Anne férjhez megy 94% 106 vélemény

A negyedik kötet után, ami nem tetszett annyira, kicsit féltem, hogy ez a rész milyen lesz. Tetszett, sőt, kedvenc lett ez is. Talán azért, mert Anne sorsában kicsit magamra ismertem. Esküvő után én is messze költöztem a családomtól, nekem is született egy tündéri kisfiam (de szerencsére az első baba elvesztését nekem nem kellett átélnem), kötöttem fantasztikus barátságokat, majd elköltöztem abból a kis kuckóból, ami ugyan nagyon távol állt Anne kis álomházától, de akkor is nagyon hiányzik.
Nagyon tetszett Leslie karaktere és története, bár a megoldás kicsit hihetetlen volt számomra. (Külsőleg Lesliet egyébként olyannak képzelem el, mint @Esmeralda. :)) Jim kapitány nagyon a szívembe lopta magát, fövenyen való átkelését megkönnyeztem. Cornelia elég érdekes nőszemély, egy harcos feminista bőrébe bújt asszony, nekem elhiheti. :D
Kicsit értetlenül állok a magyar címadással kapcsolatban, ugyanis a férjhez menetel az első 10 oldalon lebonyolódik, sokkal kifejezőbb lett volna, ha az eredeti címet lefordítva „Anne álomháza” lenne a könyv.

Na, hát ez is annyira jó volt!
Egyfelől valahogy végig az volt az érzésem, mintha @mdmselle életébe pislognék bele lopva. Kellemesen belevesztem a történet folyásába, éleveztem, hogy milyen meseszép álete is van mamzinak Anne-nek… Aztán jött egy pont, ahol borzongva ráztam meg a fejem, és arra gondoltam, hogy szegény Anne, de azért milyen jó, hogy mégsem @mdmselle…
Másfelől pedig olvasás közben egy másik síkon folyamatosan az áloméletet éltem. Már ismerem a mintát, úgyhogy – némi átszabással – jöhet ezen a síkon is. ;-)

Az egyik legjobb rész!

DE! El akarom olvasni a Jim kapitány életéről szóló könyvet!!!

Ez a rész is nagyon tetszett, bár volt némi problémám vele az olvasás alatt. Továbbra is nagyon aranyos, szívmelengető az egész: a Négy-Szél-öböl, az álomház, a meghitt kapcsolat Gilbert és Anne között és a kedves barátok, régiek és újak, mind-mind irigylésre méltóak. De a fülszöveg és a történet alakulása alapján én egy kicsit többet vártam.

Az a legnagyobb hibája a könyvnek vagy az írónőnek, hogy a végsőkig ragaszkodik ehhez az aranyos, meghitt légkörhöz, és fél annál mélyebb lenni, többé válni. Az, ami Anne első gyermekével történik, szerintem sokkal nagyobb tragédia lehet egy ember életében, mint ahogy ezt megírta Montgomery. Hatalmas érzelmi káoszt, fájdalmat, depressziót, letargiát várhatnánk, ehelyett kapunk kb. fél oldalnyi leírást erről az időszakról. Tudom, hogy mindenki máshogy reagál a dolgokra, de szerintem ez kevés volt. De lehet, hogy csak arról van szó, hogy az írónő nem mert jobban belemenni, mert félt a saját érzelmeinek felkavarásától (ha jól tudom ez a szál – is – önéletrajzi ihletésű). Emellett sajnáltam, hogy nagyon szemérmesen van kezelve a terhesség témája is, ennél bővebben szerettem volna olvasni azokról a hónapokról. Persze ezt mai szemmel és ésszel mondom, mert korának olvasói biztos megbotránkoztak volna, ha megemlít bizonyos változásokat vagy folyamatokat, ami a kismamában lejátszódnak… De legalább valamit oda lehetett volna biggyeszteni pl. Gilbert reakcióját, mikor meghallja a hírt. Bár az egész Anne-Gilbert szerelemi szál hasonlóan nagyon el van hallgatva.

Ennek ellenére nem ment el a kedvem a folytatástól, még mindig nagyon szeretem Anne Shirley, vagyis most már Blythe történetét, nagyon jó hatással van a lelkemre és a kedvemre is. Csak véleményem szerint lehetne sokkal több is ez a könyvsorozat, mint egy bájos (ifjúsági) regényfolyam.

Igazából itt már nincs meg az a hangulat, ami miatt elkezdtem olvasni Anne életét, de sebaj. Mindenért kárpótol Jim kapitány, Miss Cornelia és Leslie.

Hát a 4. kötet után alig vártam ezt a részt. Már a címéből tudtam, hogy ez nekem való lesz :) Miután kiolvastam „kikiáltottam” a kedvenc részemnek.
Az eddigi részeket is azért olvastam el, mert volt az a motiváció, hogy igen, el fogok érni ehhez a részhez!
Nagyon megszerettem az új szereplőket, Leslie-t és Jim kapitányt. Jobban Jim kapitány alakja fogott meg, megsirattam amikor meghalt :( És a végén a költözés…nagyon szomorú és lehangoló volt a vége, de tetszett mert tényleg olyan volt, mint az életben. Az emberek mindig továbblépnek, új szakaszokba lépnek. Csak olyan nehéz volt elszakadni a kis álomháztól :(

Újból egy igazán remek rész (most nem bántam, hogy a 4. után ezt is elolvastam). Szerettem, hogy Anne Blyte lett és az életüket amit kialakítottak Gilberttel. Az új szereplők sorsai is igazán különlegesek. Egyedül a magyar címmel kapcsolatban van kifogásolni valóm, jobb lett volna megtartani az eredeti címet, mert az sokkal találóbb.

Eddig ez tetszett a legkevésbé. Nem elég, hogy borzasztóan diszkrét volt, de a magyar címfordítás is bosszantóan félrevezetőnek bizonyult, hisz maga a házassákötés épp csak ha egy oldalacska volt a regényben. Gilbertből többet is elviseltem volna, Jim kapitány és Cornélia viszont nagyon tetszettek.

Nekem különös volt a már felnőtt Anne, hiányzott is a szeleburdisága. Valahogy az egész könyv más volt ,mint az eddigiek.
Anne.ben egy kicsit saját magamat látom, vagy inkább azt, mi is lehetett volna, lehetne. Csak az a baj, hogy én sokkal zárkózottabb vagyok, mint Anne és már közel öt év alatt sem találtam itt igaz barátokra. De jól esett olyasvalakiről olvasni, akinek sikerült.
Nekem is van egy olyan álomházam, mint Anne-nek, csak ezer és egy oka van, hogy miért nem költözhetünk oda.
Miss Corneliát nagyon megkedveltem, sajnáltam, hogy férjhez megy a végén. Bár biztosan sokat fogja bosszantani a férjét. Leslie boldogságának őszintén örülök, bár elég hihetetlennek tűnt nekem az egész.
Összességében tetszett, de hiányzott a régi Anne és a Zöldmanzárdos ház és Marilla.

Mindegyik rész tetszett, de ez és az utolsó viszi a pálmát…