Értékelések 321

++++
>!
Virágszépe
Madách Imre: Az ember tragédiája

Amióta ismerem a Tragédiát, azóta gondolkodom azon, hogy mi kell ahhoz, hogy egy író belekezdjen egy ilyen hatalmas mű megírásába. (Madách röpke egy év alatt fejezte be a drámát.) Egy író megír egy érdekes történetet, leírja egy család, esetleg a saját élettörténetét. Ismerve Madách életét, esetleg arra gondolhatok, hogy valami felsőbb sugallat indította arra, hogy megírja a múltat, a jelent és a jövőt. Ma már tudom, hogy valódi vátesz volt. Lehet elemezni, boncolgatni ezt a hatalmas művet, rácsodálkozni a mondatokra, gondolatokra, de egyszerűen lenyűgöző, akármelyik részt is olvasom.
Az író hatalmas terhet ró Ádámra, azzal, hogy láthatja, részt vehet a jövő eseményeiben. Ádám a lelkesedni tudó, mindig újrakezdő, Lucifer a higgadt, kiábrándult szereplő, aki folyamatos körforgásnak látja az emberi sorsot. A tiszta jelképek, eszmék, ha nem vigyázunk felhasználhatóak alantas célokra, amennyiben bábjátékosok kezébe kerülnek.

+
>!
Murcica
Madách Imre: Az ember tragédiája

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Szerintem ez tipikusan egy olyan mű, amit minél többször olvas el valaki, annál több apró részlet látszik ki belőle, mindig valami újat lehet benne felfedezni. Egy olyan életszemléletet mutat be, ami lassan eltűnik a mai emberekből: ez a jóra való törekvés, küzdés valamint a lehetetlenbe vetett hit, hogy minden jóra fordulhat. Éva sokat tud változtatni, lágyítani Ádám nézetein, pusztán a szerelem erejével: például a negyedik (egyiptomi (ez a kedvencem)) színben, mikor is Ádám elengedi a rabszolgákat, Éva úgymond jajszavukra történő figyelemfelhívása után.

+
>!
Black_Angel P
Madách Imre: Az ember tragédiája

Nagyon nehezen haladtam vele, de a végeredmény tetszett :)

Hirdetés
+
>!
fanna75
Madách Imre: Az ember tragédiája

Nehéz nem arról írni, amit erről a műről tanultunk a végtelen magyarórákon, habár azóta láttam bábszínházban és mozgásszínházban is a művet.
Mindenféleképpen nagyon szeretem a könyv negativitását. Bármit teszel, az ember ugyanolyan primitívvé lesz, mint amilyen volt, és bármilyen civilizáció, ideológia csupán köntös volt/lesz.
Ám az ember esendő, így „a gép forog, az alkotó pihen.”

+++