A szemük, emberi szem farkaskoponyában, a vízre emlékeztet: mint a víz tiszta kéksége, úgy tükrözi a tavaszi eget, az esőben habzó patak barnáját, a nyári tó zöldjét, amikor az algák virágozni kezdenek, a hótól elfojtott folyó szürkéjét. Akkoriban csak Sam sárga szeme figyelt engem az esőáztatta nyírfák közül, de most az egész falka tekintetének súlya rám nehezedik. A tudott dolgok súlya, a kimondatlanoké.
Linger – Várunk (Mercy Falls farkasai 2.) 930 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2010
Tagok ajánlása: 13 éves kortól
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Enciklopédia 47
Szereplők népszerűség szerint
Samuel K. Roth · Cole St. Clair · Grace Brisbane · Isabel Rosemary Culpeper · Geoffrey Beck · Ulrik (vérfarkas) · Paul · Rachel Vega
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 157
Most olvassa 32
Várólistára tette 236
Kívánságlistára tette 234
Kölcsönkérné 8
Kiemelt értékelések
Hatalmas reményekkel és tervekkel, valamint izgalommal telve csaptam fel az első oldalt, rögtön az első rész után, és amint elolvastam az első sort, úgy éreztem magam, mint akit pofon vágtak… Ez miért kellett? De komolyan. Semmi értelme nincs. Amikor bezártam a könyvet, akkor is ez az egy bosszantott. Annyira ütős és remek sztorit lehetett volna ebből rittyenteni, erre lelövi a poént… Szívesen megkérdezném az írónőtől, hogy miért volt ez jó.
A kis hiba ellenére, ismét nagyon jól felépített, megírt világot kaptunk, remekül kiépített karakterekkel. Kicsit össze voltam zavarodva, amikor belépett a történetbe Cole St. Clair. Gyorsan vissza lapozgattam az első részben, hogy feltűnik-e valahol a neve, de rá kellett jönnöm, hogy az ő történetét a lapok között, lassan ismerjük meg. Valahol mélyen, a sok hibája ellenére megkedveltem ezt a fickót. Remélem ezzel Isabel is így van.:) Az ő karakterét is egyre jobban csípem, bár azt nagyon remélem, hogy spoiler
Samet még mindig szeretem, bár örülnék, ha végre tökösebb lenne.
Grace esete érdekes volt, és ismét megemlíteném, ha az eleje nem lett volna elrontva, akkor nagyon lehetett volna aggódni, hogy mi történik vele. Mellette álltam a szüleivel kapcsolatban, szerintem én sem cselekedtem volna a helyében másképpen.
Ezek után már kíváncsi vagyok a folytatásra, mert tényleg körömrágósra sikeredett a vége.:)
P.S.: Még mindig imádom Maggie-t!
Körülbelül 2-6 évvel ezelőtt (5 csillag)
–
2017. szeptember 14., 10:27 → 2017. szeptember 17., 11:53 (4 csillag)
Nagyjából azt tudom elmondani, amit az előző résznél.
Szintén újraolvasás volt; évekkel ezelőtt már olvastam és valószínűleg előbb-utóbb megint kezembe veszem. Mivel most is tetszett.
Alapvetően egy egyszerű fantasyról beszélünk, mégis – elképzelhető, azért is, mert nekem anno ez volt az első ilyen típusú trilógia, amit olvastam! – valamiért többnek érzem. Hisz példának okáért olyan élettörténeteket is megismerhetünk, ami elgondolkodásra ad okot. Szerintem.
Igazából minden lánynak ajánlanám, aki szereti a fantasyt és szerette az első részét a sorozatnak.
Határozottan jót tett, hogy újraolvastam ezt a részt off, és hogy ekkora kihagyással tettem.
Azt hiszem, mikor megjelent a negyedik kötet, a csalódás után a tudatom egyfajta védekező mechanizmusként blokkolta az emlékeket Cole és Isabel párosáról. De most jólesett ezeket felfrissíteni.
Szeretem a kötet mindkét szálát.
Azt, ahogy bemutatja Cole izgalmas és enyhén szólva is problémás karakterét és történetét. Hogy bármilyen fenntartással is szemléltem őt – épp mint Sam –, végül Maggie őt is képes volt hibátlanul beleszőni a történetbe, és abban igazi helyet kapott. És tetszett, ahogy Isa viszonyult hozzá, hogy ő mutatkozik mindig a legracionálisabbnak és józanabbnak, pedig a maszkja nem akármilyen érzelmi vihart takar el minden áldott percben. Az csak néha mozdul el, arra pedig érdemes figyelni…
És persze továbbra is ott van Sam és Grace. Elmélyülő kapcsolatuk tiszta és őszinte, sugárzik és ragyogást ad a történetnek, ami ebben a kötetben elképesztő feszültséggel telik meg. Tehetetlen várakozást helyez rám Maggie minden sorával és ezt elképesztő ügyességgel teszi. Olyan mintha ott állnék mellettük, kezet törölve, hogy mi történhet még…
Jobban tetszett mint az első rész.
Nem bántam volna, ha nem csak a könyv vége ilyen eseménydús, ugyanis a könyv felétől sejteni lehetett hogy Grace spoiler
Samet és Gracet, már-már kezdem kedvelni. Szerencsére Cole és Isabel mentette meg a történetet, akik a kedvenceim lettek. Nem olyan nyavalygósak mint Grace és Sam.
Eleinte furcsa volt, hogy már 4 szemszögből kell olvasni a történetet, de aztán megszoktam, sokkal jobb volt így.
Ez egy fiú története, aki valaha farkas volt, és egy lányé, aki azzá vált.
Hát, a csudába, én ezt a múltkor elfelejtettem értékelni! Butus vagy, Christine, de most elő kell kotornod a fejedből a történetet, és a róla kialakított véleményedet!
Ez a kötet egy fokkal jobb volt, mint az előző, de még mindig nem érzem azt a bizonyos bizsergést, amit általában érezni szoktam az ilyen folytatásos sorozatoknál.
Tetszett, szuperül alakultak az események, a cselekmény izgalmas fordulatot vett, de a végén, bármennyire is enyhe függővégről van szó, MÉG MINDIG nem érzem azt a bizonyos kényszert, hogy vegyem már kézbe a harmadik kötetet. És ez azért szomorú. :) Ha lesz időm, még idén befejezem, hátha, de valamiért nem fűzök hozzá túl sok reményt. :)
“A legtöbb embernek van valamiféle szerzett szépsége – minél régebb óta ismered, és minél jobban szereted őket, annál jobban néznek ki.”
Maggie Mercy Falls farkasai sorozata úgy érzem tele van fordulatokkal? MIÉRT TETTED EZT VELEM?
Az első rész végén is láttatod az olvasóval a jövőt,spoiler, de nem látjuk a VALÓDI jövőt. Ezt tetted meg velem újból a második rész végén is.
spoiler
A cselekmény szála őrületesen izgalmas és nyilván a vége felé egyre jobban fokozódik. Cole-t nem igazán kedveltem a történet elején, de ahogy Sam mellett volt és segített neki a bajban, mindent elárul.
Annyira várom már, hogy mi lesz a történet folytatása! *-*
“ – Csak azért mondom, hogy tudd, kábé százszor próbáltam elfutni ez elől azóta. Gondoltam a piálásra, hé, anyámnak bejött, vagy a drogokra, hé anyámnak bejött, és gondoltam arra is, hogy fogom apa nyolcmillió puskájának valamelyikét, és szétlövöm a fejem. Szomorú? De nem azért, mert hiányzik Jack. Hiányzik, de nem ezért akartam megtenni. Hanem mert olyan átkozottul bűnösnek érzem magam, azért hogy megöltem. Én öltem meg. És néha egyszerűen csak képtelen vagyok ezzel együtt élni. De megteszem. Mert ez az élet Cole. Az élet fáj. Csak túl kell lenned rajta, ahogy tudsz.”
Huhhhh, hát elég nyögvenyelősen haladok a sorozattal, nem is gondoltam volna, hiszen imádom az alakváltós könyveket. De ez lassú és vontatott és szinte mindent előre lehet tudni, annyi a szerencse, hogy alapvetően gyorsan olvasható lenne, vagy mégsem? Lehet túl sok csillagot adtam? Hatalmas csalódás de végigszenvedem, mert valami csak van benne, vagy csak én képzelem, de talán a következő rész már izgalmasabb lesz, hiszen spoiler az utolsó pár oldal ígéretes volt, és két karakter is kezd megtetszeni, Cole a végére, az elején utáltam és Jack hugicája is mintha a fejlődés útjára lépett volna. Na meglátjuk.
Mint minden sorozatnál, ha szeretem az első részt, kicsit félve veszem kezembe a következő részeket és csak remélni tudom, hogy nem rontják le az első könyv élményét.
Cole karakterétől legelőször egy kicsit felvontam a szemöldököm, de ahogy jobban megismertem megkedveltem, ő egy macsó zseni, úgy látom Maggie Stiefvater szereti a különleges szereplőket, ahogy én is.
Na most egy kicsit kijött, hogy csak YA ez a sorozat. Nekem Grace sokszor túltolta, persze ehhez olyan körülményt is kreált az írónő a szüleivel. Én nem erőltettem volna ennyire ezt a szülői vonalat, ha az első részben szinte nem is volt róluk szó. Rendkívül idegesítő volt a szülői oldal és Grace is. Ez levont az élményből.
Egyébként a történet még mindig zseniális, sőt a végével még izgalmasabbá és csavarosabbá váltak az események, Cole határozottan jót tett a sztorinak. Viszont nekem most lerontotta ez a tinédzser-szülő harc, meg tinédzser lázadás, ettől eltekintve viszont hozta volna a szintet.
Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.com/2020/04/maggie-stiefvater…
Fájdalmasan gyönyörű.
Maggie Stiefvater szavai simogatják a lelket. Képes néhány szóban megfogalmazni azt, ami másoknak csak oldalakon keresztül sikerül. Szinte minden mondatát idézni lehetne. A történet, a karakterek, minden a helyén van.
Fájdalmasan gyönyörű.
Azt kell írnom, nem vagyok babonás és sosem voltam az. Nem hittem a fekete macska varázsában, se a „kopogd le!” jelzőkben, sőt még a kéményseprő-látvány sem tud tűzbe hozni. Ellenben mindig érdeklődéssel figyeltem a darut hajtogató emberkéket. Kisebb-nagyobb, vagy éppen színes papírmadarak összessége, melyek mégis egy egészet alkotnak egy kívánság formájában. Még az érettségi idején kezdtem el hajtogatni a saját madaraimat, jelenleg 223 darabnál tartok, de már másfél éve hozzá sem nyúltam a dobozhoz, amiben ezeket gyűjtöm. Talán majd egyszer befejezem, de addig is várok.
http://karcoltlapok.blogspot.com/2010/10/maggie-stiefva…
Népszerű idézetek
Tudod, hogy neked van a legszomorúbb szomorú arcod a világon?
Tizennyolcadik fejezet
Arra gondoltam, elmondom, mit gondolok, például hogy Gyönyörű vagy, meg hogy Te vagy az én angyalom, de Grace-szel az volt a helyzet, hogy az ilyen szavak számomra többet jelentettek. Számára csak eldobható frázisok voltak, amelyek mosolyt csalnak az arcára egy pillanatig, de aztán… elmúlnak, hiszen túl érzelgősek, hogy igazak legyenek. Grace-nek más dolgok számítottak: a kezem az arcán, az ajkam az ajkán. Az elröppenő érintések, amelyek azt jelentették, szeretem.
101. oldal
– Ne nézz így rám! Nem azt próbálom kitalálni, ki vagy. Nem érdekel, ki vagy. Csak azt akarom tudni, miért vagy az, aki.
259. oldal
A sorozat következő kötete
Mercy Falls farkasai sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
- MSD Orvosi kézikönyv a családban
- Voltaire: Candide vagy az optimizmus
- William Shakespeare: Romeo és Júlia
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anna Banks: Poszeidón 87% ·
Összehasonlítás - Tracy Wolff: Hadakozás 89% ·
Összehasonlítás - Richelle Mead: Vámpírakadémia 89% ·
Összehasonlítás - Rainbow Rowell: Tévelygő fiú 87% ·
Összehasonlítás - Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai 90% ·
Összehasonlítás - Holly Black – Cassandra Clare: Az ezüstmaszk 89% ·
Összehasonlítás - Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna 85% ·
Összehasonlítás - Michelle Hodkin: The Retribution of Mara Dyer – Mara Dyer végzete 85% ·
Összehasonlítás - Mona Matthews: Immortalis 75% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás