Lucy Maud Montgomery: Anne és a Szivárvány-völgy 4.66 / 71

Nem akartunk mi ártani senkinek, és ha ez lopásnak számít, akkor nagyon sajnáljuk, és megfizetjük Mr. Boyd kárát, ha megvárja, amíg felnövünk.

25. fejezet - Még egy botrány és egy újabb "magyarázat"

– "A feleségem a sírban fekszik, Mrs. Elliott", mondta az ő szelíd, szenthez illő modorában. "Ezt én sem gondoltam másként", feleltem, "különben nem ajánlottam volna, hogy nősüljön meg újra".

17. fejezet - Kettős győzelem

– Szóval az öreg Susan Baker azt állítja, hogy pokolra kerülök? Aztán te is így gondolod? Ki vele, mondd csak meg!
– Remélem, hogy nem, uram – dadogta Faith zavartan.
– És miért reméled, te lány? Miért, azt kérdem! Okold meg, de rögtön!
– Mert… szóval… mert az… kényelmetlen hely lehet, uram – bökte ki Faith nagy kínban.
– Kényelmetlen? Minden attól függ, lányom, hogy milyen társaságot szeretsz.

16. fejezet - Szemet szemért

Nem szívesen élnék azzal a gondolattal, hogy bárkit is halálra imádkoztam!

8. fejezet - Miss Cornelia közbelép

– Buta verseket költ, ahelyett hogy számolna! Nagyon félek, doktorné kedves, hogy abból a fiúból költő lesz.
– Már most is az, Susan.
– Hát, csodálkozom, milyen nyugodtan fogadja ezt, doktorné kedves. Gondolom, kellő lelkierő esetén nem is omlik össze az ember egy ilyen hír hallatán.

7. fejezet - Egy halas kaland

Amikor dr. Blythe egyszer a térdére fektette Shirleyt és kiporolta a nadrágját, Susan mérhetetlenül felháborodott:
– Az az ember egy angyalt is megverne, doktorné kedves, meg az! – jelentette ki keserűen, és hetekig nem volt hajlandó a szegény doktornak pitét sütni.

1. fejezet - Újra otthon

Kristálytiszta, leheletzöld májusi este volt, s Négy Szél kikötője – puhán feketéllő partjai karéjában – a nyugati égbolt aranyló felhőinek fényét tükrözte vissza.

(első mondat)