Ami ​elmúlt 6 csillagozás

Az írónő unokaöccse, Márai Sándor író említette egyik naplójában, hogy olvasmányaink legtöbb esetben igazodnak élethelyzetünkhöz. Ezt már sokszor megfigyeltem, valóban így van, és ezzel a könyvvel sem volt másként: egy végtelenül bátor, határozott, elszánt, kitartó hölgyről olvashattam – és bevallom, sajnáltam, mikor elfogytak a lapok.

Márai sokszor idézi fel regényeiben, naplóiban nagynénjét, Hrabovszky Júliát, Zsüli nénit, mennyi szép emlék, élmény, felejthetetlen beszélgetés fűződik ehhez a kivételes asszonyhoz, aki – szerencsére – megörökítette élete főbb mozzanatait emlékirataiban.

Egy kimondottan intelligens, bátor, talpraesett, határozott és józan gondolkodású, ízig-vérig hölgy, grande dame rajzolódik ki ebben a visszaemlékezésben, aki minden körülmények között megőrizte tartását, hitét és kíváncsiságát a világra; bátran és elszántan ment előre akkor is, mikor éppen tenyerén hordta a sors, vagy éppen nem bánt vele kesztyűs kézzel. Nem sajnálkozott, nem panaszkodott, igyekezett újult erővel talpra állni, s a lehetőségekhez mérten mindig megtalálni a szépet és a jót.
Egyéni sorsa mellett a történelem fontos eseményei és szereplői is megjelennek a könyvben, szemtanúja volt világkiállításoknak, milleniumi ünnepnek, Rákóczi hamvainak hazahozatalának, és átélt két világháborút is.

Több nyelven beszélt – egyet idősebb korában sajátított el olyan szinten, hogy fordítást is tudott vállalni; publikált napilapokban, folyóiratokban, novelláskötetei jelentek meg; tanított francia és német nyelvet. Élénk társadalmi életet élt, megalapította a Művészet és Művelődés Egyesület-et, irodalmi szalont, francia klubot vezetett, rendszeres színházlátogató volt, és rajongva szerette Párizst, ahol sok évet töltött, dolgozott és kiválóan elsajátította a francia nyelvet.

Tetszett a stílus, ahogy ezt az emlékiratot feljegyezte. Olvasmányossá tette a csapongó feljegyzés ellenére, érzékletesen jelenítette meg a helyszíneket, szereplőket, de sosem vált túláradóvá, terjengőssé.

Gyakran fordítottam meg a kötetet, hogy láthassam borítóján az őt ábrázoló, a századforduló környékén készített fotót, melyen nagy kalapban, elegánsan öltözve (mint mindig) áll. Régi fotó erről a kivételes hölgyről, grande dame-ról, aki nemcsak korának, hanem jelen korunk asszonyainak, hölgyeinek, lányainak is példát jelent bátorságával, határozottságával és örök kíváncsiságával.
„A jó Isten megáldott azzal a szerencsés természettel, hogy mindig bele tudtam magamat találni a helyzetbe. Életemben sok mindenen mentem keresztül. Des hauts et des bas! – mint a francia mondja. De egyben mindig részem volt: a harmonikus életben…” (457.oldal)