Karcok

Életem legbizarrabb Az ember tragédiája értelmezést hallottam ma közgazdaságtanon:
– A férfi-női munkavállalói egyenlőség például fizetés terén továbbra sem kiegyenlített. Mint köztudott, a skandináv országok jeleskednek leginkább ennek kiküszöbölésén, ott ez a helyzet nem áll fenn. Hogy tovább menjek, Svédországban, ha már belefűzhetek némi magánvéleményt, már odáig fajultak a dolgok, hogy az óvodában a nemek közti megkülönböztetést is törvényileg tiltják.
Gondoljunk csak Madách Ember tragédiájának utolsó színére (sic! =D) a Falanszterre! Mintha megjósolta volna ezt már Madách, hogy az emberek miként lesznek teljesen egyformák, miként lesz mindenki teljesen ugyanolyan!

Svéd esélyegyenlőségi példa kontra Falanszter. =D Ezért gyönyörű és egyben szörnyű az irodalom azon oldala, mely szabadságot biztosít a befogadó számára a saját értelmezésekre. =)

A full movie
http://film.indavideo.hu/video/f_az_ember_tragediaja

Ááá, ez az, végre megtaláltam! Már régóta meg akartam veletek osztani ezt a zseniális alkotást, respect érte az írónak!

Író: Tasnádi István

Szín: Egy pláza

LUCIFER
Nézz csak körül! Örökké nyár van itt,
Vihar nem dúl, eső sosem szitál,
Egyenletes, szelíd neonsugár
Borít be mindent, pompás tárgyakat
S a nőket is, színes papírszatyrokkal
Szoláriumtól barna karjukon,
Ahogy mustrálnak férfit s árukészletet.
ÁDÁM
Csodás vidékre hoztál, Lucifer,
Mennünk se kell, a lépcső jár alattunk!
LUCIFER
Az Édenkert ölt testet újra itt
Márványból, krómacélból és üvegből.
ÁDÁM
Elámulok! Hát megvalósult Eszmém,
Közember jussa: Bőség és Szabadság!
De ni! Mondd, Lucifer, ki az a dáma,
Kinek úgy fel van dagadva a szája?
LUCIFER
Nem feldagadt, csupán minden bizonnyal
Fel van töltve némi szilikonnal.
ÁDÁM
S tökéletes keblének páros halma?
LUCIFER
Nagy plasztik tömlők vannak belevarrva.
ÁDÁM
Sosem láttam még íly csípőket, mellet,
Kétségtelen, hogy jó anyának termett.
LUCIFER
Vigyázz, Ádám,
Méhét elmés csigával zárta el,
Hogy nászotokból élet ne fakadjon.
ÁDÁM
Elég, fékezzed kígyó-nyelvedet!
Nem hallgatom tovább, ocsmány
Rágalmakkal hogy illeted ez angyalt.
Megszólítom.
LUCIFER
Tedd azt, derék bolond.
ÁDÁM
Hódolva omlok lábaidhoz
Égi nemtők földi mása.
E bámulatra méltó porhüvely
Nyilván egy fennkölt léleknek lakása.
ÉVA
Mi van?
ÁDÁM
Találkoztunk mi már, mondd, valahol?
Úgy érezem, százezernyi éve ismerjük
Már egymást.
ÉVA
Fú, de rossz duma.
ÁDÁM
Tudom már! Az én oldalbordámból gyúrt,
Teremtett téged egykoron az Úr.
ÉVA
Ja. Én is kiszedettem két lengőbordámat.
ÁDÁM
Mért?
LUCIFER
Hogy karcsúbb legyen, ez a magyarázat.
ÉVA
Ja. Hogy jobban tessek bizonyos emberek.
Tényleg, bemutathatnál a plasztikai sebészednek!
LUCIFER
Dicső e kor, mikor az ember saját
Húsából faragtat szobrot magának.
Így láthatod viszont ős-bűnödet,
A halhatatlanság utáni vágyat.
ÁDÁM
Lucifer!
Eleget láttam, kommentárod sem kell,
Vezess azonnal új utakra engem!
Lucifer és Ádám lobbal el.

Vezess, vezess új létre,Lucifer!
Csatára szálltam szent eszmék után,
S találtam átkot hitvány felfogásban,
Isten dícsére embert áldozának,
S az ember korcs volt, eszmémet betöltni.
Nemesbbé vágytam tenni élveink,
S bűn bélyegét süték az élvezetre,
Lovag-erényt állíték, s ez döfött
Szívembe tőrt. El innét új világba,
Eléggé megmutattam, hogy mit érek,
Ki vívni tudtam és lemondni tudtam,
Szégyen ne'kül elhagyhatom helyem.-
Ne lelkesítsen többé semmi is,
Mozogjon a világ amint akar,
Kerekeit többé nem igazítom,
Egykedvűen nézvén botlásait.
Kifáradtam- pihenni akarok.-

Te nyomorú faj! -Gyáva nemzedék,
Míg a szerencse mosolyog feletted,
Mint napsugárban a légy, szemtelen,
Istent, erényt, gúnyolva taposó—
De hogyha a vész ajtódon kopog,
Ha Istennek hatalmas újja érint,
Gyáván hunyász, rútúl kétségb'eső.

E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,
S a szolgaság vérengző eszközévé
Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek.
Csak egyedül én voltam a bolond,
Hívén, hogy ilyen népnek kell szabadság.

Amíg csólolódtok,
Nem érzed a lanyha szelletet,
Mely arcodat legyinti s elröpűl?
Vékonyka porréteg marad, hol elszáll,
Egy évben e por csak néhány vonalnyi,
Egy századévben már néhány könyök,
Pár ezredév gúláidat elássa,
Homoktorlaszba temeti neved,
Kéj-kerteidben a sakál üvölt,
A pusztán koldús, szolganép tanyáz.
S mindezt nem a mennyrázó fergeteg,
Nem bömbölő földindulás cselekszi,
Csak gyönge szellő, mely körülenyelg.

Minden, mi él, az egyenlő soká él,
A százados fa s egynapos rovar.
Eszmél, örül, szeret és elbukik,
Midőn napszámát és vágyait betölté.
Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.
Ne félj, betöltöd célodat te is,
Csak azt ne hidd, hogy e sár-testbe van
Szorítva az ember egyénisége.

Miért büntetne? -Hisz, ha az utat
Kitűzte, melyen hogy menjünk, kívánja
Egyúttal olyanná is alkotott,
Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon.
Vagy miért állított mély örvény fölé,
Szédelgő fejjel , kárhozatra szánva.-
Ha meg a bűn szintén tervében áll,
Mint a vihar verőfényes napok közt,
Ki mondja azt vétkesbnek, mert zajong,
Mint ezt, mivel éltetve melegít?

Ma végre befejeztem az érettségit és lefeleltem az utolsó két tárgyamból is, szóval innentől kezdve őrület van. :D Olyan jó érzés lesz ezek után bűntudat nélkül olvasni. :D
Viszont az Ember tragédiája ma biztosan egy jel volt, hogy nem ártana elolvasnom. Ha meglesz az ötösöm magyarból, akkor nyáron esélyt is kap. :D
És most már soha többé magyar nyelvtan és irodalom, csak a színtiszta, élvezetekkel teli olvasás. :D

*update* meglett az ötös, juhééé :D szóval Ember tragédiája, rettegj, elolvaslak! :D