Idézetek 191

+
>!
PannaNyúl 

TUDÓS
(…)
Az organizmus titkai közel-
Állnak ma is már a fölleplezéshez. –
Éppen jó, hogy beszédünk erre vitt,
Majdnem feledtem volna lombikom,
Mert én is épp e tárgyban dolgozom.

LUCIFER
Nagyon vénűl az ember, hogyha már
Lombikhoz tér, midőn organizál. –

159. oldal, Tizenkettedik szín

+
>!
PannaNyúl 

Müvéből fog készítni új szabályt,
Nyűgűl talán, de szárnyakúl soha
Egy törpe fajnak az absztrakció.

120. oldal, Tizedik szín, Ádám

+
>!
PannaNyúl

ÁDÁM:
(…)
(Letelepednek egy lugosban.)
Hajolj keblemre, én meg majd legyezlek.
(Nagy szélroham, LUCIFER a lombok között megjelenik.)

Második szín, Ádám

+
>!
PannaNyúl

LUCIFER:
E lágy enyelgést mért is hallgatom? –
Elfordulok, másképp oly szégyen ér még,
Hogy a hideg számító értelem
Megírigylendi a gyermekkedélyt.

Második szín, Lucifer

++
>!
alice_raven

Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.
Ne félj, betöltöd célodat te is,
Csak azt ne hidd, hogy e sár-testbe van
Szorítva az ember egyénisége.

III. szín, Lucifer

Hirdetés
+
>!
alice_raven

Mi a hang, ha nincs ki értené?
Mi a sugár, ha szín nem fogja fel?
Mi volnék én, ha mint visszhang s virágban,
Benned szebb létre nem feselne létem,
Melyben saját magam szerethetem?

II. szín, Ádám

++
>!
Anitiger P

Miért is kezdtem emberrel nagyot,
Ki sárból, napsugárból összegyúrva
Tudásra törpe, és vakságra nagy.

Tizenötödik szín, Lucifer

+
>!
Anitiger P

Az emberkebel
Korlátot kíván, fél a végtelentől,
Belterjében veszt, hogyha szétterül;
Ragaszkodik a múlthoz és jövőhöz;
Félek, nem lelkesűl a nagyvilágért,
Mint a szülők sírjáért lelkesült.

Tizenkettedik szín, Ádám