Márai Sándor: Csutora 4.29 / 26

Imádnivaló! Brutális és bájos egyszerre – kb. „borzasztóan jó”; az előző hozzászólót megtámogatva: tényleg nagyon humoros! Az első benyomásnak pedig ne dőljünk be: nem kutyaregény; sok van benne feltétel nélküli szeretetről, ösztönös érzésekről – beágyazva a kontextusba: egy író szemszögéből az élet: mennyiben megélhető és mennyiben alapanyag.

Bűbájos. Azon ritka könyvek egyike, amelyben Márai megcsillogtatja remek humorérzékét. A Csutora névre hallgató kutyus szélvészként tör be egy – látszólag – idillikus és békés életű házaspár mindennapjaiba. S mivel nem az a megzabolázható vagy lekenyerezhető fajta, megindul a „harc” állat és ember között. Hogy aztán ki kit szelídít meg? Annyit elárulhatok, ne számítsunk boldog végkifejletre. Ám ha többet akarunk megtudni – egy állat szemén át, illetve a vele való viszonyunkból – önmagunkról, akkor a Csutora a mi könyvünk. :)

Szép történet…

Érdekes kutyatörténet, amely talán kakukktojás a Márai-könyvek sorában. Nem a minőség, hanem a téma miatt.