Anne férjhez megy (Anne 5.) 95% 125 csillagozás

Nahát, ezen majdnem kétszer sírtam, de aztán csak a végén. (Könyv közepén talán csak a Szunyoghy volt képes megríkatni, bár ha nem olvasom a hülye fülszöveget, ami lelőtte a drámát, – ezúttal üzenem az írójának, hogy pukkadjon meg – akkor valószínűleg sok zsepi fogyott volna ma este.) A cinikus felem most azt vágja a fejemhez, hogy szentimentális tyúk vagyok, a másik felem meg örül, hogy tényleg ilyen jó ez a sorozat. Az én Gilbertem meg már tudja, hogy ha bőgök, akkor közel a könyv vége, és okosan nem szól hozzám, míg le nem teszem, illetve max. vigasztalni jön. :)
Na szóval ez tényleg egy nagyon jól sikerült rész, talán ez a kedvenc eddig, meg az első rész. Nagypapafigurák, babák, örömök, bánatok. *sóhaj
És talán a kedves elnézés mellett a legjobb ebben a sorozatban, hogy a tragédiákat és az elmúlást olyan kedves belenyugvással és elfogadással fogadja, amire én asszem sose leszek képes. *újabb sóhaj

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A negyedik kötet után, ami nem tetszett annyira, kicsit féltem, hogy ez a rész milyen lesz. Tetszett, sőt, kedvenc lett ez is. Talán azért, mert Anne sorsában kicsit magamra ismertem. Esküvő után én is messze költöztem a családomtól, nekem is született egy tündéri kisfiam (de szerencsére az első baba elvesztését nekem nem kellett átélnem), kötöttem fantasztikus barátságokat, majd elköltöztem abból a kis kuckóból, ami ugyan nagyon távol állt Anne kis álomházától, de akkor is nagyon hiányzik.
Nagyon tetszett Leslie karaktere és története, bár a megoldás kicsit hihetetlen volt számomra. (Külsőleg Lesliet egyébként olyannak képzelem el, mint @Esmeralda. :)) Jim kapitány nagyon a szívembe lopta magát, fövenyen való átkelését megkönnyeztem. Cornelia elég érdekes nőszemély, egy harcos feminista bőrébe bújt asszony, nekem elhiheti. :D
Kicsit értetlenül állok a magyar címadással kapcsolatban, ugyanis a férjhez menetel az első 10 oldalon lebonyolódik, sokkal kifejezőbb lett volna, ha az eredeti címet lefordítva „Anne álomháza” lenne a könyv.

Annyira jó, hogy L.M.M. visszahozta nekünk az elején megszokott és megszeretett Anne-t és világát! Módfelett nagy szerencsénk, hogy az írónő maga is "József háznépéhez" tartozik, különben ki írna nekünk olyan édes szépségeket, mint „Örülök, hogy újra együtt lehetünk…céltalanul lebegő lelkem horgonya”? :)
Mindig jó beleolvasgatni, vagy belefeledkezni, mert lélekmelengető. "Nekem elhihetitek."

Az egyik legjobb rész!

DE! El akarom olvasni a Jim kapitány életéről szóló könyvet!!!

Na, hát ez is annyira jó volt!
Egyfelől valahogy végig az volt az érzésem, mintha @mdmselle életébe pislognék bele lopva. Kellemesen belevesztem a történet folyásába, éleveztem, hogy milyen meseszép álete is van mamzinak Anne-nek… Aztán jött egy pont, ahol borzongva ráztam meg a fejem, és arra gondoltam, hogy szegény Anne, de azért milyen jó, hogy mégsem @mdmselle…
Másfelől pedig olvasás közben egy másik síkon folyamatosan az áloméletet éltem. Már ismerem a mintát, úgyhogy – némi átszabással – jöhet ezen a síkon is. ;-)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez a rész is nagyon tetszett, bár volt némi problémám vele az olvasás alatt. Továbbra is nagyon aranyos, szívmelengető az egész: a Négy-Szél-öböl, az álomház, a meghitt kapcsolat Gilbert és Anne között és a kedves barátok, régiek és újak, mind-mind irigylésre méltóak. De a fülszöveg és a történet alakulása alapján én egy kicsit többet vártam.

Az a legnagyobb hibája a könyvnek vagy az írónőnek, hogy a végsőkig ragaszkodik ehhez az aranyos, meghitt légkörhöz, és fél annál mélyebb lenni, többé válni. Az, ami Anne első gyermekével történik, szerintem sokkal nagyobb tragédia lehet egy ember életében, mint ahogy ezt megírta Montgomery. Hatalmas érzelmi káoszt, fájdalmat, depressziót, letargiát várhatnánk, ehelyett kapunk kb. fél oldalnyi leírást erről az időszakról. Tudom, hogy mindenki máshogy reagál a dolgokra, de szerintem ez kevés volt. De lehet, hogy csak arról van szó, hogy az írónő nem mert jobban belemenni, mert félt a saját érzelmeinek felkavarásától (ha jól tudom ez a szál – is – önéletrajzi ihletésű). Emellett sajnáltam, hogy nagyon szemérmesen van kezelve a terhesség témája is, ennél bővebben szerettem volna olvasni azokról a hónapokról. Persze ezt mai szemmel és ésszel mondom, mert korának olvasói biztos megbotránkoztak volna, ha megemlít bizonyos változásokat vagy folyamatokat, ami a kismamában lejátszódnak… De legalább valamit oda lehetett volna biggyeszteni pl. Gilbert reakcióját, mikor meghallja a hírt. Bár az egész Anne-Gilbert szerelemi szál hasonlóan nagyon el van hallgatva.

Ennek ellenére nem ment el a kedvem a folytatástól, még mindig nagyon szeretem Anne Shirley, vagyis most már Blythe történetét, nagyon jó hatással van a lelkemre és a kedvemre is. Csak véleményem szerint lehetne sokkal több is ez a könyvsorozat, mint egy bájos (ifjúsági) regényfolyam.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jaj, ezt a kötetet igazán tündérinek találtam! Két szomorú esemény árnyékolta be az olvasása felett érzett örömömet: a kis Joyce üstökösszerű felbukkanása és tovatűnése, na meg az aranyszívű Jim kapitány jobb világba költözése.
Anne és Gilbert újdonsült házasokként is szeretetreméltó és kedves pár, Miss Cornelia szellemes vénkisasszony a maga megrögzött férfiak iránti viszolygásával és presbiterianizmusával.
Bájos történet.

Ez már sokkal jobban tetszett, mint az előző. Én is vágyom egy álomházra, persze nekem nincs ennyi kívánságom egy házzal kapcsolatban, csak hogy legyen… Na jó, ez nem az a hely. :) Együtt sírtam, együtt nevettem Anne-nel, tátott szájjal hallgattam Jim kapitány történeteit, és imádtam sétálni a füves tengerparton, a piros-fehér csíkos világítótoronyban gyönyörködve.

Újból egy igazán remek rész (most nem bántam, hogy a 4. után ezt is elolvastam). Szerettem, hogy Anne Blyte lett és az életüket amit kialakítottak Gilberttel. Az új szereplők sorsai is igazán különlegesek. Egyedül a magyar címmel kapcsolatban van kifogásolni valóm, jobb lett volna megtartani az eredeti címet, mert az sokkal találóbb.

Bájos, imádnivaló része a sorozatnak, ráadásul nekem – aki a sorozatot többször is végignéztem – új volt a történet. Anne, Gilbert, Leslie, Jim kapitány, Miss Cornelia, Mr. Owen, Susan, de még George Moore is kellemes, megnyugtató jellem. Jó kis lélekmelengető könyv volt.