet, kérdezz meg egy diákot, aki elszúrta az év végi vizsgáját. Az egyhavi életről kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket hozott a világra, és várja, mikor hagyhatja el a baba az inkubátort, hogy ő épen-egészségesen a karjába szoríthassa. Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban vagy bányában dolgozik, hogy eltarthassa a családját. Az egy napról faggass ki két szerelmest, akik epedve várják, hogy viszontlássák egymást. Hogy mit jelent egy óra, elmondja neked a klausztrofóbiás, aki beszorult a felvonóba. A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján úszott meg egy autóbalesetet. És a másodperc ezredrészének jelentőségét elmagyarázza neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián, holott egész életében az aranyéremért edzett. Az élet varázslatos dolog, Arthur, és én tudom, miről beszélek, mert a baleset óta minden pillanatnak érzem az ízét. Nagyon szépen kérlek: használjunk ki minden másodpercet, ami még megmaradt nekünk.”
Arthur magához ölelte, és a fülébe súgta: „Minden veled töltött pillanat többet ér minden más pillanatnál.” Így töltötték a kandalló előtt, egymást átölelve, az éjszaka hátralévő óráit.

14. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: élet · idő · klausztrofóbia
89Detty>!

Az az ember cselekszik helyesen, aki hajlandó megőrizni magában a gyermekkor egy részét, és lénye egy zugát fenntartja a tovább élő álmoknak.

Ninácska P>!

Látod, sírok – mondta. – Neked is jót tenne. A könnyek kimossák a bánatból a fájdalmat.

Mazsola_78 P>!

A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk.

149. oldal (Kelly Kiadó, 2006)

Nofrit>!

A boldogságot nem lehet birtokba venni, Lauren; legföljebb egy időre kibérelhetjük, de
csak lakók leszünk, nem pedig tulajdonosok. És nagyon pontosan kell fizetnünk a lakbért,
különben gyorsan kipenderítenek.

7. fejezet

Ninácska P>!

Hallottál már a szív intelligenciájáról? Arról van szó, hogy felismerjük a boldogságot, ha a lábunk előtt hever, legyen bennünk bátorság és elszántság, hogy lehajoljunk érte – felvegyük, és meg is őrizzük…

7. fejezet , 109. oldal

Ninácska P>!

„Szerintem az ember nem oszthatja meg valakivel az élete egyik szakaszát, ha nem ismeri el, hogy az egésznek csak akkor van értelme, ha hajlandó adni. A boldogságot nem lehet csak az ujjunk hegyével megérinteni. Az ember csak kétféle lehet: van, aki adni szeret, és van, aki kapni. Én először mindig adok, és csak utána várom el, hogy kapjak is valamit, de végképp keresztet vetettem az önzőkre, a túl bonyolultakra meg azokra, akiknek a szíve túl fösvény ahhoz, hogy megszerezzék a jogosultságot a vágyaikra meg a reményeikre.”

Valcsa>!

Semmi sem lehetetlen, csak szellemi képességeink korlátozottsága teszi, hogy bizonyos dolgokat elképzelhetetlennek tartunk. […] Minden csak az időn és agyunk befogadóképességén múlik. A szívátültetéshez, egy háromszázötven tonnás repülőgép felszállásához vagy a holdon járáshoz sok munka, de még inkább képzelőerő kellett. És amikor a mi nagy tudású tudósaink kijelentik, hogy agyátültetésre nincs mód, hogy a fény sebességével nem utazhatunk, vagy hogy az emberi lény nem klónozható, olyankor arra gondolok, hogy semmit sem okultak, nem sikerült tisztába jönniük saját korlátaikkal, és nem ismerték fel, hogy minden lehetséges, legföljebb időbe kerül, amíg megértjük a hogyanját.

248-249. oldal (Euróa, 2001)

Valcsa>!

Arra kérte: képzelje el, hogy megnyert egy versenyt […]
– […] Minden reggel, ahogy felébredsz, kapsz 86 400 dollárt, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a fel nem használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik tőled. Csakhogy ez a mennyei manna-eső vagy játék, ahogy tetszik, bármikor véget érhet. Érted már? A kérdés tehát az, hogy mit tennél, ha ilyen ajándékban lenne részed?
Arthur gondolkodás nélkül azt felelte, hogy minden egyes dollárt a maga kedvteléseire fordítana, és rengeteg ajándékot adna azoknak, akiket szeret. Más szóval minden, a „varázsbanktól” kapott centet a maga és közvetlen környezete boldogságára költene, sőt „még vadidegeneket is boldoggá tennék […] De hová akarsz kilyukadni?”
Lauren azt felelte: „Ez a varázsbank mindnyájunknak rendelkezésére áll. Úgy hívják: az idő. A múló másodpercek bőségszaruja!”
Minden reggel ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra; a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel elölről kezdődik; ismét kiutalnak részünkre 86 400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat – az élet akármelyik pillanatban véget érhet. A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86 400 másodpercünkkel?

275-277. oldal (Európa, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: idő
Valcsa>!

Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülük azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek?

154-155. oldal (Európa, 2001)


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah Addison Allen: Sugar Queen – Édes élet
Agnès Martin-Lugand: A boldog emberek esőben csókolóznak
Cally Taylor: A mennyország várhat
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban
Jennifer Crusie: Álmaimban kísértesz
Erin Sterling: Ex Hex – Csiribú, szerelem!
Emily Blaine: Az álmok könyvesboltja
Katherine Pancol: A krokodilok sárga szeme
J. D. Barrett: Receptek újrakezdéshez
Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók