Gyilkos ​a háztetőn (Martin Beck 7.) 74% 28 csillagozás

Talán nyugodtan nevezhetjük átmenetnek a klasszikus detektívregény és a mai skandináv krimi között. Nem a hagyományos mesterdetektív vonal. Inkább a Simenon típusú megközelítés, mely sokkal közelebb áll a valódi rendőri munka ábrázolásához, a csapatmunkához, az időrabló adatgyűjtéshez, s az adatok végtelenül unalmas szűréséhez. Ugyanakkor itt már megjelenik a modern skandináv krimi társadalmi beágyazottsága, a jellemek sokrétegűsége. Mindez valami blazírt humorral enyhén megfűszerezve, ami sokat lendít az élvezhetőségén. Összességében az olvasó megkapja mindazt az élményt, amit egy krimitől elvár. Évzárásként tokéletesen megfelelt.

Minden tiszteletem a szerzőpárosé, akik „köpönyegéből bújt ki” lényegében a skandináv krimi, de legalábbis nagy hatással voltak a műfajra. Ötöst azért nem tudok adni, amiért a többi értékelő: kissé vontatott, sok a baloldaliság, kevés az eksön. Vége meg nincs is. Az elveszett tűzoltóautó sokkal jobban tetszett. Azért szeretem a humorát, meg a 70-es évek Stockholmját. Sajnálom, hogy csak néhány Martin Beck kötet jelent meg magyarul.

A skandináv krimi őspárosa azt adja, amire számítani lehet tőlük: egy lassú folyású történetet sok nyomozóval, sok utcanévvel és megfelelő szociális érzékenységgel.
A történet nem túl csavaros, megölnek egy rendőr felügyelőt, és a gyanú elég hamar ráterelődik valakire, hogy aztán a végén se legyen egy nagy csavar a sztoriban, egy véres lövöldözős fináléval zárnak, inkább amerikai, mint skandináv stílusban. A történet elég hamar a rendőri túlkapások, erőszakoskodások felé veszi az irányt, és ismerve a házaspár erősen baloldali nézeteit rendesen kijut a rendszerbírálatból a hatóságoknak, a lelketlen kapitalistáknak, de ez nem igazán zavaró, inkább csak jól illusztrálja a nyugati baloldal gondolkodását abból az időből (habár amikor a szocialista országok rendőrségének jó kapcsolatait említi a lakossággal, akkor kissé felhúztam a szemöldökömet, habár lehet, hogy a nagyszámú besúgóra gondoltak).
A könyv erőssége még szarkasztikus humora, ami általában a rendőrökön csattan. Szerintem szórakoztató olvasmány, igaz, a mai krimik kedvelői (legalább két „váratlan” fordulat, sok erőszak, némi szex) hiányérzettel fogják letenni a kötetet.

Furcsa ritmusa van. Az elején egy brutális gyilkosság, aztán lassú szöszölés – szinte már unalmas, pedig nagyon fontos rész. Nagyjából a történet utolsó harmadában kiderül, hogy ki lehet a gyilkos, aztán az is, miért. És az utolsó három fejezetben minden pillanatban történik valami. És hát… olyan igazán nincs is befejezve. Érdekelne, hogy mi történt ezután – nemcsak az emberekkel, de magával a szervezettel is.

Ez micsoda időutazás volt!! Vissza a 70-es évek svéd világába. Érdekes, hogy most milyen avíttnak, porosnak tűnt ez az olvasmány, holott ugyanekkor az 1975-ös svédországi kirándulásomból nem ez az emlék maradt fenn. Nagyon nem a mai skandináv krimi vonala a történet, ami elég gyenge, de a nosztalgiaérzés mégis négyesre csillagozta. Jó volt a könyvet ezzel a borítóval kézbe venni.

Hát ez csalódás lett, leginkább azért, mert többet vártam. Az a baj, hogy a szerzőpáros társadalomkritikája előtérbe került, rátelepedett az egész könyvre, és a cselekménybe is beszűrődött (konkrétan agyonnyomta). És így persze hiába abszolút olvasható a könyv, inkább egy erőteljes politikai krimit kaptunk, gyenge cselekménnyel, mintsem egy szórakoztató krimit, elvárható csavarokkal.

Hiába jó kis kemény könyv, túl egyenes vonalú lett. Az elveszett tűzoltóautó sokkal inkább ajánlható.

A Maj Sjöwall – Per Wahlöö szerzőpáros tekinthető a skandináv krimi egyjk atyjának (és anyjának :-) ). Könyveiket a 60-70-es években írták, és általában politikai töltetűek. Jelen regény a rendőrség brutalitásáról rántja le a leplet. Szarkasztikus humor, és tömörség jellemzi a művet, nincs meg benne a kései utódok terjengőssége, csak a szükséges információkra korlátozódik a történet. Így is kiváló olvasmány, ajánlom mindenkinek, aki a skandit szereti.

A maga idejében biztosan nagyon izgalmas volt ez a könyv, de sajnos a mai krimik nagyon magasra tették a mércét és a régi alkotások nem mindig tudnak lépést tartani. Ez a könyv is ebbe a kategóriába tartozik nálam. De emellett mindig úgy olvasom ezeket a könyveket, mintha abban az időben élnék, amikor megjelent, elfelejtve a mai modern technológiát és azt, hogy milyen stílusban van megírva a könyv. Így azt kell mondanom, hogy ez egy jó krimi. Ami miatt mégis levontam a csillagokat, az az, ahogyan a történet meg van írva. Sokszor vissza kellett olvasnom, hogy miről is van szó, bár ez lehet, hogy a fordítás miatt volt. De még egy érv a könyv mellett a hamisítatlan, flegma zsaru humor.

Nem rossz, de a film jobb.

első igazi Skandináv Krimi.