Főhősünk neve egyszerű és hétköznapi: Szabó Marci. Egyébként lány, és most tölti a tizenhatot. Hogy miért Marci? Mert a Marcellinánál (ami az eredeti neve) még egy fiúnév is jobb, legalábbis szerinte. Történetünk elején Marci élete kész katasztrófa: szülei elváltak, emiatt az anyjával és magába forduló nővérével a napfényes belvárosi lakásból egy panelbe költöznek. Az új otthonnal új suli is jár, ami nem más, mint a helyi középiskola, a Spuderka. Tagozat nincs, szakkörök is alig, a tanárok és a diákok nagy része első látásra elmebeteg. A kezdeti rémálom után Marci mégis barátokra talál, ők a beszédes nevű Nihil (szüleinek: Laura), a stíluskirálynő Hajni és az eminens Panni. Hogy mi bennük a közös? Természetesen az, hogy ők nem menők. És nem is akarnak azok lenni. Vagy talán mégis?
A szupermenők 66 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2015
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 5
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 7
Most olvassa 5
Várólistára tette 33
Kívánságlistára tette 22
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Nagyon szuper könyv, egy lakótelepi SZJG, amiben úgy keveredik a mai magyar valóság a romantikus kamasztörténettel, hogy semmi köze a mai magyar valósághoz és a kamaszromantikához, de nagyon kedves és szerethető figurák vannak benne, jó zenéket ajánl az írónő, és tényleg kellemes olvasmány. Csak kicsit hosszú, és nem megy mélyre lelkileg. De ha választani kell, hogy Leiner Laura vagy ez, akkor tízszer olvassátok el ezt, azt meg tegyétek vissza a könyvtárpolcra.
Tipikus gimis regény, semmi extra, de szórakoztató. Olyan, mintha Leiner Laurának lett volna egy jó szerkesztője, és egy kötetben írta volna meg a Szent Johanna gimit. Jó, igazságtalan vagyok, mert ennek is lehetnek még folytatásai. :-) A szerelmi szál nem volt teljesen életszerű, meg ebben is volt egy-két idegesítő momentum, de összességében helyes, kellemes.
Olvastam róla olyan értékelést, melyben megemlítették, hogy nagyon a Szent Johanna Gimivel van összhangban és inkább ez a könyv, mint az. Nos, én ezzel nem igazán értek egyet, de nem is szeretném összehasonlítani a két könyvet. Elvégre mit is várunk? Elkerülhetetlen az, hogy a gimnazistákról szóló könyvekben ne forduljanak elő hasonló, vagy éppen ugyanolyan elemek, jelenetek.
Mint sok másik gimnazista, ifjúsági témájú könyvben, itt is szerepet kap az első szerelem és az azzal járó csalódások, bajok. Na meg persze bővelkedik a szokásos iskolai eseményekben, programokban is. Kellemes olvasmány volt, kikapcsolódást nyújtott, de különösebben nem fogott meg. Bemutatja a kamaszkor sok búját-baját, ám a pozitív oldalát is megcsillogtatja. Az osztályba, iskolába járó diákokon mutatja be azokat a bizonyos karaktereket, amelyek a valóságban is előfordulnak: stréberek, menők, elvontak, stíluskirálynők, különcök, zeneimádók és még sorolhatnám.
A négy lány közül úgy éreztem egyedül Hajnival nem foglalkozott eleget a könyv. A főszereplőnek, Marcinak, – természetesen – Nihilnek és Panninak is betekinthettünk az életébe, egy külön szálon futott a fő történettel párhuzamosan az ő kis saját sztorijuk. Helga pedig ahhoz képest, hogy a könyv elején még milyen elvont volt, egész jól kibontakozott. „Csáp" idegesített, mind a neve, mind a személyisége egyaránt. A mai fiúk szívét már nem lehet olyan könnyen összetörni és sokkal rámenősebbek is. Egészen érdekes tud lenni, amikor a lány kezdeményez… Tetszett a zenés/zenész szál, a rádiózás, de sajnos mindegyik szereplőben találtam valami kivetnivalót – lehet ezért lett olyan valósághű.
Tipikus ifjúsági könyv és tipikusan magyar, ez nem kérdés. Azt sajnálom, hogy a család további sorsáról nem tudhattam meg semmit. Összességében: egy különc kamasz életét bemutató történet, aki egy nagy csalódás során, új iskolába kerül, új emberek veszik körül, de szerencsére talál három olyan barátnőt, akikkel sikerül átvészelnie életének legzűrösebb éveit. Voltak aranyos, humoros jelenetek, de ez a könyv legfőképpen a 13-15 éves korosztálynak szól. Persze ez nem jelenti azt, hogy idősebb fejjel nem lehetne elolvasni, jó összehasonlítási alapot ad. Kedves történet, de engem nem vett meg 100%-ra.
Naplóregény, amiből már van egy pár (lásd: SzJG), de én ezt mindenképpen kiemelkedőnek tartom közülük.
Kétszer is elolvastam, egyszer sem volt unalmas, és mindkétszer szinte folyamatosan nevettem rajta, volt, amikor alig bírtam abbahagyni. Marci elképesztő személyiség (és ez az írónőnek köszönhető), minden mondata jó, és a legtöbb humoros, de mégis olvasmányos, és tényleg olyan az egész, mint amikor az ember naplót ír, teljesen hiteles.
A szerelmi szál is jó, az elején. De szerintem, ahogy Csáp viselkedik, nem túl hiteles. Mégis ki az, aki beveszi az „első szerelmes” dolgot rajta kívül???
Kedvencem lett, és főleg a humorát szerettem nagyon. Az benne a jó, hogy ezt totál nyomasztóra is meg lehetett volna írni, de az írónő mégis a humort választotta, úgy, hogy közben fontos problémákat jár körül.
Egy művelt és intelligens SZJG, csak nem olyan vicces. Azért nem volt elvesztegetett idő elolvasni, csak nem szerettem bele, mint legutóbb az Én még sosembe, amit újra és újra el kell olvasnom, mert nem akarok kiszakadni a világából. De Marci jófej, meg az egész lakótelepi iskola jól van leírva, nincsenek benne túlzások meg lehetetlenségek, tényleg érdemes elolvasni. Csak valami hiányzik belőle, amitől elhiszem, hogy az egész igazi. Talán az érzések.
Tulajdonképpen jó volt olvasni nagyon, csak amikor vége volt, akkor vége volt. Ez alatt azt értem, hogy érzelmileg nem ragadott el. Nem lettem tőle boldog vagy boldogtalan, meg szerelmes, nem tocsogtam a hangulatában még napokig. Talán kicsit okosabb lettem. És egy csomó zenét meghallgattam azok közül, amik benne vannak, és amikről még eddig nem is hallottam, azt hiszem, átrendezte a zenei ízlésemet, jobb lett. A sztori meg olyan, mintha a Késtél előtörténete lenne: vagyis ott végződik, ahol az kezdődik. (Utána is néztem a neten, hogy a Mán-Várhegyi Réka nem Leiner Laura álneve-e, de azt hiszem, nem, vagy nagyon jól elrejtették.)
Most. hogy visszaolvastam, amit eddig írtam, olyan, mintha egy oktatóregény lenne, pedig annál azért jobb.
A furcsa borítója miatt először nem igazán jöttem lázba, de végül a fülszövege meggyőzött. Hiszen iskolában játszódik a történet itthon Magyarországon, és ez számomra többszörösen is olyan vonzó dolog egy regényben, ami végül is meggyőzött, hogy igen, el akarom olvasni.
A történetbe pedig szinte azonnal beleszerettem, sokszor még a metróról se volt kedvem leszállni, annyira belemerültem Marci naplójába.
Először az fogott meg a regényben, hogy itthon játszódik és egy teljesen átlagos középiskolában, ahová akár te vagy én is járhatnánk / járhattunk volna, így bárki könnyedén bele tudja képzelni magát Marci helyzetébe. A Spuderka János Középiskola (ez a név…:) egy nem túl gazdag, nem túl jól felszerelt iskola. Marci eleinte nagyon utálja, hiszen a régi iskolájában 29 szakkör működött, itt alig van egy-kettő, így számára ez totális visszaesés az „elit” iskolája után.
De a gyerekek – ahogy egy-két nap alatt erre maga is rájön – ugyanolyanok mindenhol. Itt is és ott is volt egy „menő mag”, akiket mindenki majmol, irigyel és persze ott vannak a többiek. Itt is és ott is ugyanúgy meg kell küzdeni, hogy befogadjanak, ami a mai világban nem is olyan könnyű.
Én nem most jártam középiskolába, ezt beismerem, de azt tudom, hogy akkor is ahogy elkezdtük az első osztályt, szinte azonnal kialakultak a klikkek, ahová később bekerülni nagyon nehéz volt. De ahogy haladtam a regényben, úgy éreztem egyre inkább azt, hogy az akkori „szociális hierarchia és harc” a maihoz képest szinte gyerekjáték volt. Az írónő nagyon ügyesen szőtte bele a mai kor divatos dolgait – Facebook, Twitter, posztolás, szelfizés, okostelefonok és még sorolhatnám – amelyeknek nagyon fontos szerepe van a mai fiatalok életében. Nemhiába szelfizik és posztol állandóan magukról képet Kitti és Angéla, a Spuderka két „méhkirálynője”, és jogosan mondja azt Marci anyukája a lányának, hogy:
A te korodban a Facebookról kilépni felér egy szociális öngyilkossággal
hiszen ezek a dolgok bármennyire is furák, de tényleg szinte átszövik a mindennapjainkat; a legtöbb fiatal ezekkel méri, hogy mennyire menő, mennyire szeretik a többiek, a regény pedig ezzel lesz teljesen hiteles.
Miután sikerült ennyire elkalandoznom az eredeti témától, azt azért elmondom, hogy mi tetszett még nagyon: a szülők története elbújtatva a háttérben. A kapuzárási pánikkal küzdő és emiatt minden felrúgó idősödő zenész apuka és az eleinte teljesen kétségbeesett, de később a lábára álló anyuka sztorija – mindez Marci fanyar humorú tolmácsolásában. Mert igen, Marci naplót vezet és mindenről beszámol nekünk, de olyan könnyed, fiatalos stílusban, ami nagyon gördülékennyé teszi az olvasást.
Élveztem, hogy sok olyan probléma előkerült, amivel a fiatalok nap, mint nap szembesülnek, de mégsem nagyon megrázó, komoly témák, amelyek – őszintén bevallva – számomra néha már sok a mostanság olvasott realista regényekben.
A szerelmi szál aranyos volt nagyon, imádtam átélni Marcival az első nagy szerelem összes örömét, izgalmát és kínját. Vajon rámnéz? Ha rámnéz, akkor vajon akar valamit? Miért nem ír/hív/beszél velem? Vajon most megcsókol? Miért akar megcsókolni? Miért NEM csókolt meg? És még sorolhatnám napestig:). Bár eleinte nem nagyon értettem, hogy miért van úgy oda „Csápért” Marci, amikor csak egyszer látta. Aztán persze én is megszerettem a srácot és onnantól már nagyon szurkoltam értük.
Összességében egy könnyed, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas regényt olvashattam, amely sok humorral átszőve mutatja be, hogy nem kell mindenáron majmolni a „nagymenőket”, hiszen mindenkiben lapul valami olyan plusz, amit ha sikerült előhoznia magából és megmutatni a többieknek, akkor ugyanolyan értékes és izgalmas tagja lehet a társaságnak, mint a sokszor csak a külsősége miatt sztárolt nagymenők.
Elsősorban lányoknak ajánlanám a történetet, hisz Marci révén főleg a tinilányok problémáival szembesülünk és azokat próbálja megoldani a maga módján.
Egyetlen egy dolgot sajnálok csak, de azt nagyon – hogy ez nem sorozat. Szívesen olvasnék még Marciról és a barátairól, hogy hogyan alakul a sorsuk a továbbiakban:).
Egy átlagos, ezerszer lerágott csont jellegű történetre számítottam, de kellemesen csalódtam. Sokkal több értelem szorul ebbe a könyvbe, mint amennyit az ember első pillantásra gondolni vél. Nincs tele milliószor lelőtt poénokkal, vagy klisékkel, van benne egyediség, humor, jó kis alap történet. A nyelvezete sem túlzó, nincs tele „cukimuki” szavakkal, ami nagy előny, legalábbis számomra. Marci egy nagyon jól kidolgozott karakter, szerethető, lehet vele azonosulni.
röviden:
nagyon-nagyon tetszett. és távolról sem csak a cselekmény miatt (főleg mivel ezt a korosztályt már éveim számát tekintve meghaladtam). egy nap alatt olvastam el, teljesen elvarázsolt…és kicsit újra 16 évesnek éreztem magam.
hosszan:
Az SZJG-ből az első kötetet olvastam, a többiről inkább csak véleményeket hallottam. De igen, azonos korosztályt céloz, és a kulturális értékközvetítése is hasonló. És mégis sokkal több potenciált látok A szupermenőkben.
Az Én még sosemmel legfeljebb azért van értelme összehasonlítani, mert a megjelenési dátumuk közel van egymáshoz, és mert ez is szintén a középiskolás korosztályt célozza. De! Kemény Zsófi felkapott regénye szerintem igen kevesek valóságával foglalkozik…kicsit olyan érzésem volt az olvasása közben, mint a Nullánál is kevesebbnél. Persze, nagyon érdekes, az értékeket látom benne; de nem az enyém. Ráadásul az Én még sosem annak ellenére, hogy nem naplóregény, annyira énközpontú, amit nehezen viseltem egy idő után – és ezen az sem segített, hogy három „én” volt. Olyan érzésem volt, hogy a szereplők nem látnak túl magukon, egysíkúak kicsit. De az például tetszett, hogy a slam poetryt bemutatta valamennyire.
De az aktualitás terén is lenyűgözően sokoldalú volt A szupermenők. (utólag megbántam, hogy nem jegyzeteltem….így mindenképp a teljesség igénye nélkül írom a továbbiakat.) Rengeteg olyan dologról ír Mán-Várhegyi Réka, amik miatt a kamaszok közül széles réteghez tud szólni a regény. Ilyenek a szülők elválása, és hogy ezt hogyan kezeli a többi családtag, a pszichológia népszerűsége, a facebook hatása a mindennapokra, a kortárs nyomás hatása, a „szokásos tinihülyeségek” stb. Hitelesen mutatja be, hogy a középiskolás kor arról szól, hogy keresik a diákok önmagukat és a szerelmet a tanulás mellett, függetlenednek, sokat filozofálgatnak, ennek ellenére vagy inkább emiatt néha borzasztóan gyermetegek tudnak lenni – pontosan úgy, ahogyan Marci. Megvannak a könyvben azok a mindenki életében előforduló problémák, amiket mindenkinek meg kellene értenie, és rájönnie, hogy nem azért lettek már-már közhelyek, mert nem igazak. Pont ellenkezőleg.
A stílus és a nyelvezet nekem teljesen olyan volt, mintha élőszóban beszélgettem volna egy barátnőmmel – gyorsan lehetett vele haladni és nagyon olvasmányos volt. Mint egy napló (egy naplóregénynél ennek pontosan így kell lennie.:) Vagyis végeredményben érdekelt, és mellette hihetetlenül szórakoztatott. A szarkasztikus humort mindig is szerettem, az pedig ennek a regénynek nagyon a sajátja. Mint ahogy az írónőnek is.
Kapcsolatom a könyvvel természetesen a fülszöveggel kezdődött, ami után rögtön tudtam, hogy szeretni fogom a regényt is. Mán-Várhegyi Réka pontokba szedett bemutatkozásában a kedvencem a harmadik: „Ha megkérdezik, hogy ki a kedvenc zenészem, hosszan válaszolok, és aztán napokig bűntudatom van, mert nem soroltam fel mindenkit.” Na igen….ezt így leírni…stílus!
Köszönöm az élményt!:)
Népszerű idézetek
Anyu kitalálta, hogy holnaptól jógázik. Elég fura döntés éppen egy szerdai napon új életet kezdeni. Én megvárnám vele a hétfőt.
271. oldal
Mindegy, most megpróbálok kémiázni. De hogy lehet KÉMIÁT tanulni, mikor ennyi a dilemma és az őrület a való életben? Még ha legalább történelmet kéne vagy magyart, de kémiát?
349. oldal
Nem az a lényeg, hogy mit gondolnak rólad az osztálytársaid. Hanem az, hogy te jóban vagy magaddal. És ez lászik rajtad. Ennyi az egész.
152. oldal
– Szerinted egy menő pasi kizárólag menő csajokat vesz észre?
[…]
– Sajnos igen – mondta majd hozzátette: – A férfiak ugyanis teljesen hülyék.
151. oldal
Most gondoljunk bele: akkor vagy menő, ha kipréseled anyádékból az egyhavi fizetésüket, hogy megvehess magadnak egy telefont? És utána beviszed a suliba, és a többiek elismerően bólogatnak: öcsém, te vagy a király! Szánalmas. Hipergáz. Ultrabéna.
123. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül 89% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Higgy nekem 94% ·
Összehasonlítás - Papp Dóra: Tükörlelkek 2. 93% ·
Összehasonlítás - Rácz-Stefán Tibor: Kapcsolatpróba 90% ·
Összehasonlítás - A. M. Aranth: Acorenu – Kiválasztva 89% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Valahol 95% ·
Összehasonlítás - Lynn Painter: Jobb mint a filmeken 92% ·
Összehasonlítás - Anita Gayn: Senkinek sem kellesz! 93% ·
Összehasonlítás - Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása 93% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Bábel 91% ·
Összehasonlítás