Álmok ​bandája 91% 387 csillagozás

Sok mindenről akartam ebben az értékelésben írni, de nem akarom a cselekményt lelőni azok előtt, akik még előtte állnak, így csak leírom az olvasásom történetét.
Vasárnap délután vettem, a férjem mikor meglátott a könyvesboltban már előre fogta a fejét, mert nem oda indultunk nagy bevásárlásra, csak ő elment kipakolni a kocsiba a tologatós kosárból, mire felnézett én már a könyvesboltban nézelődtem. --> a borító+fülszöveg engem is megvett kilóra. Eladó megjegyezte, milyen jó, hogy van még aki szeret olvasni, erre a férjem csak fintorgott, mert tudja jól, hogy általában egy szuszra olvasok, tehát ha elkezdek egy könyvet, akkor minden szabad és nem szabad időben olvasom :-D, ami 3 gyerek mellett nem egyszerű….
Hazafelé a kocsiban : ( férjem a csomagtartóba tette, amin már felhúztam magam, de tudta jól, hogy már az úton elkezdem). Hazafelé (kb. 30 perc út) elkezdtem neki hangosan felolvasni az elejét. Az első oldal után abbahagytam a hangos olvasást, erre „ miért hagytad abba, hallani akarom! ”
Hazáig kivégeztük a prológust. Én nekiültem olvasni, mikor már csak én voltam a könyvvel, egész éjjel olvastam, tegnap estére már csak pár oldal maradt. Míg a férjem megfürdette a családot, én be is fejeztem. Közben néha legszívesebben földhöz csaptam volna, felháborított, beleszerettem, nevettem, sírtam, megrettentem, utáltam, imádtam és nem bírtam abbahagyni. Vitt a történet, nem engedett el….
Hétfő este, mikor már ketten voltunk ( a gyerekek aludtak) ültem a kanapén, és gondolkoztam a történeten. Ekkor a férjem odahozta, hogy olvassam neki tovább. Becsukta a szemét és én folytattam: elolvastunk újabb 4 fejezetet.
Tudni kell, hogy a férjem nem hajlandó könyvet olvasni, 13 éve ismerem, de még egy könyvet sem olvasott el ez idő alatt, lehet, hogy ez megváltozik. Ma hajnalban a nappaliban találtam a könyvvel. Mikor rákérdeztem: „nem voltál hajlandó elárulni a végét, nincs belőle film, kénytelen vagyok elolvasni!” és dühös volt, mint én olvasás közben, és mégsem tudta letenni, amíg el nem kellett indulnia.
És most kedd délelőtt van, de azt hiszem, ez az a könyv, amit a férjem először ki fog olvasni…..
Szerintem még párszor én is el fogom olvasni, REMEKMŰ !!!!

Két nap sem kellett ahhoz, hogy ezt a csodálatos könyvet kivégezzem. Hihetetlen összetett, merész hangzású könyv, tele gyönyörű, szívbemarkoló és mocskos cselekménnyel, ami gyönyörű írásmódba van csomagolva. A történet az 1920-as évek Amerikájában játszódik, amikoris rengeteg bevándorló felkerekedett, hogy szerencsét próbáljon eme messzi tájon. Nem volt könnyű nyelvtudás nélkül, ha olyan országból mentél ahol nem az angol volt a főnyelv. Cetta a főszereplő kislány iszonyat szörnyen megjárta. Nagyon fájt a szívem érte. Nagyon szerettem Christmast. Nagyon sokszor mosolyt csalt az arcomra a leleményességével, az eszével. Majdhogynem lélegzet visszafojtva olvastam minden egyes sorát a történetnek. Hihetetlen módon beszippantott ez az álmokkal, vágyal, mocsokkal, és barátsággal teli könyv. Nagyon ajánlom.

Ez a könyv olyan mint egy sütemény. Egy szép aranybarnára sült sütemény, amit ha meglát az ember azonnal érzi, hogy bele szeretne harapni, annak ellenére, hogy nem tudja mi van benne. Majd beleharap. Izgatottan és mohón, és csak az első harapás után veszi észre hogy a belseje folyékony, néhol kemény darabokat tartalmazó piros töltelékkel van kitömve. És ekkor már késő, az első csepp vérpiros töltelék már lecseppent és bepiszkítja, foltot hagy, ami majd talán valamikor többszöri tisztítás után, vagy az idő által kikopik. De ekkor már nem számít, már nem lehet abbahagyni, az utolsó morzsáig el kel fogyasztani. Én ezt éreztem, mikor az utolsó lap utolsó szavát is elolvastam ennek a könyvnek. És miért a félcsillag? Mert sajnos voltak részek ahol ugrani kellet bekezdéseket, ami a szemérmességem számlájára írható.

Remekül felépített, szerteágazó mese, amely a 20. század elején játszódik Amerikában, az álmok és a remény országában. A könyv rengeteg érdekes karaktert vonultat fel (szegény bevándorlókat, piti kis bűnözőket, gengsztereket, prostituáltakat, igazi nagy játékosokat, olaszokat, zsidókat és négereket), és elkalauzol bennünket a rádió és a film hőskorába. Ki hogyan boldogul az új hazában? Vajon a becsületesség vagy a bármi áron történő előrejutás a kifizetődőbb hosszú távon? És Christmas megcsinálta. A semmiből, a saját erejéből küzdötte fel magát a csúcsra. Az ő története jelenti számomra a megvalósult amerikai álmot.
A szereplők közül Cetta, Christmas és Sal lett az abszolút kedvenc, akik a hosszú évek alatt egy igazi szerető családdá kovácsolódtak össze. Ruthtal sajnos nem tudtam azonosulni és nem is értettem őt néha. A Bill-szál meglehetősen brutális volt. Ezt a vonalat kihagytam volna, mert ő egy velejéig romlott alak volt, és amihez hozzáért, azt bemocskolta, tönkretette. Ugyanakkor mégsem lehetett kihagyni, mert részben miatta (is) lettek hőseink olyanok, amilyenek.

Édes love story. Jó volt olvasni. Vitt a lendület. Néha belemerült a szerző a részletekbe, de alapból jó a történet. Talán mindhatni úgy, hogy jókor találkoztunk a könyvvel.

Úgy döntöttem, ezentúl minden értékelésemre alszom egyet.
Szóval Álmok bandája.
Kicsit döcögősen indult, nehezen rázódtam bele, de élveztem. Amerika, gengszterek, szegények, gazdagok, olaszok, négerek. Az 1920-as évek. Ahová visszamennék az időben, ha lehetne. És megkeresném Fred Astaire-t. :) Swingelnék.
Kegyetlenség, szerelem, valóra vált álmok. Minden benne volt, amit vártam. Egy pöppet túl soknak éreztem Christmast és Rutht, de biztos van ilyen szerelem is. Néhol túlcsordultnak éreztem. A végén már azt kívántam szeressenek ki egymásból csak ezt ne. Ezért a fél csillag levonás.
Viszont Cetta és Sal… Nagyon sokat mosolyogtam rajtuk. Szerettem őket.
Felkeltette az érdeklődésemet Luca Di Fulvio. Nem véletlen szereztem be a magyarul eddig megjelent könyveit. :)

Kegyetlenség, brutalitás, kilátástalanság, álmok, remény, szerelem. Lenyűgöző leírások, óriási karakterek, csontig hatoló ábrázolás. Fajsúlyos és letehetetlen regény. Vulgáris? Határozottan. Túlírt? Igen. De nem is kell, hogy hibátlan legyen. Az Író ismét pont olyan mélységekbe taszított, amilyen magasságokba felemelt. Nagyon szerettem ezt a történetet.

Kezdeném ott, hogy ezt a könyvet nagyon el szerettem volna olvasni. Tehát kívánságlista elején volt. Jókat hallottam felőle és érdekelt mi ez nagy hájp körötte. Nem szeretnék csalódást okozni másoknak, de én nagyot csalódtam. A nagy elvárásoknak, akarásnak rendszerint nyögés a vége, ezúttal is ez történt. Már a borító félresikerült… Ez a kedves kisgyerekes fedlap egy hozzá hasonló sztorit jelentene számomra, de nem! Nagyon nem ilyen az egész. spoiler Az elején
vagy felénél kis híján félbehagytam, mert besokalltam, hogy minden második olvasmányom tele van prostikkal, kurválkodással és jelen esetben, mint írtam is nem számítottam erre a címlap láttán meg pláne nem… Sok és majdnem sokk lett a kurválkodásokból. Összeszedtem minden erőmet és végül lassan, vontatottan a végére értem. Nem olyan olvasmány, ami beszippant magába hanem elég lassú, vontatott, egyes pontokon unalomba fulladó történet volt. Szóval csalódás, de leginkább a címlap miatt, ami egy amerikai Pál utcai fiúk sztorit takar, ehelyett a durvaságba hajló helyett. A Keresztapa sem tetszett meg ez sem. Kicsit hasonlítanak… Úgy tűnik, nem tudom elviselni az amerikai erőszakos sztorikat…
A kiadónak meg el kéne gondolkodni, hogy vagy figyelmezteti olvasóit az erőszakra és, hogy minimum 16+ éveseknek tartalom van benne vagy pedig átszabják a címlapot egy erőszakot sugallóra. Mert ez így nagy csalódás, lehet más olvasóknak is. Az rendben vagy, hogy a bájos, vonzó borítóval eladják a könyvet viszont se a fülszöveg, sem egyéb figyelmeztetés nem sejteti, hogy mire számítson, aki belekezd a sztoriba. A könyv első fele vagy inkább kétharmada nem vagy alig tetszett, az utolsó 160-170 oldaltól kicsit jobb lett. Ez viszont nem tudta megmenteni, enyhén túlírt, helyenként unalomba fullad és az átvertség érzés miatt csak 3 kerek csillagot
tudok adni. Nem lett favoritom, sajnálom.

Kegyetlenség, gengszterek, vulgaritás,mesés autók, szesztilalom, jazz, rádió, mozgófim, igazi sztárok és persze szerelem szövi át, jellemzi a regényt. Álmok bandája, az amerikai álomé. Ahol a boldogság pénzen kapható.
A lendületes, magával ragadó, remekül megformált karakterekkel teli törtènet a XX. század elején, amerikában játszódik. Remekül mutatja be a kort, a helyet, a miliőt , a színfalak mögötti valósàgot, hogy voltaképpen minden pusztán talmi ragyogás . Mindezt egy olasz bevándorló kissrác szemén keresztül, aki persze felnő a regény lapjain, testben, lélekben egyaránt, mindeközben ember marad. Amerika a bevándolók hazája, mégis az újonnan érkezetteknek kemény utat kell bejárniuk ahhoz, hogy helyt álljanak, megvalósítsák a maguk álmát… Egy, csak egy dolog van ami nem kapható pénzért, a kivételes, tiszta, őszinte szerelem.
~~~~~~~~~~~~~~*~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
“ – Tudod mi a szerelem? – mondta neki. – Látni azt, amit senki más nem lát. És hagyni, hogy a másik lássa azt, amit senki másnak nem akarsz megmutatni”
~~~~~~~~~~~~~~*~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Zseniális könyv, pergő cselekményű, valós és fiktív szereplők felvonultatásával, méltó olvasmány volt az évkezdethez. Szeretettel ajánlom!

Kezdeném rögtön azzal, hogy örök hála és hatalmas köszönet a @Maxim_Kiadó-nak, amiért elhozta nekünk Luca Di Fulvio-t! Szégyenlem, de nem volt elég kolléganőm egy évvel ezelőtti ajánlása, a könyv ott állt a polcomon olvasatlanul. Egy héttel ezelőtt vasárnap azonban úgy éreztem, nem nézhetek úgy Luca szemébe, hogy egy sort sem olvastam a könyvéből.

Rögtön az első fejezetekkel sokkolt. Odatapasztott a székhez, izzadtam és féltem és nem bírtam letenni. Gyűlöltem és megszállottan imádtam egyszerre. Gyűlöltem egy-két szereplőt, gyűlöltem az életet, amit élnek, gyűlöltem a gondolataikat, a beletörődésüket. Az Álmok Hazáját. Megrettentem attól, ami mindigis létezett, és amit Luca az arcomba tolt egy kedves kisfiús borítójú könyvvel, amiben sosem tudhattam, mire számíthatok.

És imádtam minden sorát.
Mert meghatott, lenyűgözött, elborzasztott, és mert végtelenül hitelesnek tűnt. Mert nem kertelt. Mert úgy bújt be a bőröm alá, hogy nem akart megríkatni, megnevettetni, mégis olyan természetességgel tette, ahogyan visszafojtottam a lélegzetemet a durva részeknél, vagy kiengedtem egy sóhajt, amikor megszűnt a veszély.
Mert azok a szereplők, akiket azonnal megszerettem, mindvégig szerethetőek maradtak. Akármin mentek keresztül, talpra tudtak állni, és szeretni tudtak. Mert bízhattam bennük.

Luca azt mondta a könyvbemutatón, hogy néha bizony nehéz volt a szereplőkkel, mert nem mindig akarták azt tenni, amit ő kigondolt számukra. Saját útjukat akarták járni. :) Igen, a szereplői élnek, ízig-vérig-csordultig teli vannak élettel, ki nyomorúságossal, ki a nyomorban is szépséggel teli. És mennek, amerre ők akarnak, és teszik, amit tenniük kell. Senki sem abszolút hős, így viszont teljesen emberiek.

A történet fantaszikus, és az egész világ mesterkéltségtől mentes. És mivel ennyire őszinte és csúf és igaz, most egy kicsit nem is vágyom többé New York-ba. :)
Viszont Luca többi könyvére nagyon! :D