Anne új vizekre evez (Anne 4.) 93% 145 csillagozás

Ez a könyv BŰBÁJOS. Így, csupa nagy bötűvel. Annyira jól esett most, hogy nagyon. (Írjak még sok hasonlóan értelmes mondatot?)
Egy elképesztően bosszantó könyv után menekültem Anne Shirley-hez, és mondhatom, jobban nem is választhattam volna. Szeretnék eltölteni egy kis időt a Szélfútta Nyárfa-lakban, Rebecca Dew-val és a két öreg hölggyel. Szeretnék kék fánkpárnán ücsörögni, és minden nap együtt játszani Elizabeth kisasszonnyal, aki egy tündér. Szeretném úgy látni a világot, mint Anne. Szeretném a legelviselhetetlenebb természetű embereket is olyan derűs szemüvegen keresztül nézni, amit Montgomery az orrára biggyeszthetett, míg ezt a történetet papírra vetette.
Az egyetlen problémám, hogy Gilbert egy szót se szól. Hiába emlegették annyit, mégis hiányzott… Szeretnék egy Gil… Szóval ezért egy fél csillag mínusz, de ezt leszámítva teljesen fantasztikus.

U.i. Azért meg kell hagyni, nem kicsit félek attól, hogy összeszedek valami szörnyű kórságot, galoppozó tüdővészt, vagy gerincvelői agysorvadást például. Bár ezeket még talán túlélném, valójában leginkább attól félek, hogy az alibit kapom el…

Első benyomásként még örültem is, hogy Anne Shirley története ebben a kötetben levél formákban folytatódik majd, mert a levélregények közel állnak hozzám. De Montgomery, valahogy kevéssé érdekfeszítően tudta így egymásba szőni a cselekmény szálait és itt-ott bizony elkalandoztam, noha a levelek önmagukban mesések.
Egyéb iránt pedig lenyűgöz, hogy az Anne iránti rajongást, a figura szeretnivalósága és végtelen bája miatt az írónő, hogyan képes kötetről kötetre ugyanazon szinten tartani. Anne-t egyszerűen nem lehet nem szeretni! Hiszen „ A világon mindig is lesznek tündérek. Egyszerűen nélkülük nem megy. És valaki mindig megteremti majd őket.” Köszönet Lucy Maud Montgomerynek, hogy teremtett nekünk egyet. :)

Jókat mulattam ezeken az epizódokon, de kicsit az volt az érzésem, hogy a Dekameront olvasom, a szerelem-házasság-család témakörben.
És annyira bírom a karikatúráit! Mrs. Családi-tragédia, Miss Költői-libuska… bár Mrs Genya-anyát és a szeretettelen öregasszonyokat szívesen felpofoztam volna.
És valahogy minden rész végén könnybe lábad a szemem…

Eleinte furcsa volt, hogy Anne már nem otthon van. De azt hiszem, csak annyira volt honvágyam, csak akkor és annyira hiányzott Avonlea, amikor és amennyire neki.
Egyenesen imádtam azt a rengeteg levelet. Ó, bár én is tudnék ilyen csodás, hosszú és élvezetes leveleket írni! Azt sajnáltam csak nagyon, hogy a szerelmetes részeket mindig kihagyták… Pedig olyan kíváncsi vagyok, hogy hogy kell több oldalas szerelmes levelet írni… :-)

Új hely, új barátok, és a régi elhanyagolva. Na jó, nem teljesen, mert Anne nem ilyen ember, de mi nem sokat tudunk meg arról, hogy mi történik Avonlea-ban, hogy van Diana a kicsivel, Marilla hogy bírja az ikreket, és Davy milyen már majdnem felnőttként, pedig én tényleg úgy akarom tudni, Anne!
Anne bája megfertőz mindenkit Summerside-ban nem mintha valaki kételkedett volna ebben, és megment, hú nem is tudom, minimum 3 kapcsolatot. Én komolyan hiszem, hogy Anne-nek szuperereje van vagy csak nagyon szerencsés. De ami a legmeglepőbb számomra, hogy 4 kötét után engem is utolért az Anne bűbáj, és én is szeretnék, hát … egy Anne-t…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Anne megint elhagyja a neki oly kedves Zöldmanzárdos-házat, hogy betöltse a summerside-i középiskola igazgatónői állását. Némi félelemmel, de derűs optimizmussal lát a feladatokhoz. Az első időszakot megnehezíti a Pringle-klán, de Anne-t sem olyan fából faragták, hogy ne tudna kivédeni egy kis cselszövést. Nyitottsága, érzékenysége más sorsa iránt, megint ellátja feladatokkal. Szívébe zárja a szomszéd kis Elizabethet, aki ki van éhezve a szeretetre, amit semmi mással nem lehet pótolni. Összehoz pár házasságot, és sikerül áttörnie egy, szinte lebonthatatlannak vélt falat, és ráébreszti Katherine-t, hogy élet csodálatos – csak nem mindegy, hogy kívülről nézünk-e befelé, vagy bentről kifelé.
Persze adódnak félreértések is. Van, amelyik bosszantó, van, amelyik a meglepetés erejével robban, igaz – jó értelemben. Sok új karakterrel találkozhatunk, és szinte mindenkiről átfogó képet kapunk. Kedves könyv, persze jelen van az élet árnyoldala is, de Anne egyénisége, élet- és emberszeretete, tapintata, jósága – oldja a szomorúságot. Méltó folytatása az eddig olvasottaknak.

Sokkal jobb volt szerinem, mint az előző rész. Nagyon kedves levelek, sok pletykával és kavarással. Tetszett!

Ezzel a kötettel is csak tovább nőtt a rajongásom: egyszerűen tényleg imádom Anne-t és az ő világát is. Akárhányszor a végére érek egy-egy Anne-kötetnek, visszavágyom. Mert bárcsak én is…. tudjátok.
Bővebben: http://href.hu/x/g3j7

Éppen valami nyugodt könyvet kerestem a polcomon, hogy feldobjam az estéimet és ezt emeltem le. Miért? Mert az az emlék élt bennem, hogy ezt az Anne- könyvet kevésbé kedveltem, mikor olvastam, mert úgy éreztem nem történik benne semmi izgalom. Hát tévedtem. Nagyon jól esett esténként ismét elmerülni Avonlea és Summerside történeteiben és abban ahogy Anne látja a világot. Biztos vagyok benne, hogy ez egy örök sorozat és bármikor fogom olvasni, mindig ugyanannyira elvarázsol.

Kedves, mulatságos, szívet melengető anekdoták gyűjteménye. Megkedveltem Kate nénit, Locsi nénit, de még Azt A Macskát is, Rebecca Dew-val. Katherine, K-val az elején is szimpi lett, és azt hiszem mindenkinek van olyan ismerőse, aki szinte született Pringle :D De alig várom, hogy Gilbert végre elvegye Anne-t :P