Úri csirkefogó (Úri csirkefogók 3.) 92% 17 csillagozás

Ez nagyon tetszett, a három közül kétségtelenül ez viszi a prímet (így talán kissé elnézhető az első unalmassága- legalább is számomra). Dain és Jess fantasztikus páros, s felruházott tulajdonságaik következtében az események csak úgy pörögnek. Humora nagyon szerethető, ami még érdekesebbé teszi a történetet. Mellékszálak beleillenek a történetbe, de nem viszi őket túlzásba az írónő (bár kissé érdekes, hogy itt még Esmond nőtlen és Beaumont is él még)

Általában megpróbálok tartózkodni az értékeléseknél a felkiáltó jelek sokaságától, érzelmi kitörésektől, nagybetűs szavaktól és úgy írom le a mondandómat, hogy az lehetőleg tárgyilagos legyen, inkább leíró jellegű. Erről a könyvről viszont a következőket szeretném elmondani:
IMÁDTAM!!!!
:)
Egyszerűen számomra minden tökéletes volt. Kicsit emlékeztetett Amanda Quick legjobb műveire és el is éri azt a szintet, sőt! A hősnő talpraesett, okos, bátor és teljesen normálisan reagál egy férfi hisztijeire, nagyon is tisztában van vele, hogy neki és a férfinek is mi a jó. A férfi pedig egy nagyképű, bunkó, ugyanakkor rengeteg humorral rendelkező személy, akinek fogalma sincs arról mi a jó a nőnek és saját magának, tévképzetei vannak, olyan dolgoktól tart, amitől nem kellene és olyanokkal nem foglalkozik amikkel kellene. Tipikus férfi :) A párbeszédeik tele vannak humorra, a Dain gondolatain egy sort nevettem, imádom amikor egy férfi káromkodik, őrjöng, agybajt kap a nőtől, de egyszerűen nem tud szabadulni a gondolattól, hogy ez a nő kell neki.
Aki szereti a történelmi romantikusok könyveket annak ez KÖTELEZŐ! A többi rész is tetszett, de ez sokkal jobban. Ahhh, lehet elkiabáltam a Lisa Kleypas könyvnél, hogy az év legjobb történelmi romantikusa volt….

Kár, hogy ez a harmadik rész, mert sokkal inkább másodikként kellene olvasni a történet alapján (és hallgatni a figyelmeztetésre, hogy az szerintem eléggé unalmasra sikeredett:-), de komolyan itt úgy tűnik, ismét megtalálta az írónő a fonalat és a ceruzáját és főleg Jessica karaktere van nagyon jól eltalálva. Egy öntudatos, magabiztos, vicces, nem nyavalygó, melegszívű, szeretetet adni akaró és tudó nő, aki egy sérült kisfiú lelki szintjén álló Dain márkit próbál felnőtt férfivá tenni. De valahogy mégis inkább szórakoztató, mint dühítő, kellemes olvasmány egy havas/napos/latyakos délutánra.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az első kötet után úgy gondoltam várok a többi kötettel, de a 3.-nak annyira tetszett a tartalma, hogy úgy döntöttem kivételt teszek és a második kihagyásával elolvasom.
És nem csalódtam, tetszett, hogy a hősnő méltó párja volt Dain-nek és nem félt még attól se, hogy rálőjjön. És Dain, aki apránként vetette le a „szörnyeteges” viselkedését, nem hirtelen változott meg a házasság létrejöttével.
Szeretm az olyan törénteket, ahol egy egyerek is felbukkan.
És nem baj, hogy kihagytam a másodikat, mert olyan volt mintha inkább ez lenne a sorrendbe a második.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az első két rész után ezt a könyvet egy kicsit félreraktam és más könyvekbe kezdtem bele, mivel olyan rossz kritikákat írtak róla a fórumon. Pozitívan csalódtam a könyvben. Őlordsága jelleme tényleg furcsa, különösen voszonyul az élethez, a nőkhöz, de minden problémája rémes gyerekkorára és kőszivű apjára vezethető vissza. Tény, hogy a rémes gyermekkor meghatározó lehet felnőttként is és mivel Lord Dain csúnya kisfiú volt és az apja nem szerette, úgy gondolja, hogy ő ronda és nem lehet szeretni. Néha tényleg idegesítő volt, ahogy helyzetekre reagált, de hősnőnk hamar felismerte szerencséjére, hogy a lord csak egy büszkeségében megsértett kisfiú belül. Lord Dain fia iránti érzéseit is megértem, a kisfiú pont olyan csúnya és esetlen, mint a lord volt nyolc évesen és ez halálra rémíti. A könyvben egy rövid időre találkozhatunk esmonddal és Beaumonttal is, a harmadik rész időrendben inkább az első kettő közé esik. Beaumont még él és virul és a háttérből irányítja cselszövéseit.

Ebből a sorozatból nekem ez a könyv tetszett a legjobban, bár ne hittem volna, hogy Esmondénál is jobban fog tetszeni. Végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet, csak azt sajnálom, hogy várni kell, míg újabb könyvet tudok az írónőtől olvasni. Ebben a sorozatban, Jessica a kedvenc főhősnőm is, olyan bátor, temperamentusom volt, imádtam a csipkelődéseiket Dainnel:)

Nehéz olyan könyvről véleményt írni, amit szinte mindenki szeret és a sorozat legjobbjának tart, vagyis egy nagyon jó könyvről van szó, engem viszont nem nyűgözött le úgy, ahogy kellett volna. Úri csirkefogók sorozat első két részét imádtam, még egy olvasási válságnak is véget vetett. Oroszlán leánya számomra egy izgalmas, szövevényes, kalandokban gazdag történet volt, egyedi különleges helyszínnel (Albánia), és egy karizmatikus “gonosszal” (Ismal), akinek én nagy rajongója lettem. Éjszaka rabjai egy lelket megérintő, szívszorító romantikus krimi volt egy álompasival a főszerepben. Életem egyik legjobb romantikus történetének tartom és e könyv után egyértelműen Ismal fanatikus lettem. Ezek után nagyon vártam a 3. kötetet. Mindenki kiválóra értékelte, sehol egy negatív véleményt nem olvastam róla. Nagy elvárásokkal vettem a kezembe, lehet ez volt a baj. Elsőre sajnos nem sikerült rájönnöm, hogy sokak szerint miért ez a rész legjobb a 3 közül.

Aztán rájöttem, hogy ott követtem el a hibát, hogy az első két részhez hasonlítottam, azt vártam, hogy itt is sokat szerepeljen Ismal, ez a kötet viszont nagyon más, mint az első kettő. Ez egy könnyed Szépség és Szörnyeteg sztori, ahol csak a humor, a romantika számít és a főszereplők közti szócsaták, nem az izgalmak, kalandok és a lelkizések. Elkezdtem más szemmel nézni a könyvet, így már sikerült rájönnöm, hogy miért tartják sokan ezt a részt a legjobbnak.

Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2013/02/10/loretta-chase-uri-csirkefogo-uri-csirkefogok-3/

Huh, nem igazán tudom mit is írhatnék, ez a könyv valami FANTASZTIKUS volt!!!! Most már nem bánom, hogy végig szenvedtem az első két részt. Régen éreztem egy könyvnél, hogy senki és semmi kedvéért nem akarom letenni, de ez most ilyen volt. Imádtam minden sorát, mindkét főszereplőt egyaránt…..

Ahogy elkezdtem olvasni, akadozva ugyan, de érdekes volt a történet. Mondjuk, azt sohasem szerettem, ha ennyi a félreérés(főleg az elején volt sok, de a „Whitney, kedvesem”-et semmi sem szárnyalhatja túl), de valahogy átsiklottam felettük. Amit kifejezetten szerettem, az Jessica volt. Minden elismerésem neki, és bármelyik nőnek, aki egy kicsit is hasonlít rá. Dainnel az volt a legnagyobb bajom, hogy emészthetetlen mennyiségű magabiztosság hiánnyal küzdött. Érthető volt, mégis sok volt belőle. A könyv vége igazi felüdülés volt az elejéhez képest. Amiről az elején azt hittem, csak egy újabb bosszantó tényező, arról kiderült, hogy az hozza majd a legnagyobb izgalmat. Igaz, egy apró jelenetet hiányoltam a végéről (Jessicával és Dominickkal), de így is elégedett vagyok. Az egy csillag levonás kizárólag Dain néha kifejezetten idegesítő szorongásai, téves következtetései, és egyéb hülyeségei miatt van, amik elérték, hogy két hétre félretegyem a könyvet.