Tréfának nézi Isten is e földet 1 csillagozás

A nőről különösen aesthetikai szempontból

Madách Imre: Tréfának nézi Isten is e földet

"A humor mindent lát (akárcsak Isten). A mindenséget ilyen szabadon – mert a humor szabadság! – szemlélő Madách Imre versben fogalmazta meg tutididészi „tézisét”: Tréfának nézi Isten is e földet, Tréfának ember amit rajt mível. A Tutididészre hajazó szerzők bármekkora képtelenséget állítsanak is, mindig tudatában vannak, hogy – esetleg! – éppen tréfál velük-általuk az isten, a sors; és ami éppen történik: az talán naplóba (titkolni) való őrület, talán csak tréfa.
…Ezzel nem mentséget, hanem magyarázatot kerestem Madách Imre: A nőről, különösen aesthetikai szempontból című tanulmányára, amelyet ámuldozva-csodálkozva-derülve olvasunk. Madách Imre a kor „tudományos” színvonalán írta meg tanulmányát, de a maga kockázatkedvelő, kihívó ("őrült") humorával – önkínzást eszünkbe idéző témaválasztásával! – saját aesthetikai szintjére emelkedett. Az Egy őrült naplójának prózai párja ez a különös, furcsa esszé." (Szávai Géza)

humoros magyar nyelvű magyar szerző tanulmány

Pont, Budapest, 2006

106 oldal · ISBN: 9637265457

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1

Kiemelt értékelések

jadett

2012. január 8., 19:36

Madách Imre: Tréfának nézi Isten is e földet A nőről különösen aesthetikai szempontból

Jó volt egy kicsit más szemszögből ismerkedni Madách-csal, mint ahogy a suliban, és túllépni az Ember tragédiáján (bár egyik kedvencem volt).
Noha néha nyiladozni véltem a feminista bicskát a zsebemben, azért nem volt rossz olvasmány. :)

Új hozzászólás

Népszerű idézetek

jadett

2012. január 8., 17:50

A humor mindent lát (akárcsak Isten).

7. oldal

Madách Imre: Tréfának nézi Isten is e földet A nőről különösen aesthetikai szempontból

Új hozzászólás

jadett

2012. január 8., 18:25

P. BARÁTOMHOZ

Komoly színben nézed te a világot
Barátom, óh, hisz jobb hasznát veheted,
Csak addig őrülésig bús az arca,
Amíg az ember rajta jót nevet.
Tréfának nézi isten is e földet,
Tréfának ember amit rajta mível,
Különben a szép mindenség köréből
Rég mint fekélyt, úgy lökte volna el.
Ha híres férfit látsz, amint vezérel
Országokat, s vág fontos arcokat,
Magasb lénynek tekinted áhitattal,
S törpének hiszed saját magad;
Hiszed, hogy minden léptén bölcsesség van,
S ki fel nem fogja őt, csupán te vagy;
Kacagj, kacagj, mert a nagy férfiú, ah!
Egy szállal sem különb, mint tenmagad.
Ha szent ügy zászlaját látod kitűzve,
S alatta hangzik ihletett beszéd,
Mig lelkesült csoport gyülöng alája,
És nőni érzed a nép szellemét:
Kacagj, kacagj, mert minden egyes érzi,
Hogy a zászló csak vastag ámítás,
Néhány deáké a gúny s lelkesűlés,
a többieknek célja elve száz.
Ha látsz ifjút, ki lángérzést lehelve
Leánykájáért, halni esd, ohajt,
Kacagj, kacagj, s meglátod, mint felejti,
Mint hagyja el, csak csábszavára hajt. –
Ha látsz nőt, aki keble édenével,
Bűvös csókjával éltet, üdvözít,
Kacagj, kacagj, most olvasá meg az árt,
Melyért eladta szívét, bájait.
Ha látsz anyának gyermekét hizelegni,
S kebledben ébred tiszta kéjsugár
A természet szavára: óh, kacagj fel,
Hiszent csínt tett, vagy játékszerre vár.
Ha látsz haldoklót térni Istenéhez,
S elfogja lelked méla áhitat:
Kacagj, Istent vágynék csak megcsalni, percnyi
Bánattal, hosszú, bűnös út miatt.
És jő a pap, áldást mond a halottra,
Buzgón hajolnak meg vén térdei:
Kacagj, mert amíg ajkai mozognak,
A temetési díjt számolja ki.
Te komolyan veszed nagyon, barátom,
Az életet, ne vedd, mert jaj neked!
Kacagj velem, míg a sok kacagásban
Szíved kigyógyul avagy megreped.

23-24. oldal

Madách Imre: Tréfának nézi Isten is e földet A nőről különösen aesthetikai szempontból

Új hozzászólás

jadett

2012. január 8., 18:38

EGY ŐRÜLT NAPLÓJÁBÓL

[…]

11.
A nap sugarának hét színe van,
A pénz színének fénye számtalan,
A hír, erény, dicsőség ilyenek. –
Hát a barátság, hon és szerelem?
Kegyelt váltó, mely készpénzül megyen,
S végszámadások nem kell senkinek.

[…]

28.
Ember! te nagyszerű méregfa,
Környezetedet is megmérgezed,
Im bűneidet eltanulja
Leghűségesebb barátod is, – ebed;
S míg jó ruhához hízelegve jő,
A rongyos koldust megugatja ő.

29.
Mit nékem az egész emberiség,
Nem vágom meg miatta ujjamat,
De hivjatok kiirtani, megyek,
S kivégzem végül enmagamat;
Hogy ujra Isten légyen már az úr,
És éden kertje ujra felvirúl.

25-35. oldal