Így ​tanulok nyelveket 276 csillagozás

Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Ha ​valahol nyelvismereteimre kerül a szó, az emberek mindig ugyanazt a három kérdést intézik hozzám. Én mindig ugyanazokat a válaszokat adom. Ezt a könyvecskét azért írtam meg, hogy kollektíven felelhessek rájuk. 1. kérdés: Lehet-e tizenhat nyelven tudni? Válasz: Nem, nem lehet. Legalábbis egyforma színvonalon nem. Anyanyelvem csak egy van: a magyar. Az orosz, angol francia és német a magyarral egyszerre él bennem. Ezeket bármely kombinációban, azonnali „váltással” fordítom egymásra. Olasz, spanyol, japán, kínai vagy lengyel nyelvi feladatok esetén fél napot szoktam szentelni jegyzeteim átnézésre és a tanultak felfrissítésére. A többi hat nyelven csak szép- és szakirodalmi fordítási gyakorlatom van. 2. kérdés: Miért nem vállal nyelvoktatást? Válasz: Nem ez a mesterségem. A tanításhoz nem elég, hogy az ember egy sereg nyelvet elsajátított. Ha a statisztikai adatok gyűjtőiben több humorérzéket sejtenék, az összeíróívek „foglalkozás” rovatába azt írnám: „nyelvtanuló”. A tanítás más… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1970

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aranytoll Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
160 oldal · ISBN: 9789632457666
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
160 oldal · ISBN: 9789632457659
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632450841

4 további kiadás


Enciklopédia 14

Helyszínek népszerűség szerint

Városliget


Kedvencelte 29

Most olvassa 20

Várólistára tette 193

Kívánságlistára tette 151

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Bár nagyon rövid, mégis velős olvasmány volt, lassan is haladtam vele. Mindig érdekelt Lomb Kató nyelvatnulási módszere, bár nyelvi antitálentumnak tartom magam. Mondjuk mindjárt a könyv elején kiderült, hogy a szerző szerint nincs nyelvi antitálentum, és ő már csak tudja miről beszél.
Érdekesvolt látni (olvasni), hogy az 50-es évektől a kb 80-as évekigmennyire más volt a nyelvtanulás, sőt maga a fordítás/tolmácsolás is. Ma már nem tudom elképzelni hogy valaki 0 nyelvtudással elvállalhat egy szakfordítást. És szerencsére a tv-n túl egyéb hanganyagok is rendelkezésre állnak.
Ezzel együtt is a könyv komoly tanulság az volt, az a nyelvtanulásra szánt idő (Napi 1-1,5 óra). Én ennyit sosem szántam erre.
Lomb Kató többször hangsúlyozza, hogy a módszere kiegészítő módszer a „rendes” nyelvtanuláshoz, annak meg jelenleg minimum ezer módszere van, de szerintem, ha valaki a maga erejéből szeretne haladni mindenképpen érdemes megfontolni, a tanácsait és valamiképpen átültetni modern környezetbe.
Érdekes hogy sokáig nagyon gondolkodtam a japán nyelv tanuláson, de a könyv meggyőzőtt, hogy tulajdonképp nem szeretném.
Rengeteg példát hoz, engem például zavartak az orosz szavak, mert elolvasni sem tudtam, nem megérteni. Nagyon sok általam nem ismert magyar szót is használ pl. : extrapolálunk, interpolálunk.
Nekem kicsit túlmagyaráz és időnként nem egyértelműsít. Ha levonjuk belőle hogy nagyon retró, és kifacsarjuk a lényegét akkor kapunk egy kb 8-10 pontba szedhető módszert, amit lehet követni, ha szánunk rá időt. Ezen túl csak érdekes korrajz a könyv.

pannik>!
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Érdekes a könyv, mert 16 nyelven tudni akármilyen szinten is, az elképesztő teljesítmény. Meghajolok Lomb Kató előtt és minden tiszteletem az övé.
Lomb Kató könyvecskéje a nyelvtanulás egyfajta megközelítését, az íróét tárja elénk. Egyrészt izgalmas, hogy mennyire bátor már-már vakmerő volt helyenként az író, egy-egy nyelv kapcsán elvállalt olyan megbiztatásokat (fordítások, tolmácsolás, szakfordítás) amiket maga sem tudta, hogyan fog teljesíteni, mert az adott nyelvet akkor még éppen csak elkezdte tanulni, tanulmányozni.
Másrészt a módszer amiről ír, hogy végy egy szótárt vagy egy bármilyen könyvet és abból akár meg lehet tanulni a nyelvet, ki lehet silabizálni a nyelvtant, hát biztosan lehet így is. Nagy elköteleződés és motiváció kell hozzá, ezt írja is, hiszen a semmiből eljutni akármilyen szintre egy nyelvben, autodidakta módon, egy szótár segítségével, ez óriási teljesítmény. Persze nem csak a szótár az amit ajánl, ajánlja a hallgatható anyagokat, könyveket, nyelvtanárokat is.

Ami nagyon tetszett benne az a bátorítás és a magabiztossága. Nincs megfelelő pillanat, nincs olyan, hogy majd megszólalok ha már tudok franciául. Nem, beszélni, beszélni, beszélni, ha hibásan is, ha akadozva is, mondani, mielőbb átugrani a gátat és beszélni. Ez nagyon tetszett. Meg az is, hogy erősen tanácsolja, hogy mielőbb el kell kezdni olvasni az adott nyelven, akár azonnal, ahogy elkezdtük tanulni a nyelvet, ez nagyon hasznos, hiszen ott megvan a motiváció, olyan könyvet kell választani, ami mozgat bennünket. Ezzel kapcsolatban jó tanácsokat adott.
Érdemes volt elolvasni, egy ilyen nyelvek iránt rajongó ember gondolatait a nyelvtanulásról. Illetve helyenként viccesek is a történetei.

6 hozzászólás
Futóhomok>!
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Kellemes stílusú könyvecske ez, kb. ilyen retro humorral:
”Ezért tilos a saját, kijavítatlan fordítás, fogalmazás olvasgatása, vagy pláne betanulása. Erre a célra csak eredeti vagy tökéletesen rendbe tett szöveg alkalmas. Ha sokat halljuk a rossz formát, fülünkbe lopja és elfogadtatja magát „kamarahangnak”: úgy járunk, mint a kozmás koszton tartott férj, aki végig abban a meggyőződésben élt, hogy ilyennek kell lennie az igazi babfőzeléknek.”(101. oldal)
Azt eddig is tapasztaltam, hogy a nyelvtanulás időigényes hobbi, a kulcsszó pedig a rendszeresség. Ráadásul Kató néni a klasszikus Nagy Feró-i időbeosztást veszi alapul, ami szerint napi nyolc óra jut szórakozásra. Ebből kellene minimum bő egyet szánni az új nyelv elsajátítására, azaz heti 8 órát összegereblyéznünk és szép eredményeket fogunk elérni. A hogyan-ra kapunk mindenféle hasznos javaslatot, én csak egyet emelnék ki, ami felszabadítólag hatott rám: az idegen nyelven való olvasás nem a kevesek kiváltsága, keressünk egy minket igazán érdeklő könyvet a célnyelven és vágjunk bele a tanulási folyamat gyakorlatilag bármelyik szintjén.

29 hozzászólás
mondhatatlan>!
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Vigyázni kell, mert az ember egy kicsit belelapoz, és már azon kapja magát, hogy olyan kijelentéseket tesz, mint pl. „Holnap megtanulok portugálul” :) Nagyon szórakoztató, hihetetlenül lelkesítő könyv, a felénél elszaladtam begyűjteni egy rakás regényt olyan nyelveken, amiket még nem beszélek nagyon, esetleg semennyire :)

1 hozzászólás
Szédültnapraforgó>!
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Jó fej volt Lomb Kató, még így 40 év távlatából is érdemi mondanivalóval, viccesen, nagyon érdekes írta le a nyelvtanulás nehézségeit, pozitív oldalait és poénjait :)
Egy érdekesség a nyelvtanulásról:
"Tanárnő barátnőm egyik tanítványával együtt bujkálva menekült a nyilas terror elől; a lánykával érte meg a felszabadulást is. A hozzájuk beszállásolt szovjet tisztekkel a kis tízéves már vígan karattyolt, amikor barátnőm még a legnagyobb nehézségekkel küzdött a beszélgetésben. „Könnyű Évikének – vigasztalta magát –, neki az általános iskola négy osztályának ismeretanyagát kell csak lefordítania az idegen nyelvre; nekem előbb el kell magamban végezni a középiskolát, sőt az egyetemet is.”

Aranyigazságokat tanulhattunk a tolmácsnőtől:
„A gyermek automatikus, a felnőtt logikus.”
„A felnőtt agy viszolyog már hallott dolgok ismétlésétől. A gyerek csak a már többször megemésztett közlést szereti. „Azt a mesét meséld, a pöttyös labdáról!” – kéri vagy századszor.”

Hasznos tanács:
„A pénz olvasva, a tankönyv összefirkálva jó. Ha már túlságosan szétment a forgatástól, pár forintért újra beszerezhetjük.”

Ezen hangosan nevettem:
„– Anyu, mit jelent az, hogy tb?
– Az attól függ, kisfiam, hogy mit olvasol. Talán azt, hogy tiszteletbeli. De ha sportújságot, akkor esetleg Testnevelési Bizottságot. Ha orvosi cikket, akkor tuberkulózist. Valami régi szövegben táblabíró helyett is állhat.”
Nálunk a táblalemezt rövidítjük TB-nek :) Sőt, azóta a Társadalombiztosítás is erre való :D

A lényeg, érdemes elolvasni, alkalmazni a tapasztalatait, egy bajom volt, hogy mivel e-könyvben olvastam, a cirill betűket nem hozta, azokra – mint anno 7 évig oroszul tanulónak – nagyon kíváncsi lettem volna.

10 hozzászólás
Goofry>!
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Interesse – stärker, als Lebe.*

Lett szólva spoiler, hogy indokolt volna már tisztába tenni a megbüdösödött német nemtudásomat. Igen, ez itt az, aminek látszik. Olyan motivációt gerjesztő fölszólítás, ami önmagáért beszél. :s Azaz egy cselekvésre kényszerítő munkahelyi diktátum, nahát. Csakhogy én önként szeretném, nem parancsra. És momentán nem is olyan a kedélyállapotom, megahogy és meg a de…
No de mire valók a könyves spanok!?
Lomb Kató mintegy százhatvan oldalas, egybekötött eszmefutása rendesen belelkesített. TUDOM, ez nem egyedi eset. Sőt, ezen csak akkor ér röhögni, ha olvastad ezt a kis könyvet, és ellen tudtál állni Kató néni zseniális agitációs propagandájának… Úgyhogy már tervem is van: Én lököm uty egy-két-há év múlta dojcs fakert, mint a pinty beszélni! Akárki meglássa! Izé, hallja…: Elhiszem, hogy „a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni”, de van az érdemesnél még érdemesebb. És akkor most egy példamondat következik: Én fatyok ety ÁNY! – spoiler Gátlástalan lennék? Az a jó! :)

(nyelvtanulásra fordított idő + motiváció) / gátlás = eredmény

*https://moly.hu/idezetek/761130

8 hozzászólás
ppeva P>!
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Korábbi értékelés:
Én – sajnos? szerencsére? – annyira öreg vagyok, hogy személyesen találkoztam a szerzővel, aki már a 70-es években is néni volt nekem.* :) A főiskolán alapműként ajánlották nekünk ezt a könyvet, és mivel jövendő fordítókat, tolmácsokat, idegen nyelvű levelezőket képeztek, meg is hívták Lomb Katót egy beszélgetésre a diákokkal.

Volt egy olyan érzésem, hogy picit ellenszenves a hölgy. Azt magyarázta nekünk, akik napi 6 (főiskola) + 2-3-4 (másnapra készülés!) órában küzdöttünk (én imádtam, de akkor is küzdelem volt, napról napra, hétről hétre) a nyelvtanulással, hogy ez sétagalopp, csak fel kell ütni egy tetszőleges könyvet egy tetszőleges nyelven, és két hét múlva már pereghet is a nyelvünk… Hát ezt nem hittem. Ma sem hiszem.

Az főleg nem tetszett, hogy azt állította, fordítást vállalt ismeretlen nyelvből. Ezt simán nem hittem el.

De! Rengeteget segített ez a könyv (meg az a régi találkozás) abban, hogy lazábban vegyem a nyelvtanulást. Hogy nekivágjak idegen nyelven olvasni úgy, hogy nem görcsölök a szótárral, csak kulcsszavakat nézek meg vagy írok ki magamnak. Hogy lássam, hogyan néz ki a tolmács és fordító szakma belülről. Hogy kedvem támadjon párhuzamosan tanulni nyelveket, élvezettel összehasonlítva szavakat és nyelvtani elemeket. Hogy bátran vágjak bele új nyelv tanulásába, és ne rettegjek attól**, hogy használjam és felvállaljam az általam tanult, tudott nyelveket.

Még ma is csodálom azt, aki ennyi nyelven tud, mert nekem lassan már külön feladat fenntartani a négy idegen nyelven megszerzett tudást is.

* Most meg már én vagyok az. :)))
** ez persze nem mindig sikerült

2022-es újraolvasás:
Nagy élvezettel olvastam újra Lomb Kató könyvét.

Nem sokat tennék hozzá a korábbi értékelésemhez, ugyanígy gondolom most is, mint a sok évvel ezelőtt megírt értékelésemben.

Ma már legtöbbször csak passzívan használom a nyelveket, igyekszem valamennyire karban tartani a megszerzett nyelvtudásomat. Ehhez is tudott most néhány tanácsot adni. De változatlanul érzek Lomb Kató könyvében túljátszott és túldicsekedett részleteket (mikor pl. japán vendégeket várt Ferihegyen, mert ő volt a tolmács, közben meg saját bevallása szerint se tudott jóformán többet, mint „japán jó, magyar jó, éljen!” – ez számomra nem sztori a bevállalós bátorságról és nyelvtudásról, hanem valami teljesen komolytalan és felelőtlen dolog). Van is erről egy kis ellentörténete, hogy mikor egyszer egy számára is ismeretlen nyelvből vállalt fordítást, a lektor szétcincálta a fordítást, és aláírta, hogy „bátor ember volt, aki ezt lefordította”… Igen, tudom, hogy az ötvenes-hatvanas években nem nyüzsögtek a ritka nyelveken beszélők Magyarországon, de azért túlzott önbizalomra vall, ha az ember ismeretlen nyelven beszélőket „tolmácsol”. :)

Nagyon jól szórakoztam azért a tolmácsolós, fordítós sztorijain. Azokra az évekre emlékeztem közben, mikor magam is ilyesmivel foglalkoztam (ha nem is ilyen szinten és nagyságrendekkel kevesebb bátorsággal).

Jó kis könyv, bármennyire is régen íródott, még ma is sok-sok jó tanáccsal tud szolgálni.

2 hozzászólás
kaporszakall>!
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Annak idején lelkesen olvastam, és – főleg a hanganyag-ínséges hetvenes években – sok ötletet is merítettem belőle. Persze – mint minden tanulástechnikai könyv – e kötet lényege is összefoglalható lenne három-négy oldalban (mint ahogy a szerző a 154-156. oldalon, tíz pontba szedve meg is teszi ezt). De hogy ne legyen nagyon száraz a mondandója, anekdotákkal, saját (néhol kissé fényezett) pályafutása emlékeivel színezi: ettől a szöveg gördülékenyebb lesz.

Nézeteivel nem mindig értek egyet (pl. a 'vágjunk bele egy irodalmi műbe minden előzetes alapszókincs, nyelvtani ismeret híjával' esetleg megfelelhet néhány szigorúan analitikus elmének, de szerintem a nagy többségnek nem), ám az ötletek javarésze ma is jól használható. Meglehet, írok majd hozzá egy kis könyves karcot: mi az, amit manapság hasznosnak tartok a könyvből, és mi az, ami a megírása óta gyökeresen változott (pl. hála az Internetnek, hanganyagban már nem szenvedünk hiányt…).

Nosztalgia-faktort is beszámítva négy csillag – ifjabb molyoknak is érdemes elolvasniuk. Vigyázat: a motivációt nem helyettesíti!

Dorqa>!
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Lomb Kató könyve már az első soraival belopta magát a szívembe. Néhány oldal után már azt írtam a szerzőről egy a Facebookra kitett idézete elé, hogy rajongója lettem. A közepe táján már megkérdeztem @seholsziget-et, hogy megvannak-e még az olasz nyelvtankönyvei, és örültem, hogy régebben megkaptam valakitől Alessandro Barrico Oceano Mare című regényét eredeti nyelven. Így azonnal nekiállhatok olaszt tanulni Lomb Kató útmutatását követve, úgyis régen kacerkodom a gondolattal, hiszen román és francia nyelvtudással az olaszhoz már csak egy kis ugrás kell.

A könyv nagyon összeszedett, átgondolt szerkezetű és szerintem kifejezetten élvezetes olvasmány (sok személyes élményt és történetet tartalmaz). Még azok számára is, akik nem a tanácsaira kíváncsiak, mert speciel a nyelvtanulás most náluk nem szerepel a célok között, hanem csak arra, hogyan gondolkodik egy majdnem húsz nyelvet ismerő tolmács a szavak bűvös világáról. De értelmisségi legyen a talpán, aki ezek után nem kap kedvet arra, hogy saját maga is megtapasztalja az idegen nyelvekkel való foglalkozás egészen különleges és mindenképpen életre szóló élményét.

Két idegen nyelvet folyékonyan beszélő és két anyanyelvű létemre számomra ez a könyv igazi ínyencség valamint elengedhetetlen útitárs további kalandozásaimhoz. Ez annál is inkább igaz, mert, miközben a nyelvekről beszél, egy olyan ember világnézetét lehet összerakni a sorok közt kiolvasható gondolatokból, mellyel szinte teljesen azonosulni tudok. Leginkább három meglátása az, amit én is vallok, és ami talán minden írni-olvasni tudó ember számára lényeges lehet.
Az első, hogy minden megtanult nyelv olyan szellemi gazdagságot nyújt, ami semmi máshoz nem hasonlítható – szokták mondani, hogy „új világok” nyilnak meg, és ez valóban így van! :)
A második, hogy tehetség csak a művészetekhez kell. A nyelv nem az, tehát az idegen nyelvek tanulása mindenki számára hozzáférhető, a tehetség nem tényező! Hogyan és miért – nem spoilerezek, olvassátok el a könyvet! :)
Végül, de semmiképpen sem utolsósorban, abban a gondolatban ismertem önmagamra, hogy az idegen nyelvek elsajátítása csak még közelebb hozza és még inkább megtanít szeretni és értékelni a saját anyanyelvünket (-nyelveinket). Hadd másoljam ide végszónak a szerző Goethe idezetét: „Aki nem ismer idegen nyelveket, nem tud semmit a magáéról”.

1 hozzászólás
Traclon >!
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Miután nemrégiben egy új és elég nagy fába vágva a fejszémet, belekezdtem egy harmadik idegen nyelv tanulásába (illetve, ha a nagyon rövid és szinte teljesen eredménytelen kitérőket a finn és holland nyelvekkel is beleszámítjuk, akkor az ötödikbe), így amikor múlt vasárnap szembe jött velem ez a könyv a régiségvásárban, nem hagyott nyugodni a gondolat, s végül visszamentem érte – az eladó már éppen csomagolt össze, nagyjából az utolsó percben érkeztem, ezt pedig olyan jelnek tekintettem, hogy amint hazaértem, még az éppen aktuálisan olvasott és fantasztikusan rabulejtő fantasy regényt is ideiglenesen félretéve bele is vágtam a könyvbe. Innentől pedig nem volt megállás, mert Lomb Kató témája és könnyed, szellemes, olvasmányos stílusa annyira magával ragadott, hogy le sem tehettem, amíg a végére nem érek.

Az előző mondatban azt hiszem le is írtam az értékelés lényegét: a könyv nem csupán érdekes tippeket ad a nyelvtanulás hatékonyabbá tételéhez, hanem kedves, vicces személyes történetekkel és példákkal színesített írás révén annak is érdekes olvasmányt jelenthet, aki aktuálisan nem érdeklődik a nyelvtanulás iránt.
Különösképpen tetszettek a 45 évvel ezelőtt íródott aktualitások, amelyekre ma már történelmi távlatból visszatekintve, úgy mosolyogtatják meg az embert, hogy az írónőnek egyébként ott és akkor éppen ez nem is állt vele szándékában. Gondolok itt egyrészt arra, amikor az akkor még jószerivel ismeretlen videomagnóról értekezik, az alább idézett mondattal: „Ideális megoldás lesz az állítólag hamarosan piacra kerülő televíziós készülék, amelybe házilag lehet majd készen kapható filmeket betáplálni, és ismételten levetíteni.” , vagy arra, mikor leírja, hogy az „unokáik generációja” (ezek tulajdonképpen alighanem mi lennénk) biztosan angolul és oroszul fog beszélni. Nem így lett, közbeszólt a történelem… mindez persze a könyvecske értékéből semmit sem von le, éppen ellenkezőleg.
Habár a „nyelvtehetség” létezésének tagadásával magam is szembeszállnék, a könyvben leírott érvek ellenére is – azt vitatja el benne az írónő, amire én magam világéletemben a legbüszkébb voltam: a nyelvek iránti imádatomra és jó érzékemre. Kisiskolás koromtól kezdve mindig is a német volt az abszolút, elsőszámú fő kedvencem az órarendben, ehhez később második helyre felzárkózva csatlakozott az angol. Jól is ment mind a kettő, jó voltam bennük – a tantárgyak közül saját mércém szerint a legjobb, mert bármelyiknél könnyebben és eredményesebben tanultam, főleg az angolt, amelyből a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül hoztam a szín kitűnőt –, és tulajdonképpen a diplomám átvételétől számítva mindig ennek a két nyelvnek (pontosabban azok ismeretének) köszönhettem az érvényesülésemet, munkához jutásomat, előrelépésemet.
A könyv viszont nagyon is meghozza az étvágyat újabb és újabb nyelvek megismerésére – vagy, akinél az étvágy eleve megvolt (mint pl. nálam, aki hosszú évek óta terveztem belevágni egy harmadik idegen nyelvbe, de mindeddig nem sikerült rátalálnom arra, amelyikbe olyannyira, sőt még jobban bele tudnék szeretni, mint 7 évesen a németbe), annál erősen katalizálja a folyamatot.

Körülbelül a könyv első harmadán túl még azt éreztem, hogy nem tartalmaz semmi konkrétumot, semmi tippet, ötletet a hatékony nelvtanulásra, és hogy ezáltal nem váltotta be a csekket, amit a kissé blikkfangos cím kiállított, ezért úgy terveztem, kiolvasása után túladok rajta a Rukkolán (szép pontszámot lehetne vele begyűjteni). Ám később bizony megkaptam, amit vártam tőle, így „rukkolás” helyett a gyenge papírkötésnek köszönhetően lapjaira esett, bátyámmal egyidős példány újraköttetése fog sorra kerülni.

>!
Gondolat, Budapest, 1972
292 oldal
11 hozzászólás

Népszerű idézetek

Csoszi>!

Azért olvassunk, mert a tudást a könyv nyújtja a legszórakoztatóbb módon.

56. oldal

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Kapcsolódó szócikkek: olvasás · szórakozás · tudás
8 hozzászólás
Biene_Maja>!

Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni.

17. oldal

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Kapcsolódó szócikkek: nyelv
Kimmuriel>!

Elismerem, hogy a vágtatás, rohanás, száguldás sokkal színesebb, mint az egyszerű futás. De ha valamennyi szó cserben hagyja emlékezetünket, akkor szégyen a futás, de hasznos.

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

RKAti P>!

Melyik a legelterjedtebb nyelv a világon? – kérdezik sokszor tőlem. A tört angolság.

154. oldal

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

– Sose fáradjon – mondtam a tanfolyam vezetőjének, amikor próbált meggyőződni ismereteim színvonaláról –, nem tudok egy árva szót se lengyelül.
– Hát akkor miért akar az erősen haladó kurzusra járni? – csodálkozott.
– Mert erősen haladni annak kell, aki semmit sem tud.

Előszó

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

3 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Saját nyelvéhez is közelebb érzi magát az, aki más nyelveket ismer.

Mi lesz veled, nyelvecske?

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

5 hozzászólás
Diosz P>!

A könyv zsebre vágható és sutba dobható, összefirkálható és lapokra téphető, elveszthető és újra megvásárolható. Aktatáskából előráncigálható, uzsonnázás közben elénk teríthető, elalvás előtt még egyszer átfutható. Nem kell telefonon értesíteni, ha nem mehetünk el az órarendbe iktatott találkozóra. Nem haragszik meg, ha felébresztjük szendergéséből álmatlan éjszakáinkon. Mondanivalója egészében lenyelhető, vagy apróra rágható. Tartalma szellemi kalandozásokra csábít és kielégíti kalandvágyunkat. Mi megunhatjuk őt – ő sohasem un meg bennünket.
A könyv örök útitárs – mindaddig, amíg ki nem nőjük és a következő kedvéért el nem hajítjuk.

83. oldal

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Frank_Waters I>!

A pénz olvasva, a tankönyv összefirkálva jó.

Hogyan olvassunk?

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Kimmuriel>!

A nyelv épületének négy nagy terme van. Lakójának csak az mondhatja magát, aki mindegyikbe bejáratos, aki mind a négy készséget – beszéd és megértés, írás és olvasás – elsajátította. Annak, aki e termekbe be kíván hatolni, nem kisebb, csak hétköznapibb akadályokat kell leküzdeni, mint a mitológia hőseinek. Akár Odüsszeusznak, neki is le kell győznie a „megint nem jut eszembe” küklopszát és ellen kell tudnia állnia a „jó műsor megy a tévében” sziréndalának.

18-19. oldal

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Galambdúc>!

Egyedül nyelvekben jelent értéket a laikusság is. Hibákkal teli mondatok is építhetik a jóakarat hídját ember és ember között. És lehet, hogy rosszul fogalmazott mondatokban kérdezzük meg a velencei pályaudvaron, hogy melyik vonatra kell szállnunk, de még mindig jobb, mintha ennyire se futja a tudományból, és Milánó helyett visszautazunk Budapestre.

17. oldal

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

2 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: A telepi lány
Mácsai Pál – Bereményi Géza (szerk.) – Örkény István: Azt meséld el, Pista!
Lily Ebert – Dov Forman: Lily fogadalma
Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok
Karikó Katalin: Áttörések
Konrád György: Elutazás és hazatérés
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!
Vida Gábor: Egy dadogás története
Cselenyák Imre: Pandemónium
Fekete István: Cönde