Fülszövegek

>!
heartagram

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A tizenöt színből álló költemény első három színe (I. A mennyekben, II. A Paradicsomban, III. A Paradicsomból kiűzetve) és az utolsó szín (XV. A Paradicsomból kiűzve) keretbe foglalják a köztük lévő tizenegyet. Ezért az első három és az utolsó színre Keretszínekként vagy Biblikus színekként, míg a közrefogott tizenegy színre Történeti színekként szokás utalni.

A Tragédia színeiben Madách (a lírai hős, Ádám, illetve kalauza, Lucifer szemén keresztül) végigvezet a biblikus és földi világtörténelem művészi szándékai szerint kiemelt és értelmezett „nagy pillanatain”, s látnia kell: az emberiség kiemelkedő alakjai új meg új eszmékkel, hanyatló s megújuló erkölcsi felbuzdulással küzdenek az emberiség tökéletesedéséért, a jobb sorsért, az mégis bukásból bukásba hanyatlik. A földi történelem vége pedig magának a Földnek és egyúttal lakóinak teljes tönkremenetele. Látomásai hatására Ádám úgy dönt, nem érdemes az életre és már-már eldobja azt magától; társa, a gyermekük megfoganását megjelentő Éva szavára, valamint az Úr biztatására úgy dönt – bár továbbra is kételyek mardossák – vállalja a küzdelmet, amit az egyes ember és az egész emberiség sorsának beteljesítése jelent.

>!
[névtelen]

Százötven éve készült el ez a roppant mű, amelynek jelentőségét Goethe Faust-jával szokták mérni. Egy isteni emberi dráma. Jelen kiadásunk Madách Imre alkotói zsenije és Az ember tragédiája első és legfőbb lektora: Arany János munkája előtt tiszteleg. Ezzel a művel hazai és külföldi olvasók, nézők milliói ismerkedtek meg, magyar nemzeti színházakat avattak fel, érettségi vizsgákat tettek le (vagy buktak el), vetélkedőket nyertek meg. Erre mondják, hogy alapmű. És hogy mindenki könyvespolcán ott a helye.

Hirdetés
>!
Inimma 

Tisztelt Hazafi!

Miután Kegyed, elútazása előtt, engem föl nem keresett, engedje, hogy én látogassam meg e néhány sorral. Az „Ember Tragoediája” úgy conceptióban, mint compositióban igen jeles mű. Csak itt-ott a verselésben – meg a nyelvben – találok némi nehézkességet, különösen a lyrai részek nem eléggé zengők. De igy is, a mint van, irodalmunk legjelesb termékei között foglalhat helyet…
Ha ohajtásom Kegyed akaratjával találkoznék, akkor sorról-sorra kijelölném azokat a helyeket, hol – semmi esetre sem lényeges – változtatást gondolnék célszerűnek, vagy belenyugvás esetén magam tennék rajta egy-két tollvonást…
Becses válaszát elvárom. Fogadja leghőbb üdvözletemet a gyönyörért, melyet müve által okozott, a fényért, melyre költészetünket deriteni hivatva van!

Pest. sept. 12. 1861.

Rokon érzelmi pályatársa
Arany János