Mondd, ​hogy mindörökké (A grófné titka 3.) 59 csillagozás

Lorraine Heath: Mondd, hogy mindörökké

Lauren Fairfield hűvös angol úrihölgynek tűnik, akinek nemesi vér csörgedezik az ereiben. Szíve mélyén azonban Tom, a csábító cowboy után vágyakozik, akit egykor szeretett – és elveszített. Őrülten jóképű, de tanulatlan nemes érkezik Londonba – és Lauren majdnem elájul, amikor ráismer az új lordban Tomra, aki elragadó férfivá serdült. Azért jött, hogy Sachse grófjaként visszaszerezze elvesztett nemesi címét… és beteljesítse az esküt, melyet egykor két fiatal szerelmes tett a csillagos ég alatt, a botrányos ígéretet, melyet egy illedelmes úrihölgy soha nem tartana be.
Lauren nem lenne képes beleszeretni egy merev és rideg lordba, Tom számára azonban az arisztokrácia jelenti a jövőt. Így aztán a lány megtanítja mindenre, mielőtt örökre eltűnne az életéből. Csakhogy szívükben még mindig él a vad szenvedély, melynek nem tudnak ellenállni, és Tom nem nyugszik addig, míg be nem bizonyítja, hogy a „mindörökké” olyan ígéret, melyet be kell tartaniuk…

Eredeti megjelenés éve: 2006

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Alexandra romantikus sorozat Alexandra

>!
Alexandra, Budapest, 2009
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632971551 · Fordította: Szabó Zsuzsanna Ágnes

Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

Tóth_Orsolya_3 P>!
Lorraine Heath: Mondd, hogy mindörökké

Hát nem megríkatott! *-*
Teljesen elvarázsolt a történet. És hát persze, hogy újabb álompasiba szerettem bele. ;)

Sippancs P>!
Lorraine Heath: Mondd, hogy mindörökké

Biztos vagyok benne, hogy ez egy korai Heath-alkotás, mert én még ennyire gyenge könyvet nem olvastam az írónőtől. Az hagyján, hogy a fordítás csapnivaló (kizárt dolognak tartom, hogy az 1800-as évek végén olyan szavakat, kifejezéseket használjanak, mint „buli” „srác” vagy „becsomagolni valakit”), de olyan logikai hibák vannak benne (pl. Lauren meg akarja tanítani Tomot, hogy hogyan viselkedjen lordként, mi az, amitől majd az arisztokrácia befogadja, stb., ezzel szemben több alkalommal is gardedám nélkül sétál, kocsikázik vele?!), amitől égnek állt a hajam. Ráadásul Tom is és Lauren is rendkívül érdektelen szereplő volt.
Sajnálom, de ez a történet 3 csillagnál semmivel sem érdemel többet.

brigitta244>!
Lorraine Heath: Mondd, hogy mindörökké

A könyv százaléka miatt egy kicsit rosszabbra számítottam, így kellemesen csalódtam. Sajnálom, hogy ennek a sorozatnak csak két része jelent meg abból is az első és ez a harmadik. Még mindig nem értem, hogy ebben mi a logika, miért nem lehet normálisan kiadni. Felfedeztem a könyv olvasása közben, hogy ismerős szereplők nevei tűnek fel így a kirakóst összerakva rájöttem, hogy a Vak végzet sorozathoz is köthető amiből szintén csak két regény jelent meg az első és a harmadik könyv és még a Házasság receptre is ebbe a körbe tartozik, de az is egy sorozat rész ami egy trilógia, de a másik kettő nem jelent meg magyarul. Logikailag úgy érdemes olvasni, hogy a Házasság receptre kezdünk, majd Vak végzet megjelenő kötetei és végül A grófné titka sorozat megjelenő részit érdemes elolvasni. Ezt az összevisszaságot nem szeretem. Nem értem miért nem lehetett szépen sorban kiadni a regények. Komolyan magyarázza már meg nekem valaki, hogy ez mire volt jó.
Ezen felülemelkedve a történet nem rossz. Az előző kötet nem olyan régen olvastam így alapom volt a történethez. Lauren mindig is vissza vágyott Taxexba hisz otthagyta igaz szerelmét Tomot nagyon meglepődik amikor rájön arra, hogy az az amerikai aki Sachse gróf címét átvegye. A találkozás mindkettőjükre nagy hatással volt és nem tudták eldönteni, hogy az amit régen éreztek egymás iránt az csak gyermeki szeretet volt vagy igaz szerelem. A regény alatt természetesen rájöttek, hogy őket az ég is egymásnak teremtette.

Veress_Éva>!
Lorraine Heath: Mondd, hogy mindörökké

Ez a kötet vitte a pálmát. Minden sorát szerettem, annak ellenére, hogy nem nevezném egy különösebben pörgős könyvnek. Nincs izgalmas mellékszál, csak két szerelmes egymásra találása. Ha az ember nem vár többet tőle mint hogy egy kellemes esti kikapcsolódást szeretne ez a romantikus könyv egy remek választás. Az epilógus utolsó bekezdése még könnyeket is csalt a szemembe.

Váczi_Fanni>!
Lorraine Heath: Mondd, hogy mindörökké

Szórakoztató és aranyos történet. Lauren és Tom nagyon aranyos és egyben szenvedélyes párost alkotnak, akik még fiatalon szerettek egymásba de el kellett hogy szakadjanak egymásttól. Tetszett a könyvben, hogy a szerelmi szál realisztikus volt. Ezt értem azon, hogy mikor a páros újra találkozik akkor elgondolkodnak azon, hogy ők nem ebbe az emberbe szerettek bele és hogy képesek e egymás felnőtt énjét szeretni

Ercsusz >!
Lorraine Heath: Mondd, hogy mindörökké

Már Lydia könyvében is említette Lauren, hogy nem szereti Londont és ezt a viselkedést, de itt az első fejezetben pontosan kifejti, tulajdonképpen mennyire gyűlöli ezt az egész színjátékon alapuló életet.

Ismét felbukkant az a jelenet, amikor még Amerikában Lauren anyja a rendőrbíró elé cipeli lányát és Tomot :) Na persze akkor még nem tudta, hogy az a rendőrbíró nem Kit, hanem az angol ikertestvére :D Jó volt egy kicsit megint Christopher Montgomerytől és Elizabeth-ről megtudni pár dolgot. Anno kicsit többet szerepeltek, de igazán örültem, hogy itt kaptam még egy picurit belőlük.

Milyen kis aranyos volt az első csókjuk a visszaemlékezésben. Tom már akkor is tudta, mit akar és bizony már akkor szépen tudott udvarolni.

Rhysal eddig sem volt semmi bajom, de itt bebizonyította, mennyire jó barát tud lenni :) Amikor csak tudta, segítette Tomot.
Sachse Hallban Tom megmutatta, hogy tulajdonképpen ő mennyire kiváló földesúr. Pontosan ismerte a bérlőket, ki kicsoda, mivel gazdálkodott és milyen problémáik adódtak. Ha kellett, segített nekik, ha kellett csak bíztatta. Mindenki szerette és tisztelte őt és ezt nem is féltek bevallani.
Lady Blythe igazán meglepett. Eddig is egy kétszínű, számító dögnek gondoltam, de azután, amit tett… Mindenért Laurent hibáztatta, pedig…

Kicsit a gyerekkori mesékre emlékeztetett ez az egész kívánj a hullócsillagtól és teljesül. De mivel imádom a meséket, így természetesen nagyon tetszett :)
Imádnivaló volt az epilógus. Körbelengte a szeretet és annyira aranyosak voltak a srácok :) Az utolsó bekezdése pedig nagyon megható! Nem tudom, mennyire volt szándékos, de mintha egy kicsit az egész sorozatnak, mármint nemcsak ennek, hanem annak a háromnak, a Rogues in Texas, Daughters of Fortune és a Lost Lords befejezése is lenne egyben. Eddig nagyon untam némely részét ennek az összeségnek, de ez a rész meghozta a kedvem a folytatásokhoz, úgyhogy remélem még találkozhatok valamelyikükkel – és itt nem csak az angol változatokra gondolok, amik már rég megjelentek.

Kuri_Szilvia P>!
Lorraine Heath: Mondd, hogy mindörökké

Bár egy másik sorozatról beszélünk, amiből nem is jelent meg magyarul mind, ismerős szereplők miatt több másik könyvvel is összeköthető a történet, és én egybe raknál, mint sorozat. Úgy legalább van múlja is a két szereplőnek, hisz az hogy mi is történt velük gyerekkorukban, egy másik történetben játszódik. és így már érthetőbb egy kicsit. A páros jó. A történet nem olyan izgalmas mint a többi történetében.

zia P>!
Lorraine Heath: Mondd, hogy mindörökké

Sokáig csak 3 csillag volt, de aztán a könyv utolsó 10-15%-a felvitte 4-re.
Az írónőnek vannak ennél a könyvnél sokkal – sokkal jobb könyvei.

Aeryn>!
Lorraine Heath: Mondd, hogy mindörökké

Könnyed olvasmány volt, ami teljesen kikapcsolja az embert. Lorraine Heath-től megszokott érzelmes, humoros kis történetet kaptunk. Szerettem ezt a sorozatot, nagy kár, hogy ezzel el is olvastam minden magyarul megjelent könyvét. Pedig szívesen elolvastam volna Grayson és Harrison történetét is.


Népszerű idézetek

Sippancs P>!

– Szomorú, hogy ilyen hitetlen vagy. Az embernek kell, hogy legyenek vágyai.

60. oldal

t_marcsi P>!

Néha csak annyit tehetünk, hogy segítünk felállni a gyerekünknek, ha elesett.

82. oldal

Sippancs P>!

Egy hölgy nem bátorít egy férfit, aki iránt semmit sem érez. Egész egyszerűen nem tesz ilyet.

160. oldal

Catronia>!

– Tiszteletre méltó – mondta. Bár az ő cowboya nem volt mindig az. – Megemeli a
kalapját a hölgyek előtt. – Bár az ő cowboya sosem tette. – Szűkszavú. – Az ő cowboya folyton-folyvást beszélt. – Ha át kell kelnie bármilyen utcán, inkább lóháton teszi meg, mint gyalog. – Vagy legalábbis így tenne, ha lenne lova. – Könnyen elmosolyodik, és nagyon türelmes. – Bár az ő cowboya olyan lassan mosolyodott el, mintha ajka jobban élvezte volna magát a mosolyra húzódás folyamatát, mint a végeredményt. – Csodálja a nőket. – Az ő cowboya különösen odavolt a nőkért. Minden nőért, legyen az öreg vagy fiatal, egyszerű vagy gazdag. Soha nem tett különbséget közöttük. Lauren önkéntelenül felnevetett. – Azt hiszem, ennyi az egész

Sippancs P>!

– Még soha nem néztem neheztelés nélkül a vidéki tájat. Te nem neheztelsz rá?
– Hogyan neheztelhetnék, mikor hozzám tartozik?
A lány hátranézett.
– Ez a te birtokod?
– Nem, még nem. Még néhány órányi út van előttünk. Nem úgy értettem, hogy az enyém. Szerintem egyszerűen… csodálatos. Nem neheztelhetsz a tájra csupán a létezéséért, mikor olyan sokat ad nekünk.

195. oldal

CsiRkU>!

Ahhoz volt hozzászokva, hogy egy férfi a jelleme, a kézfogásának erőssége és szavainak hitelessége alapján mérettetik meg. Nem a beszéde, a ruhái alapján, vagy aszerint, hogy képes-e a térdén egyensúlyozni egy teáscsészét.

76. oldal

Sippancs P>!

Származhat valaki akármilyen családból, ha betartja az ígéretét, akkor olyan, mintha aranyból lenne.

76. oldal

Catronia>!

Tom nem sok dologtól félt az életében, de ettől a találkozástól azóta rettegett, mióta világossá vált számára, hogy előbb-utóbb be fog következni. Halogatta, ameddig csak tudta, és most, hogy itt van előtte, azon tépelődött, bár sokkal hamarabb eljött volna ez a pillanat, vagy soha ne jött volna el.

Ercsusz >!

– Mi lenne, ha odalopóznánk és kihallgatnák őket? – kérdezte Gina.
– Az óriási illetlenség lenne – emlékeztette őket Lauren.
– Texasi hölgyek vagyunk – jegyezte meg Gina. – Jogunk van illetlenül viselkedni.
Lauren megfordult.
– Jogunk van hozzá?
Gina megvonta a vállát.
– Talán nem ez a legmegfelelőbb kifejezés. Teljesen mindegy, hogy hívják. Ha tudni akarjuk, miről beszélnek, akkor oda kell mennünk hallgatózni.

10. fejezet - Gina & Lauren & Lydia


Hasonló könyvek címkék alapján

John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Johanna Lindsey: Tengernyi szerelem
Julia Quinn: Csudajó
Jennifer Donnelly: A tearózsa
Anthony Capella: A kávék költője
Nancy Bush: A botrány kedvese
Emily Hart: A renegát
Lisa Kleypas: Az ördög télen
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse
Lisa Kleypas: Winterborne választottja