A ​fiú, aki éjjel meglátta a napot 93% 261 csillagozás

Harmadik magyarul megjelent könyvének elolvasása után kijelenthetem, hogy Luca Di Fulvio bekerült a kedvenc íróim exkluzív körébe. Ez a regénye is hozta a tőle megszokott magas színvonalat. Izgalmas és letehetetlen könyv, különösen az utolsó 200-250 oldal. A korábbiakhoz hasonlóan ez a borító is gyönyörű, és remekül passzol a könyvhöz. Történetvezetése, a karakterek sokszínűsége, a kor és a helyszínek aprólékos bemutatása, a szegény, elnyomott jobbágyok és a gazdag, kegyetlen uraság, illetve a kegyencei közötti különbségek ábrázolása mind-mind zseniális.
A történet az 1400-as évek elején játszódik, egy olyan korban, amelyben a jobbágyok meglehetősen nyomorúságos körülmények között léteztek, életük és haláluk uruk kezében volt, akinek nem jelentettek többet, mint pl. egy kutya, vagy egy birka. A főszereplő Marcus (későbbiekben Mikael) hercegként látott napvilágot, majd miután családját a szeme láttára lemészárolták és az otthonát felgyújtották, jobbágyként kénytelen szembe nézni az élet nehézségeivel, megpróbáltatásaival. A kimerítő fizikai munka, az éhezés, a fizikai bántalmazások, megaláztatások megerősítik mind testileg, mind lelkileg. „Nevelőitől” Agnetától, a falusi bábától és az öreg Raphaeltől fontos dolgokat tanul. Tanúi lehetünk, ahogy a kisfiúból egy tiszta szívű fiatalember és lázadó válik, aki a szabadságot keresi, és reményt nyújt az elnyomottaknak. Nagyon szerettem volna olvasni még és még és még.

Olvasmányos, gördülékenyen megírt igazi történelmi kalandregény. Kalandokban és változatos eseményekben nincs hiány, a történet ismét nagyívű, csodálatos mese. Pontosan olyan jól felépített és kidolgozott cselekménnyel, mit az előző két köteténél is olvashattuk. Talán még jobb is.
Csak ajánlani tudom mindenkinek! Fulvio igazán jó mesélő.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/01/a-fiu-aki-ejjel-me…

Ez az első regényem az írótól, pedig már évek óta készültem rá, hogy olvasok tőle, sok ismerősöm nagyon jól nyilatkozott róla. Nagyon szépen ír Fulvio, olvasmányosan, jó karakterekkel és nem sieti el. Máshol ez talán untatna, nála nem. Nem is gondoltam volna, hogy a mintegy 600 oldalas könyvben spoiler. Szóval ezzel a lassan felépített résszel abszolút megvett magának, akkor is, ha érezhető volt, hogy nem fog nagy vérengzést tartani a szereplőkben és alapvetően egy lovagias, szép történet lesz egy kis gonoszsággal (mai mese felnőtteknek :-D). A fél csillag levonást azért kapja, mert nem igazán értettem, hogy spoiler, Összességében azért egy nagyszerű olvasmány volt, peregtek a lapok, nem érezni a kötet hosszát egyáltalán, jók a párbeszédek, szerettem Agneta karakterét és „mogorvaságát”, Raphael jellemét bár Ojsternignél nehezen képzelem el spoiler.

Az a baj ezzel a könyvvel, hogy amint elolvasod az első 50 oldalt már tudod is hogy mi lesz a vége.Talán ezért is tartott sokáig amíg a végére értem, hogy nem igazán érdekelt. Tipikus a rossz elnyeri méltó büntetését sztori. Olyan akár egy mese, csak Ojsternig fejedelem kegyetlensége, szadizmusa miatt érzed hitelesnek ezt a 14. században játszódó kalandregényt. A történet hűen beilleszkedik az adott korba, olvashatunk a jobbágyság elnyomásáról és Husz Jánost is megemlíti az író. A karakterek, akiknek nagyobb szerep jut szépen kidolgozottak, rokonszenvesek. Sajnálom, hogy nem igazán érintett meg a történet, majd valamikor megpróbálkozok az író többi könyvével is, hátha…

Az igazi ötcsillagos mese! Igazolja számomra, hogy nem kellenek zombik, űrlények, vámpírok és időutazók egy mesés történethez, pusztán emberi történettel is lehet mesélni, a klasszikus mesei elemeket felhasználva. A főszereplő a hercegből lett jobbágy Mikael, aki képességeivel csak-csak kiemelkedik a jobbágyok közül. Megismeri az élet mindkét oldalát, hatalmasat fejlődik a jelleme, küzd, keményedik, mégis jó marad. Ellenfele a gonosz herceg, annak csatolósai, árulók, de ott vannak a támogatói Agneta, a bába, a szerelem Elisa…
Sok-sok kaland, hiteles történelmi-társadalmi leírás, mégis egy mese, ami rabul ejt. Talán a konstanzi rész lassult be egy kicsit.

Első történetem az olasz írótól, ezért újdonság volt a stílusa. A feudális középkorban játszódik, amikor a jobbágyok a földesurak tulajdonai voltak, akár a marhák és egyéb állatok. A könyvben olvasunk jó gazdákról és rossz gazdákról is, akik nevelgetés helyett kizsákmányolják jobbágyaikat, tönkretéve az uradalmukat. Szereplőink élete a röghöz kötöttség miatt összefonódik, miközben időbeli ugrásokkal éveken keresztül követjük őket. Marcus során keresztül megismerjük a társadalom keresztmetszetét. A kegyetlenség szerves része a mindennapi életnek, mégis az író úgy mutatja be az embereket, kicsit meseszerűen, hogy minden szereplő cselekedetei érthetően következnek a velük történtekre adott válaszaikból, jellemfejlődésükből. A helytelen tettek a szeretethiányból és a megfelelő példák hiányából adódnak. Így a gonoszság nem valami elvont fogalom, ami fekete-fehérre választja szét a világot, hanem egy adott cselekedet, például gyilkosság lehet igazságos is, az előzményektől és az elkövető szándékától függően.
Az emberek közötti kapcsolatok nagy jelentőségűek, sőt ezek a legfontosabbak, különlegesek, misztikusak.
A regényben van továbbá szerelem, barátság, árulás, emberi összefogás, harc, vallásosság, rosszindulat és sok-sok életbölcsesség nekünk tökfilkóknak is. :)

„Megmutatta nekünk, hogy meg lehet próbálni elszakítani a láncokat… hogy lehet állni egy hatalmasság tekintetét… hogy nem kell mindig meggörbíteni a hátunkat… Én azt hiszem, olyan magot vetett el, amely előbb-utóbb ki fog csírázni. A reményt.”

Nagyon fájdalmas volt ezt a könyvet olvasni. Azt a rengeteg szenvedést, amit ez a kisfiú átélt, egyszerűen már nem lehetett letuszkolni a torkomon.
A sok mocsok, trágya, éhezés, fagy, vér, a mérhetetlen gyötrelem… túlságosan hangsúlyos volt, miközben – a kezdeti lendület után –, a történet egy helyben toporgott.
A kínok mélységes bugyra, egy elmebeteg ténykedései, hatalomvágya; egyszerűen annyi volt ebben a történetben a borzalom, amitől az olvasó már megcsömörlik. Ha néha feloldotta volna egy halvány reménysugárral, egészen másképp hatott volna. Így viszont kihívás volt számomra, hogy végig kitartsak és el tudjam olvasni a sok(adik) gyötrelmet.
Értem én, hogy XV. század, hercegség, jobbágyság, de ez nekem most egy tömény fájdalom volt és nagyon vártam arra, hogy a cselekmény végre kibontakozzon; továbblendítve ezen a sok kegyetlenségen, amit ezek az emberek elszenvedni kényszerültek.

Persze a végére a kisfiú nem csak testben, hanem lélekben is férfivá érett, megtalálta belső erejét, de ez már nem oldotta fel azt a sok sötétséget ami a könyv egészét átszőtte.
Igen, a fiú, (aki) éjjel meglátta a napot, de erre bizony kitartóan várni kellett.
Van még két olvasatlan könyvem az írótól és kíváncsian várom azokban miként szőtte a történeteket.

Kalandos és izgalmas történelmi regény ez egy olasz író tollából, aki nagyon alaposan és hitelesen bemutatja a 15. századi vidéket és jobbágyi életet. A mindennapi jobbágyi élet mellett betekintést nyerünk Husz János konstanzi kivégzésébe is.
Egy kisfiú életét és felnőtté válását követhetjük nyomon. Sokszor szívbe markolóan kegyetlen fordulatokkal megtűzdelve egy meglehetősen izgalmas olvasmányt kapunk, miközben a szerző mindig hagyott némi esélyt a reményre.
Engem kicsit Ken Follettnek A katedrális c. könyvére emlékeztetett. Klassz volt. :)

Nem érdemes semmit mesélni, elárulni róla bármit is, olvasni kell, végig izgulni, szeretni minden sorát.Még a nagyon nautrális és kegyetleneket is!
Az írótól ez a regény sokkal-sokkal jobban magával ragadott, mint az előzőek.

Ennek az írónak a könyveiben hatalmas ívű történetekkel találkozhatunk. Mindig a nyomorból a megalázottságból és a szolgaságból indul a kilátástalan ifjú élet. Lenyűgözően izgalmas az az út, amelyen végig visz a történet. A lelki fejlődés a középpontban és ennek kibontakozásához sokan segítenek. Jelen van a gonoszság és a gonosz, a küzdelem pedig garantáltan a legelképesztőbb fordulatok közepette zajlik. Eddig azt sem tudtam, hogy van ez az író. Pláne nem tudtam, hogy van két könyve is. De most már felfedeztem, hogy van három is. Nem nyugszom, amíg el nem olvasom azt is.