Értékelések 263

+
>!
zcserei

Legtöbbször amikor kinyitok egy könyvet akkor eltérő okokból, de motiválva vagyok arra, hogy befejezzem. A legtöbbet be is fejezem. Van viszont néhány kivétel, melyek közül évek óta a legerősebb Hamvas Karneválja, aminél feladom a hiúságot és beismerem magamnak, hogy ehhez még érnem kell és később majd előveszem, hisz látom, hogy értékes.

Az ember tragédiája az a mű, amit eddig talán legtöbbször kezdtem el olvasni. Legtöbbször eljutottam Bizáncig, de végül mindig „feladtam”. Ki tudja, miért? Talán mert kötelező volt, talán mert egyszerre tűnt másfélórás könnyed olvasmánynak és súlyos, nagyon súlyos alapműnek.

Most, 23 évesen jutottam el odáig, hogy végre befejeztem. Először, mert úgy érzem, ismét visszatérő vendég lesz. Az elmúlt pár szakirodalommal átitatott év után olyan löketet adott ez a mű, annyira mély irodalmi élményben volt részem, amilyet nem éltem át talán 5-10 éve. Megnyithatom a csapot az irodalmi szomjamnak.

Közben pedig meghajtom a fejem Madách Imre előtt, szerintem ez a magyar (és nem csak!) irodalom csúcsa.

Nem értem, hogy miért kötelező középiskolában. Talán sosem leszek elég érett hozzá.

+++++
Hirdetés
++++