Óriások ​útja 42 csillagozás

Marc Dugain: Óriások útja

A ​hazájában rendkívül sikeres francia író, Marc Dugain új regénye valós eseményeken alapul. A főhős, Al Kenner alakját egy amerikai sorozatgyilkos, az 1948-ban született Ed Kemper figurája ihlette. A cselekmény nagy vonalakban követi az 1960-as évek botránykrónikáiból ismert történetet, melyet azóta több könyvben és filmben is feldolgoztak.

A borzalmas történet egy valódi óriásról szól: Kenner 2 méter 20 centi magas és 130 kilós, de nem csak fizikailag emelkedik a többiek fölé: IQ-ja nagyobb, mint Einsteiné. A történet során, melyet Kenner egy egykori hippilány-áldozatjelöltjének a börtönben mesél, lépésről lépésre követhetjük egy boldogtalan szörnyeteg sorsának alakulását. A gyerekkori traumákat a kamasz fiú kezelését vállaló pszichiáterrel folytatott beszélgetések tárják elénk; az olvasó pedig együttérzéssel, már-már rokonszenvvel kénytelen követni Al Kenner történetét. A fiút öt év intézeti kezelés után gyógyultnak minősítik, és visszaengedik a normális életbe. A… (tovább)

Eredeti cím: Avenue des Géants

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Európa, Budapest, 2015
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634050520 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

smetalin>!
Marc Dugain: Óriások útja

Kicsit becsapott engem ez a Marc, arra gondoltam ez egy sorozatgyilkos életéről fog szólni, konkrétan a tetteiről és hogy mi vezetett el odáig, hogy elkövesse ezeket.
Ehelyett, betekintést kaptam a srác fejébe, amit úgy kell elképzelni, hogy hosszú-hosszú monológokat olvashattam a nagy „semmiről”. A tetteiről egy mukkot nem szólt, csak a legvégén,"hitelesség" kedvéért, és 3 oldal volt az egész. Ha már hitelesség, eléggé elszaladt az író fantáziája, hisz Ő a fejben lévő dolgokra gyúrt rá, azt meg ugyebár senki nem tudhatja miket gondolt Ed, csak saját maga. Sajnálom, valószínűleg én voltam figyelmetlen, hisz többet és mást vártam.
„Az olykor humort sem nélkülöző szöveg egyszerre társadalom- és lélekrajz, de persze mindenekelőtt vérfagyasztó történet”- az áthúzott részeket cenzúráztam, mert nem hiteles.:)
Annyit viszont mindenkinek ajánlok, hogy nézzem utána ennek a személynek kiről a könyv szólna, mert érdemes.

csengeri_zsofia>!
Marc Dugain: Óriások útja

Megrázó történet. Tényleg csak azoknak ajánlanám, akiket érdekelnek az egészen beteg dolgok. Nekem tetszett a könyv felépítése, ahogy haladtunk előre a cselekményben, hogy a végére megkapjuk… a végét. Nem szeretek spoileresen értékelni, bár, ha valaki olvasás előtt elolvassa a fülszöveget, sok meglepetés nem marad számára. off Az egészben az a leghátborzongatóbb, hogy ez a történet nem egy kreatív író agyának legsötétebb részéből bukkant elő, hanem az életből.
Az, hogy kvázi végig E/1-ben „élhetjük” át a történéseket, teret engedett volna annak, hogy jobban belelássunk a gyilkos motivációiba, bár nekem ez nem sikerült. Értem én, hogy a kegyetlen gyerekkor, a kirekesztettség érzése mennyire torzíthatja valakinek a személyiségét, de szimpátiát, szánalmat vagy megértést nem igazán tudtam a főhősünk iránt érezni.
Az elején eléggé zavart, hogy folyton ide-oda ugráltunk az időben, kellett hozzá jópár oldal, mire ezt megértettem, és össze tudtam kapcsolni magamban. Összességében nem volt rossz könyv, és bár sokkolónak sokkoló volt, mégis maradt valami hiányérzetféleségem.

Batus>!
Marc Dugain: Óriások útja

Ezzzzz! Mintha Holden Caulfield egy hajszállal jobban becsavarodott volna. Esküszöm, hogy az egész regénynek van egy erős Zabhegyező (Rozsban a fogó) hangulata, csak itt a kamasz szépen fel is nő és hát történik aminek történnie kell…

Imádom az intelligens sorozatgyilkosokat!

3 hozzászólás
Kyrana P>!
Marc Dugain: Óriások útja

Úgy gondolom, ez egy eléggé megosztó könyv. Nem a főszereplő élete, hanem a kötet felépítése miatt. Aki azt várja, hogy véres, gusztustalan marcangolós részleteket fog olvasni egy már gyerekkorában tönkretett, bekattant ember tetteiről, az csalódni fog. Ez inkább egy lélektani kötet, bizonyos szintig (az író fantáziáján keresztül) betekintést kapunk egy zseniális, de érzelmileg totálisan sérült, kirekesztett, magányos ember életútjába. Nyilván nem helyesek a gyilkosságok, amiket elkövetett, de én valahol mégis megértem őt… Bár az IQ-szintje kimagasló, az EQ-járól ez nem mondható el, és ez nem is feltétlenül, vagy nem teljes egészében az ő hibájából alakult így… Nem akarok részletekbe merülni, akit érdekel a története, olvassa el a kötetet, de ismétlem, vérengzős és véres jeleneteket ne várjon senki, szerintem nem is az volt az író célja, hogy ezeket vesse papírra.

Nekem nagyon tetszett a könyv, és ha elvonatkoztatok attól, hogy főszereplőnk gondolatainak leírása csak az író által a szájába adott szavakból áll, az élete, gyerekkora mégis azt sejteti, hogy nagy valószínűséggel valóban hasonló dolgok mentek végbe benne. A figyelmemet végig fenntartotta, izgalmas volt, olvasmányos. Az író stílusa, fogalmazásmódja nekem bejött, szimpatikusan ír. Örülök, hogy elolvastam.

Black_Venus>!
Marc Dugain: Óriások útja

Kissé félrevezető a fülszöveg: valóban Ed Kemperről az egyik legbrutálisabb amerikai sorozatgyilkosról szól (nagyjából Inside the head of Ed Kemper stílusban), de a fülszöveg szerint a sokszor bántalmazott gyerekből sorozatgyilkossá „fejlődő” felnőttet néha még meg is szánjuk, mert olyan rossz volt a sorsa. Biztos vagyok benne, hogy rettenetes volt a gyerekkora, de a fél családját (köztük a saját anyját) kiirtó, kétméteres, 100+ kilós, hiperintelligens sorozatgyilkos – bármennyire is dühös az anyjára, szorong, hallucinál, normális nőkkel impotens és keres folyamatosan apapótlékot – nem tudott szimpatikussá válni nekem. A regény egyébként ilyen szempontból jónak mondható – a sok szorongó gondolat, halogatás, pótcselekvés után egyszer csak elpattan a fejében valami, és gyilkolni kezd, ez váratlan fordulat, és bár a gyilkosságok leírása szűkszavú, az a néhány tény is sokkoló. Talán ebben van a regény erőssége: annyira érzékletesen írja le és olyan régóta időzünk már a fejében, hogy miket követett el, hogy az olvasót megdöbbentően közel hozza a rettenethez. Csak erős idegzetűeknek javaslom, akiket érdekel a megmagyarázhatatlan.

Belinda>!
Marc Dugain: Óriások útja

Hajjaj! Nehéz erről a könyvről bármit is írnom. Az eleje jól indult, tetszett hogy betekintést kapok a gyilkos fejébe. Aztán már idegesítően sok volt, lassan haladtam vele. Nem kötötte le a figyelmem. Vártam a csattanót, a hullákat, a kiborulást. De szép csendesen ment a sztori a maga útján. A vége viszont kellőképp betegre sikerült. És ha nagyon belemagyarázom, akár érthető is a könyv lassú vonszorgása.
Nem húznám le teljesen, örülök hogy a felénél nem adtam fel, de nem azt kaptam amit vártam. :(

nyolcadikutas P>!
Marc Dugain: Óriások útja

Az a helyzet, annyira erőteljes a kezdés, felcsillant a szemem.
Hűha, mi lesz ebből!
De nem lett semmi.
Mert az intézeti jelenettel kezdetét vette a lassú, de biztos lejtmenet, hogy aztán a középszer felett beálljon egy állandó szintre és csak kergesse a kezdeti erődemonstrációt.
Ivászat; Wendy; száguldás; anya. Változó sorrendben.
Több volt benne.
Kár érte.

Lifeonmars>!
Marc Dugain: Óriások útja

huh na ez állat! Kicsit Daniel Keyes, kicsit Salinger, kicsit sokkoló és iszonyat izgalmas és még vicces is. 5/5

Fabala>!
Marc Dugain: Óriások útja

Ez kifejezetten az a fajta „nem erre számítottam..” volt, ami inkább kicsit csalódás. A végéért megérte elolvasni, egyébként nem mennék neki újra.
Helyenként idegesítően túl volt analizálva – jóból is megárt a sok. Az író ügyesen bújt bele a gyilkos fejébe, de nekem pont az a bizonyos „fejben levés” helyzetkezelés hiányzott egész könyv alatt, amit a végére tartogatott.. arra lettem volna leginkább kíváncsi. Meg aztán a gyerekkort kicsit jobban is kifejthette volna: sok volt az utalás, de sosem jutottunk el rendesen odáig, hogy minden kiderüljön.

Végül: valami a fordítással is lehetett, helyenként kifejezetten magyartalannak éreztem.

Eboli>!
Marc Dugain: Óriások útja

Zseniális könyv; örülök, hogy a siralmas borítója ellenére kihoztam a könyvtárból. Minden klisétől mentes, elgondolkodtató és szórakoztató egyben. Külön gratulálok a fordítónak a remek stílusért. Ritka manapság.


Népszerű idézetek

Batus>!

Az olvasás a legszebb emberi élmény.

253. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
Batus>!

Egy tisztességes kritikus tudja, hogy a szerző forgolódása a téma körül lényegesebb a téma velejénél.

13. oldal

Belinda>!

Azt, hogy tilos élnie, csak úgy bírja ki az ember, ha tör-zúz, ha akkorát üt, amekkora űr tátong benne, hogy ez a mindennél feszesebb utolsó szál mégiscsak az élethez kösse őt.

207. oldal

Batus>!

[…] idő általi népirtás lebeg a fajtánk fölött.

154. oldal

Lifeonmars>!

Bírja amúgy ezt a nőt. Sőt rájött, azért bírja, mert nem érez iránta semmit, se nem szereti, se nem gyűlöli.

9. oldal

Barbár>!

– Sajnálom a dolgot, Duigan úr. Tudja, én mindent elkövettem, hogy uralkodni bírjak magamon. Mennyivel többet meg bírtam volna ölni.

371. oldal

putumayo>!

Anyám ajtót nyitott. Még ruhában. Láthatólag voltak nála. A szobában bemutatta nekem Sally Einfieldet, aki szintén titkárnő volt, de olyan megvertkutya-szerű, az a fajta nő, aki bocsánatot kér azért is, hogy él. Valamire való barátnőt anyám nem viselt el. Jókedvében találtam, biztos megitta már a magáét a barátnőjével együtt, mert annak is elkelt a pia a túléléshez. A barátnőt ledermesztette a termetem, de ilyedtében áradozni kezdett anyámnak, hogy milyen gyönyörű fia van. Anyám végigmért, mintha először látna, aztán dacos grimasszal újabb pohár bort töltött ki. Nyilván előre levajazták az egész estés dumapartit meg ivászatot, mert maradtak ennél, tőlem semmit nem kérdeztek. Sorra vették a fakultáns teljes személyzetét, profeszorokat, diákokat. Mind megkapta tőlük a beosztását.

205. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gillian Flynn: Éles tárgyak
Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll – Csinos új babácska
Thomas Harris: A vörös sárkány
Diana Hunt: Őrület határán
Dennis Lehane: Viharsziget
Ludányi Bettina: Kisujjeskü
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
Colleen Hoover: Too Late – Túl késő
Alice Feeney: Időnként hazudok
Kylie Brant: Csinos kis táncoslányok