Anaíd álmában csak futott a viharban, az erdőben keresve menedéket. A mennydörgés robaja közt hallotta Szeléné hangját: „Állj meg!”, de ő nem törődött anyja figyelmeztetésével. Körülötte mindenhol cikáztak a villámok, elkápráztatták, megvakították, az erdőt, tűzeső árasztotta el, míg végül egy villám utolérte, belécsapott, ő pedig elesett.
A nyomasztó éjszaka után a tizennégy éves kislány arra ébred, hogy eltűnt az édesanyja. Kísértetiesen hasonlóan halt meg a Pireneusok sűrű erdeiben nem sokkal azelőtt imádott nagyanyja is. Keresésükre indul, de csak egy nőstényfarkas tetemét találja meg…
Lehet, hogy az állatok nem is állatok, a boszorkányok nem is mindig gonoszak, s a meteor-nyakék varázserővel bír?
