A ​magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete 1 csillagozás

Makkai László (szerk.): A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete

Galeria omnium sanctorum, azaz minden szentek képcsarnoka – ezt a címet adta emlékiratának az 1675-ben gályarabnak eladott protestáns lelkészek egyike, Simonides János, nyilván abban a tudatban, hogy német olvasói a galeria-Galere szavak összecsengéséből a gályákra fognak gondolni. „Szentek” alatt a hitükért vértanúságot szenvedőket értette; így nevezték a protestáns kortársak vallásukért üldözött hitsorsosaikat.

Tartalomjegyzék

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1976
166 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632072677

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

Mezítlábas_Vándor>!

A sok nyomorúságok között is érzették nemcsak az Isten bennek munkálódó lelkének vigasztalásit, mely által mind egymást intették a végig való állhatatosságra, mind az elhagyott ekklésiáikat, mind szenvedő társaikat, amint ezeket bizonyíták a gályákról írott leveleik; hanem sok szép vigasztaló leveleket, istenes intésekkel teljeseket vettenek sokaktól, nevezetesen Zaffius Miklóstól mintegy Néhémiástól; kiről emlékezzél meg Úr Isten az ő javára.

98. oldal, Kősziklán épült ház ostroma

Mezítlábas_Vándor>!

Nyér más procuratorokat Szendrei Nagy Ferencet, Heussler Ferdinánd Menyhártot, kik a király procuratorának minden allegatioira úgy megfeleltek, hogy noha igen kiáltozó öreg ember volna, de csakhamar bedugák mégis a száját, mikor még egy procuratort, Szalontai Istvánt kérnék a más kettő mellé, megengedték, de mondják vala a bírák hallható szóval: „legyen annyi procuratortok, amennyit akartok; de ha száz lészen is, azt bizony véghez nem viszitek, hogy el ne nyomassatok.” A király procuratora, noha régi ravasz kiabáló ember volna, de mégis gyakorta úgy megszorították a papok procuratorai, hogy semmit sem tudott felelni, olyankor Kollonics és Pálfi Tamás, kik bírák valának, cédulácskára írván valami feleletecskét, mindenek szemek láttára úgy küldözik vala nékie, s úgy segítik vala; úgy hogy ott a bírák néha vádlók, néha bizonyságok s néha poroszlók valának.

39. oldal, Kősziklán épült ház ostroma

Mezítlábas_Vándor>!

Más külső ember hasonlóképen kesergeti: én eléggé nem csodálkozhatom a ti szíveteken, miért nem szánjátok magatokat, hanem a veszedelemre adjátok önként magatokat, mert Isten engemet úgy segéljen, a gályákra mentek, és mind oda vesztek. Kiknek felele Sélyei István: mi ugyan szánjuk magunkat, s hozzánk tartozóinkat, de mindezeket az Isten kegyelmességébe ajánlottuk.

61. oldal, Kősziklán épült ház ostroma

Mezítlábas_Vándor>!

El nem futott egy is, mert megemlékeztek arról, hogy itt nem ember, hanem Isten ügye forog veszedelemben a rebelliónak költött színe alatt. Nagy örömekre lett volna nékik, a minthogy alattomban voltak is olyak rendelve, akik azt javallanák, mindgyárt reá fogták volna, hogy tudta vétkit, s azért futott el, és így alkalmatosságot szolgáltattak volna arra, hogy ha azután kezekbe kaphatták volna, méltán megbüntessék.

47-48. oldal, Kősziklán épült ház ostroma

Mezítlábas_Vándor>!

Hívatják azután a többit is, examinálják egyenként, de egy sem subscribál; a többi között mondják vala ezt is: ez a király akaratja, hogy el ne szenvedje a religiójokat az országban; melyre mondának a papok: nékik épen nem fér a fejekbe, hogy áll meg ez a kettő: a király hittel kötelezte magát az ő religiójoknak nemcsak elszenvedésére, hanem oltalmazására is; mégis most nem akarná elszenvedni; hiszen még nem mondott le királyságáról? Kiáltoznak e szóra: nincsen itt helye a disputatiónak, küldik őket a tömlöcbe. Látván ezeknek állhatatosságát, hogy egyet is közülök meg nem ejthetnek, mérgelődnek, káromolják őket, fenyegetik, hogy olyan tömlöcbe küldik, az honnan mint a pokolból szabadulások soha nem lészen. Az érsek az ördögöknek ajánlja lelkét, ha soha egy is közülök megszabadul, még ha pápistává lenne is, oly helyre küldi, ha most nem subscribálnak; de légyen áldott az Isten, aki úgy megerősítette az ő szolgáit, hogy nagyobbra becsülték e világi szenvedésnél a jövendő dicsőségét, és az Isten mellett való állhatatosságban megmaradtak.

55. oldal, Kősziklán épült ház ostroma

Mezítlábas_Vándor>!

Mikor vasba vereti őket, sokat fenyegetődzik, csúfolja őket, hányja szemekre, hogy vakmerők, fenyegeti, hogy Leopoldvárából soha ki nem szabadulnak, mert az épen purgatórium, melyre monda egy ő közülök: de hátha purgatóriumban jó reménységgel lehetünk szabadulásunk iránt, mert a purgatóriumból, amint ti tartjátok, lészen megszabadulás. Erre mondá: de bizony pokol hát, az honnan nincsen váltság.

70. oldal, Kősziklán épült ház ostroma

Mezítlábas_Vándor>!

Kéri vala egyszer ezt a sátán hopmesterét Kelliot Szentmiklósi János hetven esztendősnél idősb öreg esperesti ember, ne bánjék olyan kegyetlenül vele, másképen lehetetlen, hogy meg ne haljon, de azt felelte reá: hát te vén! neked kedvezzek-e én? ha meghalsz, akkor sem kedvezek; kivonatlak a váron kívül a ganéj dombra, hogy ott a kutyák egyenek meg. Másoknak is ezt sokszor mondotta; de az irgalmas Isten nem engedte, hogy egynek is halálán örülhessen ez irgalmatlan ember.

71. oldal, Kősziklán épült ház ostroma

Mezítlábas_Vándor>!

Egyszer négy asszony arra merészkedett, hogy ott, ahol a szerencsétlenek kényszermunkájukat végezték, egy talicskába valami kevés kenyeret, szalonnát és lencsét tettek nekik éhségük csillapítására, azt hivén, hogy senki sem látja őket. De egy Kellio Miklós nevű jezsuita ablakából észrevette, üldözőbe vétette az asszonyokat, s egyiket el is fogták. Az ártatlan alamizsna miatt nyakát és kezét hóhérral kalodába rekesztetve, a legkeményebb hidegben pellengérre állíttatták, és az utcákon végig kísértették.

120. oldal, Rövid és hiteles beszámoló

Mezítlábas_Vándor>!

Megparancsolták a katonáknak, hogyha valamit akarnak hozatni a piacról, jó szívvel elmenjenek, de amit vesznek, tartsák magoknak; ha valaki ismét találna nekik adni valamit, amint Kocsi Bálintnak a tömlöcbe vetett volt be egy asszony egy kevés vajat és hagymát, melyet akkor vettek észre, mikor ette, oda is bement egy őriző és kivette a szájából. Simonides Jánosnak, mikor dolgoztak, egynéhány fő hagymát adott egy szegény ember, melyet az ablakról észre vettek a jésuiták, ezért kegyetlenül mind őtet, mind aki adta, megverették. Így az ablakból meglátták, mikor egy szegény asszony mellettek elmenvén egy kis sült húst és egy kevés kenyeret vetett a targoncájokba, ezért az asszonyt megfogván a kemény téli napon szintén két óráig a tisztátalan személyek pelengérjekben csapatván, úgy tartották. Szomjúságot nagyon szenvedtek, kivált a tömlöcben, mert a rest katonákkal sok könyörgések után sem hozathattak sokszor.

73. oldal, Kősziklán épült ház ostroma

Mezítlábas_Vándor>!

De a barátaikkal való érintkezés is tiltva volt, azon címen, hogy a foglyok árulást ne követhessenek el; ezzel a kifogással akarták a foglyokat minden jótéteménytől megfosztani, és szörnyű bántalmazással őket hitük megtagadására rávenni. Ezért a foglyok felesége, hitvesi együttérzéstől hajtva, paraszti ruhában jött az erődbe. Vagy napszámban dolgoztak, vagy mise idején, vallási buzgóság színe alatt a templomba mentek, hogy legalább lássák férjüket, ha nem szabadott velük beszélniük.

154. oldal, Minden szentek galériája


Hasonló könyvek címkék alapján

Diarmaid MacCulloch: A reformáció története
Paul Johnson: A kereszténység története
Pénzes Tiborc Szabolcs (szerk.): „Valakik szikrának szárnya alatt vadnak…”
Szentírás
Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története
Biblia
Roger Crowley: 1453
Walter Nigg: A misztika három csillaga
Reinhard Bonnke: Szent tűzben égve
Michelle P. Griffith – Tommy Welchel: Azusa utca és azon túl