Anne családja körében 93% 84 vélemény

Különleges darabja a sorozatnak, mert a szomorkásabb események ellenére is ez egy óriási nagy családi idill, sok mókázással a gyerekek körül és a Montgomerytől megszokott szép tájleírások is üdítőek voltak. Ez volt talán az első olyan kötet, ahol Anne nem hiányzott annyira, mert a gyerekei, mind a hat, és a gyerekek körüli kalamajkák kárpótoltak. Azért az durva, hogy Anne beelőzött korban…

Már most kíváncsi vagyok, vajon az én gyerekeim milyen őrültségekkel fognak előrukkolni. : )

Jobban tetszett volna, ha Anne a főszereplő. Az eddigi kötetekben nyomon követtem az életét, most viszont semmi újat nem tudok meg róla (leszámítva, hogy még mindig vörös, még mindig vékony, az orra még mindig szép… stb.). Bevallom, csalódtam. Nekem itt most kicsit túl sok volt a gyerekekből, túl kevés a szüleikből. A hangulat szerencsére maradt a jól megszokott, úgyhogy csak fél csillag levonás.

Nekem továbbra is furcsa, hogy válhatott az első kötetek Anne-je a „világ legbölcsebb mamájává”. Amúgy a gyerekek tetszettek, nagyon aranyosak, tele problémával. Csak sajnálom, hogy Anne és Gilbert keveset szerepeltek. Gilbert főleg csak annyit, hogy itt és ott volt, mert valaki szült, vagy nagyon beteg volt.
Szerintem fura, hogy Anne féltékeny Christine-re a végén. Bár nem tudom, ilyen gondom még nem volt…
Azért remélem, hogy a visszalevő két kötet jobb lesz.

Csak lelkendezni tudok erről a könyvről: olyan végtelen nyugalmat, boldogságot és harmóniát áraszt, ami párját ritkítja. Mosolyra fakaszt, megnevettet, amióta olvasom, örömmámorban úszom. Eszembe juttatta gyerekkorom csínytevéseit, az akkor hatalmasnak tűnő problémákat, az egész napos viháncolásokat a tesóimmal. Ékes bizonyíték arra, hogy a nagy családdal sok a gond és a meló, de minden egyes percét megéri. Valami hasonlót szeretnék egyszer én is… (Addig pedig receptre írnám föl a sok morcos arcú, stresszes felnőttnek!)

Sajnos nem tudtam egyben olvasni, eléggé szét lett darabolva, így nem az igazi. Nem tudtam annyira belemerülni a hangulatába. Ennek ellenére 4,5 csillag, mert bájos volt, új arcát mutatta meg Anne. Nekem főleg a vége tetszett. Szerettem a gyerkőcöket is nagyon (bár Di félresikerült barátságai néha bosszantóak voltak, hogy ennyire hagyta magát az orránál fogva vezetni), de hiányoltam Anne-t és Gilbertet (őt már több kötet óta). És végre a kötet végén ismét megpillantottam őket! És kedves párbeszédüket is olvashattam. Jól esett :)) És teljesen átéreztem Anne féltékenységi rohamát :P
Abba sajnos bele kell törődjek, hogy Avonlea már a múlté, ahogy Davy, Dora és a redmondi barátnők is.. Azt a kötetet nem tudja felülmúlni egyik se. (bár lehet, ez a koromból fakad)

Tartom azt az állításomat, hogy az előző rész volt a legjobb. Annyira szeretem Anne-t, Gilbertet és a gyerekeket! Annyira kár, hogy a történet előrehaladtával Anne egyre kevesebb szerephez jut :( Gilbert is :( Aranyosak a gyerekek, de nagyon sajnáltam, hogy csak az utolsó 2 fejezet szólt igazán a „felnőttekről” Anne-ről és Gilbertről. Bárcsak ne öregednének meg!

@sssajt-al ellentétben engem pont az fogott meg ebben a részben, hogy a gyerekekről szólt, hiszen az én gyerekem is hasonló korú, vele is történnek kalamajkák, ő is választ néha nem megfelelő barátot, őt is bántják, ő sem dönt mindig helyesen, de szerencsére az élet, úgy ahogy Anne-éknél is, megoldja a problémákat.

annyira bajban vagyok, hogy hány csillagot adjak… egyfelől kicsit csalódás, mert nem annyira Anne-ről szólt a sztori, mint a gyerekekről. másfelől meg a picik tényleg tündériek, és alig tudtam letenni a könyvet (egy kicsit hiányzik is). végül is négy és fél csillag, Anne „távolléte” miatt. de nagyon jó volt, ettől függetlenül.

Nem tudok nem öt csillagot adni. De talán azért, mert Anne ebben a kötetben már lehagyott az élettel, és mert annyira már nem is róla szólt, egy egészen leheletnyi csalódottság-pamacs csak átvonult fölöttem. De aztán mindig arra jutottam, hogy tök jó kis történetek estek meg a gyerkőcökkel. Az utolsó meg – ami végre megint Anne – mintha megint csak rólam szólna. Hogy azért milyen nyomik tudunk lenni, mi nők! :-)