Rose és Ruby – testvérek, legjobb barátok, egymás bizalmasai.
Barátságokat kötnek, szerelmesek lesznek, dolgoznak, imádják a nevelőszüleiket és megvalósítják az álmaikat. Ám a Darlen lányok élete mégsem nevezhető hétköznapinak, mivel a 30. születésnapjuk közeledtével ők lehetnek a leghosszabb kort megélt craniopagus ikrek, ugyanis a fejük kistányérnyi helyen összeforrt az egyik oldalon.
Egy orvosi vizsgálat után a könyvmoly Rose elhatározza, hogy megírja az önéletrajzát. Ám amikor Ruby megkérdezi, hogyan írhat egy összenőtt iker önéletrajzot, hiszen nem is egyedül élte az életét, megállapodnak, hogy néhány fejezetet a sokkal csinosabb testvér is papírra vet. Így kiderül, hogy bár sziámi ikrek és elvben ugyanazt élik át, nem mindenben egyezik a véleményük.
Sőt, még titkokat is őriznek egymás elől.
A mindenen átsegítő összetartozás és a függetlenség utáni vágy rendkívüli történetét sosem fogja elfelejteni az olvasó.
A lányok 98 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2005
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Piros pipacs könyvek Pioneer Books
Enciklopédia 2
Kedvencelte 4
Most olvassa 3
Várólistára tette 60
Kívánságlistára tette 53
Kölcsönkérné 6
Kiemelt értékelések
A végére én még vártam valamit, pl. hogy még 3 évig éltek ezt és ezt csinálták, vagy a könyv kiadása után sajnos meghaltak, vagy valami. Az is furcsa, hogy hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ez egy jól kitalált „mese” vagy van valami valóság alapja is. Ha nincs alap (mármint nem szakirodalomra gondolok, hanem hús-vér emberekre), akkor honnan tudta, hogy mit éreznek a sziámi ikrek, milyen lehet így élni, milyenek a hétköznapok, stb. Érdekes, hogy a csajok 29-30 évesek miközben írják a könyvet, mégis úgy érzi az ember, hogy tizenéves kamaszok írogatnak, mintha az agyuk is sérült lenne, pedig erről szó sincs. Az, hogy nem csak Rose írja a könyvet (az ő ötlete volt, hogy megírja az önéletrajzát), hanem Ruby is ír pár fejezetet szerintem jó ötlet, hiszen mégis csak együtt éltek át mindent, nem lehet azt mondani, hogy Rose egyedül volt valahol, igaz néha úgy írják, mintha a másik ott se lett volna. „Elmentem nyílhegyeket gyűjteni” vagy „Nick meghívott…” persze a másiknak is mennie kellett. Érdekes, hogy külön mennek szabadságra, külön dolgoznak, mégis együtt kénytelenek csinálni mindent.
Már régen vágytam erre a könyvre és végre sikerült megszereznem. Igaziból nem bántam meg, hogy elolvastam, mert mástól úgyse hittem volna el, se azt ha jót mond róla, se azt ha rosszat, ez olyan neked kell elolvasnod és átélned típusú könyv.
Ez a könyv engem nem bírt különösebben meghatni, sajnos. Bár az alapsztori nagyon érdekes, még sem sikerült olyan jóra a történet megírása. A közepétől már nagyon vártam, hogy vége legyen. Aztán a vége is olyan semmilyen volt.
A fejüknél összenőtt ikrekről szóló történet különleges, hiszen kevés ilyen ikerpár létezik és érdekes és tanulságos volt arról olvasni, hogy miképp befolyásolja az életüket ez a sajátosságuk. A lányok hozzáállása a helyzethez irigylésre méltó, nekik ez a természetes, nem sajnáltatják magukat, nem keseregnek, hanem próbálnak teljes életet élni.
Az írónő elhitette velem, hogy tényleg egy ikerpár írta a könyvet, keresgéltem is, hogy létezett-e Rose és Ruby, de valószínűleg a néhány valódi esetet feldolgozva hozta létre a szereplőket. Az írásmód nem a legkiválóbb, ami lehet szándékos is, mégis néhol nehéz volt követni. Az események és a két iker nézőpontja között is ugrálunk.
Az emberek közötti viszonyok igen szépen vannak ábrázolva, maguk az események azonban nem mindig tetszettek, helyenként kissé szürreális volt.
A borító fantasztikusan sikerült.
Csalódást okozott ez a könyv, mert másra számítottam. Arra lettem volna kíváncsi, hogyan élnek a sziámi ikrek, lelkileg hogyan lehet elviselni ezt az állapotot, valamint a mindennapokban hogyan lehet megoldani fizikailag és érzelmileg azt, hogy sosem vagyunk egyedül. Persze erről is szó volt, de alapjában véve inkább egy keszekusza, laza szálra felfűzött történethalmazt olvashattam, ami tele volt szürreális elemekkel és történésekkel. Sokszor nem is jött át igazán, hogy az elbeszélők sziámi ikrek, néha úgy éreztem, egy-egy epizód meg sem történhetett volna, gyakran nagyon hihetetlen volt az egész.
Természetesen voltak meghatározó és elgondolkodtató gondolatok is a könyvben, ezeket szívesen olvastam, olyankor kicsit felélénkültem olvasás közben, és úgy éreztem, hogy szívesen olvasok, de aztán újra érdektelenségbe fulladt az egész. A lányok kicsit furcsa gondolkodásúak voltak, a velük történt dolgok gyakran túl hihetetlen történetekké formálódtak, és az időben ide-oda csapongás sem segített, hogy lekössön a könyv. Nem azt érzem, hogy nem kaptam meg mindent ettől a könyvtől, amit vártam, hanem éppen hogy túl sok volt, túlságosan meghökkentő akart lenni, és ettől nekem hiteltelen lett. Sajnálom:(
Az első gondolatom az volt amikor kezembe vettem a könyvet, hogy ez a borító gyönyörű! A történetben pedig az fogott meg, hogy az extrém alaphelyzet kibontása mennyire egyszerűen és természetesen gördül előre és mennyi szeretet van benne. Ettől persze a (talán felesleges) mellékszálak sokszor nekem is vontatottnak tűntek és meghökkentettek a lányokkal való történések közé bekerült abszurd esetek is. Viszont tetszett ahogy a visszaemlékezésekből lassan kibontakozott Rose és Ruby karakteresen különböző jelleme és a kettejük közti különleges kapcsolat mélységének a bemutatása. A többi szereplő közül pedig Lovey néni és Stash bácsi alakjának a megformálása sikerült a legjobban.
Összességében ez egy szép könyv kívül-belül :)
Mindenképpen érdekes és tanulságos sztori. Nagyon nehéz elképzelni, hogy a való világban is élnek összenőtt iker-párok. Ők a világ legidősebb craniopagus ikrei. Sosem lehettek egyedül, mégis voltak titkaik egymás előtt. Dolgoztak, tanultak, éltek… mint minden normális ember :)
Érdekes történet volt. Egyszer olvasható. Ahhoz képest, hogy a főszereplők 30 évese – többször is megemlítődik a könyvben –, nekem mégsem tűntek többnek 16-17-nél… Valahogy nem tűntek felnőttnek, inkább tiniknek. A vége pedig mintha nem is lenne befejezve.
Nagyon jó kis történet. Igaz, nem tekinthető igazi történetnek, mert nem egymásból következnek a cselekmények, és nem is mindig van időrendben. Az is zavart még, hogy bár 30 évesek az ikrek, mégis úgy írnak mintha tinédzserek lennének.
A szereplők egyébként szimpatikusak voltak és az alapsztori is érdekes, de egy kissé légből kapott az egész, úgy érzem, nincsen valóságalapja. Amikor olvastam, úgy éreztem, hogy ez jó és tényleg tetszik, de amikor a végére értem és becsuktam a könyvet, elfondolkodtam. Nincs is vége a történetnek, nem éreztem jónak a lezárást és nem is tudjuk, hogy van e benne egy kis valóság is.
Viszont aki elolvassa, az tényleg jobb ember lesz tőle!
Érdekes könyv. A címéből ez ugyan nem derül ki, de ha beleolvasunk a fülszövegbe, máris felkapjuk a fejünket. Tényleg, hogy élhetnek ezek az ikrek „külön” életet, ha össze vannak nőve?
És hogyan viselik el egymás egészségügyi gondjait? Hogyan játszanak gyermekkorukban? Hogyan tolerálják egymás eltérő érdeklődési körét? Egyáltalán, hogyan alakul a hétköznapi életük egy kanadai kisvárosban? Még meglepetés-partit is szervez egyik a másiknak a 30. születésnapjukra.
Egy kicsit csapongó stílusban írják róla a külön-külön (!) naplójukat, de hát egyik sem képzett, csak hobbi szinten írogatnak. Ennek ellenére elég valószerűre sikeredett a naplójuk. Jól tükrözi a lelki fejlődésüket és a környezetükben élő emberekhez való viszonyuk alakulását. És még olvasmányos is!
Nem rossz ez a könyv, de nem a történet miatt. Néhány különleges helyzettől eltekintve (mint pl. a látogatás a babonás szlovák rokonoknál) a sztori legtöbb eseménye szinte bármelyik nem sziámi összenőtt testvérpárral megtörténhetett volna. Persze, ez is azt mutatja, hogy az állapotuk ellenére igenis élni akarták a saját életüket… De amikor kézbe veszek egy ilyen témájú könyvet, akkor elsősorban arra vagyok kíváncsi, mennyire tér el az ő életük a mienktől. Ezt kis adagokban kapjuk, mert Rose és Ruby nem sajnálják magukat, nekik ez a természetes. És ettől jó mégis ez a könyv: mert elgondolkodtat arról, hogy mennyire szerencsések vagyunk mi…
Népszerű idézetek
Minden pillanat egy csoda […].
115. oldal - A varjak titkos élete (Pioneer Books, 2012)
Sosem néztem a húgom szemébe. Sosem fürödtem egyedül. Sosem álltam egyedül a fűben éjszaka és emeltem a karjaim a csábító hold felé. Sosem mentem vécére repülőgépen. Sosem volt rajtam kalap. Sosem csókolóztam. Sosem vezettem autót. Sosem aludtam át az éjszakát. Soha egy titkos beszélgetés, egy magányos séta. Sosem másztam fára. Sosem szürkültem bele a tömegbe. Annyi mindent nem csináltam, viszont nagyon szerettek.
Sosem néztem a húgom szemébe,mégis a lelkébe látok.Sosem volt rajtam kalap,de csókolózni csókolóztam.Sosem emeltem fel egyszerre a két karom,de a hold így is elcsábított.Az alvás a csecsemőknek való.Autó helyett a busz is megteszi.És bár fára sosem másztam,de feljutottam egy hegyre,és ez nem akármi.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ferenc K. Zoltán: A Fekete Kolostor 91% ·
Összehasonlítás - Wally Lamb: Ez minden, amit tudok 90% ·
Összehasonlítás - Oliver Bowden: Assassin's Creed – Árulás 85% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: A rezervátum titka 96% ·
Összehasonlítás - Kevin Hearne: Tricked – Átverve 91% ·
Összehasonlítás - Szemán Zoltán: Wendigo 93% ·
Összehasonlítás - Frank Schätzing: Raj 89% ·
Összehasonlítás - Fábián Tibor: Guyana szörnyei ·
Összehasonlítás - Su Peter Sieve: A sasnak szárnyán ·
Összehasonlítás - Charles Frazier: A tizenhárom hold 86% ·
Összehasonlítás