Anne otthonra talál 95% 265 vélemény

Bájos – és ezzel mindent elmondtam: derűs, szellemes, szívhezszóló – és néha cukormázas. De így jó.
Bár nem én vagyok a célközönsége (tkp kik is? lányok? felnőttek? mindegy is, talán mindenki), eléggé tetszett, sőt elvarázsolt. Pezsgő (és nem csak gyerekpezsgő) a humora, K(önyv)-vitaminnal egy hosszú télen át ellátja a szervezetet. Más évszakokban pedig borogatás mélabúra, és talán még a praktikumot is szolgálhatja: gyerekvállalás előtt álló pároknak mesés könyv az éjjeliszekrényre. (Mármint, khm, amennyiben nem 'technikakönyvre' szorulnak…)

Tkp. majdnem 5 csillag, de azt egy pasi mégsem adhat egy ilyesfajta műnek, azt a Dexterekre spórolom, na.

P.s.: Tuti, hogy Gilbert lesz a nagy szerelem. (A sorozatot azért már nem vállalom be.)

Nagyon tetszett. Amikor először elkezdtem unalmasnak véltem ( de tévedtem:)). Egy két fejezetet elolvastam aztán nem folytattam. Leraktam a polcra és ott várt talán két évet. Aztán nem olyan rég nem volt mit olvasnom, gondoltam újrakezdem. Örülök, hogy így döntöttem. Fantáziadús könyv. Örültem, hogy az írónő mindent részletesen leírt, mi hogy néz ki, milyen a környezet. Egy részben magamra ismertem. Vörös hajú, sokat beszél, persze én nem tudnám így kifejezni magam mint Anne, nem tudnék olyan neveket kitalálni, mint a Driád Fürdőjét vagy a Szerelmesek Ösvényét.
Azóta két további részét is kiolvastam.
Lehet, hogy butaság, de nekem a példaképemmé vált Anne Shirley.

Tudjátok kedves Molyok, elárulom egy titkomat: nem ismertem Anne Shirleyt. Nem láttam a filmet, vörös hajú lányokat nem innen ismertem.
Aztán elkezdődött itt a molyon: „Olvassunk együtt Anne Shirley-t!” kezdeményezés, és -noha nekem nem volt meg a könyv- felfigyeltem rá. A lányra, Avonlea-re, a Zöldmanzárdos házra.
Hogy mi a csattanó? Van csattanó? Ha ez azt jelenti, hogy egy jóval 30 feletti nőt elvarázsolt ez a kis fruska, akkor ez az. Pedig szerintem eltúlzottan beszél, el sem hiszem, hogy egy 13 éves így tud mondatokat alkotni, de mit számít ha ez a lányt Anne Shirley-nek hívják! Olvastam, elvarázsolódtam, imádtam. Be kell vallanom, hogy tényleg tündéri, bájos könyv, ami elrepít oda, ahol soha nem jártam, képzeletemet kitárja úgy, ahogy még soha semmi. Szeretem Anne Shirleyt, becsülöm őt, hogy a kanyargós, új utat választotta az egyenes helyett. Bár tudtam én ezt előre.

Gyógyító csoda. Amikor elkezdtem olvasni, először le akartam tenni. Mondván, hogy rossz passzban vagyok, ehhez a könyvhöz pedig teljes szív és lélek kell. De nem tudtam letenni, és ha csak pár perc időm volt az olvasásra, képtelen voltam nem erre szánni. A rossz passz meg mintha sose lett volna – föl sem tűnt, úgy eltűnt valahol a virágok, fák, tavak, ösvények, barátság, Élet sűrűjében.

Rányitja az ember szemét a csodákra. Nem nagy dolgokra. A csodák egészen apró, hétköznapi dolgok. A boldogsághoz sem kell több, nagyobb.
Hát nem megnyugtató, hogy semmi különöset nem kell tennünk azért, hogy boldogok legyünk? :-)

Ahogy Diana is mondta: „Furcsa lány vagy, Anne. Mondták is, hogy különös vagy. De azt hiszem, nagyon foglak kedvelni”.
Hát, én már nem csupán hiszem. :-)
Egyszerűen megszerettem Anne -t és a történetét, s tiszteletbeli papír-barátnőmmé fogadtam őt.

Puffos ujjú barna selyemruhában szeretnék élni a Zöldmanzárdos házban. Olyan jó lenne ott anyukának lenni…Miért halt meg Matthew már az első kötetben??

Nem is gondoltam volna, hogy az én koromban (persze, nem 90, de már nem is 13!), egy egyszerű városban – Henyélőkert, Szerelmesek Ösvénye, Driád fürdője nélkül is – ilyen tág tere nyílhat a képzeletnek… Már egészen belepte a múlt sűrű köde az olyan élményeket, amit egy-egy könyv, vagy sorozat (esetünkben Anne, de például a Váratlan utazás is) nyújtott gyermekként. Erre most bandázunk (http://moly.hu/polcok/bandazo ), újraélem filmben és megismerem könyvben Anne történetét, és napok óta másképp nézek a virágokra, fákra (még ha nem is adtam nekik csudálatos neveket), és sajgó szívvel vágyódom több igazi, utánozhatatlan gyermekkori csínyre, barátra, emlékre…
Azt hiszem, minden életkorában irigyelni fogom Anne-t az életéért ott Avonlea-ben; a szeretteiért, szorgalmáért, még a répavörös hajáért is. :)

Anne nem cuki, Anne nem aranyos, Anne egyszerűen maga a megtestesült báj. Mivel régen a filmsorozat minden részét ismétlésestől láttam, féltem, hogy a könyv majd nem túl sok újdonsággal szolgál, unalmas lesz. Pedig, áhhh…!
Valószínű, nem jutott elég tág tere a képzeletemnek, mikor ez ötlött fel bennem, hiszen ez tipikusan az a könyv, amit bármikor jó újra és újra elővenni, beleolvasgatni. Kell, hogy az ember szeressen élni, hogy lássa azokat az egyszerű, apró dolgokat, amelyek mellett vakon suhanunk el nap, mint nap. Kell, hogy ez a töménytelen mennyiségű fecsegés elvarázsoljon, hogy derűs legyen az a pár óra, amit ezzel a vörös hajú kis-nagylánnyal töltünk.
L.M.M. pedig azért is rendkívül becsülendő, mert nemcsak egy remek, üdítően humoros történettel ajándékozott meg minket, hanem egy gyönyörűen megírttal! Egyszerűen imádtam belefeledkezni a leíró részekbe…Nekem kell az a szín, illat és benyomás orgia, amit ő (is) tud. Na jó…meg egy Zöld Manzárd is. De csak azért, mert puffos ujjú ruhám már van!:D

Sokadik olvasás volt ez már. Segít elmenekülni a világból (akár a mókuskereket, akár az unalmat jelenti). Nagyon szerethető szereplők, finom jellemfejlődés, és olyan gyönyörű tájleírások, hogy legszívesebben azonnal csomagolnám a bőröndöm. Optimista és lelkesítő, olvasás közben többször is fel akartam ugrani, hogy elinduljak jobbá tenni a világot :)

Akárhányszor olvasom újra ezt a könyvet (meg a többi hetet), mindig ugyanaz az érzés tölti el a lelkem: bolondul szeretem Anne Shirleyt!