Egy mexikói kikötővárosban furcsa dolgok történnek: tragédiába torkollik egy tengeren rendezett születésnapi buli és egy fuguvacsora; felgyújtják a kínai étterem raktárkészletét; Oliveiro alatt felrobban a WC; fejetlen próbababák úsznak a tengeren; eltűnik Gudrun Björnevik, megérkezik viszont tengerbiológus nővére, Elke; s hogy teljes legyen a zűrzavar, ALEJANDRO TURAY, magyar származású kanadai zsaru is nyomozni kezd (Sörhas kapitánnyal együtt), miközben előbukkan a tengerből néhány eltűnt ismerősünk, ami még nem lenne baj, ha nem lennének tengervízből…
Haragos vizeken I-II. 63 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2014
Enciklopédia 9
Kedvencelte 2
Most olvassa 7
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 19
Kiemelt értékelések
Ezt a könyvet Laci bácsi érkezése előtt 10 perccel vásároltam meg, hogy dedikáltathassam is mindjárt. És az olvasást sem bántam meg, minden oldala élmény volt! :)
Induljunk felfedezőútra Mexikóba, ahol számtalan rejtélyes és látszólag megoldhatatlannak tűnő esetekre bukkanhatunk. Sokat kell rohangálnunk is, ugyanis rengeteg kalandban lesz részünk és a jutalmunk sem marad el, ha kitartóak vagyunk. Retteghetünk az ismeretlentől, a víz alá is elbújhatunk vagy behajíthatjuk a laptopunkat a tengerbe is akár…Sőt, még a szerelmet is meglelhetjük, ha szemfülesek vagyunk és a legnagyobb poén az, hogy akár Obamával vagy Bin Ladennel is beszélgethetünk…A sztorinak mögöttes tartalma is van, tanulsága, miszerint törődjünk a minket körülvevő világgal, az élőlényekkel, minden ember apránként alkothat egy nagy egészet.
Szerintem ez minden idők eddigi legjobb Laci bácsis könyve! Egy fokkal előzi meg a Kicsik-trilógiát, mellesleg folytatást sejtető a vége is a történetnek, úgyhogy reménykedek. :)
Az eleje nekem kicsit nehezen indult. Amint azonban feltűnik a főszereplő, Alejandro Turay rögtön felpörögnek az események, és érdekesebb lesz. Kicsit sok volt nekem a három párhuzamos szál, amik végül nem igazán találkoztak. Ráadásul a végkicsengése nagyon hasonlít a Rajhoz.
A vége sajnos nagyon emberi, amint az előző helyről kiszorítják a bűnőzést, a természetszennyezést, azonnal valahol máshol jelenik meg. :-(
Ez a fuguvacsora pedig: miért adnak emberek egy vagyont azért, hogy halálélményük legyen? Érthetetlen!
Nekem a kedvenc sci-fi sorozatom tőle akkor is a Nagy mészárlás marad!
Őszintén szólva nem ájultam el tőle,sok helyen untam,pedig egyébként szeretem a könyveit. Egyszer el lehet olvasni,de nagy élményeket senki ne várjon tőle.
Kissé csalódott vagyok. Most direkt nem a Lawrence-féle történetet választottam, mert ott klisésnek érzem már a dolgokat, de sajnos itt is hasonlót kaptam. Az első kötet gyakorlatilag a fülszövegben történtek leírása, megjelenik a magyar származású nyomozó, némi titok, homály és rejtély. A történet darabkái magukban élvezetesek és egy egész pofás krimit lehetne összehozni belőle, dacára annak, hogy akkor nagyon „Lawrence-féle” történetet lenne. Ehelyett kapunk egy sci-fi (?) irányt, azt is igazából a végén kifejtve, megfűszerezve zavaros történésekkel és túl sok szállal.
Felemás az értékelésem:
Egyrészt mindenképp az elmúlt 5 (10?) év legjobb LLL könyve, másrészt viszont elejétől a végéig kiszámítható (aki nem tudja az első pár oldal után, hogy kik és mire hozzák ki a végét, az nem látott még egy filmet sem), plusz értelmetlen (mármint, ha nekem valaki azt mondja, hogy figyi, ha holnaptól nem áll le az emberiség a drogról, akkor felrobbant egy atombombát, akkor én mi a tököt csinálhatok?). De ettől még olyan régi LLL-es, kevesebb idegesítő momentummal, mint mostanában.:)
Vitathatatlanul az elmúlt évtized (ha nem több) legsikerültebb Lőrincz L. László regénye, pedig nincs is benne semmi olyasmi, amit ne talált volna már fel korábban a lektűrirodalom. Ugyanakkor megerősíti azt a kisagyamban régóta motoszkáló szörnyű sejtést, hogy nem Laci bácsi felejtett el írni, hanem a hajdan szebb napokat látott emblematikus karaktere, Leslie L. Lawrence fáradt el egy idő után. Végy egy új, még gyári szagú főhőst, ruházd fel emberi karakterekkel. Felejtsd el Indiát, Tibetet, Mongóliát vagy éppen a Himalája hegycsúcsait, szabadulj meg az unalomig koptatott trópusoktól (itt nem földrajzi, hanem retorikai értelemben), a kiszámítható fordulatoktól és persze a protagonistától, akit ennyi történettel a hátunk mögött már szinte jobban ismerünk, mint saját unokatestvérünket, és öltöztess fel írói kreativitásoddal egy olyan cselekményvázat, mely egyszerre ismerős és misztikus, aktuális és mégsem evilági, és nem kapnak benne központi helyet a főhős lepedőakrobata gyakorlatai az ügyeletes női epizodistákkal. Na, hát így néz ki valahogy a Haragos vizeken, s ennyi pontosan elég, hogy egy olvasmányos, minden lapján izgalomba tartó, kellemes humorral és hűvös borzongással átszőtt történetet kapjunk a pénzünkért. Kellemes, pozitív meglepetés.
Kedvenc íróim egyike Laci bácsi, ez a könyve is jól sikerült, érdekes és aktuális problémát dolgoz fel, izgalmas cselekménysorozatba ágyazva. Persze megint sokan meghalnak, sokan meg is menekülnek, a végén a rosszfiú megkapja, ami neki jár és a főhős se marad jutalom nélkül. Annak ellenére, hogy a könyv jó, bárkinek ajánlom, azt még le kell írjam, néha kicsit megakad a sztori, kissé vontatottá válik. Ettől függetlenül élveztem, izgultam és szerettem, jó olvasást, ha meghoztam a kedvet hozzá ;)
Lőrincz L. László a kedvenc íróim egyike, bár mostanában hanyagoltam egy kicsit. Ez már a sokadik könyve, amit olvastam. Mexikóban játszódik a története. Hűen önmagához, ez a könyv is több szálon indul el, ami majd a végén áll össze egy egésszé. Minden összefügg mindennel. A fő kérdés, amivel foglalkozik, az a környezetvédelem. A történet egy része emlékeztet egy filmre, a „Mélység titkára”. Egy kis romantika is helyet kap a történetben: a magyar származású zsaru és a tengerbiológus között. Jópofa szereplő még Rodriguez kapitány.
Népszerű idézetek
– Nem füttyentek.
– Miért, az istenért?
– Mert nem tudok fütyülni.
– Sajnos nincs már rá idő, hogy füttytanfolyamot tartsak magának.
Gyerekkorában nem tanították meg fütyülni?
II. kötet, 93. oldal
Biztos voltam ugyanis benne, hogy látomásom van. Delírium tremens, vagy micsoda. Tudja, amikor állítólag egereket látnak a piások meg elefántokat. Az jutott eszembe, hogy elém pedig fejetlen embert varázsol a pia. Ahogy erre rájöttem, megkönnyebbültem, és még integettem is neki.
183. oldal
– Az imént már említettem a cápauszonylevest, ami miatt megölik a cápákat. És
tudja, hogyan? Kifogják az állatot, felhúzzák a hajó fedélzetére, élve levágják az
uszonyait és így, megcsonkítva visszahajítják a tengerbe. A húsára nincs
szükségük. A szerencsétlen állat pedig elpusztul. És miért? Mindössze egy rohadt
levesért.
II. kötet, 326. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- T. B. Byrt: A néma csillag dala 84% ·
Összehasonlítás - Justin Cronin: A szabadulás 91% ·
Összehasonlítás - Michael Crichton: Az elveszett világ 87% ·
Összehasonlítás - David Mitchell: Felhőatlasz 85% ·
Összehasonlítás - Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció 69% ·
Összehasonlítás - James Rollins: Káosz 87% ·
Összehasonlítás - Jana Vagner: Menekülés a tóhoz 86% ·
Összehasonlítás - Patrick Lee: A futó 86% ·
Összehasonlítás - Paul Monette: A Ragadozó 81% ·
Összehasonlítás - J. R. dos Santos: Életjel 78% ·
Összehasonlítás