Mister Pip 11 vélemény
Matilda, a tizenhárom éves kislány egy trópusi szigeten él szüleivel. Egy nap zavargások kezdődnek a szigeten, ezért egy kivételével minden fehér ember elmenekül. Mr. Watts marad csak, a furcsa alak, aki a régi paplakban él és néha piros bohócorrot vesz fel, így húzza feleségét maga után egy kézikocsin. A gyerekek Gülüszeműnek csúfolják a férfit. Ám rajta kívül nincs senki, aki tanítaná őket. Mr. Watts egy elnyűtt kötetből felolvassa az osztálynak a Szép reményeket, a történetet, amelyet barátja, Mr. Dickens írt.
Dickens hőse, Pip hamarosan életre kel Matilda számára. Pipet olyan valóságos személynek látja, mint a saját anyját, s ezzel kezdetét veszi élete legnagyszerűbb barátsága. Ám nem Matilda hisz egyedül Pipben, és hamarosan kiderül, milyen veszélyeket rejt a képzelőerő egy háború sújtotta szigeten.
A Mister Pip különleges, eredeti és igazán szép regény. Felhívja a figyelmünket arra, hogy az olvasás és a mesélés minden alkalma átalakulás, és hogy a történetek, még ha fájdalmasak is, a megváltás lehetőségét hordozhatják.
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 16
Kívánságlistán 5
Népszerű értékelések
Drámai..Az elején nekem nem nagyon jött be, érdekes volt, de semmi egyéb, azután valahogy megfogott, és a vége felé igazán magasra csapó hullám lett a könyv. Számomra a befejezése vontatott, ugyanakkor elnagyolt a közepéhez képest. Olyan könyv, ami fáj..s ez nem biztos, hogy rossz. A jellemábrázolásában kifejezetten tetszett a gondolatébresztő részletesség, és a nyitva hagyott lehetőségek.
2 komment
Nem az én választásom, de nem sok új-zélandi szerzőt olvastam, muszáj volt.
Kíváncsi vagyok, hogy a háborús díszlet és végső öldöklés miért volt szükséges azon kívül, hogy az anya-lánya, anya-Mr Watts, közösség-Mr Watts- viszonyt két-három széles satírral és egy lendületes törléssel elmaszatolja, holott az elején porózusan finom, lágy áttűnésekkel kezeli az erőteljes formákat.
A szerzőben -érzésem szerint- kétségbeesett vágy munkál, hogy lerendezzen és elvarrjon minden szálat: de mi szükség van az apa alakjának idézgetésére ( azon túl, hogy előzetes esettanulmány a messzeség-idegenség parához, amivel aztán Matilda/a mama másvalaki révén szembesül igazán, meg hogy van hova zsuppolni a kislányt a végén)? És változtat az bármin, hogy ki volt/kinek látszik Mr Watts valójában? Muszáj volt még a bohócorrot is az orromra kötni? Az t is feltétlenül tudnom kell, hogy Matilda irodalommal foglalkozik, és Dickensből szakdolgozik? Ha varrónő lenne egy gyárban, az megsemmisítené különleges érzékenységét és egyedülálló tapasztalatait?
Az a szomorú, hogy a történetmesélés erejéről, a fantázia hatalmáról szóló mesét pont elbeszélője változtatja sóbálvánnyá, mert nem hisz azokban a törvényszerűségekben (titok, szabadság, váratlanság, változás és beleérzés), amelyek biztosítják a történetek fennmaradását és túlélését.
Telibe talált a történet. Nagyon is emlékszem, milyen kamasznak lenni, azt pedig, hogy milyen egy kamasz(lány) anyjának lenni – azt most élem át. Nem könnyű helyzet egyik sem, még a háborús sziget nélkül sem.
Mindhárom főszereplőt közel éreztem magamhoz, ezért még jobban sokkolt a vége.
Nem vagyok irodalmár, csak olvasni szeretek. Nálam ötös.
A lapos kezdés után gyomronverős helyenként. Kár, hogy a végére nem maradt szufla.
Tipikusan az az érzésem volt az olvasás után, mint a Felolvasónál. Ha egy jobb képességű író írta volna, még jobb is lehetne, és tetszhetne is.
A gyönyörű borítóval ellentétben egy nagyon összetett, nem mindennapi könyv, de nem véletlen volt 2007-ben Booker-díjas.
Népszerű idézetek
Csak tudod, Matilda, nem színlelheti az ember, hogy könyvet olvas. A szeme elárulja. És a lélegzése is. Aki elmerül egy könyvben, egyszerűen elfelejt lélegezni. Akár fel is gyulladhat a ház, a könyvbe mélyedő olvasó csak akkor vesz róla tudomást, amikor már a tapéta is lángol.
134. o
Néztük az eltűnő két katonát és a rambót, s emlékszem, valami természetellenes nyugalom szállt rám. Ezt műveli a mélységesen mély félelem. Az érzéketlenség állapotába kerül tőle az ember.
171.oldal
Utánafuthattam volna.Udvariasan kérhettem volna valami magyarázatot. De nem tettem. Tudtam, mit szeretnék jobban, az pedig az volt, hogy nem akarom tudni. Inkább hinni szeretném.
169.oldal
Új barátra leltem.
A meglepő az, hogy hol találtam rá – nem egy fa ágán, nem az árnyékban duzzogva, nem az egyik patakban pancsolva, hanem egy könyvben. Addig senki nem mondta nekünk, gyerekeknek, hogy ott is lehet barátot keresni. Vagy hogy belebújhatunk egy másik ember bőrébe.
26. o.
– Szél és eső lesz, ha a rák beássa magát a homokba, és lezárja a bejáratot, és közben a napsugarakhoz hasonló nyomokat hagy. Erős szél jön, de nem lesz eső, ha a rák homokbuckát hagy maga mögött, de nem zárja le a bejáratot.
Ha a rák lezárja a bejáratot, de nem egyengeti el simára a homokot, akkor eső lesz, de szél nem. Ha a rák homokbuckát hagy, és nem zárja le a bejáratot, akkor szép idő lesz. Sose higgyetek a fehér embernek, ha azt mondja: „A rádió szerint eső lesz”. A legeslegjobban a rákoknak higgyetek.
43. o.
A kiabáló fiúknak sár van a lelkében. Az a férfi, aki ismeri a szelet, és ért a csónak irányításához, a csendet is ismeri, és alighanem Isten jelenlétét is jobban megérzi.
Aki kedves, édes akar maradni, az legyen óvatos. Lányok, óvjátok édességeteket a fiúktól. Nézzétek a licsit. Ugyanilyen édes volna-e, ha puha belseje ki volna téve a napnak, az esőnek és a mohó kutyáknak?
Csak nemrégiben ötlött fel bennem, hogy sosem láttam machetével a kezében – az ő fegyvere a történet volt. És egykor, réges-régen, mégpedig nagyon nehéz időkben az én Mr. Dickensem arra tanított mindannyiunkat, gyerekeket, hogy különleges hangunk van, és ezt nem szabad elfelejtetnünk, amikor használjuk, és azt sem szabad elfelejtenünk, hogy bármi történjék is velünk az életben, a hangunkat senki nem veheti el tőlünk.
215. oldal
– Van egy Egyiptom nevű ország – kezdte. – Arról az országról nem tudok semmit. Bárcsak mesélhetnék nektek, gyerekek, arról az országról. Ne haragudjatok, hogy nem tudok róla többet. De ha meghallgattok, elmesélek nektek mindent, amit a kék színről tudok.
És meghallgattuk, amit a kék színről tudott.
– Kék színe van a Csendes-óceánnak. A levegőnek, amelyet belélegzünk. Kék színűek mindennek, a pálmáknak és a vastetőknek a hasadékai. Ha nem volna kék szín, nem látnánk meg a gyümölcsevő denevéreket. Köszönjük, Isten, hogy megadtad nekünk a kék színt.
53. oldal
Blogbejegyzések
Lloyd Jones: Mister Pip · Erika7Karácsonyra kaptam 2011 · moniquetm ♥PKülső linkek
Nincsenek linkek.
