!

Történetek gyerekekről és felnőttekről 38 csillagozás

Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről

A gyerekeknek hirtelen felnőttként kell viselkedniük, miközben a felnőttek meglepően gyerekesek néha. Nem véletlen, hogy Ljudmila Ulickaja meséi úgy szólnak a gyerekekhez, hogy közben a felnőtteknek is van mit mondaniuk. Bár orosz vidéken járunk, a saját gyerekkori félelmeinkre és reményeinkre is ráismerhetünk ezekben a történetekben, amelyekben mindig érdemes várni a hétköznapi csodákra.

A népszerű írónak, Ljudmila Ulickajának – a Történetek állatokról és emberekről után – ez a második magyarul olvasható mesegyűjteménye. A hat történet hátterében felsejlik a negyvenes-ötvenes évek Szovjetuniójának szegényes, városias környezete. A megejtő történetek mégis kortól és helytől független módon vallanak a gyerekkor törékeny szorongásairól és szépségeiről, miközben a mesélésben mindig ott az emberség és az együttérzés hangja. Ulickaja meséit Lakatos István – a Dobozváros szerzője – rajzai kísérik.

Hirdetés

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná

>!
1.700 Ft ★★★★★ Eladó
Evicke könyve

Kiemelt értékelések

+
>!
Goofry
Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről

Regevilágok Gyermekded Virági!
Megesik ám az bizonyosan, hogy egy könyvcím előzetesen már naagyon sokat elárul a tartalomról. Gondoljátok csak el, mire leltem e kötetben! Hohó. Nos, korántsem „játék és mese” volt az, no meg aztán nem is afféle önfeledt „mókakacagás” tevékenységnek a körzetibe vetődtem ám én el! Pedig egy ilyen szépen rajzolt figurás-képeskönyvben az igazán kívánatos lett volna. No, de itten pajtikáim, Történetekben perceget az idő, perget a szó és perdültek-fordultak a cselekvények. Szót se róla, ezeket látva némi szunnyadó utánérzés fel is ébredt bennem, de sose búsuljatok, mert én se bánom, sőt, úgy igaz, ahogy mondom, Ljudmila Ulickaja történetei első indulatra az öregesen felnőtt Csoszogi bácsi (J.A.), vagy a gyerkőc Gergő (M.F.) viselt dolgait villantotta kobakom tekervényibe, és ha jobban utánagondoltok, hogy miben is rejtőzik a valódi gazdagság, hát akkor ti is helyénvalónak találjátok e beleérzésemet. Valamennyi históriában a fő különbözőség ugyebár, csupán az, hogy ihol oroszokról szólt a fáma… A másrészről lényegesnek vallható azonosság az meg nem is lehet más, minthogy kedves történtem mindahány.
Így vót, vagy nem – égbe lőttem, onnan pottyant

2 hozzászólás
+
>!
meseanyu MP
Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről

Nagyobb gyerekeknek meg felnőtteknek való melankolikus történetek ezek a mesék, nekem kicsit Szabó Magdás volt, meg a Kincskereső kis ködmönt is eszembe juttatta.

1 hozzászólás
+
>!
encsy_eszter MP
Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről

Gyönyörű könyvecske volt, minden tekintetben. Ha kisebb gyerekeknek nem is adnám a kezébe (néhol túl szomorkás, bár azzal sem értek egyet, hogy rózsaszín mesevilágban kell nevelni őket), felnőtteknek tökéletes mesék. Az illusztráció is nagyon tetszett, és az is különösen jó volt, hogy minden történet végén úgy éreztem, még folytathatnám a mesét. Néha meg is tettem gondolatban, néha meg arra jutottam, hogy mégis jobb azzal a befejezéssel, amit Ulickaja szánt neki. Újraolvasós és örülős, mert hosszú idő óta nem vettem már olyan könyvet, amiről ilyen biztosan tudom, hogy mindig lesz helye a polcomon.

+
>!
olvasóbarát MP
Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről

Két érdekes kötet a Történetek gyerekekről és felnőttekről és a másik Történetek Állatokról és emberekről. Mindkettő más, ez a kötet kevésbé mesés. A háború utáni országban mindenki szegény, elgyötört. Az emberi kapcsolatok sem gond nélküliek, rossz lakáskörülmények, összezsúfoltan élő emberek élnek egymás mellett. Mégis a családban szeretet van és egymásra figyelés. A papírállatok a kedvenc történetem, a kötet végén egy pozitív esemény, amely arra utal, hogy mindez lehet jobb és szebb.

+
>!
tgorsy
Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről

Ha már kötelező az etika oktatás az iskolákban, ezt ajánlanám tankönyvnek.

+
>!
Honey_Fly P
Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről

Szomorkás történetek ezek. Maga a hely és korválasztás, a II. világháború utáni Oroszország olyan reményvesztett, kietlen. A gyerekek többségének nem adatik meg a felhőtlen, csupa játékkal teli gyermekkor. És hát a gyerekek félelmei, kételyei –nálam legalábbis– hatványozottan célba találnak. Lakatos István illusztrációi most is telitalálatok. Nem megjeleníti, hanem kiegészíti, ő maga is meséli a történeteket. Fantasztikusan ragadja meg a mesék mondanivalóját, hangulatát. Mesének nevezem a történeteket, hiszen elméletileg mesekönyvet olvasunk. De inkább olyan hangulatuk van, mintha egy hideg estén nagyapáéknál az egyetlen fűtött szobában összegyűlnénk, a pirog után csáját szürcsölnénk és a nagyapa mesélne. Anekdotái nem hagynak szomorúan, csak kissé melankolikusan emlékezőssé tesznek, és megtanítják értékelni azt, amink van és ahogy élhetünk. Ulickaja megint szívhez szólóan mesél, ezúttal inkább felnőtteknek, mint gyerekeknek.

+++
>!
RedRose
Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről

Csodaszép könyv tündéri rajzokkal. A történetek tanulságosak és kedvesek. Nagyon tetszett!

+
>!
Annamarie
Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről

Az első amit megjegyeznék, hogy ha valaki gyereknek olvasná fel, előtte maga is olvassa el a történeteket, mert nem gondolom, hogy minden gyereknek jól esnének ezek a melankólikus jellegű mesék. A háború utáni sebzett emberek egyszerű történetei ezek, amik csak abban a tekintetben mesék, hogy gyerekek a főszereplői és a történetek leírása is a kisebbek nyelvén íródott. Nekem nagyon tetszettek a sajátos hangvételű Ulickaja mesék, bár az előző kötet meséi mégis sokkal jobban.


Népszerű idézetek

+
>!
krlany I×+SMP

Se az udvarban, se az osztályban még senkinek nem volt karórája. Aliknak viszont lett. Ötpercenként nézegette, és egyre csak csodálkozott, milyen sokfélék is a percek, némelyik olyan hosszú, hogy alig akar elmúlni, mások meg szélsebesek, észrevétlenül szökellnek tovább.

21. oldal, A mormoló dédapó

+
>!
krlany I×+SMP

– Látsz?
A dédnagyapa odafordult hozzá, ránézett fátyolos szemeivel. Elmosolyodott.
– Hát, egy kicsit látok. De csak azt, ami nagyon fontos – válaszolta (…)

25. oldal, A mormoló dédapó

+
>!
olvasóbarát MP

Az anya Schubert-dalokat játszott. Fantasztikus volt a látvány: tizenkét rosszul öltözött, de tisztára mosdatott-fésült gyerek, amint néma csendben falatozik, és a sovány asszony, aki könnyedén áradó dallamokat csal elő a billentyűkből. Az ünnepelt izzadó kezét ökölbe szorítva meredt a tányérjára. A zene véget ért, kiröppent a nyitott ablakon, csak néhány basszushang rekedt meg a mennyezet alatt, hogy aztán ezek is elússzanak a többi után.

A papírállatok

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Franz Schubert
+
>!
olvasóbarát MP

Az öregember, akinek a ritkás ősz hajszálai szanaszét meredeztek apró feje körül, kezébe vette a széttört órát, és közben hangtalanul mormolt valamit.Amikor Dina felébredt, a dédnagyapa az asztalnál ült, előtte kis porcelánskatulyában szerszámok, csipeszek, kefék, fogaskerekek és egy jókora, feketekeretes nagyító, amelyet a gyerekek „varázsszemnek” hívtak. Réges-rég nem látták már a dédnagyapa kezében.

A mormoló dédapó

25. oldal


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el