Történetek gyerekekről és felnőttekről 92% 29 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ahány könyvét olvasom, annyi arca van Ulickajának. Szomorú mesék ezek, felnőtteknek, és nagyon is valóságosak. A képek tökéletesen illeszkednek ebbe a világba. Nagyon tetszett, a Szögeken sírtam. Most a felhők közül kandikáló napot bámulom, űzöm el a történetek búját.

Nagyon-nagyon.

Szomorkás történetek ezek. Maga a hely és korválasztás, a II. világháború utáni Oroszország olyan reményvesztett, kietlen. A gyerekek többségének nem adatik meg a felhőtlen, csupa játékkal teli gyermekkor. És hát a gyerekek félelmei, kételyei –nálam legalábbis– hatványozottan célba találnak. Lakatos István illusztrációi most is telitalálatok. Nem megjeleníti, hanem kiegészíti, ő maga is meséli a történeteket. Fantasztikusan ragadja meg a mesék mondanivalóját, hangulatát. Mesének nevezem a történeteket, hiszen elméletileg mesekönyvet olvasunk. De inkább olyan hangulatuk van, mintha egy hideg estén nagyapáéknál az egyetlen fűtött szobában összegyűlnénk, a pirog után csáját szürcsölnénk és a nagyapa mesélne. Anekdotái nem hagynak szomorúan, csak kissé melankolikusan emlékezőssé tesznek, és megtanítják értékelni azt, amink van és ahogy élhetünk. Ulickaja megint szívhez szólóan mesél, ezúttal inkább felnőtteknek, mint gyerekeknek.

Két érdekes kötet a Történetek gyerekekről és felnőttekről és a másik Történetek Állatokról és emberekről. Mindkettő más, ez a kötet kevésbé mesés. A háború utáni országban mindenki szegény, elgyötört. Az emberi kapcsolatok sem gond nélküliek, rossz lakáskörülmények, összezsúfoltan élő emberek élnek egymás mellett. Mégis a családban szeretet van és egymásra figyelés. A papírállatok a kedvenc történetem, a kötet végén egy pozitív esemény, amely arra utal, hogy mindez lehet jobb és szebb.

Csodaszép könyv tündéri rajzokkal. A történetek tanulságosak és kedvesek. Nagyon tetszett!

Nagyobb gyerekeknek meg felnőtteknek való melankolikus történetek ezek a mesék, nekem kicsit Szabó Magdás volt, meg a Kincskereső kis ködmönt is eszembe juttatta.

én sokszor elszomorodtam…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez a második kötetem Ulickajától: az első egy kisregény volt, és kíváncsi voltam milyen meséket tud írni. Nekem ez jobban tetszett, mert nem tipikus mesék voltak, felnőttek is élvezhetik, sőt bizonyos szimbólumokat talán jobban is megértenek. A történetek nagy része gyermekek és felnőttek kapcsolatáról szól, és egy-egy tárgy köré szövi a meseszálat.
A csodakáposzta: Két árva egy idős rokonhoz kerül, és véletlenül elhagyják a káposztára szánt pénzt.
A viaszkacsa: Az ószeres rendszeresen jár, és egy kislány kiszemel egy viaszkacsát magának.
A mormoló dédapó: Egy kislány eltörte bátyja nemrégen kapott óráját.
A szögek: Egy városi gyerek nyárra idős rokonához kerül, és segít neki elkészíteni egy koporsót.
Minden jó, ha…: Egy vásott kölyöknek mindig sikerül bajt kevernie, de egy baleset közelebb hozhat embereket.
A papírállatok: Egy magányos, különc kisfiút kigúnyolnak társai, de édesanyja elhatározza akkor is segít barátokat szerezni fiának.

Az első amit megjegyeznék, hogy ha valaki gyereknek olvasná fel, előtte maga is olvassa el a történeteket, mert nem gondolom, hogy minden gyereknek jól esnének ezek a melankólikus jellegű mesék. A háború utáni sebzett emberek egyszerű történetei ezek, amik csak abban a tekintetben mesék, hogy gyerekek a főszereplői és a történetek leírása is a kisebbek nyelvén íródott. Nekem nagyon tetszettek a sajátos hangvételű Ulickaja mesék, bár az előző kötet meséi mégis sokkal jobban.

Ezt a mesekönyvet nem gyerekeknek kell megvenni, hanem a nagymamáknak és nagypapáknak. Ők biztosan sokkal hitelesebben tudják elmesélni ezeket a meséket unokáiknak, hiszen a saját fiatalságukban hasonló kalandokat élhettek meg. Azért is a nagyik kezébe érdemes adni, mert ők el tudják magyarázni azt, amit a mesékből az unokák nem értenek, mert számukra az elmesélt dolgok egy része legalább annyira valószerűtlen, mint ha a holdraszállásról olvasnának nekik.
Szomorkás mesék, mégis otthonosak, szépek. A szépséget pedig csak hangsúlyozzák a mai mesekönyvekben sajnos ritkán látottan kedves illusztrációk.