Hajnali virágok alkonyi csokorban 5 vélemény
Gyermek- és ifjúkori emlékeit jegyzi le élete alkonyán az író, a kínai vidék különös hangulatait; azóta feledésbe merült műfajok, szokások, dalok, képek, metszetek gyöngyszemeire lelhetünk e kötet esszéiben. Lu Hszün (1881-1936) a XX. századi kínai irodalom meghatározó egyénisége, az irodalmi és társadalmi megújulás elkötelezett harcosa volt. Leghíresebb elbeszélése, az A Q hiteles története ugyanannyira meghatározója a modern kínai irodalomnak, mint Gogol Köpönyeg-e az oroszénak. Kétkötetnyi modern elbeszélést írt (megjelentek magyarul is még az ötvenes években a Világirodalom Klasszikusai sorozatban). Gunyoros, olykor szarkasztikus módon átértelmezte a kínai mítoszokat a Régi mesék mai szemmel című kötetében, prózaverseket is közölt, megírta a kínai elbeszélésirodalom történetét, és új műformát teremtett a kínai esszéirodalomban, a caven-t (szó szerint: "vegyes írások"): mintha Ady nagyváradi, éles hangú újságcikkeit olvasnánk. Lu Hszün személyisége nem hasonlít Adyéra, de a szerep, melyet a kínai szellemi életben betöltött, nagyon is hasonló: pontosan látja hazája elmaradottságának okait, keletre (Japánra) és nyugatra (Európára) tekintve keresi az új szeleket és új eszméket; elszántan hadakozik a begyöpösödött konzervativizmus ellen, elkeseredetten mutatja fel a kínai élet kegyetlen történéseit, a legtöbbek által közönyösen tűrt, de tűrhetetlenül romlott viszonyait. Szarkasztikus hangvételű írásai sokakat vitára és haragra gerjesztettek még a megújulást igenlők táborában is. Úgy volt a modernizálódás híve, hogy közben óvta a hagyományos kultúra értékeit, különösen pedig a régi kultúrának azt a felét, amelyet a klasszikus műveltségű konfuciánus írástudók észrevenni sem akartak. Hihetetlenül széles műveltsége révén számtalan művet fordított maga is kínaira, és ösztönzött másokat a fordításra, írt előszavakat és ajánlásokat e fordításokhoz. Számunkra fontos és kedves, hogy Petőfi nevét és egyes verseit ő ismertette meg a kínai olvasóközönséggel. Esszéje, melyben a kelet-európai népek XIX. századi szabadságmozgalmai és a XX. század eleji Kína szellemi és társadalmi törekvései között von párhuzamot, ma középiskolai tananyag. Ennek köszönhetjük, hogy Petőfi nevét és Szabadság, szerelem című versét szinte minden érettségizett ember ismeri Kínában. Kalmár Éva
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 5
Kívánságlistán 2
Népszerű értékelések
Úgy vettem le a könyvtár polcáról, hogy szép, klasszikus ívű, kínai novellácskák lesznek sok-sok idillel, ehelyett nagyon rafináltan megfogalmazott, finom, de éles társadalomkritika Kína elmaradottságáról és a személyi szabadság elnyomásáról a hagyomány nevében. Az esszék részben a 20. század elejének állapotát mutatják be, Kína találkozását a nyugattal, részben viszont visszaemlékezések az író gyerek- és diákkorára. Érdekfeszítő olvasmány volt.
1 komment
Érdekes volt, jobb szót nem találok rá. Örültem a jegyzeteknek, mert volt benne néhány olyan utalás az akkori kínai viszonyokról, illetve a korabeli írókról, filozófusoktól, stb. akiket/amiket nem ismertem.
Ha pedig hinni lehet a fülszövegnek Lu Hszün volt az, aki megismertette a kínaiakkal Petőfit, és ezzel nálam beírta magát a jófejek közé.
Hajnali virágok alkonyi csokorban, az író egy-egy kiragadott, fiatalkori élménye idősebb fejjel megfogalmazva és összeállítva. Nagyon szép cím, tulajdonképpen emiatt szúrtam ki, és Lu Hszün tökéletesen hozza a cím által sugallt lírai, kicsit varázslatos és éteri hangulatot. A bíráló felhang ellenére.
Népszerű idézetek
Bár a germánok nem is olyan régen jöttek ki az erdőkből, máris igen figyelemreméltó a tudományuk, irodalmuk és művészetük.
10. oldal, Európa kiadó, 2008.
Tudod-e – mondta –, hogy a tigris a macska tanítványa? Honnan is tudhatná egy gyerek! Pedig a macska volt a mestere, eredetileg semmihez sem értett, elszegődött hát a macskához tanulónak. Az meg is tanította őt az ugrás, a fogás, a felfalás művészetére – úgy, ahogy maga is el szokott bánni az egérrel. Amikor a tanítás befejeződött, a tigris azt gondolta, hogy most már minden képessége megvan, senki se bír már vele, csak mestere, a macska erősebb még nála. Ha megöli a macskát, ő lesz a legerősebb. El is határozta, s nekihuzakodott, hogy rávesse magát a macskára. Csakhogy a macska már régen tisztában volt e szándékával, egy ugrással a fán termett, ő meg csak szemeit meregetve kuksolt a fa alatt. A macska korántsem vezette be őt mindenbe, fára mászni nem tanította meg.
16-17. oldal, Európa kiadó, 2008.
Barátaim szerte, mint felhők az égen,
magam is porszemként hányódom a szélben.
130. oldal, Európa kiadó, 2008.
Úgy tűnik, tavaly óta hallok arról, hogy egyesek macskagyűlölőnek tartanak.
(első mondat)
Külső linkek
Nincsenek linkek.
